Békés Megyei Népújság, 1974. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-07 / 157. szám
T X /?• K ® C7$ fám /\x£c £ #!^iOdK ■ ■ MHIIMIMIHUU Megér egy mosolyt — Azért jöttem, hogy megbeszéljük — mondja a bárány a farkasnak —, miként lehetne megcsinálni, hogy te is jóllakjál és mi is megmaradjunk. — Nagyon jól tetted, hogy eljöttél — válaszolta a farkas. — És, ha mindnyájan eljönnétek, nem is lenne többé semmi probléma. • • • — Halló, elmegyógyintézet1' — Téves számot hívott. Nálunk nincs telefon. * * • A főnök az ajtóban áll, amikor Kari reggel jókora késéssel érkezik a hivatalba. — Itt kellett volna lennie kilenckor! — . Miért? Történt valami, amíg nem voltam itt? Kánikulában A Villa Borghese egyik padján ifjú szerelmespár beszélget: — Szilvia drágám, feleségül akarlak venni. — De Bruno, hiszen még nem is találkoztál a szüleimmel! — De igen drágám, már láttam őket, és mégis... MI Egy exkluzív vendéglőben középkorú férfi gyertyafény mellett vacsorázik egy fiatal növel, j — Mondd csak, Giovanna, komolyak az érzelmeid? — Természetesen, drágám. Ila szórakozni akarnék, minden bi- : zonnyal fiatalabb partnert vá- 5 adják, lasztanék, nem gondolod? cSzhicj magazin LESZ A TREVI KŰT KINCSÉVEL? Azt a pénzt, amelyet az igen pégi hagyománynak hódoló külföldi turisták dobnak a Trevi kút vizébe, a Vöröskeresztnek Oroszlánul űsor (Kiss Attila rajza) Az utcán egy asszony keservesen Mró gyereket vonszol maga után. — Mi haja a kicsinek? — kérdi egy jól öltözött úr. — Mindenáron meg akarja kapni azt a hintalovat, amelyet a kirakatban látott, csakhogy nekem nincs 25 jpárkám erre a célra. A jól öltözött úr kihúz a zsebéből egy vadonatúj 50 márkást és odaadja 4z asszonynak: Felfedezés (Kallus rajza) — Kérem, vegye meg a gyereknek a hintalovat és adja ide a visszajáró pénzt. Néhány perc múlva kilép az üzletből az asszony, nyomában a ragyogó arcú gyerekkel. Miközben a jótékony járókelő a visszajáró pénzt számolja, így szól: — No, most mindenki boldog. A gyerek megkapta a hintalovat, Ön visszanyerte a nyugalmát, a játékkereskedő jó üzletet kötött és nem utolsósorban jómagam is, mert sikerült túladnom a hamis 50 márkásomon. Több hónapi habozás után vé- i gül is erre a döntésre szánta el ; magát az örök város vezetősége. A kút kincsének begyűjtési ■ jogát mind ez ideig magának £ vitatta Róma város tanácsa és ; a Fontana di Trevi „banda- 5 ja”, amely többnyire csavargó j fiatalokból áll. A kút vizében ■ egyébként nagyobb forgalmú napokon, 150 000 líra is összegyűlik. A rendőrség igyekezett érvényt szerezni a városvezetőség érdekeinek és kísérletet tett arra, hogy megakadályozza a fiatalokat abban, hogy a kút vizébe ugorva összeszedjék a pénzt. Ez a pénz utáni hajsza ofykor bővelkedett látványos jelenetekben: letartóztatás, feljelentés, a kút megszállása — s mindez jő szórakozást biztosított a turistáknak. A bíróság egyébként már hozott olyan határozatot, amelyben elismeri, hogy a pénz azé, aki összegyűjti, ugyanakkor olyan határozata is van, amely viszont a város vezetőségének ad igazat abban, hogy elítéli a „pénzhalászokat”. A Fontana di Trevi bandája hosszú időn át és hevesen védelmezte „jogait”, mégpedig nemcsak a bíróságok előtt, hanem a híres kút szélén is. A banda tagjai megakadályozták az „amatőr pénzhalászok” tevékenységét, és elérték azt is, hogy a begyűjtött pénz 30 százalékát a központi üzletek tulajdonosai — akik mindig aprópénz szűkében vannak — papírpénzre váltották be. Rómában tudni vélik, hogy Fontana di Trevi „bandája” nem hajlandó* tudomásul venni a római városi tanács legújabb döntését. MINDENNEK VAN HATARA Hermann Lönsnek panaszkodott egyszer valaki: — Mindig azt mondják^, hogy bolondnak van szerencséje. Nekem még az életben nem volt szerencséim. — Ja uram — válaszolta Her. mann Löns megfontoltján — ■ mindennek van határa. EGY KIS STATISZTIKA Az Egyesült Államok fogásza, inak számításai szerint külön, böző fogmegbetegedésekben szenvedő amerikaiak nyolcvan százalékánál a betegség oka a rágógumi élvezetében kérésén, dő. Különösen károsan hat a rágógumi a négy—öteszteodős gyermekek fogainak és arcvonásainak egészséges fejlődésére. * * • A New York-i hatóságok becslése szerint az ENSZ-delegáci ók és a világszervezet mellett működő diplomáciai missziók kiadásai révén a város évenként több mint 135 millió dollárnyi bevételhez jut Az UNESCO adatai szerint a világon összesen másfél millió tudós dolgozik. Mindössze 14 százalékuk működik a fejlődő országokban, ahol pedig a föld lakosságának több mint 70 százaléka éL -- « « » Tokiói statisztikai adatok szerint 1970-ben minden 16. másodpercben született egy japá.ni, minden 44. másodpercben meg. halt egy, minden 31. másodpercben megnősült valamelyik, s minden 5 perc 30 másodpercben beadja egy a válókeresetet. MIMniliaillllllllllMIIMIIIIIIMmiHMHIIIHHIIIIIIIIIIIIMIIOIIIIIIIIIHIIIIIMIIMMIMlUMIIMMMat B J I — :-feat/fo. _ Látod. Mónika, ezért hord szakállt. A főnök hajója eontyev fogott íj egy fehér pa£ pirlapot, és a ; következő nyilatkozatot írta rá: „Nyomatékosan ké- ■ rém, hogy ne nevezze- ; nek ki osztályvezetőnek.” Könnyedén aláfirkanamtkor hirtelen Szem- jonoó emelkedett szólásra: — Nem kell azt úgy elkapkodni — mondta különös hangsúllyal. — Én jól ismerem Leon; tyevet. Nem ostoba fickó. Csak úgy váktá- ba nem firkálgat. — Mit gondol, mi volt kezdte törni a fejét. Kinevezni! És már pon- hogy tényleg, ki is lehet tot is tettünk. az ügy a nagybácsi. De a nagybácsiról senki sem tudott mondani semmi konkrétat... — Pontosan nem is tudom — szűrte a fogai között Orlovszkij, és ka: tóttá az irományt, és az indító oka? — kér 5 egy hanyag mozdulat- dezte az igazgató. ■ tál átadta a titkárnő- — Nem ismerem az ; nek. Nem telt bele egy írás indítékát — felel- £ óra sem, és az igazga- te Szemjoríov. 5 tó szobájában már £ együtt ült a rendkívüli £ tanácskozás, i — Valamiféle Leon- " tyev — kezdte türeltot is tettünk, az végére. —De hát ezt 6 saját maga sem akarja! — vetette ellen az igazgató. — így harcol a nagy- bácsikája ellen '■— adta (Kallus rajza) Egy pillanatig csend ülte meg az igazgatói irodát. — Az hírlik felőle, az apja nagykutya — je- ; metlenül az igazgató —, gyezte meg Orlovszkij. jánul mosolyogni kéz nyomatékosan kéri, A. L» Sárgorodszkie: KINEVEZÉS ! hogy ne nevezzük ki • osztályvezetőnek. Ki ez ; a szerencsétlen flótás? , S A tanácskozás részt- J vevői egymásra néztek, i összesúgtak, húzgálták £ a vállaikat. Végül Kur• gapkín szólalt meg: — Bizonyára egy kümeg a felvilágosítást — No, és akkor mi dett. Orlovszkij. Az a van? — horkant fel az ~ NaÓV kalapot hord, nagybacsika ragaszkodik- - alatta nem valami ~ 1-i~—*—■x : löncködó alak. • — Miféle különcködő • alak? — csodálkozott (Kiss Attila rajza) S az igazgató. — Csak nem í ment el a józan esze? I — Fiatal, tapasztalat- S lan még — mosolyodon ; el Kurgapkin. — Meg- « játssza magát ■.. ; — A bolondot? — ■ kérdezett vissza az ■ igazgató. — No, rend- • ben. Akkgr majd én ■ beszélek a fejével, — S Már éppen be akarta rekesztent az ülést, igazgató. *— Akkor mi van? Van ennek egyáltalán jelentősége? Mindezek ellenére va_ lami mindenkiben motoszkálni kezdett. — Kedves barátaim, — kérlelte a társaságot az igazgató. — Bizonyára rendes, becsületes emberek a szülei. Egyszerű dolgozók. Önök meg... — Nézzen akkor annak utána, hogy ki a nagybácsikája — hozakodott elő jelentőség- teljesen Orlovszkij. — Hogy nem szégyenük magukat? Ilyen dolgokkal érvelni! — szidta a társaságot az igazgató. — Szégyen, gya’ázat!... Közben viszont azon es bizalomgerjesztő , ábrá- zatot... Az igazgató felhúzta a szemöldökét: — Ebben nincs semmi különös. A kérdés itt az: miért írta ezt a nyilatkozatot? — Tudta ő azt nagyon jól, miért csinálja... — jegyezte meg Szemjonov., — Mire célozgat ismét? — fordult hozzá a direktor. — Ajánlom, fontolja jól meg, mielőtt döntene. Csak úgy vaktába nem írnak az emberek ilyen fontos dolgokat. Mi sem írunk, egyikőnk sem, még csak hasonlót gondolt. sem... — hadarta egy- Fordította: szuszra Orlovszkij. — Ságét Imre a kinevezéshez, ő meg ellenkezik... Fiatal még a galambocskám. — ön úgy véli? — Kétségbevonhatat- . tanul. De döntsön ön... Kinek adjunk igazat’ A fiatal tacskónak, vagy a tapasztalt nagybácsinak? Az igazgató felemelte a hangját: — Köpök a nagybácsikra meg a nagynénikre. Értik? Tudom én, magamtól is, hogyan kell döntenem! Ki szavaz az ellen, hogy kineveztük Leontyev elvtársat osztályvezetőnek? Ellenszavazatra, természetesen, senki sem
