Békés Megyei Népújság, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-17 / 192. szám

Higiénia, óh! 'Ázzál a kéréssel fordulok a szerkesztőséghez, ha lehet, kö­zöljék levelemet a lapban, hátha valaki felfigyel közérdekű pana­szomra — kezdi levelét Lipták Lászlóné, békéscsabai olvasónk. .felháborítónak tartam azt, amit itt Békéscsabán, az I. kerü­letben a Bánát utcai csemegeüz­letben nap mint nap tapaszta­lak. Amikor délelőtt megjön a kenyér a boltba, akkor sokszor tíz darab kenyeret kilóra, illet­ve fél kilóra darabolnak fel. A feldarabolt kenyeret ellepik a legyék, rászáll a por. Én emi­att inkább elmegyek a városba kenyeret vásárolni. De vannak más kifogásolható jelenségek is a boltban. A két kiszolgáló sok­szor a pult mögött dohányzik és ha a vevő például felvágottat vagy sajtot kér, akkor ők a leg­nagyobb lelki nyugalommal lete­szik az égő cigarettát a mérleg mellé és hozzálátnak a szalámi szeleteléséhez anélkül, hogy meg­mosnák a kezüket.” A levélíró fölháborodása In­dokolt. De az a kérése is, hogy az illetékesek minél hamarabb intézkedjenek. Válaszol a Volán ^Vasárnapra is kérik az autó­buszt” ilyen címmel jelent meg július 27-i számunkban, a Szer­kesszen velünk rovatban egy ol­vasónk levele. Azt kérdezte, hogy munkaszüneti napokon mi­ért nincs közvetlen autóbusz­csatlakozás Elekre a Békéscsa­bára 9 óra 19-kar érkező sze­mélyvonattól csak 10 óra 15-kor? A Volán 8. számú Vállalat for­galmi igazgatóhelyettese, dr. Horváth Ferenc és a személyfor­galmi osztály vezetője, Szabó La­jos válaszolt. .jennek az az oka, hogy az itt közlékedő autóbusz munkaszü­neti napokon 9 óra 5-kar indul Gyulára. Ugyanis a kórházi lá­togatás 10 órakor kezdődik és sok az utas. Megvizsgáltuk, hogy milyen lehetőség van a Gyulára közlekedő járatok fenn­tartása mellett arra, hogy az em­lített időpontban a békéscsabai MÁV-állomásrói autóbusz-csat­lakozást biztosítson a vállalat Ennek alapján 1974. augusztus 19-től a járatokat a következő­képpen indítjuk. A Kétegyházá- ról 9 óra 25-kor Elekre közle­kedő járatot naponta, tehát munkaszüneti napokon is, a 10 óra 15-kor induló járatot pedig í csak munkaszüneti napokon közlekedtetjük.” ; A Szerkesszen velünk * rovatot összeállította: Serédi János ; •tBeawe*ettS5*s*KeB®BS*ae*asssa«*ss*ss*esiM . BÉKÉS MM# 1974, AUGUSZTUS 17. Kijavították a hibát — reméljük 'Augusztus 3-án jelent meg a Szerkesszen velünk rovatban „Félünk az esőtől” címen egy ol­vasónk panasza. Erre válaszolt a napokban a Békés megyei Ál­lami Építőipari Vállalat. A pa­naszt ugyanis megvizsgálták és a következőkről tájékoztattak. s,Békéscsaba, Tulipán út T—0 „B” lépcsőház IV. emelet 14. számú lakás beázásával kapcso­latosan közöljük, hogy a lakás tulajdonosa a beázást a lakás- szövetkezet gondnokságának je­lentette. A bejelentés után a lakásszövetkezet vezetője az épí­tést vezető Szlancsik Pállal a hibát kijavítatta még az újság­cikk megjelenése előtt.” Nagyon örülünk a gyors in­tézkedésnek. A válasz másik ré­sze azonban nem ilyen meg­nyugtató. „Tájékoztatásként közöljük, hogy a lakásszövetkezet gond­noksága, valamint építésveze­Qn efooAxcr 'fei/Kfo/fc: o daráiéról Simon Ferencné. Békéscsaba, Bánát út 52, szám alatt lakó ol­vasónk azt kérdezi, nyílik-e a jól... _____ tőnk a bekövetkezett hiányossá­gok helyszíni vizsgálata alapján azt állapította meg, hogy ez ügy­ben a tervezővel kell felvenni a kapcsolatot, mivel az nem kivi­telezési hiányosságból fakad.” A vállalat nyilván a beázásra gondol. Meg kell azonban je-, gyezniink, hogy levélírónk nem azért fordult panasszal szer­kesztőségünkhöz, mert szeret le­velet írni. A válasz ugyanis arra utal, hogy ezután a tervezőhöz forduljon. A tervező vállalat is majd meg fogja vizsgálni a hi­ányosságokat. Feltehető, hogy azt állapítja meg, a kivitelező kö­vetett el mulasztást. A 14. szá­mú lakás tulajdonosa minden bizonnyal nem az ilyenfajta „labdajátékokra” kíváncsi, ö csupán azt szeretné, ha lakása nem ázna át többé. Sem többet, sem kevesebbet. Reméljük azon­ban, hogy az építőipari vállalat úgy javította ki a hibát, hogy a lakás többé nem fog beázni. Bartók Béla úton megszűnt da­ráló helyett egy másik, mivel legközelebb csak a IV.. vagy V. kerületben van. A választ Fenyvesi Páltól, az ÁFÉSZ főkönyvelőjétől kaptuk meg. ..A daráló lebontására a vá­rosi tanács városrendezési terve miatt került sor. Három éve fog­lalkozunk a kérdéssel, s mivel más hely nincs új daráló fel­építésére, erre nem kerülhet sor. A tápértékesítést azonban to­vábbra is a Bartók Béla út 51. szám alatt bonyolítjuk le.” * * * Továbbra is várjuk olvasóink közérdeklődésre számot tartó kérdéseit, amelyeket ezeken a hasábokon közlünk az illetéke­sek válaszaival együtt. Kétségbeejtő kálvária Gregor Mihálynétól, orosházi olvasónktól kaptunk levelet, melyben megdöbbentő kálváriá­ról számol be. „Elhatároztuk, hogy Salgótar­jánból Orosházára költözünk. Férjem Orosházára utazott, hogy elintézze az áthelyezést az üveggyárba és lakást keressen.! Másnap örömmel tért haza, hogy mindent elintézett La­kást is talált a háziak nagyon) kedvesek. Megegyezett ugyan­is K. Györggyel és feleségével, hogy a következő héten, vagy- i is augusztus 1-én és 2-án beköl­tözünk az albérletbe. Július í 29-én elküldtük a 250 forint foglalót. Nagyban készülődtünk az útra. Július 31-én azonban I visszajött a 250 forint Nemi tudtuk elképzelni, hogy mi tör- j tent, hiszen K.-éktól semmiféle értesítést nem kaptunk. Talán nem voltak otthon, gondoltuk, s emiatt jött vissza a pénz. Másnap elindultunk Salgótar­jánból Orosházára. Hathónapos kislányunk is velünk utazott, j Alig bírta a nagy hőség miatt a hosszú utat. Mikor megérkez­tünk Orosházára, boldogan só­hajtottunk fel. Én biztattam a kislányomat, néhány perc múlva már hűvös szobában hajthatja álomra fejét. A házibácsi a ka­puban állt, s amikor meglátta a férjemet, felült egy motorra, úgy elment, hogy jóformán még nem is köszönt. A felesége kö­zölte velünk a megdöbbentő hírt: már kiadták a lakást. Le­het, hogy többért, ám mi azt is kifizettük volna. A pálfordulást nem magyarázta meg a házi-| asszony. Becsukta a kaput ési bement a lakásba. Nagyon két­ségbeestünk, mert nem tudtuk, hogy hova menjünk. A gépko­csivezető VQlt a segítségünkre. Két óra hosszat jártuk az utcá­kat albérlet után, kocsival, de eredmény nélkül. Az egyik háznál egy idős asszony szíve megesett a kislányunkon, be­hívta a házba és tejet melegí­tett neki. Végül a gépkocsiveze­tő. Dómján Janos a saját laká­sára vitt minket. Nála töltöttük az éjszakát. Nagy szeretettel fogadtak minket. Mintha roko­nok lettünk volna. Másnap az ő édesapjához költöztünk, aki át­adta szobáját addig, amíg nem találunk megfelelő lakást. Re­ményekkel indultunk Orosházá­ra és most' a csalódás szorongat­ja a torkunkat.’! A fiatalasszony soraiból * keserűség árad. Am, anélkül, hogy védelembe vennénk K. Györgyéket, Gregoréknak körül­tekintőbben kellett volna dön­teniük, mielőtt a .nagy útra’ elindulnak. Különösen a fog­laló visszaküldésé miatt. A le­vélből nem tűnik ki, hogy me­lyik napon kellett volna meg­érkeznie a foglalónak K. Györ- gyékhez. Hátha később adták fel a postára, illetve később ér­kezett, s ezért küldték vissza a „háziak”. H)a azonban a meg­állapodást K.-ék szegték meg, magatartásukat csak súlyosbít­ja az a tény. hogy egy családot tettek ki egy nagyon is szívszo­rító kálváriának. De bárhogyan történt is az eset, Domjánékról csak az elismerés hangján szól­hatunk, hogy segítettek Grego­réknak. Csak egy kis öntudatra van szükség Ennek a gondolatnak adott! hangot levelében Medovarszkii Ilona békéscsabai lakos, a! Szegfű utcai lakó bizottság el— j nőké. A következőket írja: „A várasd tanács milliókat: fordít a parkok, a játszóterek! szépítésére és különféle szó- j ciális létesítmények karban- j tartására. A Szegfű utcai ját-i szótérre is sokat költöttek. Aj tanácstól arra is ígéretet kap­tunk, hogy hamarosan a játszótér lapályos részét fel­töltik. A környéken lakó szü­lők több napi társadalmi munkát végeztek, a Szabad­ság Termelőszövetkezet pedig egy lánctalpas földgyaluval elsimította a talajt. De dol­goztak a játszótér kialakítá­sán. a 611. számú Szakmun- [ kásképző Iskola tanulói is. I Ok szedték össze a magukról megfeledkezett lakók által a játszótérre kiszórt szemetet. Most azonban ismét szemét­buckák csúfítják. A kitűzött tiltótábla ellenére idehordják a levágott rózsatöveket, a fö­löslegessé vált gallyakat, a legkülönbözőbb vashulladékot és háztartási szemetet. Vajon ezekből az emberekből hová veszett az öntudat? A játszó­tér most ismét elszomorító látvány. Pedig mindezt el le­hetne kerülni. Hiszen a vá­rosnak van a tisztaságra vo­natkozó rendelete is, amelyet minden állampolgárnak be kellene tartania. De nemcsak a rendeletről van szó. Egy kis öntudatra volna szükség.’*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents