Békés Megyei Népújság, 1974. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-09 / 158. szám

Barkácsolás Ribizli, szőlő, szamóca, kosa. méfce és meggy zúzására egy­aránt alkalmas a képen látható háztartási kisgép. Minden lé­nyeges alkatrésze fából készült, fogaskierék-áttételezés nincsen benne. A zúzóhengereik szabá­lyozása — egy rugó közbeikta­tásával önműködő. A szerkezet tökéletes munkát végez, a gyü­mölcsmagvakat nem töri össze. Teljesítménye figyelemre méltó: szőlőből óránként 5—600 kilót lehet vele megzúzni. A kisgé­pet egy budapesti nyugdíjas kertbarát tervezte és valósítot­ta meg. Találmánynak minő­sül. karósbab Sokhasznú Nagyobb figyelmet érdemelne a kiskertekben, sőt pihenőker­tekben, gazdasági udvarokon, utak, kerítések, épületek mentén a tűzbab (karósbab, díszbab, tö­rök bab, virágbab). Csak néhány kertben látható, pedig megérde­melné. hogy minden évben he­lyet kapjon a zöldségfélék sorá­ban. A tűzbab sokhasznú növényj Dúsan virágzik (piros, fehér), gyorsan növekszik, termése le­vesnek, salátának használható. Három-négy méter magasra is felfut, így ezért takarásra, ár­nyékolásra is kiválóan alkalmas. A bab trágyaigényes növény. Frissen trágyázott talajban kap­jon tehát helyet a tűzbab is. Fé­szekbe vessük, célunknak meg­felelő elrendezésben (ilyen lehet: térelválasztás, árnyékolás, taka­rás, díszítés, avagy virágláda erkélyen, ablakban). A vetése már április közepétől megkoc­káztatható. Szerencsés esetben (így az idén is), már május kö­zepére elérheti a félméteres ma­gasságot. A karókat legjobb még vetés előtt elhelyezni, azok tövéhez vessük a babot, fészkenként 3-4- 5 szemet, vegyes színekben. A támberendezés anyaga, elhelye­zése igen sokféle lehet. Huzal és zsineg nem megfelelő. Leg­jobbak az akácnyesedék, 2-3,5 méteres karók gúla, hasáb ala­kokban, amelyek közé műanyag hulladékból szalagokat erősíthe­tünk. Felfuttathatjuk a díszba- bot kerítésekre, erkélyekre, per­golákra. Ne használjunk másj növényt támaszul pl.: kukoricát, j cirkot, napraforgót, fákat. A karósbab nem sok ápolást ki- j ván. Nagyon fontos a talaj ál­landó gyomtalanítása, porhanyi- tása. A kelőben levő karósbab az öntözést meghálálja. A ta­pasztalat azt mutatja (más nö­vényekkel ellentétben), hogy a többszöri, kevés vízzel való ön­tözés hasznosabb. Célszerű fris­sítő, permetező öntözés. Esős időben vagy gyakori öntözés­kor a levéltetvek veszélyeztet­hetik a termésünket. Ritkább a hüvely- és a levélfoltosság, a levélbamulás, a különböző bak­tériumos betegségek, a babzsi­zsik, a bablégy, a vetési- és bor­só bagolypille kártétele. Másodnövényként még vethe-j tő. Szép virágaival, lombjával: az első dér beálltáig folytonosan; díszít. A Békéscsabai Építőipari Szövetkezet (Békéscsaba, Vörös Október sor) FELVÉTELT HIRDET az alábbi munkakörök betöltésére: — faipari teljesítményelszámoló, — építőipari teljesítményelszámolo, — faanyagismerettel rendelkező raktáros. 44 órás munkahét, minden szombat szabad. Fizetés: megegyezés szerint. Jelentkezni lehet: fenti címen, a személyzeti előadónál. 300290 Hz állattartásból származó jövedelmek adóztatása E kérdést legutóbb a 42/1971. (XII. 17.) Korm. számú, vala­mint ennek végrehajtására ki­adott 35/1971. (XII. 17.) Pm. számú rendelet szabályozta. E rendeletek 1972. január 1-én léptek hatályba, és jelenleg is ezek alapján kell az adóztatást végrehajtani. A magánszemélyek által tar­tott (nevelt, keltetett stb.) és e személyek tulajdonát képező állatokból (állati termékekből) származó jövedelem adókötele­zettsége vagy adómentessége egyrészt attól függ, hogy az ál­lattartó tagja-e mezőgazdasági termelőszövetkezetnek (szakszö­vetkezetnek), illetőleg általá­nos fogyasztási és értékesítő szövetkezetnek vagy sem. Más­részt pedig attól is, hogy az ál­lattartó vásárolt, vagy saját ter­melésű takarmánnyal folytat- ja-e az állattartást. 1. Ha a mezőgazdasagi ter­melőszövetkezeti tag szabály- szerű háztáji gazdaságában, továbbá a mezőgazdasági szakszövetkezeti tag saját gazdaságában a vonatkozó jogszabály által megengedett mértékben tart saját tulajdo­nát képezd állatokat, akkor az állattartásból származó jö­vedelem adómentes. feltéve, hogy a tag sem állandó, sem időszáki munkást nem foglalkoztat, és a közgyű­lés által meghatározott kötele­zettségeit is teljesíti. Ez az adó- mentesség független attól, hogy a tag milyen magas összegű jö­vedelmet ért el az állattartás­ból. 2. Az általános fogyasztási szövetkezet keretében működő mezőgazdasági társulás tagja által saját gazdaságában tar­tott saját tulajdonú állataiból származó jövedelem akkor adómentes, ha egy naptári éven bélül a 30 000 forintot nem haladja túl. Szintén feltétel továbbá, hogy a tag nem foglalkoztathat mun­kást, ég a közgyűlés által meg­határozott kötelezettségeit ma­radéktalanul teljesítenie kell. A jövedelem kiszámításakor a bevételből kell kiindulni, és abból le kell vonni a jö­vedelem megszerzésére fordí­tott (takarmány, gyógyszer stb.) kiadásokat. Ha az így kiszámított jövede­lem az évi 30 000 forintot túl­haladja, és az állattartás nem saját termelésű takarmánnyal folyik, a teljes jövedelem —te­hát a 30 000 forint alatti részt is figyelembe véve — adóköte­les. 3. Ha az állattartó nem szö­vetkezeti tag, elsősorban azt kell vizsgálni, hogy a saját ál­latait vásárolt takarmányon, vagy a saját használatában le­vő földterületén megtermelt ta­karmányon tartotta-e? Aki nem szövetkezeti tag. annak esetében a saját föld­terület használata nélkül folytatott, illetőleg a saját földterület terményeiből eí nem látható állattartás jöve­delme akkor esik általános jövedelemadó alá, ha egy nap­tári évben a 15 000 forintot túlhaladja. E jövedelmet a 2. pont­ban említettek szerint kell kiszámítani, és a 15 000 fo­rintos határ túllépése esetén az egész jövedelem után adózni kell. Ugyanez vonatkozik arra a szövetkezeti tagra, aki alkal­mazottat tart, vagy a közgyű­lés által megszabott kötelezett­ségeit nem teljesíti. A saját földterületen ter­melt takarmányon tartott ál­latok (állati termékek) érté­kesítéséből származó jövede­lem általános jövedelemadó alá nem esik. Ez azokra a szövetkezeti tagokra is vonatkozik, akiket az 1—2. pont szerint nem illeti meg az adómentesség. Az ilyen jövedelem adóztatása a mező- gazdasági lakosság jövedelem- adója keretében történik. Ez általában azt jelenti, hogy a használt földterület után kive­tett tételes adón felül egyéb adót fizetni nem kell. Magasabb adóteher akkor esedékes, ha az ilyen gazda­ság összjövedelme 50 000 fo­rintnál több. Kivétel mindhárom pont alól az az eset, ha bármelyik állat­tartó az állatot (állati termé­ket) saját üzletében, vagy ál­landó jellegű elárusítóhelyen értékesíti. Ezek jövedelme ugyanis feltétlenül általános jö­vedelemadó alá esik. 4. Gyakran előfordul, hogy mezőgazdasági termelőszövetke­zetek tagjaik háztáji gazdasá­gába adnak ki állatot (például libát) hizlalásra, vagyis az ál­lat a szövetkezet tulajdona és a takarmányt is a szövetkezet adja. Ilyenkor a tag lényegé­ben csak a saját munkáját ad­ja, és ezért a közösben védett munkához hasonló módon ré­szesül a díjazásban. A tag így kapott jövedelme nem esik ál­talános jövedelemadó alá, a ki­fizetés után a szövetkezetnek kell a rá vonatkozó szabályok szerint adóznia. Más a helyzet, ha ezt a te­vékenységet a szövetkezet ré­szére nem. tag, hanem kívül­álló személy végzi, aki munká­jáért az elért eredménytől füg­gően részesül a díjazásban. EZ a jogviszony ugyanis az adózás szempontjából vállalkozási te­vékenységnek minősül, s így az abból származó jövedelem ál­talános jövedelemadó alá esik. 5. Több helyen előfordul, hogy a baromfitartással — kel­tetéssel foglalkozók összefog­nak, mert így nem kell külön őrizgetniük a keltetőgépet, vagy a nagyobb udvarokat, ólakat is tudják használni. Kérdésként vetődött fel, hogy ilyen esetben külön-külön sze­mélyenként kell-e számba ven­ni az adóköteles jövedelmet, vagy összevontan. Áz adókul­csok ugyanis a magasabb jöve­delmek esetében gyorsabban emelkednek, s így az adóköte­les jövedelem nagysága jelen­tősen befolyásolja az adó mér­tékét. Az általános Jövedeltnadó alapvető szabálya, hogy az adót annak a terhére kell megállapítani, akinél a jöve­delem jelentkezik. Ebből következik, hogy általá­ban személyenként kell az adó­köteles jövedelmet és az adót meghatározni. Az említett „ösz- szefogással” kapcsolatban azon­ban fel szeretnénk hívni a fi­gyelmet arra, hogy a mezőgaz­daságban ma már kialakultak a megfelelő együttműködési formák (termelőszövetkezet, szakszövetkezet, ÁFÉSZ kere­tében működő társulás). így az ezektől eltérő társulás műkö­dése csak akkor indokolt, ha az a kialakult formák egyikébe sem illeszthető bele. Ez a tár­sulás a Polgári Törvénykönyv szerint az úgynevezett polgári jogi társaság lehet, az ott elő­írt szabályok betartásával, Amennyiben az ilyen állattartó társaság működése sem politi­kai, sem jogi akadályokba nem ütközik és működése sza­bályos, tagjainak az ebből szár­mazó jövedelme tagonként megállapítható, e jövedelmeket egyénileg kéül adóztatni. Mint az előbbiekből megál­lapítható, az adóztatás egyálta­lán nem függ attóL a körül­ménytől, hogy valaki csak rövid ideig tartja (neveli, hizlalja) a vásárolt állatot, vagy ez hosz- szabb időt vesz igénybe Az ál­lattartásból származó jövedelem- adókötelezettség szempontjából csak a fent említett feltételeket kell figyelembe venni. Nem mi­nősül azonban „állattartásnak” adózás szempontjából az a te­vékenység, amely kereskedelmi jellegű és lényege nem az ál­latnevelés, a hizlalás stb. Az ilyen jövedelem feltétlenül adó alá esik. Minthogy kereskedel­mi tevékenységet csak érvényeB hatósági engedély alapján lehet folytatni, az engedély nélkül folytatott ilyen tevékenység egyéb jogkövetkezményekkel is jár. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy az általános jövedelemadó szá­mos, különféle eredetű jövede­lemre vonatkozik, így a kisipa­rosok, a magánkereskedők, ae állattartók stb. jövedelmére is. Ezért alaptalan az a kifogás, amely szerint „ipari adót” vet­nek ki egyes helyeken a ba­romfikeltetőkre. Mint a fenti­ekből látható, az állattartásból, származó jövedelmekre vannak a rendeletben bizonyos speciá­lis intézkedések, azonban az adó megállapítása valamennyi említett tevékenység esetében azonos adókulcsokkal történik, és az általános szabályok vala­mennyi jövedelemre egységesen alkalmazandók! (Kivétel a fen­tebb, a 3. pontban említett eset, amikor a gazdaság jövedelmét a mezőgazdasági lakosság jö­vedelemadójával kell adóztat­ni.) Az általános jövedelemadó rendelet szerint az állattartók adójának alapjául a bevétel­nek legalább 10—30 százaié kát kell tekinteni, vagyis az adóköteles jövedelem ennél semmiképp sem lehet kisebb. Ezen belül az egyes körül ményektől (állatfaj, különfé le szokásos költségek stb.) függően és hatósági igazolás alapján lehet különbségeket tenni. Az így megállapított jövedelmezőségeket kell az adóhatóságnak az adómentes jövedelemhatárok alkalmazá­sánál is figyelembe venni. Az állatok tartásából szárma zó jövedelmek adóztatása cél­jából az állattartót — amennyi­ben a jövedelme a fentiek sze­rint általános jövedelemadó alá esik — adóbevallás kötelezett­ség terheli. Az adóbevallást a tevékenység helye, illetőleg az állandó lakóhely szerint illeté­kes tanácsi adóhatóságnál kell benyújtani, általában az év ja­nuár 15. napjáig. Ebben az elő ző naptári évben elért jövedel­met kell feltüntetni. Az állat­tartás megkezdését azonban — kitérve a fent említett körül­ményekre — a kezdéstől számí­tott 8 napon belül már be kell jelenteni, és az első 30 nap alatt elért jövedelemről ezt kö­vetően adóbevallást is kell be­adni. Ezek alapján dönt az adó­hatóság az adóelőleg tekinteté­ben. amelyet az adó végleges megállapításáig kell folyamato­san fizetni. Ezeket a kötelezett­ségeket azért szükséges figye­lemmel követni, mert elmulasz­tásuk pénzügyi szabálysértés, súlyosabb esetben adócsalás, és megfelelő büntető eljárást von maga után. Dr. Kőszeghy Gyula Pénzügyminisztérium

Next

/
Thumbnails
Contents