Békés Megyei Népújság, 1974. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-04 / 154. szám
Lengyelországban jártunk. I7isszaetnlékesés a gyomai Körösmenti Szövetkezeti Néptáncegyüttes lengyelországi turnéjára Ebben az évben hatodik alkalommal rendezték meg a Lublin megyei Krasnikban azt a „Par- tizándal-fesztivált”, mely kulturális eszközökkel — forradalmi dalokkal és folklórbemutatók- kal — kíván emléket állítani a lengyel nép második világháborús szenvedéseinek, a mártírhalált halt millióknak. Ebben az évben, ezen a fesztiválon hazánkat a nívódíjjal kitüntetett Körösmenti Szövetkezeti Néptáncegyütes képviselte. A negyvenes létszámmal útnak induló gyomaiak június 3-án lépték át a két határt, s az éjszakát már a Kroszna városbeli Beszkidek szállóban töltötték. A tulajdonképpeni programsorozat másnap kezdődött. Először a krasniki partizánok emlékművén helyezték el a kegyelet virágait, majd a helybeli — 15 éves múltra visszatekintő — néptáncegyüttes munkájával ismerkedtek. Ott-tartózkodásuk idejére a kedves lengyel vendéglátók gazdag programot állítottak össze. Június 5-én Kazitnierz város műemlékeit tekintették meg, majd séta következett a Visztula partján. Délután érkeztek Pulawiba, ebbe a fejlődő ipari városba, melynek 4000 főt befogadó szabadtéri színpadán volt első fellépésük. Az első fellépés sikere elfeledtette a külföldjárás izgalmait, s a zsúfolásig megtelt nézőtér lelkes közönsége, a sok taps. a meleg fogadtatás hazai fellépéseket idézett!! Másnap délelőtt a vendéglátók jóvoltából — Tomaszov várost tekintették meg, délután és este két fellépéssel mutatkoztak be a lengyel közönség előtt. A legkényesebb igényeket is ki-, elégítő modern művelődési házban tartott előadások sikerére mi sem jellemzőbb, mint az, hogy j* az együttest propagáló egyetlen' kézzel rajzolt plakát hatására az összbevétel meghaladta a 35 ezer zlotyt. A lengyel vendéglátók úgy állították össze a fellépések sorrendjét, hogy a gyomaiak váltakozva láthassák a régi lengyel kultúra tárgyi emlékeit reprezentáló műemlékeket és a mai lengyel életet jelképező modern gyárvárosokat. Természetes tehát, hogy június 7-én Opole város gördülöcsapágy-gyárának volt vendége az együttes, melynek modern kultúrtermében arattak szép sikert. A fellépés után az együttes tagjai az európai színvonalú üzemet látogatták meg, majd Krasnikban került sor ismerkedési estre. A zsúfolt program ellenére táncosaink fáradhatatlannak bizonyultak. Június 8-án a műemlékek városa, Zamosc következett. Reneszánsz épületei, templomainak csodálatos ornamensei és freskói a középkor után magára talált közép-európai ember világáról adtak hírt. A város „bemutatkozása” után lengyel barátaink ismerkedtek együttesünkkel. Délután és este két fellépésre került sor a művelődési ház modern színpadán. A másnap délelőtt — vasárnap volt — pihenéssel telt el, majd a Krasniki Ipari Szövetkezetek vendégeként magyaros ebéd következett; töltött csirke volt a „menü”. A baráti hangulatban elköltött ebéd végén a vendéglátók és a vendégek vezetői pohárköszöntőikben a két nép hagyományos, sok történelmi próbát kiállt barátsága mellett hangsúlyozták a művészeti csoportok találkozásának fontosságát is. Ez a találkozás azonban túlment a művészeti hagyományok egyszerű tolmácsolásán, hiszen a „Partizándal-fesztivál” a folklór mellett a forradalmi hagyományok ápolása is! Este a krasniki szabadtéri színpadon a fesztivál záróprogramjaként lépatt fel együttesünk. Ismerkedés Zamoszszal Ezt a színpadot a lakosság lelkesedése hozta létre. A csodálatos kulturális objektum kétmillió-hétszázezer zlotyba került, ebből kétmillió társadalmi munka vagy üzemi hozzájárulás volt. Az 5000 férőhelyes létesítmény így válhatott méltó otthonává a lengyel nép életében oly nagy szerepet játszott antifasiszta partizánmozgalom kulturális megünnepléseinek, A gyomaiak műsorát 3000 néző tapsolta végig — szakadó esőben. Június 10-én Lublint. Debrecen testvérvárosát tekintették meg, hogy azután következhessen a túra legmegdöbbentőbb élménye — Majdanek. A tábor felét lerombolta az elemi erővel feltörő népharag, másik felét azonbon sikerült megmenteni. Azóta is áll — mementóként! A tábor: óriási múzeum, a látogatás mélyebb élményt adott bármilyen történelemkönyvnél. Sokat írtak a nácik koncentrációs táborairól, filmeket is lehet látni az itt történt kegyetlenségekről, de a valóság mégis más! Sokkal véresebb, sokkal elszomorítóbb, sokkal elgondolkozta- tóbb. (Ezt mondják az odalátogató' német turistáik is!) Tánc- együttesünk tagjai a látogatás végén koszorút helyeztek el az óriási tömegsírok egyikén épült emlékmű talapzatánál. Június 11-én a Krasniki járási Tanács vezetői a vendégek tiszteletére adott fogadáson tájékoztatták a vendégeket a fesztivál célkitűzéseiről, hagyományairól és a jövővel kapcsolatos terveikről. Megemlékeztek a környék egyik legnagyobb partizáncsatájának eseményeiről is, majd a vendégek a csodálatos erdős- völgyes helyszínen koszorút helyeztek el az elesett partizánok emlékművénél. Délután és este Janow városban lépett fel táncegyüttesünk, s ezzel a két előadással lezárult a fellépések sorozata. A csoport valamennyi tagja, a 9 és 10 éves utánpótlásszólistáktól a 66 éves Nácsa János cite- raművészig tudásuk legjavával igyekeztek szolgálni a két nép barátságát, előkészítve a folytatást. Mert így búcsúztak a vendéglátó lengyel együttestől: „Viszontlátásra • augusztusban Magyarországon!”. Putnoki Elemér igazgató Felice Chilanti* Három zászlót Salvatore GivliaBooak Ez az írás egy bandita. Salvatore Giuliano és emberei tör_ ténetét beszéli el. A hét évig, 1944-től. 1956-ig tartó események során több mint száz ember vesztette életét: csendőrök, parasztok, rendőrök, ganoszte- tők. Periratokból és bátor újságírók leleplezéseiből állt össze a dokumemtumkönyv. A szerző csak akkor folyamodott a képzelet segítségéhez, ha az eleinte ismeretlen mozgató rugókat akarta megmagyarázni. vagy az egyes epizódokat kívánta megeleveníteni. De a képzelet is a tényar.yagra épített és egyetlen célja, hogy kibogozzon egy sötét, a józan ész és a történettudomány fogalma; szerint is „titokzatos” esemény- sorozatot A könyvben szerepelne^ eddig nyilvánosságra nem került adatok is. melyekeit a szerző újságírói működésé során a maffia jelenségét, a szicíliai és az amerikai t változat kapcsolatát vizsgálva tárt föl. A tájékozott olvasók könnyen rájönnek, hogy annak a tömegmészárlásnak. amelyet Giu_ liano bandája Portella della G inestránál rendezett, ugyanaz a „fekete ’kéz” volt a síugalma- zója és felbujtója, mint Dallasban. Memphisben, Los Angelesben J. F. Kennedy, Martin Luther King és Bob Kennedy meggyilkolásának. Húsz évvel ezelőtt Nyugiat- Szicíliában az amerikai fasiszta Cosa Nostra használta ki — a halódó feudalizmussal és a később savoyai fasisztává lett bourboni állam maradványaival egyetértésben — a banditák naiv kísérletét, mellyel mint gerillaharcósok akartak kitömi az alvilágból. Ám egy gyalázatos. reakciós „politikai” ügy szolgálatába állva banditák let„ tek megint. sőt rosszabbak, mint amikor raboltak, zsaroltak, és hogy a tanúkat elhallgattassák — öltek. * * * Erről szól Felice Chilanti írása, melyet lapunk 1974. július 5-i, pénteki számától kezdve folytatásban adunk közre. Egészségügyi dolgozók kitüntetése Az 1974. június 29-én megrendezett Semmelweis-ünnepsé- gen jó munkájukért az alábbi egészségügyi dolgozók kaptak kitüntetést: Tóth Ferencnéosztályvezető ápolónő, Gyula, megyei kórház, dr. Szendy H. Imre körzeti orvos Nagy bánhegy es, Lajkó Márta osztályvezető gondozónő, megyei csecsemőotthon, Gyula. Braun Józsefné gondozónő Mezőberény, dr. Ferdinándy Kondné (Nagy Erzsébet dr.), megyei KÖJÁL, Békéscsaba, László Józsefné osztályvezető ápolónő és Fáskerti Jánosné osztályvezető ápolónő, József Attila Tüdőgyógyintézet Gyula, Nagy István laborasszisztens Békéscsaba, városi kórház, Kranc- ler József udvaros, megyei kórház, Gyula, dr. Tömöri László körzeti orvos Gádoros, dr. Nyíri Béláné előadó Gyula, megyei rendelőintézet, Balogh Andrásáé vezető asszisztens, megyei kórház, Gyula, az Egészségügy Kiváló Dolgozója címet kapta. Kovács Mariann laborasszisztens megyei KÖJÁL, Tarr Mihály járványügyi ellenőr megyei KÖJÁL, Békéscsaba, Kollár Györgyné belső ellenőr városi kórház, Orosháza, dr. Bán Éva fogorvos Orosháza, Ragályi Ala- dárné intézetvezető gondozónő megyei csecsemőotthon Gyula, dr. Matkócsik Ferencné intézet- vezető nővér Békéscsaba, városi kórház, dr. Pluhár János fertőzőosztály-vezető főorvos, megyei kórház, Gyula egészségügyi miniszteri dicséretben részesült. Ezenkívül 61 dolgozó a megyei tanácselnök dicsérő oklevelét, kilencvenen pedig megyei főorvosi dicséretet kaplak. A z elmúlt szombaton 16 órától Békéscsabán, a rendőrségi ügyeletén jegyeztük a hétvége krónikáját. Az ügyeletes rendőrjárőrök a városban portyáznak. Negyed ötkor felberreg a telefon csengője. — Tessék. Rendőrség! — veszi föl a kagylót az ügyeletes. A vonal túlsó végén lihegve szólal meg egy férfihang. — Jöjjenek a, ligetbe a szabadtéri- színpadhoz. Egy férfi és egy nő a pádon — kapkod az illető levegő után — izé, hogyishívják — dadogja —, pajzánkodnak. A központ és a gépkocsi között állandó a rádióösszeköttetés, így bármikor- újabb feladatokat adhatnak a járőrnek. Most is a helyszínre irányítják. Fél öt után néhány perccel már visszaér a központba a gépkocsi. Két részeg „törzsvendéghez” hívták őket. Mind a kettőt a kijózanítóba szállították. * * * Negyed hat. Elindulunk a szórakozóhelyeket ellenőrizni. Az orosházi úton robog a gépkocsink,- amikor megszólal az URH. A 44- és a 46-os út elágazásánál baleset történt. Egy szabálytalanul közlekedő kerékpáros és motoros ütközött „Csendes” hétvége a rendőrségen össze. A közrendvédelmi járőr a helyszínt biztosította, amíg a mentők és a közlekedési rendőr megérkezett. Miután a sérülteket a kórházba szállították, mi is elhagyjuk a baleset színhelyét. * * * Este hét óra. Az orosházi úti bisztrót ellenőrizzük. A járőr- parancsnok a főbejáraton lép a kocsmába, társa pedig a hátsó ajtón igyekezne. De csak igye- kezrie, mert az orra előtt bezárják az ajtót. Néhány perc múlva kiderül, hogy H. J. 28 éves és B. P. 36 éves alkalmi munkások, csabai lakosok. Mindketten megszegték a rendőri felügyelet szabályait, kereket akadtak oldani, amikor észrevették az ellenőrzést, ezért zárták be az ajtót. — Szép nagy autó. És kényelmes is. Erre telik, de nekünk lakásra nem — hortyan fel a részeg B. P. Társa — aki ugyancsak illuminált állapotban van, egyetértőén bólogat. — Nincs lakása? — kérdezem. — Nincs, nem is lesz. Én egy szerencsétlen ember vagyok, az ital áldozata. — Akkor miért iszik? — ??? — választ nem kapok. * * * Fél nyolc. Idős férfi érkezik az ügyeletre. Később kiderül, hogy I. K. 49 éves, gyulai lakos. Kerékpártolvaj, saját magát jött följelenteni. Az elszámoltatásnál kitűnik, munkahelyéről június 13-án kilépett, családját elhagyta, lakása, élelme nincs. Abban bízott, hogy mindezek a gondjai őrizetbe vételével megoldódnak. Tévedett, mert a sértett nem kívánt ellene feljelentést tenni. * * * Háromnegyed kilenc. Középkorú, felháborodott férfi kopogtat.. Ruházatából következtetve kőműves lehet az illető. Tanácsot kér, hogy családi vitáit hogyan rendezze. Az ügyeletes tiszt készséggel válaszol kérdéseire, majd az érdeklődő megnyugodva távozott. * * * Bevonulás után néhány perccél ismét csöng a telefon. Az erzsébethelyi körzeti megbízott segítséget kér. A helyszínre érve megtudjuk, hogy tizenegy órakor igazoltatás során két kerékpártolvajt lepleztek le. D. P. békéscsabai lakos már régi ismerős. F. Gy. azonban „új fiú”. D. P.-t és F. Gy.-t előállították. Éjfélkor a Csaba presszó előtt történt baleset. Két személy- gépkocsi futott össze. Személyi sérülés nem történt, viszont az anyagi kár jelentős. * * * A hajnali órákban — még sötét volt — a Povázsay utcában J. A. molesztált egy ismeretlen nőt, majd a nő védelmére siető férfit késsel megfenyegette. Komolyabb helyzet kialakulását a rendőrség időbeni ' érkezése akadályozta meg. * * * A hét vége néhány intézkedés ellenére csöndesnek mondható. A rendőrségnek a legtöbb „munkát” az ittas és a garázda emberek jelentik. Az intézkedések ellenére a város közbiztonsága — néhány kivételes esettől eltekintve — jónak mondható. , — Sí. —
