Békés Megyei Népújság, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-19 / 194. szám

KORO STAU KULTURÁLIS MELLÉKLET Műterem a lakótelepen képeik, metszetek, grafikák. A fal mellé került képek­ről az évtizeddel korábbi konok próbálkozás bámész­kodik unatkozva, elfeledve. Cfeak a látogató veszi már észre őket A tucatjával sorakozó ké­pek legtöbbje viszont az utóbbi évek, napok termé­se. Azonnal megragadják a tekintetet, az érzelmeket A fuldokló kis pinceab­lak alatt néhány szoborfe'j. Szikár gipsztekintet. ólom­ba öntött szerelem és áb­rándozás. Mesterségbeli tu­dást sugallnak. Körülöttük oklevelek porosodnak A rozzant sublót, a kopott té­ka, a lópokróccal megfia­talított heverő tanyából mentett szigetté teszi a he­lyiséget. Lapozgatni kezdjük az egymáshoz döntött képeket. Mind-mind őrzi azt a bizo­nyos tanyát! Ott nőtt fel Molnár Antal, és magával hozta az egyforma beton- falak közé sajátos gyer­mekkorát: a kerítést, a ré­gen szétaprított szövőszé­ket. a rozsdásodó kávéda­rálót. a hatrésaes kisabla- kokat, a kocsiszínt. Ezeket kelti életre anyjának és a volt szomszédoknak pa­rasztkezével és tekinteté­vel. Utánozhatatlan ragasz­kodással, szeretettek A pihenő parasztasszony beszélne® Á kocsiszín lét­ráján éppen most léphetett írj valaki a padlásra..: Az agg szuszék lágy faragásai megcsontosodott ujjak nyo­mait őrzik. Mindezek narancs, zöld és égszínkék színek nélkül! Csak barna és falféhér van a képeken. Hol egyik mond valamit, hol a másik, olyan harmóniával, ahogyan azt csak a tanyai ember is­merheti és mesélheti eL Molnár Antal békéscsa­bai festő két vasajtón át kalauzol: az alagsori műte­remben hőség, zsúfoltság, széjjelség uralkodik és mégis valamiféle rend érez­hető: az alkotómunka által kialakult rend. Sárgamá­zas. pettyes köcsögök ecse­tekkel, vésővel, ceruzákkal. Keretezett és készülő olaj­> (Fotó: Darabos György) férfierős vállai. karjai gyengéden ölelik a piaci kast. az álmos pillantás fá­radt sorsról fecseg. A pet­róleumlámpát is féltve óv­ják ezek a szokatlanul toagy kezek; a pettyes kendő alól messzim néznek a szomo­rú szemek. A lépcsőnél pi­pázók halkan és keveset Műbútorasztalosként kezd­te a munkát. Az első pró­bálkozásaira Mokos József­től, a későbbiekre Würtz Adámfól és Kass Jánostól kapta a bátorítást Rend­szeres meghívottja az éven­kénti Alföldi Tárlatnak, a fegyveres erők országos ki­állításainak. Három évvel ezelőtt rajzszakos tanári diplomát szerzett Egerben. Most dekoratőrként dolgo­zik. Érzi. hagy sohasem fogy ki emlékképeiből, ér­zelmeiből. A népi motívu­mok ott vannak monotypi- áin és rajzain is. Grafikai érzékét különösen elisme­rik: vonalait, amelyek nyu­galmat és magunkban ra­kott rendet hirdetnek. Egy_ re igazabban, hiszen Mol­nár Antal alig hagyta még maga mögött a harminca­dik esztendőt. R. t Molnár Antal Kerítésnél Molnár Antal Kocsiszín Kulturált, igényes beat-programot! Jegyzetek egy totális hangerejű fesztiválról háromezer magyar beat-zene- karból 14 nevezett az idei Békés megyei fesztiválra. Éppen elég volt ennyit is meghallgatni a zsűrinek! A döntés, hogy me­lyiknek milyen színvonalú a produkciója, mindenekelőtt azért volt nehéz, mert a hangerőben eltűnt a zenekarok egyénisége és alig-alig lehetett különbséget tenni kö­zöttük. Nehéz volt dönteni azért is, mert nemcsak a zenét kell értékelni, hanem a produkció egészét. Attól kezdve, hogy meg­jelennek az együttes tagjai a színpadon. Végtére is a színházi előadások műfajába tartozik a beat, és mint ilyen, nem lehet kivétel a klasszikus teátrumi játékszabá­lyok alól. A világot jelentő deszkák a beat- esek számára is felelősséget parancsolnak. A zenekarok többségénél azonban nagyon kevés volt a szinpadszerűseg. Annál több volt a teremben a hangerő. A több órás programot a csorvási Siroikkó együttes Híd az óceán felett című saját szerzemé­nyével kezdte. A dal szövege sajnos isme­retlen maradt a jelenlevőknek, bár az éne­kes mindent elkövetett tolmácsolásáért. A közönség a ritmus és harmónia helyett füldugót kapott. A mezőkovácsházi „Marschalí” Omega és Gemini számokat játszott elfogadható zeneiséggel és elő­adásmóddal. A negyedik helyre kerültek. Barátaik rózsacsokrot dobtak lábaik elé. A közönség zsúfolt soraiban ekkor kezdtek néhányan hangulatba jönni, voltak, akik sört csempésztek a terembe, mások nagy csokor disznóparéjt és katángkórót hord­tak a nézőtérre és fölösleges megjegyzé­seket tettek. Közülük néhány fiú öltözékét így konferálhatták volna egy jelmezbálon: gyöngyökkel kivarrt, élénk kasmíranyagból és fekete bársonyból összeállított ing — hasonló magatartással. Persze ez a hóbortos kinézet még nem okozna gondokat. A baj a közönséget nyugtalanító viselkedésnél kezdődik, ami­kor már a „vicc” mások számára sértéssé válik. Természetesen senki sem várhat operaházi áhítatot és tartást egy beat- hangverseny részvevőitől, de valamiféle egymás iránti tisztelet feltétlenül szüksé­ges ott is! Nos, a megyei beat-fesztivál né­hány sörözője nemigen ismerheti ezt a tiszteletet. Persze ők sem eleve ilyennek születtek, ezért nem lehet róluk sem le­mondani. Ä rendszeressé tett beat-matinék bizonyára csillapítanák és a sörnél épüle­tesebb tartalommal, mondjuk tánccal tölt­hetnék meg virtuóz kedélyeiket. Zabolát­lan energiájukat egy „jó szövegű” show­man is leköthetné az ilyen rendezvényeken. Biztosan vannak, akik azt mondják: kát jó nagy pofon kellene nekik. Mégis az előbbi vagy az ahhoz hasonló megoldást javaslom, mert az eredményesebb lehet. A közönség többsége persze ez alkalommal is kulturáltan viselkedett. A decibelben alig mérhető hangerő nem mindenkinél okozott kóros személyiségváltozást. E kis kellemetlenkedés közben a vészt™ Sámán együttes adta elő rokonszenves, de nem eléggé egységes műsorát. Az utá­nuk következő orosházi „Flekk” jól meg­megbirkózott a nehéz számokkal. Szép, is­kolázott játékukkal elnyerték a harmadik helyezést. A zsűri különdiját kapta a bé­késcsabai KISZ-iskola „LT” pol-beat együttese, ötletes, nem mindennapi vál­lalkozásáért. Játékuk ugyan még rutinta- lan, nehezen mozognak a mikrofon előtt és halkan énekéinek, de gitár- és xilofon­szólóik, saját szerzeményeik igen biztatóak. Velük ellentétben a csabai „Palladium” sajnos hatalmas hangerőt használt. A zsűri elsősorban ezért nem tudta értékelni be­mutatójukat. Ugyanakkor a szuperszonikus repülőgépek detonációját megszégyenítő erősítésük a közönség égy részéből öröm­mámort váltott ki. (?) A továbbiakban nagyszerű zenét hallot­tunk a nagyszénási „Dzsuvox” együttestől. Ízléses megjelenésükkel, kulturált és egy­ben izgalmas játékukkal az első helyre ke­rültek. A medgyesegyháziak néhol ugyan rossz harmóniával, de végül is sikerrel küzdöttek meg a Gershwin-feldolgozással. Ötödik helyezették lettek. Az endrődi „Al­batros” hatodik, a békéscsabai „Tégla” második helyezést ért el. Ez -utóbbi együt­tes kitűnő hangszereléssel csinált élvezhe­tő beat-muzsikát. A mezőkovácsházi beat-fesztivál egyik legnagyobb tanulsága, hogy előselejtezás nélkül nem szabadna együtteseket közön­ség elé engedni. A második: a beat akkor válhat rangos ifjúsági tömegmozgalommá, ha zeneileg igényes, Íja megnyilvánulásai­ban a kultúra, a kölcsönös emberi tisztelet elemei és nem az erőszak vagy éppen a közöny csírái bontakoznak, Reíhs ísivaa

Next

/
Thumbnails
Contents