Békés Megyei Népújság, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-18 / 193. szám

Esä izben szeptemberben fizetik a bér- és nyugd íiki egészitést Mint ismeretes, a Miniszter­tanács rendeleté értelmében — a mezőgazdasági tsz-eik kivéte­lével — a vállalatok munkavi­szonyban, tagsági, illetve szolgá­lati viszonyban álló dolgozók, betegségi biztosítási kötelezett­ség alá eső bedolgozók munka­bérét 1974. szeptember 1-től ha­vi 50 forint pótlékkal kell ki­egészíteni. Hasonló elvek szerint havi 50 forint pótlékot fizetnek a nyugdíjak és egyéb ellátások, valamint a gyermekgondozási segélyek után. A legközelebb megjelenő tárca-közlönyök ismertetik a munkaügyi miniszter közlemé­nyét a kormányrendelet vég­rehajtásával kapcsolatos tud­nivalókról. A miniszter felhívja a figyel­met, hogy a rendelet alapján a munkabér-kiegészítés havonta egy ízben jár és abban a hónap­ban illeti meg a dolgozót, amely­ben munkabérben, munkadíjban, táppénzben, terhességi, gyermek­ágyi segélyben, a tartalékos ka­tonai szolgálatot teljesítő kere­set-kiegészítésben részesül. En­nek megfelelően a munkabér-ki­egészítést az is teljes egészében kapja, aki csak a hónap egy ré­szében dolgozik vagy jogosult­sága hónap közben megszűnik, Ezért ugyanabban o hónapban újabb munkaviszony létesítése vagy egyéb címen munkabér­kiegészítésre már nem, tarthat igényt. A munkáltatóinak az úgyneve­zett MIL-lapon minden esetben fel kell tüntetnie azt is, hogy a dolgozó részesült-e munkabér- kiegészítésben. Ha valaki ugyan­abban a hónapban többször kap­na munkabér-kiegészítést, úgy a munkabér téves kifizetésére vo­natkozó rendelkezéseket keil al­kalmazni. Ha a dolgozót egyéb juttatás, például baleseti járadék, sorka­tona hozzátartozójának családi segélye után illeti meg kiegészí­tés és az erre való jogosultsága megszűnik, az erről szóló iga­zolás alapján kérheti a munka­bér-kiegészítést. A rendelet szerint szeptember hónapban a munkabér-kiegészí­tés már mindazokat a dolgozó­kat megilleti, akik részére ebben a hónapban munkabért fizetnek ki. Miyel a nyugellátások és egyéb ellátások után az ellátást folyó­sító szerv fizeti a kiegészítést, a nyugdíjban, járadékban vagy egyéb szociális juttatásban ré­szesülő foglalkoztatottak külön munkabér-kiegészítést természe­tesen nem kaphatnak. Nem jár munkabér-kiegészítés annak a házastársnak sem, aki után férje — nyugellátása alapján — há­zastársi pótlékban részesül. Nem adható munkabér-kiegészítés azoknak sem, akiknek a nyugel­látását munkaviszony, illetve be­dolgozói jogviszony miatt korlá­tozzák, illetve szüneteltetik, mi­vel részükre az ellátást folyósító szerv a kiegészítést ebben az esetben is folyósítja. Ha az ellá­tást — az említett ok miatt — 1974. szeptember hónapban is szüneteltetik, az érdekeltnek az ellátást folyósító szervtől a ki­egészítést kérnie kell. Általában nem kaphatnak munkabér-kiegészítést az öreg­ségi (szolgálati), rokkantsági és özvegyi nyugdíjasok, baleseti já­radékosok, mezőgazdasági szö­vetkezeti öregségi, munkaképte­lenségi és özvegyi járadékosok, a személyi járadékos vakok, az átmeneti segélyes csökkent mun­kaképességűek, a rendszeres szociális járadékosok, hadigon­dozási járadékosok, továbbá azok, akik sorkatona hozzátar­tozójaként családi segélyt, illetve rendszeres szociális segélyt kap­nak. Valamennyien a folyósító szervtől kapják az 50 forint ki­egészítést. . . , ­MfmtiiiiitiiiiifmiimHiflimiiiHnnMainHiiiiimumiitimntrmi tehetségemből aura irtÉf* nem futotta, hogy egyéni jellegze­tességekkel is felruházzam ma­gunkat. Bubu szerencsére ezt nem is kívánta. Készségesen el­fogadta, hogy Anyja azzal az alacsonyabb szoknyással azo­nos. én azzal a magasabb nad- rágossal, s ha egy vékony fi­gura engem is túlnő, az csak az ő 189 centis Dombi bátyja lehet. Vagy ha két nő közül kell választania, a kisebbik bi­zonyára Anyja, a nagyobbik meg a keresztanyja, Boigyi néni. Hogy mégse unjam él ma­giam, a ezeket a családi képe­ket, egy kissé kicifráztam őket, például Anyja egyik fülére ál­mát ültettem, a másikra kör­tét, Bogyi néni két vállára nyu­szit és macit, Magdus hajába fésűt varázsoltam, Bubu feje búbjára madarakat, hatot- nyolcat egymás tetejébe, s a karján esetleg még egy kisvonat is mászott függőlegesen felfe­lé... így már ezer variációt váltogathattam, neki is mind újabb meglepetéseket szerezve. Busszal is gyakran utazott a család, néztünk ki az ablako­kon, minden ablakon egy-egy ugyanolyan szabványábrázat, amely azonban Bubu képzeleté­ben tüstént nevet és személyisé­get kapott. Fantáziáját különben is igye­keztem kellő táplálékkal ellát­ni. Egy egész lapot kitöltő ma­cinak például teste minden tá­ján kucorgóit valami kisebb fi­gura, megosztoztak a vállán, fülén, fején, hóna alatt, dere­kán, mancsán... nemcsak élő alakok, hanem autók, vonatok, különféle tárgyak is. Máskor egy-egy fa koronáját, ágait- bogait rajzoltam teli hasonló szerzetekkel és szerkezetekkel. Ö az ilyen bonyolultabb kompozíciókat nemigen próbál­ta utánam rajzolni. De a né­hány vonással felvázolható ti- pusházat, típusembert, típusvi­rágot, miegymást nagy elszá- nással vptegette papírra, még­pedig minden bizonytalanság nélkül, hogy jiaj, sikerül-e vagy, nem. Keze bátran, szinte szár­nyalva húzta a vonalakat, né­ha már sokalltam is. hogy egy­két óra alatt telerajzolt egy egész füzetet, és kérte a követ­kezőt, hogy ebben már nincs hely. Amikor már tűrhetően raj­zolt, akkor is megesett, hogy az oldalak egy részét összevissza firkálással, girbe-gurba vonalak gubancával töltötte meg, de ezért soha nem szidtuk, s „figuratív” rajzaira sem mondtuk soha, hogy rosszak, nem így, hanem amúgy kellett volna. Csinálta, ahogy a kedve diktálta. Nekünk csak az volt a fontos, hogy öröme tel­jék benne. Dicsérni viszont dicsérgettük, azon felül is, hogy egy-egy vá­ratlanul jól sikerült rajzát az egész család végiggyönyörködte. De ezt egész jól kibírta, nem mutatta semmi jelét, hogy fejé­be szállt volna a dicsőség, s most játszania kellene a zsenge zse­nit. Igazi élvezetet ő kezdettől fogva magában a rajzolásban lelt, s minden egyéb játékban, amibe belefeledkezhetett. Mert amit lerajzolt, neki az az élő va­lóság része volt, ahogy élő tár­sak voltak számára a babái is, akik körében néha órák hosz- szat forgolódott egyedül, öltöz­tetve, etetve, itatva, altatva, éb­resztve, velük egyenrangúként beszélgetve. Nem vált el benne — máig sem vált el egészen — képzelt és való világ, mese és nem mese, megrajzolható és kézzel fogható környezet: mint minden egészséges gyerek, a ma­ga kötetlen képzeletétől röpít­ve, „a csodák föntjén” lebegett. S mi ahelyett, hogy percenként lerángattuk volna a köznapi igaz ságok kétszerkettőjébe, igyekez­tünk még szárnyakat is adni neki, jól tudván, hogy a lélek­nek ez a szabad kalandozása: minden gyerekboldogság legfőbb forrása. (.Folytatjuk) Amiről álmodtak — megvalósult Jubileumi ünnepség Hunyán Vasárnap délután emlékeze­tes ünnepségre gyűlnek össze Hunyán, a Hunyadi Termelőszö­vetkezet központi majorjában a tsz tagjai. Ünnepségük színvo­nalát emeli, hogy közöttük lesz­nek a megyei pártbizottság, a megyei tanács, a járási párt- és állami szervek, valamint a ve­lük kapcsolatban álló vállalatok, intézmények képviselői. A szö­vetkezet tagsága az alakulás 25. évfordulóját ünnepli, negyed­század történelméről emlékezik meg ünnepi beszédében Farkas Imre, a tsz elnöke. Az ünnepség lényegében már csütörtökön kez­dődött több mint 300 nyugdíja­suk megvendégelésével, meg­ajándékozásával, akik a vasár­nap éjszakába nyúló fárasztó ünnepségsorozatot nehezen bír­nák Huszonöt esztendővel ezelőtt, 1949. augusztus 20-án tizenegy bátor ember döntött úgy Hu­nyán, hogy megkísérli a közös gazdálkodás útját. Közülük öt ma nyugdíjas, kettő ma is aktí­vád dolgozik, négy pedig már végleg elköltözött az élők sorá­ból. A tizenegy úttörő annak idején szilárdan hitte, hogy amit választottak, az az életforma a helyes, de akkor csak álmodták a gondtalanabb jövőt, s csak re­mélték, hogy egyszer bizonyítha­tó is lesz a nagyüzemi gazdálko­dás fölénye. Ezt a hitüket elhin­tették a községben és 1952-ben már sokan követték a példáju­kat. Megalakult az ,Űj Élet, a Bajcsy-Zsilinszky, a Viharsarok és a Kossuth Termelőszövetke­zet. Visszatekintve az „őstörté­netre”, megállapítható, hogy nemcsak a mostoha időjárás és más objektív tényezők okoztak visszaeséseket fejlődésükben. Megzavarta életüket a Nagy Im- re-féle helytelen mezőgazdasági politika, amelynek következté­ben néhány tsz fel is oszlott, valamint az 1956-os ellenforra­dalmi esemény, mely ugyancsak nagy károkat okozott mindany- nyiuknak. Ezt követően azonban, há befolyásolták is időjái'ási és más objektív körülmények gaz­dálkodásukat. egészében véve töretlenül ívelt felfelé életük. Mérföldkövet jelentett benne 1960. amikor is szövetkezeti köz­séggé vált Hunya és 1962, ami­kor négy szövetkezet egyesülésé­ből létrejött a mai Hunyadi Tsz, mely jelenleg 603 tagból áll és 4 ezer 703 katasztrális holdon gazdálkodik, flz egyesüléskor a négy szövetkezet együttes vagyona alig haladta meg a 26 millió fo­rintot. Ma több mint 60 millió forint. Már 1973 végén a növény- termesztésben alkalmazott gép­állomány értéke megközelítette a 14 millió forintot, az állatállo­mány összértéke pedig csaknem 7 millió forintot tett ki. Az el­múlt évek során nagyszerű üte­mű volt a fejlődés. Olyan beru­házásokat valósítottak meg, mint az évi 6 ezer 400 darab hízósertést kibocsátó telep, a gépjavítóműhely, melynek fel­építése és beszerelése majdnem kétmillióba került. Tágjai a kondorosi takarmánykeverő üzem társulásnak 7,5 milliós hozzájárulással. Több mint két kilométer bekötőutat építettek saját erőből és mintegy 4 ezer folyóméter telepi utat. Beruhá­zásaik értéke az utóbbi 5—6 év­ben körülbelül 40 millió forint. A szakirányítás színvonalának javulása, a fejlett agrotechnikai módszerek alkalmazása révén évről évre magasabb hozamokat érnek el a növénytermesztésben. Néhány adat erre. Az 1960—1970 közötti tíz esztendő átlagtermése búzából 26,9 mázsa volt hektá­ronként, kukoricából 36 mázsa. A legutóbbi év adatai: 53,9 má­zsa búza és 86 mázsa kukorica hektáronként. Az állattenyész­tés hozamai hasonló dinamiká­val emelkednek. Mindennek a tagság „fölözi le a hasznát.” Je­lenleg az egy emberre jutó átlag- jövedelmük 29 ezer forint, egy tízórás munkanapra jutó jöve­delmük pedig 127 forint. Más lett a gond is Hunyán, mint hajda­nában. Ma nem az a kérdés, hogy holnapra jut-e kenyér, ha­nem a gyermekek továbbtanít­tatása, a családi ház építése, an­nak modem berendezése, gép­kocsivásárlások, külföldi utak, országos kirándulásokon való részvétel stb. X régen csak megálmodott jövő kezd betelje­sedni, sőt az élet még túl is tel­jesíti azt. Mert az úttörők talán még leghőbb vágyaikban sem reméltek annyi mindent, ami e negyedszázad során már meg­valósult. Hogy csak néhány pél­dát említsünk erre. A Hunyadi Tsz is évről évre növeli a szo­ciális juttatásokat, újabb és újabb támogatást, kedvezményt biztosít a többgyermekes anyák­nak; a szülési segélyre vonatko­zóan; bevezették a kedvezmé­nyes alap- és pótszabadságot; Nyugdíjt kapnak a munkából ki­öregedett parasztok, orvosi ellá­tást ingyen, s családi pótlékot. A mai parasztasszony, akit annak idején édesanyja már pólyás ko­rában kénytelen volt magával vinni a mezőre, ha szül, három év gyermeknevelési szabadságol; és ez alatt havi 700—900 forint nevelési segélyt kap. Ilyenekről hajdan még álmodni sem mertek falun. Mindez megelevenedik Far­kas Imre tsz-elnök ünnepi be­szédében és minderre vissza­emlékeznek a jubiláló tsz-tagok, A negyedszázados évfordulón hosszú és eredményes munkájuk elismeréseként vehetik át kitün­tetéseiket Urbancsok Mihály, Dévai István, Uhrin Lajos nyug­díjas alapító tagok, Búza István dolgozó alapító tag, Soczó Péter brigádvezető, Tomasovszki Já­nos baromfigondozó, Hegedűs Mihály -növénytermesztő, Hor­váth Máté növényvédő szakmun­kás, Szabó Lajos gépkocsivezető és Várkonyi Elemér traktoros. A jubileumi serleget Farkas Imre elvtárs veszi át a felsőbb szervek képviselőitől. Valamennyi szövetkezeti tag jubileumi ajándékcsomagot kap a tsz-től és 35-en külön 1000 fo­rintos jutalomban részesülnek. Az ünnepség vacsorával folyta­tódik. majd Soltész Károly művészcsoportjának szereplése szórakoztatja a jelenlévőket. Varga Dezső Paradicsomszüret Rozoga j Néhány héttel ezelőtt a ■ MBNCS vezetői örömmel vették, I hogy a Volán ö. számú Válla- : lata rendszeres buszjáratot biz- : tosított Békéscsaba és a pásté- : leki tornapark között. Ám az öröm nem tartott so- • káig. Ugyanis a vállalat a teg- : napi nappal, tehát augusztus 17- : ével megszüntette a járatot. : Hogy miért, arra Szabó Lajos, : a Volán Vállalat személyfor- • galmi osztályának képviselője • tájékoztatta lapunkat: ,,A pósteleki bekötő úton egy : régi fahíd vezet keresztül : amelynek teherbíró képességét j régebben 10 tonnábán állapi- • tották meg. az eltelt időszak : alatt azonban a híd állapota : tovább romlott és annyira ve- : szélyessé vált, hogy nem me- ; rünk rajta személyszállítást le- • bonyolítani. Ezt a megyei ta- ■ nács vb építési és közlekedési ! osztálya sem javasolja. Vannak : olyan értesüléseink, hogy a 5 jelenlegi üzemi kezelésben levő ■ hidat és a tornaparkhoz ve- j zető utat a Békéscsabai városi : Tanács veszi át kezelésre. Ha : ez megvalósul, remélhetően • felújítják, nemcsak az eléggé ; elhanyagolt utat, hanem a fa- ; hidat is, amely már nem ké- ■ pes biztonságosan eleget tenni : a megnövekedett forgalom- : nak.’i ; Beérett a paradicsom a békésszentandrási Zalka Máté Tsz szabadföldi kertészetében. Ezekben a napokban a gazdaság dolgozóinak 14 hektárnyi paradicsomot kell leszüretelniük és ez bizony nem kis munka, mert az első mérések alapján 400 mázsánál is többet terem tek hektáronként a paradi­csomföldek. Képünkön: szorgos kezek munkája nyomán gyorsan telnek a ládák, amelyeket innen a Békéscsabai Konzervgyárba szállítanak. (Fotó; Ambrus György*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents