Békés Megyei Népújság, 1974. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-28 / 175. szám
'íftj ■ /\ & S o á #^«OdK aHiiMWHMkMuuai Nif ári füllentések Nyár van végre, igazi nyár, minden olyan apró jelekből látható, hogy hétágra süt a nap, olykor pedig váratlanul jelleg borul az égre, dörög, csapkod, zápor paskolja a férfiak kurtaujjú ingét, meg a hölgyek forrónadrá- gocskáját. Érnek egyre-másra a drága gyümölcsök, fürdenek a folyókban, a tavakban, olykor a pocsolyákban is. Réz Kristóf költő pedig levetette feke ujjasát, s megírta szokásos nyári költeményét: „Ilyenkor, ha meleg vagyonisörre mén el egész vagyon! mostanában az sem boroz/,aki télen disznótoroz". Apropó: nyaralás! A nyaralásról jut eszembe, hogy a kánikula nemcsak a gondtalan pihenés évadja, hanem az ártatlan füllentések korszaka is. Utazunk, olykor messzire utazunk, tehát messziről is jövünk haza. mesz- sziről jött ember pedig azt mond, amit akar, s úgy látom, sokan élnek is ezzel a lehetőséggel. Utcánk egyik legnagyobb szájú asszonya, bizonyos Vancákné például közértben, hentesnél, fodrásznál és a háziasszonyok egyéb spontán klubjában azzal hencegett hónapokon át. hogy az idén családostól Olaszban tölti a nyarat. Csakugyan el is utaztak a legkisebb fiú keresztszülőjéhez — Olaszliszkára. Amikor onnan hazaértek, a közértben. a fodrásznál, a hentesnél és egyéb klubokban így hencegett: „Ó, drágám, olyan jól éreztük magunkat, olyan pompás volt ott minden, annyira elengedtük magunkat, hogy bizony-bizony megfeledkeztünk az illendőségről is. Egyetlenegy képeslapot sem küldtünk az ismerősöknek. Pedig vettem ám!” Az ugyancsak utcánkbéli Vermesék csakugyan Olaszból küldték a képeslapokat. Azt üzenték azokon a lapokon, hogy csodálatosan érzik magukat, holott 1945 óta nem nélkülöztek any- nyit, mint ott, a gyönyörű kék ég alatt, mert sajna-sajna, nem adják ingyen a külföldi cuccot. De hát ezek amolyan szélsőségek, már-már nem is füllentések. ... Maradjunk hát hazai pályán, hazai füllentéseknél, s a nagy melegre való tekintettel engedtessék meg nekem, hogy ezeket csak szőrmentén ismertessem. íme hát: Fekete Lacika harmadik osztályos kisdiák azzal szédíti pajtásait, hogy a Balaton partján találkozott az egyik válogatott csatárral, s fejelésben mérték össze tudásukat.. Erzsébeti Pál hipochonder hivatalnok kéthetes ragyogó nyaralás után diadalmasan mesélte kollégáinak, hogy már az első napon kórházba szállították valami súlyos betegség gyanújával, amellyel szemben mindmáig tanácstalan az orvostudomány Vég Tihamér, a rigolyás agglegény röstellkedve vallotta be, hogy a rövid két hét alatt három csinos nő is a nyakába kapaszkodott. Három közül kettő egészen direkt módon, házasság aiánlattal hozakodott elő. Forintos Anna, a szenény. csúnyácska pártában maradt leánxnó Hssroni azt suttogta menhitt barátnője fülébe hogy akadt eny komolynak látszó kérnie, de ő nemet mondott, mert ér-y&sp szerint az a. férfi még mindig nem az igazi. Simon TjiV» 19 SBSíMSnfM 1974, JÚLIUS 28. A VILÁG HUMORA Az él es eszű és hallatlanul tehetséges francia társadalomkri- tikus, Chamfort, akinek igazi neve Nicolas-Sebastian Roch volt, egyszer részt vett az udvari ebéden. Az egyik főméltóságú úr így szólt: — A nemesség kapocs a király és a nép között. A jelenlevő nemesek egyétér- tően bólogattak. Csupán Chamfort jegyezte meg: — De csak olyan értelemben, mint amilyen kapocs a vadászkutya a vadász és a nyúl között. * * * A Guareschi regényből készült Üdülési csúcsforgalom — Nekem ez megfelel, mi az ára?.. (Kallus rajza) VtMINIHIflkMIIIimilkHMMUHIi Sok a batörés „Aki a virágot szereti.., (Kallus rajza) Télen „Don Camilló és Peppone” című film forgatási szünetében egy kislány odalépett Fernandelhez, és így szólt: — Atyám, adja rám áldását! Fernandel igyekezett megmagyarázni a kislánynak, hogy ő nem igazi pap, csupán a filmszerep kedvéért öltözött papi ruhába. — Tudom — válaszolt a gyermek nyugodtan —, de az áldást nem magamnak, hanem a babámnak kérem. * * * Henrich Heine Párizsban tartózkodott, amikor közölték vele, hogy könyveit Németországban elégetésre ítélték. — Nagyszerű — válaszolta a költő —, mert a jó könyv olyan mint a gesztenye, minél inkább sütik, annál kelendőbb. * * * Voltaire egy ismerősével sétálgatott a versailles-i parkban. Hirtelen egy fertelmes béka ugrott eléjük. Voltaire ismerőse felkiálltott: — Fúj, valóságos Fréronl Fréron Voltaire közismert elkeseredett ellensége volt. A nagy filozófus megrázta a fejét és így szólt: — Mit ártott magának ez a szerencsétlen állat, hogy igy rágalmazza? * * * Egy párizsi moziban történik. A jegyszedönő helyére vezet egy házaspárt és megkérdezi: — Műsort nem parancsolnak? — Köszönöm, nem. — Csokoládét nem óhajtanak? — Nem. — Talán akkor egy csomag kandiszcukrot ? — Nem és nem! A jegyszedönő elfordul és kajánul megjegyzi: — Én pedig tudom, hogy ebben a filmben a sofőr a gyilkos! aaaaaaaK Andrzej Rumion: NŐÜGY CÁ Chmielna és a Nowy Swiat utca kereszteződésénél egy nő botlott belém. Könyökével a hasamba bökött és rám» kiáltott : — Hogy jársz, te vakvarjú?! Vegyél magadnak másik szemüveget, te ló! Nem volt szép. Elhatároztam, hogy a lehető leggyorsabban befejezem ezt a beszélgetést. — Az ördög vigye el, az embernek megy és még neki áll feljebb: — mondtam. Megfenyegetett az öklével. Vállat vontam és megkopogtattam a homlokomat. Szitkozódva távozott. Akkor váratlanul Kolankiewicz lépett mellém. Üdvözölt. — Kellemetlensége volt azzal * nővel? — kérdezte. — Semmiség. A szokásos — mosolyogtam —, a nők idegesek. — Nem akarja békén hagyni — mondta leleményesen Kolanszkie- wicz. — Valami ilyesmi —- feleltem, mert nem akartam tovább folytatni a beszélgetést. — Valamilyen hosszú história ez, vagy csak amolyan futó kaland? — faggatott tovább Kolankiewicz. — Futó kaland — mondtam egy kis gondolkodás után. — Szóval az a helyzet, hogy önnek már elege van belőle és a hölgy nem hagyja békén. Követelőzések, botrányok . .. — Uram, kicsit túloz — vágtam közbe. — Hogyhogy túlzók? Az egész jelenetet láttam. Megfenyegette az öklével, mert ön nem akart már tőle semmit. Az ön számára már vége a kalandnak, de a hölgy továbbra is meg akarja magát mártani a botrány mocsarában. Köszönöm ezt az őszinte vallomást, kinyitotta a szememet. Megyek, hogy a döntő beszélgetést lefolytassam vele . .. — ön ismeri? — kérdeztem. — Igen, a feleségem —* mondta meghajolva Kolankiewicz. Lengyelből fordította; Bába Mihály 4 Te se kapsz, többe tengeralattjárót!.. óban a szeren- bonyodalmakkal jár- csében volt na. Be kellene bizo- részem, hogy nyítanom, hogy a hi- sikerült interjúra bír- ba „nem lett -Jkö- nom mindannyiunk vetve", illetve, ha ismeretlen ismerősét, mégis, akkor nem mi a Hallgatag llleté- követtük el, vagy ha kést. igen, akkor rajtunk Más lapokhoz ha- kívül álló okok kény- sonlóan, a Népújság szere alatt. Az ilyes- hasábjain is jelen- mi azonban egyre nek meg panaszok, több akadályba ütkö- birálatok. köztük zik, nem lehet min- olyanok is. melyekre dent megetetni az választ várunk. Meg- emberekkel. Ezért esik, hogy hiába. Ér- inkább vallom, hogy re vonatkozik első hallgatni arany, kérdésem. — Miért hallgat? — Mert nem szeretek mellébeszélni. Illetékesek körében sajnálatos módon divattá vált a köntörfalazás. és ezt nem kedvelem. Inkább egy szó nélkül nem — S ha beismer- mondok semmit, nék, hogy maguk a mint tíz körmondat- hibásak? tál ugyanennyit. —Hű... ne is Feltétlenül mél- mondjon nekem tánylást érdemlő ilyet... Ebből lenne szempont. csak a nagy zűr. A — Mégis, mire hi- vállalat hírneve ... vatkozna, ha nem Prémium ... Élőiép- térhetne ki a válasz- tetés... adás elöl? — De hát nem szé_ — Ez item történ- gyen az, ha valaki hét meg. Ha netán hibázik, mindenkivel előfordulna ilyen előfordul. eset, az objektiv — Nem a hiba szé- okokkal hozakodnék gyen. Az elismerése, elő. Ezt mindenre rá — Sok helyen méglehet sütni. is elismerik, ha va— Mi történne, ha lamit elrontottak. Azt egyszer, véletlenül is mondják, így érdemi választ ad- könnyebb, becsülete- na? sebb, el lehet ke— Beláthatatlan riilrú az újabb melléfogásokat. Még olyanról is tudok, ahol egyenesen örülnek a bírálatnak. Miért nem ezt a gyakorlatot követik? A Hallgatag Illetékes elszörnyedt. — Mit képzel? Nekünk hagyományaink vannak. Amit nem tudnak ránk bizonyítani, azt tagadjuk. Amit bebizonyítanak, arról hallgatunk. Idővel úgyis megEgy illetékes, aki nem válaszol unják forszírozni az ügyeket. — És ha mégsem? — Arról inkább ne beszéljünk. Babonás vagyok, nem jó az ördögöt a falra festeni. Csak válna be a babonája! Idáig a beszélgetés. Természetesen tudják az olvasók, hogy a fent leírtak teljes egészében a képzelet, szüleményei. Kivételt csupán beszélgető- partnerem képez. Nem tagadhatom, hogy 6 valós személy. (Erássj
