Békés Megyei Népújság, 1974. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-09 / 158. szám
NY ECHNIKfl Együttműködés Vizet az olajba! Növeli a teljesítményt, csökkenti a légszennyeződést OLA3 Egy angol feltaláló, Eric Cot* tel egy 22 éve szabadalmazott találmányát szedte ismét elő az íróasztalfiókból az olajválság nyomán. Készüléke, egy ultra- szónikus reaktor emulziók készítésére alkalmas, vagyis két vagy több, egyébként nehezen keveredő folyadékból készít keveréket. nagy rezgésszámú hang. hullámok segítségével. A berendezést a festék-, a kozmetikai és az élelmiszeriparban használják A szakértők korábbi véleménye szerint az olaj és a víz egyszerű eszközökkel, gazdaságos módon nem keverhető össze. Cettel megcáfolta ezt a hiedelmet, mert készüléke tízezred milliméteres parányi részecskékre bontja fel a vízcseppéket, s így egyenlően elkeverhetők azok az olajrészecskék között. Az emulziónak nevezett keveréket elégetve azt tapasztalták, hogy csökkent a füstgázok mennyisége és ugyanakkor növekedett a tüzelőanyagok által leadott hőenergia nagysága. Az ok egyszerű: a hő hatására, a parányi vízcseppecskék tágulni kezdenek és gőzzé alakulnak, eközben pedig a gőzzé változó vízcseppek apró részekre bontják az olajait. Minél kisebb részekre sikerül lebontani a tüzelőanyagot, annál több hő nyerhető elégetéskor, mivel a parányi részecskék létrehozásával azok felülete megnövekszik. s így elégetésükkor több helyen találkozva az oxigénnel az égés tökéletesebben megy végbe. (A háziasszonyok jól ismerik ezt a kémiai törvényt. hiszen ha azt akarják például, hogy gyorsan főjön meg a burgonya, akkor apró darabokra vágják azt.) Az elmúlt télen több helyen kipróbálták az ultraszonikus reaktort és a tapasztalatok szerint a vízzel kevert olaj azonos fűtési érték mellett 25 százalékos fűtőanyag-megtakarítást tesz lehetővé. Ennél is kedvezőbb eredményeket értek el a gépkocsikkal folytatott kísérletek során. Az ultraszonikus reaktor által előállított emulziót a karburátorba vezetik, s ezzel a gépkocsik fogyasztása csaknem „ felére csökken. A kipufogógázok a reaktor alkalmazásának hatására szinte észlelhetetlenné válnak. A mellékelt rajz jól mutatja az olaj és a víz keverésének eljárását. valamint hatását. 1. A vízcseppeket a reaktor bekényszeríti az olajcseppek belsejébe. It A felmelegített vízcseppecskék az égőfejbe vezetve tágulni kezdenek. 3. A vízcseppek gőzzé robbannak szét, s ezzel szétaprítva az olajrészecskéket, növelik azok felületéit. Jelenleg — nagy titoktartás közepette — az amerikai autógyártás központjában —, Detroitiján végeznek kísérleteket az ultraszonikus reaktorral, s mivel ez az eljárás forradalmasítja az autógyártást, ezért az új eljárás részleteit még nem hozták nyilvánosságra. Légkörzés a jégkorszakban Ma már tudj ült, hogy az időjárás különféle kilengéseit (hőhullámok, fagyhullámok, aszályok. túl esős időszakok stb.) az általános földi légkörzés megváltozásai idézik elő, például a monszunok területi eltolódása vagy időbeli megrövidülése, a frontrendszerek pályájának átalakulása stb. Éppen ezért már eleve is valószínű, hogy a nagy jégkorszakok idején az általános földi légkörzés másképpen játszódott le, mint jelenleg. Ennpk részleteire vonatkozó új eredményeket közölnek a Miami-i egyetem (USA) ooeánológiai és meteorológiai karának kutatói, akik abból indulnak ki, hogy a jégkorszak idején a trópusi tengerek felszíni vízhőmérséklete csekély mértékben alacsonyabb volt, mint jelenleg. Ez azzal a következménnyel járt, hogy a kondenzációs hőfelszabadulás lényeges mértékben csökkent és ugyancsak lényegesen csökkent a felső troposzféra trópusi részének a hőmérséklete is. Ennek az volt a további következménye, hogy a téli hónapokban csökkentek a meleg légtömegek délről északra szállításának arányai is. Ugyancsak legyengült az a tengeráramlási cirkuláció (Golf-áram stb.), amelyet a szelek tartanak fenn. Végül a jégkorszakok idején a trópusi tengerek felett több volt a felhő. de kevesebb volt a csapadék. mint jelenleg, vagy mint a jégkorszakokat megelőző normális időszakokban. a szovjet villamosenerger tika múltja, jelene és jövője igen szoros kapcsolatban van a leningrádi „Elektroszila” villamosgépgyártási egyesüléssel, amelyet méltán neveznek a szovjet villamossági gépgyártás arzenáljának. Itt gyártják az ország valamennyi nagy víz-, hő- és atomerőművében működő berendezést. A Szovjetunióban jelenleg nincs olyan energiarendszer, nincs olyan áramvezeték, amelyen ne az „Elekt- roszila” generátorai termelte áram keringene. Az elmondottakból világossá válik, miért foglal el az „Elektroszila” oly fontos helyet abban a folyamatban is, amelyet szocialista gazdasági integrációnak nevezünk. A KGST-rend- szerében a leningrádi villamos- gépgyártási egyesülésnek különleges szerep jut. Az „Elektroszila” dolgozói készségesen megosztják termelési „titkaikat” a testvéri országokból érkezett szakemberekkel, másrészt átveszik mindazt az újat, ami a szocialista országok rokonváila- latainál megszületik. Manapság a leningrádi egyesülés tervezőirodáiban, műhelyeiben. és ceztályain járva gyakran halljuk ezt a kifejezést: „Tudományos-műszaki együttműködés Magyarországgal’-.. Ez az együttműködés immár negyedszázados múltra tekint vissza. AniikOr a budapesti Ganz- gyár küldöttei először jártak az „Elektroszilában”, sok érdekeset és tanulságosat láttak a híres leningrádi vállalatnál. Akkoriban vezették be a nagy teljesítményű gépek gyártását, s a magyar szakemberek nagy figyelemmel ismerkedtek meg a Napkutató obsz Bolygórendszerünk központi égitestét, a tő lünk 150 millió kilométerre levő Napot egyre intenzivebb megfigyelésnek veti alá a tudomány. A Napot vizsgáló műholdak keringenek a világűrben, és egyre több napfizikai obszervatórium épül világszerte. Ezek egyike a Szovjetunióban, a Kelet-Sizaján évente 300 napon át napfényben fürdő hegyei között a közelmúltban elkészült megfigyelő állomás. A kutatómunka három területen folyik az új létesítményben: vizsgálják a Nap mágneses mezejének változásait, mérik a napfoltok mágneses mezejének változásait, és tanulmányozzák a napfoltok fizikai sajátosságait. A Napon lejátszódó események, a napfolttevékenysége^ a k’törések a többi között kihatnak Földünk éghajlatára, biológiájára, életfunkcióinkra, egészségünkre, idegállapotunkra. Szükséges tehát, hogy mindjobban megismerjük a Napon lejátszódó fizikai és kémiai folyamatokat, hogy a nem is olyan távoli jövőben már jó előre következtetni lehessen a várható kóros hatásokra, a meteorológiai és más légköri változásokra, amelyeket a Nap tevékenysége okoz. A napfizikai kutatásokban „nagyhatalomnak” számító Szovjetunió, az Egyesült Államok és Csehszlovákia1 mögé egyébként hazánk is felzárkózott. A Debrecenben. létesített első magyar napfizikai obszervatórium munkatársai részt vesznek a nemzetközi megfigyelési programokban is. konstruálás, a gyártáséi őkésa- tés stb. elveivel. A munkatapasztalatok kicserélésére fordult a szó. S hamarosan a magyar fővárosba utazott az „Elektroszila” dolgozóinak egy csoportja. Nem volt valamennyi üknek teljes képük arról, milyen jellegű termelés is folyik a magyar- országi gyárban. Amikor aztán meglátogatták, meggyőződtek róla, hogy Európának ez, az egyik legrégibb villamossági gépgyára méltó módon képviseli hazáját a világ energetikai gépgyártásában. Beszélgetésünk során Borisz Fomin, az „Elektroszila” egyesülés vezérigazgatója erről az együttműködésről így nyilatkozott: „Az „Elektroszila” annak idején a Ganz-gyár számára átadta az 50 ezer — 150 ezer kilowatt kapacitású turbogenerá- torok gyártására vonatkozó teljes műszaki dokumentációt, a villamos gépek kalkulációjának metodikáját stb. Ez lehetővé tette a magyar szakemberek számára, hogy rpvid idő alatt elsajátítsák az új technika előállítását. Később a leningrádi szakemberek műszaki segítségévéi a Ganz-gyár kidolgozta és bevezette az olyan kétszázezer kilowatt teljesítményű generátorok gyártását, amelyeknek állorészu tekercse vízhűtésű, s ezzel a nagy energetikai gépgyártás területén a korszerű vállalatok sorába lépett!” Újságírói munkám sorún elég gyakran alkalmam nyílik arra. hogy ellátogassak az „Elekt- roszilába”. Egyszer megtudtam, hogy megindultak a munkálatok az egymillió kilowatt teljesítményű, úgynevezett terhe léses turbogenerátor létrehozására. Egyszer aztán felhívott telefonon az „Elektroszila” egyik mérnöke: — Jöjjön el hozzánk, van valami újság az Ön számára... Hatalmas giépet pillantottam meg a próbapadon. Ez volt az üzemi feltételek között kipróbálásra szánt „milliomos” turbogenerátor. Meglepődtem, mert azt hittem, hogy az új gén másfél-két hónap múlva készül el. — Részben a. magyarok „ku- száltók össze” a határidőket — jegyezte meg tréfálkozva » mérnök. Valóban, a magyar tapasztalatok felhasználása remek ered_ ményéket hozott. A konstrukció kimunkálása idején sokat kellett vesződni a turbogenerátor forgórészének hűtőrendszerével. Pótlólagos kutatómunkát kellett végezni, drága modelleket készíteni stb. Kiderült, hogy a magyarok korábban mér végeztek hasonló munkát, igaz, hogy kisebb teljesítményű gépen. De, am irrt mondják, már csak technika kérdése volt elvégezni az egyszerű számításokat és meggyőződni arról, hogv a „milliomos’- megalkotásánál a magyar tapasztalatok teljes mértékben elfogadhatók... Annak idején az „Elektroszila” az első energetikai gépgyártó vállalat volt. amely úgynevezett trópusi kivitelben gyártott generátorokat. Ezeket a gépeket az indiai erőművekben kellett felszerelni. Ma már az „Elektroszila” nagy mennyiségű erőműberendezést gyárt a trópusi éghajlatú országok számára. S itt széleskörűen felhasználja a védő- és szigetelő lakkbevonatok felvitelének területén szerzett magyar tapasztalatokat (levegő * nélküli porlasztás, elektroforézis stb.). A bét CéO tudományos- műszaki együttműködése erősödik és fejlődik. s kiváló eredményeket hoz. A. Ny,
