Békés Megyei Népújság, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-17 / 192. szám

Hétfon oste nvilik J a felújított csabai Brigád mozi Megjeleni Csenje Béla könyve a művelődési otthonok negyedszázadáré! Hétfőn este hét órakor Gaj­dács Pál, a békéscsabai Városi Tanács művelődésügyi osztályá­nak vezetője nyitja meg a más­fél millió forintos költséggel felújított, modernizált Brigád filmszínházat A megszépült moziban Kosa Ferenc legújabb filmjét a második világháború napjaiban, az erdélyi havasok között játszódó Hószakadás cí­mű színes alkotást vetítik. Az ószj hónapokban a Brigád mozi­ban mutatják be többek között Chaplin Aranyláz és az 1918- ban készült Kutyaélet című filmjeit, a Szerb Antal nagy­sikerű regényéből készített, A Pendragon legenda című színes magyar alkotást s az ifjúság egyik legkedvesebb regényhőse, Robinson Crusoe is megelevene­dik színes szovjet filmen. Csütörtökön, augusztus 22-én kezdődik a román fítmnapok négynapos programja. A békés­csabai Szabadság, a gyulai Pe­tőfi, valamint a kétesgyházi és az eleki mozikban a román filmművészet legsikeresebb al­kotásait láthatja a közönség. Ifjúsági klub a Barneválban A Békéscsabai Baromfifel­dolgozó Vállalat fiataljai még tavaly decemberben avatták fel ifjúsági klubjukat Január óta rendszeres programot dol­goztak ki, ós a klub kedvelt találkozóhellyé vált. Az Idei őszre sok érdekes eseményt terveznek. Többek között meg­hívják kiállításra Németh Lajosnét aki batik-képeivel már bemutatkozott a Népújság kamaratárlat-sorozatában és a KISZÖV klubjában is. Vendé­gük lesz Jancsó Adrienne elő- adörhűvésznő, és több alka­lommal rendeznek ismeretter­jesztő előadásokat. A klub őszi nyitánya szep­temberben lesz, zenés esttel egybekötve. A napokban hagyta el a kivaló gyomai Kner Nyomdát Csende Béla: „A művelődési otthonok negyedszázada Békés megyében, 1949—1974." című könyve. A Békés megyei Tanács művelő­désügyi osztályának kiadásában megjelentetett könyv a művelő- désiotthon-mozgalom 25 éves ju­bileumának értékes dokumentu­ma. „Indokolt volt e téma fel­dolgozása, megírása és nem utolT sósorban megjelentetése azért is, mert 1949-ben a proletárdikta­túra kivívása után egy évre a forradalmi múlttal rendelkező Viharsarokban, Békés megyé­ben, Békés községben létesült hazánkban az első művelődési otthon, s így ez évben a megyei művelödéslotthon-hálózat 25 éves múltjára is emlékezünk” — írja előszavában Nagy János, a Békés megyei Tanács elnökhe­lyettese, majd így folytatja: „Vé­gül szükségszerű volt azért is, mert e tanulmány eddig részle­teiben országosan alig vizsgált, Békés megyében, pádig teljesen érintetlen közművelődéstörténeti kérdés eredeti forrásokra épített, értékelt színvonalas szintézisét adja.” A szerző könyvének első ré­szében a művelődési otthoni moz­galom megszilárdításáról és a hálózat kiépítéséről beszél, rész­letesen ismertetve az időszak megyei eseményeit. A további­akban visszapillantást nyújt a fiatal művelődési otthonok mun­kájáról,1 ismertetve küzdelmes kezdő éveiket, gyorsuló fejlődé­süket és gondjaikat, problémái­kat is. Külön fejezetben foglal­kozik a hálózat és tevékenységé­nek 1960-tól 1973-ig terjedő sza­kaszával, a különböző párt- és minisztériumi határozatok, állás- foglalások tükrében. Ismerteti a bázistevékenység lényegét és szervezeti formáit, a bázistevé­kenység nyújtotta módszertani eredményeket. A „Következteté­sek és a jövő” című fejezetben reális képet nyújt a jelenlegi helyzetről és felvázolja a jövő várható alakulását. A kötetet mellékletként a ta­nulmányban említett rendelke­zések, rendeletek és végrehajtási utasítások, működési szabályza­tok zárják, melyek a mélyebb megértést segítik elő. Végül Balogh Ferenc fotói következ­nek a Békés megyei tanácsi és közös fenntartású művelődési otthon jellegű intézményeiről. Áfiasz-sorozaf hat kötetben Egyedülállóan gazdag infor­mációtömeget tartalmaz az a most elkészült Atlasz-sorozat, amely a gazdasági tervezéshez szolgál majd útmutatóul, átte­kinthető képet adva Magyarország természeti adottságairól, az ipar és a mezőgazdaság termeléséről, a népesség alakulásáról, és töb­bek között a kereskedelmi há­lózat fejlődéséről. A nagyszabású munkában az Országos Földügyi és Térképé­szeti Hivatal irányításával 16 minisztérium és főhatóság kép­viselőiből álló szerkesztő bi­zottság működött közre. A hatkötetes Atlasz össz­I rlnt hamarabb beszélnek. Nekik, Úgy látszik, jobban fel van vág­va a nyelvük. De majd elfelejtem: a képmu­togatásról, s a verses mondókák- ról is szót kell még ejtenem. Bubu lányunk „feledik’* születés­napjára —, hathónapos korában — kapta meg az Antanténusz című mondókagyűjteményt. De nemcsak jövendő, hanem hama- ros használatára. Mindig akadt olyan tagja a családnak — leg­gyakrabban Dombi,, a későbbi Nyonyó —, aki melléje telepe­dett, és mutogatta neki a képe­ket, olvasgatta a verseket. A kö­tet rajzai Bálint Endre kis re­mekművel. Rideg felnőtt szem­mel: furcsák, primitívek, torzak; értő gyermekszemmel viszont: mozgalmasak, mulatságosak. Versmondás közben végig min­dent mutogatni lehet, Kutyate­szi Bálintot és Csibeviszi Bene­deket éppúgy, mint Kocsihasú Pétert, Csukaszemű Pált, vagy a hosszúnyakú Csetnekit. ahogy sánta lovát csetleti-botlatja, de nem sokáig, mert: Kóc a kötőfék, szakad szét, püff neki: sárba csöppen Csel neki. Mit értett Bubu mindebből, mit nem, örök reitélv marad, de az bizonyos, hogy fülelt és fi­gyelt. majd idővel már mutatni is tudta, hogv a Oásnár párjá­nak öt gyereke közül melyik kettő fiú, melvik kettő lányka, s melyik a felük felett terpeszt álló. pásztorbotos vicepápa. De éppígy jártatta a szemét versolvasás közben Hinez Gyula Bóbita-raizain is, maid éevéb képeskönyveken. Legalábbis akkor, ha a mondott vers és a látott kép összestimmelt: az ő kis fejében ez a kettő nagyon hamar összekapcsolódott. Sőt harmadiknak sokszor a dallam is: amit csak tudtam, kántálva mondtam neki, hol a saját nó­tájára, ha ismerős népi játék­dalról volt szó. hol csak úgy ci­gányfülre. Ordított is, ha a csa­lád valamely más tagiától kérte, hogy olvassa neki ezt meg ezt, s az beszédhangon mondta, amit ő énekelve szokott meg. Efféléket természetesen mív csak jóval egyéves korán falül kért, mikor megvoltak hozzá a szaval, de előtte is olvasással, énekléssel tudtuk leffiobban el- csititani. Beszélni, dalolni jófor­mán egyszerre tanult meg. még­hozzá meglenően tisztán. A sok­hónapos hallgatódzás. úgy lát­szik, nem volt hiábavaló. Beszédwakorlatul — a nani közlendőkön felül —, ugyanazok a szövegek szolgáltak neki, ami­ket hathónnnos kora óta duru­zsoltunk a fülébe Nem volt. még kétéves, amikor betéve tudta a Bóbita-beli Weöres-versek és az Antanténusz-beli válogatott mondókák nagv részét. Micsoda jókat nevettünk, mikor először mondta végig hibátlanul^ az utóbbi kötet címadó mondókáiáí: An — tan — té — nusz, szó — raka — té — nusz, szó — raka — tiki — taka _ bilin — bálán — busz. Csak a buszt mondta búr­nak, mert így tanítottuk neki, hogy a, vécén örömünkben min­dig húrozhassunk vele eevet: fejünket előrehaitwa gyöngéden összekoccantottuk a homlokun- hat (Folytatjuk) súlya csaknem 20 kilogramm. Négyéves szerkesztőmunka előz­te meg készítését, s kétszáznál több szakember dolgozott raj­ta. Az első példányokat hama­rosan elküldik a megrendelő intézményeknek. (MTI) Agrártudományi kutatóközpont A nyugat-szibériai Novoszi- birszk közelében nagy agrár- tudományi kutatóközpont léte­sül, öt kutatóintézetet fog össze, amelyek a mezőgazdaság gépe­sítésével és villamosításával, kemizálással, állattenyésztéssel, takarmányozással és a mező­gazdaság gazdaságosságával fog­lalkoznak, Az intézet épületeit egységes föld alatti átjárók, a második szinten pedig üvegezett galéria köti össze egymással. A közelben létesül a számítóköz­pont, a könyvtár és a (labora­tóriumi szárny. A tudósok mun­káját kísérleti parcellák, tan­gazdaságok szolgálják. Az agrártudományi központ 13 ezer kutatója azit vizsgálja, hogyan lehet fejleszteni az Északi Jeges-tengertől az Ázsia közepéig húzódó óriási terület — Szibéria mezőgazdaságát. Az új tudományos központhoz vá­rosnak beillő lakónegyed épül, művelődési házzal, iskolákkal, vásárlóközpontokkal. óvodák­kal, bölcsődékkel, sportlétesít­ményekkel. Á magasabb műveltségi szint felé 0 laptörvényünk, a Magyar Népköztársaság alkotmá­nya biztosítja többek kö­zött minden magyar állampol­gár részére a művelődéshez való jogot. Köztudott, hogy minden­kor az adott lehetőségek köre szabja meg, miként élhetünk jo­gainkkal. A magyar munkásha­talom negyedszázad alatt nem­csak jogot alkotott, hanem az ezzel való élés lehetőségét is biztosítja fnindenki szá­mára állandóan bővülő anya­gi adottságaink alapján. Ál­lamunk nemcsak a passzív lehe­tőségek biztosítására törekszik, hanem kiépített közművelődési, közoktatási intézményrendszeré­vel ösztönöz is ezek igénybevé­telére. Belső törvényszerűségre utal az a véletlennek tűnő történelmi esemény, hogy a dolgozó nép művelődéshez való jogának al­kotmányban történő deklarálá­sával egy időben indult el kultu­rális intézményrendszerünk ki­épülése. Számunkra, Viharsarok lakói­nak számára, akikre a mostoha múlt és az ellene kibontakozott tiltakozás országos átlagnál na­gyobb része hárult, még jelentő­sebb a történelmi analógia: al­kotmányunk negyedszázados ün­neplésére készülve, ezzel egy idő­ben, ezen a héten vette kezdetét az az országossá nőtt jelentősé­gű megemlékezés is, amellyel hazánk első művelődési házának létrejöttére fordíthatjuk a figyel­met: a békési művelődési ház egyidős alkotmányunkkal. K ulturális forradalmunk eredményekben jelentős, gazdag szakasza mögöt­tünk van. Ma már alapvetően nem a fundamentumok építésé­nek feladatai foglalkoztatnak, hanem műveltségünk szocialista tartalmú továbbfejlesztése ko­runknak és társadalomépítő tö­rekvéseinknek megfelelően. Pártunk Központi Bizottságának 1974. márciusi, a közművelődés továbbfejlesztésére hozott hatá­rozata is azt a célt tűzi a közmű­velődés dolgozói, az egész társa­dalom elé, hogy mindenki lép­jen egyet a magasabb művelt­ségi szint felé, ismerje meg job­ban világunkat, éljen szocialista módon, tartalmasabban. Ez sokrétűbb, összetettebb feladatot jelent, mint ahogy első pillanatra látszik. Alapvetően nem mennyiségi, hanem elsődle­gesen minőségi előrelépésre van szükség. Többek között nemcsak a lehetőségek szélesebb körű és differenciáltabb biztosítására kell törekedni mindenütt, ha­nem az igények olyan felkelté­sére és erősítésére, amely az adott lehetőségek teljesebb fel­használását biztosítja az egyén, a kollektívák sokoldalú kultu­rális gazdagodásához. A huszonöt év alatt megterem­tett feltételekre és a megszer­zett tapasztalatokra támaszkod­va reális lehetőségeink vannak a kulturális igények még tartal­masabb orientálására és kielé­gítésére. Ehhez jelentősen tovább kell finomítani tartalmi mun­kánkat és végig kell újra és új­ra gondolni az igényekhez rugal­masabban alkalmazkodó műve­lődési tormákat. D közművelődési intézmé­nyek mellett, azokkal együtt szükséges a gazda­sági egységek aktív, kezdemé­nyező tevékenysége is. A köz- művelődés sokszektorúsáfiában kell az egységes cselekvést, egyirányú törekvést biztosítani. Példának ehhez a feladatok hosszú sorából elegendő egyet — talán nem is a legfontosab­bat és nem is a teljesség igényé­vel _ kiragadni: a művelődési propagandát és agitációt. A minisztérium 1972. évi vizs­gálata azt állapította meg, hogy a megye intézményhálózata jobb­nak mondható az országos át­lagnál mennyiségileg és minősé­gileg is. Mégis kedvezőtlenebb a kép az' ország, a megye közvé­leményében Békés megye mű­veltségi állapotáról, a művejtfcég folyamatairól, mint a valóság. Az alapkérdés nem az, hogy jobb véleménnyel legyenek ró­lunk szerte az országban. Ez is fontos, de fontosabb az a kö­rülmény, hogy minden elért si­ker, minden előre megtett lépés, amennyiben tudatosul is a köz­véleményünkben, a kollektívák előtt, nemcsak műveltségünk gazdagodását jelenti, hanem ösz­tönző húzóerőt gyakorol a még hátrább levőkre, kötelez a to­vábbi eredményekre. Olyan igaz rangot ad, amely forrása az új sikereknek- Másrészt a széles kö­rű tájékozottság az egyedüli ga­rancia a „beszűkülés”, a ,,pro- vincializmus” ellen. A fejlődés folyamatában ott kezdődik az egyén, a kollektíva lemaradása, amikor azt hiszi, hogy amit ő csinál, az a legjobb, s nincs tu­domása a még jobbról. A köz­vélemény tájékoztatásában, si­kereink bemutatásában, a jó módszerek terjesztésében kell előrelépnünk. H agy a vezetők felelőssége a műveltségi színvonal ala­kulásában. A vezető (e fogalomkörbe tartozik mindenki, akire csak néhány ember mun­kájának irányítását is bízták) példája, magatartása hatással van munkatársaira. Azt kell elér­ni. hogy ne csak a termelésben, a hivatali munkában, hanem a művelt magatartásban, életmód­ban is vezetővé váljon. Nem ösztönözhet meggyőző erővel az. akit soha, vagy csak nagyritkán lehet kiállításokon, könyvtárban, színházban látni, akit könyvet olvasva nem, vagy alig lehet tetten érni, akinek mindig ha­laszthatatlan dolga akad, amikor kultúráról van szó. A vezetői magatartás így válik kultúrpro- paganda és agitáció fontos esz­közévé. A szociálist» brigádok új éle­tet formáló, erősítő szerepét ma mór nem kell bizonyítani; Létük elválaszthatatlan szocialista napjainktól. Termelési eredmé­nyeik nélkül sokkal szegényeb­bek lennénk. De őszintén meg kell mondani — a tapasztalatok ezt bizonyítják — művelődési tevékenységünk gyenge, legtöbb­ször formális. Nem a szocialista brigádok hibásak ebben. Űj utat taposnak ők, s ha valahol, akkor a segítésnek itt van nagy szere­pe. Hozzá kell segíteni őket mű­velődési programjuk, vállalásaik tartalmas kiválasztásához ta­náccsal, jó példák ösztönző ere­jével. A megyében működő több mint húsz „szocialista brigádve­zetők klubja”' hasznos kezde­ményezés. De nem nélkülözhető a munkahelyi támogatásoséin. N éhány példa ez csak a mű­velődési propaganda és agitáció előtt álló felada­tok sorából. Következetesen végig kell gondolni min­denkinek, hogy miben és hogyan segíthet. Ne legyen olyan kulturális kezdeményezés, rendezvény, akció, amiről az érintettek köre ne szerezne tudomást. Csák plakáttal, műsorfüzettel elérni ezt fél- munka. Minden munkahelyen legyen feladatát szerető, társa­dalmi munkás kultúrfelelős, akit rendszeresen tájékoztatnak, in­formálnak. felkészítenek, hogy ő is képes legyen ne csak a kul­turális esemény címét közölni, hanem megbízhatóan annak tar­talmi értékét is. Aki nemcsak mozgósít, hanem érzékenyen mérni is képes az igényváltozá­sokat és segít ezek kielégítésé­ben. Aki nem egyedül áll ezzel a feladattal a munkahelyén, ha. nem sok-sok segítőtársa van munkatársai köréből, a közmű­velődési intézményekből, a mun­kahelyi vezetőkből, a helyi tár­sadalmi, tömegszervezetekböl. — G —

Next

/
Thumbnails
Contents