Békés Megyei Népújság, 1974. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-25 / 172. szám

Bárom szakmai csoportban mutatja be termékeit a BNV-n a könnyűipar A könnyűipari vásárbizottság útmutatásai alapján az ágazat­ba' tartozó több mint 100 vál­lalat és szövetkezet megkezd­te felkészülését a fogyasztási cikkek szakosított nemzetközi kiállítására, az őszi Budapesti Nemzetközi Vásárra. A könnyűipar a BíNV-n há­rom szakmai csoport kiállításá­ban érdekelt; részt vesz az öl- tözKözdés, az otthon, valamint a szabad idő bemutatóján. A minisztérium vezetői úgy dön­töttek, hogy a három szakosí­tott kiállításon kívül — ahol a vállalatok önállóan tárják láto­gatóik elé a hazai és külföldi cégeknek ajánlott termékeiket — külön pavilonban mutatják be a ruházati ipar rekonstrukció­jának eredményeit. , A Könnyűipari Minisztérium a vásár alkalmából külön pá­lyázatot is hirdetett, amelyen női. férfi-, gyermek- és bébi felsőruházati cikkekkel, textil- és kötszövött konfekciótermé­kekkel, valamint cipőkkel lehet részt venni. A pályázaton el­fogadott modelleket az öltözkö- dés-ikultúra központi kiállításán, s a hozzá csatlakozó divatbe­mutatókon szemlélhetik majd meg a látogatók. A gyermek­ruhákat ugyancsak központi pa­vilonokban, „a gyermekek vilá­ga” elnevezésű kiállításon mu­tatják be a közönségnek. A könnyűipari kiállítók a sza­kosított vásáron a korábbinál aktívabb kereskedelmi tevé­kenységre készülnek. Számíta­nak az 1975. évi szállításokra vonatkozó üzletkötésekre, azért többségében sorozatban gyárt­ható termékeik kollekciójával jelennek meg a BNV-n, ahol így viszonylag kevesebb lesz az úgynevezett előremutató, a későbbi divatot jelző tennék, összeállítás. A minisztérium vásárbizott­sága felkérte az érdekelt válla­latokat, hogy a BNV-t használ­ják fel a közvélemény- és piac­kutatásra, szervezzenek áruke­zelési bemutatókat, vevőtalál­kozókat és természetesen divat­bemutatókat. A kiállítók fel­készülnek arra is, hogy legújabb termékeiket a BNV-vel egy időben budapesti mintaboltjaik, ban, illetve a kereskedelemmel együttesen kijelölt áruházakban, üzletekben árusítják, ezzel is kifejezve, hogy a vásáron lá­tott modellek nemcsak minta­darabok, hanem sorozatgyártás termékei. (MTI) Növényvédő szer magyar- szovjet kooperációban 01 növényvédő sszert állítat-1 tak elő a magyar—szovjet nö- vényvédőszer-kutatási együtt­működés keretében a Veszpré­mi Nehézvegyipari Kutató In­tézet és a Moszkvai Ögsz-szö- vetségi Növényvédőszer-kuta- tó Intézet szakemberei. Az új nagy hatású atkaölő szer labo­ratóriumi előállítása a szovjet szakemberek érdeme, gyártási technológiája pedig a veszpré­mi [kutatók munkája. Az új nö­vényvédő szer kísérleti gyártá­sára a nitrokémia rendezkedik be és a tervek szerint évi 1000 tonnát készít belőle. Az új atkaölő szer egyébként a magyar—szovjet növényvédő- szer-kutatási együttműködés­nek már a második „gyümöl­cse”. A néhány évvél ezelőtt előállított Izofosz nevű rizs gyomirtó szert már széles kör­ben alkalmazzák. Rövidesen be_ fejeződik az a nagyszabású ku­tatási munka, amellyel új, nagy hatású DDT-t helyettesítő anya­gokat, valamint gyorsan bomló gyomirtó szereket kísérleteznek ki. 0VITI) Nyolcadik osztályos fiúk jelentkezhetnek szakmunkástanulónak «állanyszerelő központifűtés-szerelő vízvezeték- szerelő szobafestő-mázóló műanyagburkoló vasbetonkészítő bádogos épületlakatos gépszerelő épületburkoló ( ács-állványozó kőműves épületasztalos üvegező KORSZERŰ ÉPÍTŐIPARI és HÁZGYÁRI SZAKMÁKRA! A szerelőipari szakmákban emelt szintű képzést biztosítunk! A szakmunkásképzés helye: KECSKEMÉT, KISKUNFÉLEGYHÁZA. KISKUNHALAS, BAJA. CEGLÉD, NAGYKÖRÖS (A jelentkező lakóhelyétől és a választott szakmatói függően.) Indokolt esetben kollégiumi elhelyezést (teljes ellátást) biztosítunk. A helybeli és bejáró tanulók részére is biztosítjuk az ösztöndíjat, munkaruhát és ebédet. Szakmunkásvizsga után minden ifjú szakmunkás részére állandó jellegű munkát biztosítunk vállalatunk építkezésein, továbbá a létesülő Házgyár zárt üzemjellegű munkáin. Jelentkezés: Bács megyei Állami Építőipari Vállalat, Kecskemét, Klapka u. 34, Közművelődés és a politikai kultúra A szocializmusban politikai kérdés a közművelődés. Szerves része a kulturá­lis forradalomnak, a társadalom átformálásának, fejlesztésének. Mi több: még akkor is meg­marad politikai kérdésnek, ami­kor maga a gazdaság, a techni­kai fejlődés belső követelmé­nyeként válik szükségessé a képzettség, a szakmai tudás tömegméretű fejlesztése, s így az iskola és a munkatevékeny­ség minden eddiginél szorosabb kapcsolatba kerül egymással. A szocializmus eszméjének egyik alkotó eleme a tömegek öntevékenységének, közremű­ködésének a követelménye. A szocialista társadalmi gyakor­lat mindig kettős mozgást fel­tételez: az állam szervező-irá­nyító tevékenységét és a töme­gek kezdeményező-ellenőrző szerepét. A két szint közötti áramlás, mobilitás pedig a szo­cialista demokrácia fontos mér­céjének számít. Kétségtelen, hogy ennek az összefüggésnek a továbbfejlesz­tése a társadalmi kapcsolatok, szervezetek és intézmények szintjén társadalmunk aktuális feladatai közé tartozik. Minél magasabb szintre jut azonban termelőerőink fejlődése és mi­nél bonyolultabbá válik társa­dalmunk egész szerkezete, an­nál természetesebben lép fel a hozzáértés, a szólni és kérdezni tudás követelménye is. Persze, ez a hozzáértés, szól­ni és kérdezni tudás több szem­pontból is különbözik a szak­mai-technikai ismeretektől. A jogok és kötelességek ismeretét még csak értelmezhetjük egy­fajta „szakismeretként”, a köz­életi eljárások, ügyintézési mó­dok „technikájával” egyetem­ben. Azonban már ebben az esetben is különbségként mutat­kozik. hogy itt — a szakmai is­meret egyénhez kötöttségével szemben — elégséges, ha egy szűkebb közösség hordozza ezt az ismeretet. Másrészt, a kö­zösségi ügyek intézése ugyan megköveteli a maga szakembe­reit, a vezetők szakképzettsé­gét, de magának a tevékeny­ségnek a közösség általi meg­ítélése sohasem egyszerűen szakmai szempontból, hanem az emberi viszonyokra és kap­csolatokra tett hatása alapján történik. Éppen ez a hatás ad­ja meg az érdekkielégítés vagy ki nem elégítés révén a társa­dalmi-közéleti tevékenység po­litikai tartalmát. Az állampolgárok politikai is­mereteinek, (más kifejezéssel: politikai kultúrájának) szüksé­gessége ehhez az utóbbi prob­lémához kapcsolódik elsősor­ban. Napjainkban, amikor a társadalmi tevékenység módjai­ban, az életmódban és a ma­gatartásban nagy változások idejét éljük, az érdekösszefüg- gések mélyebb — társadalmibb és politikusabb — értése sok ellentmondástól kímélheti meg a társadalmat és az egyéneket. Az utóbbiak például jobban és gyorsabban felismerhetik helyü­ket és érdekeltségüket az adott változásokban. Ennél is tónto- sabb azonban, hogy a politika értésével és képviseletével az egyén aktív szerepet tölthet be I a szocialista célkitűzések, a szocialista demokrácia fejlesz­tésének munkájában is. F entebb említettük a „poli­tikai kultúra” fogalmát. Mit értünk ezen? Az em­lített társadalmi feladatokhoz és problémákhoz kapcsolódva a politikai kultúra mindenek­előtt a politikai-közéleti tájé­kozottságot, társadalmi gyakor­latunk lényegi tartalmának, céljainak az ismeretét jelenti. Vagyis a szocialista fejlődés ér­tékrendszerének az elsajátítását, amelynek hiányában lehetetlen a társadalmi egyének — vezetők ! és vezetettek — tetteinek cél­jainkhoz mért megítélése. Ezek­nek az ismereteknek a birto­kában viszont könnyebb átlátni a nemegyszer bürokratikus kormönfontoltsággal vagy de­magógiával leplezett önző és törtető magatartást. S végül: a közösség érdekének ismereté­ből eredő meggyőződés ösztönző erőt gyakorolhat a nem szocia­lista magatartás elleni fellépés­re. Ám tudjuk, hogy az ismeret es a tudás nem jelent közvetle­nül gyakorlati cselekvést is. Ahogy az erkölcs világában az erkölcsi jó tudása még nem je­lenti a „jótett” feltétlen bekö­vetkezését, úgy a közéleti- politikai szféra átlátásához szükséges ismeret sem jelenti közvetlenül a politikailag-köz- életileg aktív társadalmi egyén jelenlétét. Pedig a szocialista értelemben aligha beszelhetünk igazi politikai kultúráról, poli­tikus; gyakorlatilag is aktív társadalmi egyének hiányában. Éppen ezért a politikai kultúra a mi számunkra nem egyszerű­en ismeretanyag „felhalmozá­sát” jelenti, hanem sokkal in- j ikább olyan politizáló közössé- j gek kiformálódását, amelyek- j ben az ismeret tényleges és j tartós aktivitással párosul, ahol j a régi, — s időnként ma is hi- | vatkozott — „ne szólj szám, j nem fáj fejem” szóláshoz ha- | sonló álbölcsességeket szóki- j mondó népi bölcsesség és tö­megnyomás váltja fel. S ok még a tennivaló ezen téren is. Hiszen hány-) szar előfordul még, hogy különböző helyeken csak hosz- szas huzavona vagy éppen meg- hurcoiás után juthatnak el em­berek az igazukig. Emögött nem­csak hivatali visszaélés rejlik, hanem a politikus, a tagjaiért is kiálló közvélemény hiánya is, amely utóbbi pedig eleve minimumra korlátozhatna a po_ zícióból elkövetett visszaélése­ket. De mi köze mindennek a köz- művelődéshez? Nagyon is sok. Tartalmilag határozza meg a közművelődést, amennyiben ép­pen ennek a társadalmilag ak­tív és felelős magatartásnak a fontosságát tudatosíthatja a mű­velődés folyamata. De megha­tározza módszertanát is: a köz- művelődés ismeretanyaga nem maradhat meg az egyszerű is­meretközlésnél, a tételes tudásnál, egyfajta „katekizmus”-módszer- nél. A társadalom tagjainak szellemi és erkölcsi aktivizálása ennél többet követel: a rávezet tés, a kifejtés, a meggondol- kodtatás eszközeinek alkalma­zását. Ez a hozzájárulás kritikai- ellenőrző tevékenységet jelent­het minden olyan törekvéssel szemben, amely a társadalmi irányítás különböző területein és szintjein, vagy magán a kö­zösségen belül a tényleges közösségi érdeket háttérbe szo­rító magánérdeket kívánja elő­térbe tolni. Ugyanakkor a köz­művelődésnek e tartalmi fel­adataival párhuzamosan vető­dik fel egy közvetlenül nem művelődési kérdés. Országos feladat ma, hogy a társadalmi alapegységekig intézményesít­sük és hatékonyabbá tegyük azokat a törvényesen megsza­bott és védett kereteket, ame­lyekben az állampolgári bele­szólás hatékony formát ölthet, s egy-egy területi vagy termelői közösség tudatosan vállalt köz­életi-politikai aktivitásává fej­lődhet. A beleszólás és részvé­tel erejét ugyanis ez a közös­ségivé válás adhatja meg iga­zán. n közművelődés fontos és lényeges alkotóelemei az állampolgári magatartás­sal, politikai kultúrával kap­csolatos kérdések. Tartalmukat nézve, olyan ösztönzésekről van itt szó, amely nem áll meg a dolgok egyszerű értelmezésénél, hanem megvilágítja a közösségi és egyéni részvétel szükséges­ségét is a szocializmus építé­se során felmerülő ellentmon­dások leküzdésében. S núyel ma már a szocializmus nem egy­szerűen „kenyér-kérdés”, ha­nem az élért társadalmi gazda­ság alapján az emberi gazdaság, a szocialista egyéniség kialakí­tásának társadalmi kérdése is, az elmondottakhoz még vala­mit hozzá kell fűznünk: politi­kai kultúránk nem formálható ki a szocialista kultúra filozó­fiai, erkölcsi és művészeti esz­ményeinek megismerése és el­sajátítása nélkül. Korszakos munkáról van hárt szó. Fontos, hogy ezt így is értsük. Olyan összefüggéseket érint, amelyek­nek marxista értelmezése elen­gedhetetlen mind a szocialista jelleg kibontakoztatása, mind pedig a kapitalizmussal folyta­tott békés versengés korszaká­ban. Hülvely István Csaknem egymillió forint társadalmi munka Eleken Az elmúlt években Eleken egyre inkább bekapcsolódik a lakosság a „Tiszta, virágos Ele­kért” mozgalomba. Ebben nagy részük van a tanácstagoknak, valamint a különböző társadal­mi és tömegszervek aktíváinak. A tanácstagok példamutatóan vettek részt a mozgalomban, el­sősorban a saját lakásuk előtt parkosítottak, ültettek virágo­kat. Ezt a példát követték az intézmények, üzemek dolgozói és a szocialista brigádok is. A Lenin Termelőszövetkezet szo­cialista brigádjai — többek kö­zött — utakat hoztak rendbe, játszótereket szereltek fel játé­kokkal. a kosárfonóüzemiek az óvodák részére játékokat, kis székeket készítettek. A szo­cialista brigádok részt vettek az iskolák, óvodák nyári karban­tartásában, meszelésében is. A lakosság együttesen 100 ezer fo­rint értékű társadalmi munka hozzájárulással vett részt eb­ben. A nagy aktivitást mutatja az is, hogy 1972-ben 293 ezer fo­rint volt a társadalmi munka értéke, 1973-ban viszont már csaknem egymillió, összesen 964 ezer forint. Erre az évre a ta­nács 500 ezer forint társadalmi munkát tervezett, melyet az MSZMP XI. kongresszusa tisz­teletére 600 ezerre emelt. Az év első felében a társadalmi mun­ka értéke összesen 366 ezer fo­rint, tehát a vállalást remélhe­tőleg év végére jelentősen túl­teljesítik Eleken. Ez év őszétől nagyarányú fásítási és parkosí­tási munkát kívánnak elvégez­ni a Hazafias Népfront, a Vö­röskereszt és más szervek köz­reműködésével, valamint a la­kosság részvételével. Összesen 30 ezer vegyes facsemetét és díszcserjét rendelt a tanács, s ezek elültetését ez év őszére, illetve 1975 tavaszára tervezik. Többek között hétvégi pihenő­erdő kialakítását kívánják meg­oldani a facsemeték nagy részé­ből. Azonnali belépéssel Z kocsikísérőt, 1 takarítónőt FELVESZÜNK. AMFORA-ÜVÉRT, Békéscsaba, Kazinczy a 1—2. 300579

Next

/
Thumbnails
Contents