Békés Megyei Népújság, 1974. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-02 / 152. szám

A kiképzési felelős Polgári védelmi értekezlet Csorváson Ast étellift héten a megyében, elsőiként az Orosházi járási Pol­gári Védelmi Parancsnokság rendezett Csorváson egész napos értekezletet Szén részt vettek a községi polgá­ri védelmi parancsnokok, po­litikai megbízottak, a terme­lőszövetkezeti elnökök, valamint a járási szakszolgálat parancs­nokai. Az értekezlet célja az volt, hogy a résztvevők eligazí­tást, tájékoztatást kapjanak az 1974/75. kiképzési év feladatai­ról. A tanácskozásnak nagy fon­tosságot tulajdonítottak a megye es a járás vezetői is, amit az is bizonyít, hogy azon részt vett a megyei parancsnokság helyet­tes vezetője. Káplár Károly, az orosházi Járási Hivatal elnöke, Antali Károly, a párt járási bi­zottságának osztályvezetője és Pólyák Jánosné járási vöröske- eesztes titkár. Elsőként Káplár Károly kö­szöntötte a résztvevőket, majd rövid megnyitójában elmondot­ta, hogy a járási értekezlet ösz- szehívását többek között az tette szükségessé, hogy az elkövetke­zendő időkben jelentős kiképzé­si feladatok állnak a parancsno­kok előtt és ezek maradéktalan végrehajtására minden egyes résztvevőnek nagy gondot kell fordítani. Az Orosházi járási Polgári Vé­delmi Parancsnokság nemrégi­ben adta ki a 2-es számú intéz­kedést, amely „A szervezett pol­gári védelmi erők és az üzemi dolgozók 1974—75. évi polgári védelmi kiképzéséről szól. Ezt ismertette többek között Halász János alezredes, polgári védelmi törzsparancsnok. Beszédének be­vezetőjében szólt arról, hogy a polgári védelem igyekszik mi­nél sokoldalúbban felkészíteni a védelmi szerveket és a lakossá­got egy tömegpusztító fegyverek­kel vívott háború esetén az eredményes védekezésrev Hang­súlyozta, hogy a korszerű tech­nika elmossa a különbséget az arcvonal és a hátország, a pol­gári lakosság és a szervezett hadsereg között. A korszerű ha­ditechnikai eszközök felfokozzák a háborút kísérő jelenségeket, ami rendkívüli módon igénybe veszi a lakosság erkölcsi erejét, ellenálló képességét, áldozat- készségét. Megemlítette, hogy az atomháború hatásairól a köz­tudatban, az emberek vélekedé­sében számos túlzott pesszimista véleményt terjesztenek. Ezek a téves nézetek általában az atom­háborúval foglalkozó közlemé­nyek helytelen értelmezéséből erednek és két hibás, szélsősé­ges nézetben jutnak kifejezésre. Az egyik ilyen nézet, amely elháríthatatlan, kivédhetetlen katasztrófának tekinti a tömeg- pusztító fegyverekkel vívott há­borút. Ennek következtében hiá­bavalónak, reménytelennek tart­ja az elhárítást, a védelemre való felkészülést. A másik szélsőséges elképze­lés szerint a tömegpusztító fegy­verekkel vívott háború nem je­lent reális veszélyt, „arra úgy­sem kerül sor” E nézet követ­kezménye, hogy feleslegesnek minősíti a felkészülést, szükség­telennek a polgári védelmi ki­képzési gyakorlatot. Mindkét nézet káros hatása nyilvánvaló. Akár reménytelen­ségből. akár alaptalan, túlzott optimizmusból becsüli le valaki a polgári védelmi felkészülés szükségességét, helytelen a né­zete. Nem kis szerepet tulajdonított a polgári védelmi munkában az erkölcsi, politikai munkának. Köztudott, hogy hatékony védel­mi felkészülés csak szilárd tár­sadalmi, világnézeti alapon kép­zelhető el. A lakosságra és a teljes védelmi állományra kiter­jedő erkölcsi, politikai munka elsősorban a párt politikai appa­rátus irányításával, a politikai megbízottak feladata. Azonban elengedhetetlenül szükséges, j hogy minden vezető és parancs- j nők, valamint minden védelem­be bevont ember a maga he­lyén és a lehetőségeivel élve, fejtsen ki állandó nevelő, felvi­lágosító munkát, korrigálja ki a téves és hibás nézeteket, értelmi és érzelmi ráhatással igyekezzen kialakítani a helyes hangulatot. Az új feladatok között emlí­tette többek között a törzsfoglal­kozásokat, törzsgyakorlatokat, a munkahelyi kiképzés során dif­ferenciált képzés végrehajtását, az agitációs és propagandamun­ka hatékonyabbá tételét, vala­mint a zárógyakorlatokra való lelkiismeretes felkészülést. Befe­jezésül felhívta a figyelmet, hogy az új kiképzési program megvalósítása szerves része ha­zánk, s ezen belül megyénk hon­védelmének. A megyei parancsnokság kép­viselője felszólalásában többek között a következőket mondotta: A feladatok ismerteié** a résztvevőkkel „Meggyőződésem, hogy ezen az értekezleten nem kell különö­sebben bizonygatnom a hátor-j szágvédelmi, egyáltalán a pol­gári védelmi munka fontossá­gát. Kormányunk jelentős össze­get fordít ennek a munkának a támogatására, hatékonyságának növelésére. Ennek eredménye- j ként biztosítva van a személyi es tárgyi feltétele annak, hogy a sorra kerülő kiképzéseket mi­nél jobban végrehajtsák.” El­mondotta azt is, hogy a Polgári Védelem Országos Parancsnok­sága elismeréssel nyilatkozott arról a Békés megyei kezdemé­nyezésről, amely egyre több he­lyen megvalósul: az árokóvóhe­lyek létesítése. Ez kettős célt szolgál. Egyrészt jól segíti a ki­képzésben részt vevők gyakorlati anyagának elsajátítását, más­részt fel lehet ezeket használni tárolásra, raktározásra. Majd így fejezte he felszólalását: ,JÜgy; hiszem, ez a tanácskozás is elő­segíti az előttünk álló feladatok tökéletes megértését és végre­hajtását.” Ezt követően szekcióüléseken folytatódott a munka. Külön- külön megbeszélték és pontosí­tották az elkövetkezendő idő­szak feladatait a községi politi­kai megbízottakkal, a termelő- szövetkezetek elnökeivel, a köz- I ségi parancsnokokkal, a járási törzstagokkal és a szakszolgálati parancsnokokkal. Az értekezletet értékelte és zárszót mondott Káplár Károly. B. O. Éiísí W SS Mindenki ismeri a gyulai kór_ házban, A portás pontos útba­igazítást ad, de még útközben is megkérdezem: hol találom Fáskertiné Radnai Miária iro­dáját? Azonnal mutatják, így aztán, a portáitól odáig néhány perc az út Az első benyomásom az róla, hogy életvidám, jókedvű asz- szony. Ügy is mondhatnám, hogy optimista, hogy segítőkész, hogy mindenki ügyében figyelmes ember. Zöld lornbú fák hajla­doznak odakint, ez már igazi nyár. Sok a dolga, rengeteg a dol­ga. Kezídte is sorolni, de aztán abbahagyta. Maradt a másik nagy feladat: a polgári véde­lem. Most csak erről kérdezem. A hatalmas kórház polgári vé­delmi kiképzési felelőse, és ha hozzátesszük, hogy ezt a felada_ tot már évek óta nagy figye­lemmel. körültekintéssel és ala_ possággal látja él, nem is kell tovább bizonyítani azt. hogy Fáskertiné miért érdemelte ki 1969-ben a Honvédelmi Érdem­érmet. „Arra vagyok a legbüszkébb, mondja, hogy a polgári véde­lemben dolgozó nők között el­sőnek kaptam kitüntetést Nagy­szerű érzés, nem is tudom meg. fogalmazni. Tudja, olyan, mint a jó szó. a dicséret, csak, nem il­lan el, ott marad a kezemben, és csillog tovább ...” 1953-ban a városi légoltalom törzsében dolgozott, aztán a pol­gári védelemnél dr. Gyenge 1st. ván, Gyula város akkori tiszti főorvosa mellett „Sokat tanul­tam tőle, jegyzi meg. elsősorban a pontosságot, a határozott fel­lépést. ügyszeretetét Az a véle­ményem. hogy enélkiül nem le­het tenni semmit.” A kiképzési felelős nagy év előtt áll. Már készíti az őszi ki­képzési beosztásokat, szervez, tárgyal, jegyzetel. A kórház tel_ jes személyi állománya bekap­csolódik a polgári védelmi kép. zésbe. Ezt megszervezni. úgy, hogy a lehetőségeket maximáli­sam kihasználják: elsősorban a kiképzési felelős dolga. ,,Már nem is tudnám élképp zelni az életem a polgári vé­delmi szolgálat nélkül. Hozzám, nőtt, mint a két karom, nélküle nagyon nehéz lenne. Így vagyok ugyanakkor a véradómozgalam. mai is. Azt sem hagyom, ott i® tevékenykedem. Gehet, hogy so_ kan közhelynek tartják, én még_ is kimondom: a közért, az em­berekért tenni valamit, a leg­szebb feladatok egyike. És mi más a polgári védelem? Csak a két szót nézzük: az emberek vé­delme. Védelem, életek megvé­dése, embertársaink szeretete. Ezért vállaltam hat éve a kikép­zési felelős beosztását is, hiszen ha mindenki többet tud arról, hogyan védheti meg önmaga életét, egészségét & másokét is, már sokat tettünk értük. Nem könnyű munka, az biztos. Itt a kórházban különösein, ahol a gyógyítás ezernyi követelményét figyelve kell biztosítani a ki­képzés zavartalanságát is. Öröm azonban, hogy ebben az én mun­kám is benne van.” Búcsúzóul azt kérdeztem, ho­vá megy nyáron? „A Mátrába A kórház üdü­lőjébe kaptam beutalót Gyö­nyörű lesz. És aztán jöhet a szeptember, a kiképzés,” S. fc­Tűzkeresztség az árvíznél Beszélgetés az egészségügyi szakszolgálat munkájáról Az elmúlt hetekben <n Körö­sökön levonuló árhullám és az ismert elemi csapás jelentős fel­adat elé állította a polgári vé­delmi alakulatok közül a me­gyei egészségügyi szakszolgálat egy részét. Ennek a több mint egy hétnek az eredményeiről, tapasztalatairól beszélgettünk az elmúlt napokban az egészség- ügyi szakszolgálat tömegalaku- lat-felelősével, Öz Ferenccel. — Június 13-án, 14-én. ami­kor a Körösökön elrendelték a harmadfokú árvízvédelmi ké­szültségét, egyben riasztották a megye egészségügyi szakszolgá­latának törzsét is. Mint minden elemi csapásnál, így az árvíznél is fél kellett készülnünk egy esetleges bevetésre — mondta bevezetőben a tömegalakulat felelőse. — Az egészségügyi szakszolgálat parancsnokával, dr. Sarnyai Ferenccel, valamint a polgári védelem megyei törzs­parancsnokával az első órában felmértük a várható veszély nagyságát. <Ügy ítéltük meg — s a későbbiekben meglátásunk sajnos igazolódott —, hogy szükséges a veszélyeztetett köz­ségek és városok egészségügyi szakaszainak, illetőleg századai­nak készenlétbe helyezése. En­nek alapján elrendeltük a ké­szenlétet Sarkadon, Gyulavári­ban, Dobozon, Békésen, Gyo­mén és Gyula városában. Bé­késcsabán is felkészülve vártuk az esetleges kitelepítési, befoga­dási feladatokból adódó munkát. Már az első órában 2 század és 13 szakasz állt készenlétben a megyében. Az első órákban pontosítottuk a riasztási terve­ket, a szakaszparancsnokokat berendeltettük a veszélyeztetett községek tamácsaihaz, s ugyan­akkor intézkedtünk az egészség- ügyi táskák steril anyagokkal vailó feltöltéséről. Az 1970-es ár­víz tapasztalatai alapján arról is intézkedtünk, hogy a szak- szolgálat bevetésre kerülő tag­jainál nagyobb mennyiségű kü­lönböző fájdalomcsillapító gyógy­szerkészlet legyen. Lényegében ezekkel az intéz­kedésekkel az előkészítés idő­szaka befejeződött. Ezt követte a konkrét bevetés. Elsősorban Sarkad és Gyulavári térségében vált szükségessé jelentősebb erő kirendelése a gátakra. Most, mi­után a közvetlen veszély elhá­rult. volt időnk felmérni, ele­mezni intézkedéseinket és a szakaszok munkáját. Vélemé­nyünk szerint a Sarkadon beve­tett négy szakasz és a gyula­vári két szakasz szolgálatellátá­sa a veszély idején kiemelkedő volt. De a többi egységek is di­cséretesen dolgoztak. A gyula­válj, elvtársak tevékeny része­sei voltak a delta kitelepítésé­nek. Különösen a Dénes-major- ban lakók és magatehetetlen, idős vagy beteg emberek szállí­tásában vették ki részüket. A sarkadiak pedig a védelmi vo­nalon adtak sokoldalú segítséget a gátakon dolgozóknak. A továbbiakban Öz Ferenc azokról a feladatokról beszélt, amelyek majd a lakosság vissza­telepítése során hárulnak az egészségügyi szakszolgálatra: Ezek között hajtják végre a KÖJÁL« orvosainak irányításá­val a fertőtlenítéseket és segíte­nek a védőoltások elvégzésében. A több mint egyhetes bevetés alkalmával az egészségügyi szakszolgálat beosztottjai, pa­rancsnokai bebizonyították, hogy a kevés kiképzési óraszám elle­nére mindazt elsajátították, ami egy-egy elemi csapásnál várha­tóan feladatuk. A tűzkeresztsé­gen jól megállták a helyüket. — Az értékelés, amelyet a ve­szély megszűnése után a szak- szolgálat parancsnokságával el­végeztünk, azt a meggyőződést alakította ki bennünk, hogy a jövőben több időt szükséges for­dítani a szakaszok felkészítésé­nél a szolgálatra háruló felada­tok elvégzésére elemi csapósok esetén. Ezért az 1974—75. év' ki­képzésében nagyobb gondot for­dítunk erre Br í

Next

/
Thumbnails
Contents