Békés Megyei Népújság, 1974. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-10 / 159. szám

Pinceklub az iskolában Délutáni tereíere a klubban Manapság divattá lettek a! pinceklubok. Itt, a mi me­gyénkben is van példa arra, hogy fiataljaink — az adott vállalat vagy intézmény, eset­leg külső szervek anyagi támo­gatásával — semmire nem hasz­nált pincékből megannyi ötlet­tel nagyon sok munkával tet­szetős sőt vonzó szórakozóhe­lyet varázsoltak maguknak. A közelmúltban Békéscsabán ismerhettünk meg újabb pin­ceklubot. amely egyik oktatási, intézményünknél, a „Vásárhelyi Pál” Útépítési és Földmérési Szakközépiskolánál szolgálja sokoldalúan és nagyon haszno­san a tanulóifjúságot. Korábban a battonyaí, az ele- ki gimnázium pinceklubjáról már hírt adtunk. Oktatási in­tézményeinknél nem jel­lemző az ilyen klubok létre­hozása. így* a békéscsabai „Vá­sárhelyi Pál” Útépítési és Föld­mérési Szakközépiskola klubja akár kezdeményezésnek is ne­vezhető. Olyan kezdeményezés­nek. amelynek valóra váltásával a tanári kar, de más szervek is egyetértettek. Kísérőnk, Vándor Qyörgy mérnök-tanár nemcsak szívesen, hanem örömmel is kalauzolt bennünket a fiatalok klubjában. Miközben a tanulók beteljesült almáról beszélt: — Az elmúlt év őszén történt — emlékezik vissza —, amikor az iskola KISZ-vezetősége a gondolatot a nevelőtestület elé tárta. Mi egyetértettünk elkép­zelésükkel. Csak fokozta tanu­lóifjúságunk tettrekészségét az a hír, amikor tudomásukra jutott a megyei KISZ-bizottság helyeslő véleménye, Hiányzott azonban a legfontosabb, a pénz. És ezt nem pótolhatta a lelke­sedés, gyerekeink keze munkája. A külső segítség azonban nem váratott magára. A békéscsabai ÁFÉSZ nem kevesebb, mint 70 ezer forinttal segítette a pince­klub létrehozását. A KPM Köz­úti Igazgatósága szállítóeszköz­zel segített. Ilyen külső támo­gatás közepette készülhetett el és nyithatták meg tanulóink sa­ját klubjukat, melyet a SZÖV- TERV Vállalat Békés megyei Irodája tervezett. Vándor Györgytől hallottunk arról is, hogy a városi KISZ- bizottság mintegy 5 ezer forint értékben magnót és rádiót adott a klubnak. A megyei KISZ-bi- zottság pedig televíziót és egyéb felszerelési eszközt ígért az említett oktatási intézmény tanulóifjúságának, mintegy 10 ezer forint értékben. De újabb és további tervek is érlelődnek már az iskola falai között. Amint kísérőnk mon­dotta, a békéscsabai ÁFÉSZ az iskola földszintjén ez év szep­temberében megnyitja azt a szeszmentes büfét, ahol a tanulók meg­vásárolhatják uzsonnájukat vagy éppen a legfontosabb is­kolai eszközöket. Tervezi a KISZ-szervezet azonban a pin­ceklub bővítését is, melyről Vándor György a következőiket mondotta: — Az Országos Ifjúságpoli- ’ tikai és Oktatási Tanács feb­ruári felhívása alapján pálya- ■ zatot készített az iskola KISZ- ■ szervezete, amelyben a klub j további 25 négyzetméter alap- j területű bővítését jelölte meg. | A pályázat jóváhagyása esetén : a bővítési munkák' irányítása- * val, illetve a tervezési munkák ■ elvégzésével ismét a SZÖV- j TERV Vállalat Békés megyei S Irodáját szeretnénk megbízni. : Igaz, hogy a klub bővítése j újabb külső segítséget, sőtfo-.j rintot is igényel. Tanulóink • azonban bíznak abban, hogy • ismételt elképzelésükben nem ; maradnak magukra... : Mi is bízunk ebben. Kép, szöveg: Balkus Imre : A Békéscsabai I. sz. és a Békéscsabai II. sz. Téglagyárunkban július 15-től augusztus 31-ig (szabványon aluli) III. o. cserepet csökkentett áron forgalmazunk, mely a TÜZÉP-telepen és a téglagyárakban megvásárolható. Hornyolt szalagcserép 450,— Ft 1900 db Sz/253-as cserép 500,— Ft'1000 db Békés megyei Tégla- és Cseréplpari Vállalat Hivatal és hangnem Pályázat iskola és művelődési ház tervezésére Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium, valamint az Oktatásügyi Minisztérium pályázatot hirdetett nyolcosztá­lyos általános iskola és mű­velődési ház közös épületének megtervezésére. A pályázóktól azt várják, hogy a közös épü­letre olyan terveket dolgozza­nak ki, amelyek az általános iskola és a művelődési ház funkcióját, együttműködését egymást jól kiegészítő módon és az ország gazdasági-technikai lehetőségeinek megfelelően old­ják meg. Az érdeklődők átvehetik a pályázati kiírást az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium gazdasági hivatalában. (MTI) Agrártudományi kutatóközpont A nyugat-szibériai Novoszi- birszk közelében új, nagy ag­rártudományi kutatóközpont lé_ tesül. Öt kutatóintézet fog majd össze, amelyek a mező- gazdaság gépesítésével és villa­mosításával, kemizálással, ál­lattenyésztéssel. takarmányozás­sal és a mezőgazdaság gazdasá­gosságával foglalkoznak. Az intézetek épületeit egységes föld alatti átjárók, a második szinten pedig üvegezett galé­ria köti majd össze egymással. A közelben létesül a számító- központ, a könyvtár és a la­boratóriumi szárny. A tudósok munkáját kísérleti parcellák, tangazdaságok szolgálják. Az agrártudományi központ 13 000 kutatója azt vizsgálja, hogyan lehet fejleszteni az Észa­ki Jeges-tengertől az Ázsia kö­zepéig húzódó óriási területet, Szibéria mezőgazdaságát. Az új tudományos központhoz város­nak beillő külön lakónegyed épül, művelődési házzal, isko­lákkal. vésárlóközpontokkal, óvodákkal, bölcsődékkel, sport- létesítményekkel. 5. A corleonei maffiavezér, aki­nek doktorátusa volt, azt han­goztatta, hogy ez lázadás a tisz­teletre méltó társaság törvényei ellen, és éppen akkor, amikor annyi nehézség után végre igyekszik rendezni sorait az egész család*. — Erőpróbát kéne tartanunk — mondotta választékosán. . — Csakhogy ahhoz erő is kell — válaszolta a nagyfőnök, Don Calo. A camporealei vezér, a nem­rég szabadult bölcs és ravasz Vanni bátyám lépett közbe. — Testvérek — kezdte —. ne veszítsük el a fejünket: talán újabb háborút akarunk most, mikor végre közeledik a másik befejezése? A montelenrei fiú határozott és erős, ráadásul be­csületes, szót kell értenünk ve­le. • A maffia szervezete családokra oszlik, s mindegyiknek külön fe­je van. A család rendszerint egy­mással szomszédos városok cso­portjaiból áll, A hosszúfalvi tsz-elnökön kí- vül bizonyára mások is felfi­gyeltek arra, hogy kissé idege­sek, majdhogy nem ingerültek egyes hivatalnokok. Miért? Van-e nekik erre jogalapjuk? Közülük soknak július 1-el meg­emelték a fizetését. Ha esik. ha fúj, 1-én kézhez kapják a kere­setet. Nem kell izgulniuk a jég­eső, az árvíz, a fertőző állat­megbetegedések miatt, mert az ezekből származó üzemi károso­dás őket közvetlenül ,nem érinti. Az sem okozhat közöttük gondot, hogy az export valamely ter­mékből elmarad. A fizetés fix, jó időben vagy rossz időben egy­aránt. A hivatalnokoknak tehát nincs és nem is lehet semmi okuk az idegeskedésre, a türel­metlen ember látszatának kel­tésére. A közügyet, a törvények, ren­deletek, előírások betartásának ellenőrzését felesleges és nem is lehet ingerült kórságban szol­gálni. Igen, szolgálni és ezt nem árt még egyszer és újra aláhúzni, ismételni, ahol szükséges, hogy a hivatalnok vérébe, agyába ita- tódjon. A hivatal ugyanis nem a hatalom. Ezt különben csak a hatalmi vágyban, mámorban szenvedő hivatalnok kéozeli. A hatalom egészen máshol szé­kel. A hivatal csupán eszköze, közvetítője a hatalomnak, nem gyakorlója, hanem segítő keze, azért, hogy az intézmények ve­zetői, az állam polgárai a köz­élet normái szerint rendezhessék életüket. Baj van az egyes hivatalnö- kok hangnemével. Itt a példa: az egvik állampolgárt beidézték a tanácsházára adóügyben. Magá­val vitte bizonylatait. A törvény­ben ugyanis az áll. hogy a ter­melésre fordított kiadások bi­zonylatait figyelembe veszik a jövedelem kiszámításánál A hi­vatalnok ezekből egyet sem né­zett meg. A bevétel százaléká­nak arányában előírta az adót. Ugyanezzel az állampolgárral, ugyanebben az ügyben egy má­A corleonei doktor így be­szélt: — Ezeket a mozgolódó, szer­vezkedő parasztokat előbb- utóbb úgyis meg kell fékeznünk — Az a fontos, hogy ez a mon- teleprei fiú tudatában legyen annak, hogy bizonyos területek nem tartoznak a fennhatósága alá — szólt közbe a castellama- rej főnök. A dohány- és kábítószer­csempészésre gondolt egyébként, amelyet már kezdtek újjászer­vezni. — Azt hiszem — mondta a partinicói —, hogy ez a terület nem érdekli. És Memeco, a borgettói főnök: — De hát mit akar egyálta­lán ez a Gíuliano? — Memeco bátyám, csodálko­zom magán! — mosolygott az öreg Don Calo. — Mit akarhat egy 'fiú, aki alig múlt húszéves? Hogyan tudhatnánk mi, ha ö maga se tudja biztosan? Egy­előre föl akarja verekedni ma­gát, parancsolásra és győzelem­re vágyik. És nekünk segíte­nünk, támogatnunk kell.... — Mégse kéne mindent fel­sik pénzügyi osztály ugyanezt csinálta. Amikor szóban felleb­bezett, mit gondolnak, mit mond­tak? „Ha nem tetszik, írásban fellebbezze meg!” De akad olyan eset is, amikor egy jövedelmet a hivatal kétszer adóztatott. Egy­szer a vállalatnál, amikor az il­lető felvette a megdolgozott munkáért járó pénzt és azután a tanács pénzügyi szervénél. Egy másik községben — volt gerinc a hivatalnokban — 30 termelő­nek mondott pardont: „Sajnos, tévesén értelmeztem a rendele­tet.’* Mi ez, ha nem ideges kapko­dás? A helyzet alapos megisme­rése, testületi áttekintése, inst­rukciója nélkül vágnak neki egyesek az általuk vélt jó szol­gálatnak. Különösebben nem mérik fel jó előre az intézke­dés hatását az ágazatra. Ezért olykor ellentétes célt érnek el. Lovat akarnak fogni, de még ve­réb sem jut. A hivatal, a hatalom segítő keze, tehát nem ütőeszköze, ha­nem a tények és érvek, a reális viszonyítások és a meggyőzés színtere. A tanács, de a többi in­tézmény js olyan része a közös­ségnek — valljuk —. ahonnan dolga végezet len ül nem távoz­hat egyetlen ügyfél sem! A tisz­tázatlan ügyek, melyekbe bele­sodródnak az emberek, leszűré­sükig éppen eléggé idegesítőek. És erre helyenként még rádob­nak egy lapáttal a hivatalban is. Ha ég, hadd égjen jobban! jel­szóval. Fellebbezzen, ha nem ért vele egyet! Rút embertelenség húzódik meg ezekben a megnyilvánulá­sokban. Az ember ügyes-bajos dolgainak intézésében nem azért fordul a hivatalhoz, hogy felleb­bezhessen, hanem azért, hogy ügyét az érvényes jogs zaba Ívok keretén belül emberséggel elin­tézzék. Különben ez lenne a hi­vatal kötelessége, ezt várja tőle az állampolgár, a társadalom és a hatalom. Dupsi Károly markolnia — jelentette ki a borgettói. Ebben Don Calo is egyetértett. — Nem. mindent nem szabad­na felmarkolnia: vetésre szük­ség van, aratni is kell, persze neki, de a részünket ki kell ad­nia. A bankett végén elhatározták: nem kezdenek ugyan igazi tár- gyalásokat Giulianóval, de a partinicói és a monrealei főnö­köket megbízzák: tartsák vele a közvetett és a közvetlen kapcso­latot. Az egész part menti, de a beljebb fekvő maffiáknak is, Monrealétól Trapaniig. beleért­ve Cörleonét, Alcamót, Partini- cót, Castelvetranót. a vezérek döntéséhez kellett tartaniok ma­gukat, vagyis ahhoz, hogy nem indítanak frontális támadást Giuliano és emberei ellen, ha­nem pártfogásukba veszik, tá­mogatják és tájékoztatják; ennek ellenében viszont megfelelő el­lenszolgáltatásokra számítanak. Semmi esetre se tanúsíthatnak lekezelő magatartást, inkább jó tanácsokkal kell ellátniuk, ha hozzájuk fordul. Szemmel kell tartaniuk az embereit, hátha akad köztük, akinek megnyerhe­tik a bizalmát És a politika? És a rendőrség? Ezt kérdezte néhány maffia­vezér a nagyfőnöktől, Don Ca- lotóL — A monrealei és a partini­cói testvérek kapnak majd utasí­tásokat — felelte Don Calo, mi­előtt távozott. A szálloda előtt fiáker várta, fehér lóval, aztán a többiek is elindultak egyenként, testőreik kíséretében: ki vona­ton, ki távolsági buszon, páran autóval. Felice Chilanti: ­Három zászlót Salvatore Giulianáaak (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents