Békés Megyei Népújság, 1974. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-23 / 170. szám

Labdarúgás *74 Az, Előre Spartacus nagyszerű tavaszi szereplésével került a legjobbak közé az ELŐRE SPARTACUS HELYEZESENfK AIAKUIASA Kívfrrs OSZt FORDULOK ✓ í ríTT <TT T i "~4 tTu 4f Két grafikon, amelyek hűen tükrözik a címben foglaltak igazát. Felül az Előre Spartacus őszi, alul a tavaszi helye­zéseit láthatja a kedves olvasó. A grafikonokat Dudás János készítette A labdarúgó NB I B osztály! utolsó bajnokságában, az 1973— 74. éviben, nagyszerű tavaszi | szerepléséivel a Békéscsabai j Előre Spartacus szerezte meg a 2. helyet, s ezzel az NB I-ben játszás jogát is. A békéscsabai lila-fehér együttesben abszolút újoncot köszönthetünk legjobb­jaink között, mert bár az 1945— 46. évi kétcsoportos országos bajnokságban (a Keleti csoport­ban) játszott csabai együttes (a Békéscsabai Törekvés, a mosta­ni Előre Spartacus „őse”), an­nak az országos bajnokságnak a mezőnye „beosztás” alapján állt össze. Szerzett jogon, a magyar labdarúgás hierarchiájában egy­re magasabbra törve, most játszhat majd először békéscsa­bai csapat az NB I-ben. AZ ALAPOK Valóban mélyről jutott el idá­ig az Előre Spartacus. 1967-ben még az NB II Keleti csoportjá­ban is csak a 13. hely jutott a gárdának, de ekkor már Pillér Babolcsay György az Előre Spartacus vezető edzője Sándor a szakvezető, aki ha nem is látványosan, ám szívó­san, sok-sok türelemmel, téglát téglára rakva epíti-erősJti az együttest. 1968-ban meg is nyer­ték az NB II Keleti csoportjá­nak bajnokságát, 3 ponttal előzve meg a nagy múltú Szol­noki MÁV-ot. Az új békéscsabai labdarúgó- időszámítás kezdeteként tehát ezt az évszámot jelölhetjük meg: 1968. Az NB T B-ben — ugyancsak Pillér Sándor irányításával — a Békéscsaba állandóan az élme­zőnyben tanyázik (1969: 5.; 1970 tavasz: 4, a „B”-csoport- ban: 1970/71: 6.; 1971/72 7; 1972/73: 4.), és ha a feljutásra esélyesek között nem is emle­gették, egyre nagyobb volt az együttes tekintélye. Az alapokat tehát Pillér Sán­dor rakta le. Sikerült tehetsé­ges emberekből összeállítania az első csapat keretét, s a játé­kosokat egymás tiszteletére, va­lamint a tanulásra serkentette. A TOVÁBBLÉPÉS Az edzőváltozás 1973 nyarán zajlott le. Pillér Sándor, a Se­bes György Közgazdasági Szak- középiskola igazgatója, a csa­pat edzője átadta a „stafétabo­tot” Babolcsay György szaked­zőnek. Az új edző már 1973 má­3 1974, JÚLIUS 23. jusáíban júniusában a csapat mellett tartózkodott, így július 1-én —, amikor hivatalosan is átvette a szakmai munka irá­nyítását — jó ismerősként kezdhetett munkához. Pillér Sándor tevékenységét nagyra értékelte a felsőbb sport­vezetés. A pedagógus-edző meg­kapta a Magyar Népköztársaság Sportérdemórem ezüst fokoza­tát, s mint a megyei Ifjúsági labdarúgó-válogatott szakveze­tője tevékenykedik tovább. Az új, keményebb kezet kez­detben kissé nehezen viselték el a játékosok, és 1973 augusztusá­ban—szeptemberében nyíltan beszélték a városban, hogy „Ba­bolcsay napjai meg vannak számlálva Békéscsabán”. A na­gyobb, intenzívebb terhelés épp úgy nem ízlett, mint a magán­életben megkövetelt fegyelem. Pedig Babolcsay mindössze a Bp. Honvéd ifjúsági csapatának edzésprogramja alapján kezdett munkához, és a magánéletben sem állította az átlagosnál ma­gasabbra a mércét. Az egyesületi és a szakosz­tályvezetés egyértelműen támo­gatta Babolcsay Györgyöt. A vezetésnek ez az egységessége, valamint az edző következetes­sége, pontossága és rendszeres­sége végül is mindenkivel meg­értette, hogy új élet kezdődött. Békéscsabán ezzel megterem­tődték a továbblépés feltételei. AZ EREDMÉNYEK A szakosztály tervében a baj­noki idény kezdetekor a 4. hely újra megszerzése szerepelt — 42 bajnoki pont elérésével (21 ősz­szel, 21 tavasszal). Több minden is közrejátszott abban, hogy e tervtől az őszi idényben két ponttal elmaradtak. A csapat- építés nehézségeitől (Kovács és Tóth elment, új emberként Vá­gási, Zielbauer és Karasz ér­kezett) a sérülésekig (különösen Bánáti kiválása sújtotta a csa­patot), fiatalok (Királyvári, Pa- róczay) foglalkoztatásától — a rugalmasan játszott 4—3—3 ki­alakításáig, az edzésterhelés nö­velésétől a fegyelem megszilár­dításáig — sok-sok olyan ténye­ző jelentkezett, amelyek kezdet­ben olykor az eredmény rová­sára mentek. Közben azonban kialakult a csapat Tusnádi (Tóth M.) — Kvasz (Dobó), Láza, Vágási, Schneider — Kerekes, Moós, Dávid — Zielbauer, Németh, Királyvári. Ebben a szerkezet­ben Babolcsay törekvése az volt, hogy Vágási emberfogó ké­pességeit és Kerekes mozgé­konyságát maximálisan kihasz­nálva biztossá tegye a csapat védőjátékát. Az őszi idényben ez még nem kamatozott eléggé, hiszen a középpályás játék aka­dozása és a nem eléggé tudatos támadójáték csak kevés gólt eredményezett (17), ugyanakkor még a védelem sem játszott eléggé biztonságosan (14 kapott gól). Az őszi idény végén így ala­kult az együttes eredménye a táblázaton: 5. Békéscsaba 17 7 5 5 17-14 19 A TAVASZ Már az őszi tapasztalatok bir­tokában új helyen (Hévíz he­lyett Hadúszoboszlón) maga­sabb követelményekkel kezdő­dött a téli alapozás. A vezetés azt kérte a játékosoktól, hogy lehetőleg egyenlítsék ki tavasz- szal — az őszi, kétpontos adós­ságukat, s ennék szellemében végezzék a felkészülést is. Az alapozás során kiderült, hogy Babolcsay csatát nyert, a tavaszi idény eredményei pedig száz százalékosan igazolták ezt. Feltűnően javult a csapat erő-! állapota, erőnléte. Lassacskán a békéscsabaiak egyik jellemző- ; jeként kezdték emlegetni, hogy a második félidőben őrlik fel az ellenfelek ellenállását, mert mindig tudnak újítani a máso­dik 45 percekben. Ehhez járult még a taktikailag is érettebb já­ték, a korábbinál jóval gazda­gabb taktikai fegyvertár, a mér­kőzések közbeni taktikai váltá­sok törésmentes végrehajtása. Végül, de semmiképpen sem utolsóként kell megemlítenünk a csapat egységes, töretlen küz­dőszellemét, amit többek között egy érdekes tényező ts motivált. Néhány játékosnak (Láza, Né­meth L., Schneider, Tasnádi) személyes presztízsévé is vált, hogy NB I-ben játsszon. Ké­pességeiket a legjobbak között kívánták bizonyítani. E „bizo­nyítani akarók” java része közel jár a 30. évhez. Érthető hát, ha nem akarták elszalasztani a szinte utolsóként kínálkozó le­hetőséget. A csapat játéka mérkőzésről mérkőzésre javult, s amikor jú­nius 2-án Komlón legyőzték a bejutásért nagy vetélytárs bá­nyászegyüttest — szinte már ünnenelhettek is. A Kossu'h KFSE legyőzésével (június 16- án) már csak a pontot tették rá az „i”-re. A nagyszerű tavaszi szereplés (17 11 5 1 26-11 27) — azaz, az „adósság” kamatos visszafizeté­se — meghozta tehát azt, amire Békéscsabán is csak kevesen mertek gondolni. A lila-fehérek egypontos hátránnyal szorultak a második helyre, s ezzel kihar­colták az NB I-ben szereplés jo­gát. Alighanem minőén békés­csabai szurkoló a szívébe véste ezt a táblázat-sort: 2. B.csaba 34 18 10 6 43-25 46 A JÖVÖ A Békéscsabai Előre Sparta­cus tehát benyitott az NB I aj­taján és leadta névjegyét. A ne­heze azonban még ezután kö­vetkezik. NB I-essé kell válni minden tekintetben, ha helyt akarnak állni a legjobb 16 ma­gyar csapat nagy küzdelentso- rozatában, A Viharsarok fővárosában, de nemcsak itt, hanem szerte a megyében — érthetően — óriási az öröm. Az előkészületek azon­ban kissé lassan indultak meg. A nyári felkészülés kezdete­kor nem állt megfelelő létesít­mény a labdarúgók rendelkezé­sére. Az egyetlen füves pályát július elején kezdték el . gyep­téglázni, akikor, amikor már.,ja­vában folytak az edzések. Kér­déses, hogy mennyire sikerült megerősíteni és fokozatosan fia­talítani a gárdát. Mert erről is beszélni kell. A szakve­zetésnek egyértelmű a vé­leménye : a védelemben es a középpályára legalabo agy-egy. a tamadosurban peuig két jo, uj játehos is kellene. A csapat gerincet adó játékosok ugyan közelebb vannan a har­madik x-hez, mint a második­hoz, de ez nem jelenti azt, hogy „öreg a csapat”. A 18-as keret átlagos életkora ugyanis 23,5, a Szentendrén szerepelt gárdáé pedig 25,2 év volt. az viszont igaz, hogy mindenképpen — fo­kozatos — fiatalítást kell vég­rehajtania a szakvezetésnek. (A pályaépítéssel kapcsolatos tervekről lapunk más helyén szólunk. Így ezt a témát itt nem boncolgatjuk.) Az azonban kétségtelen, hogy gond akad bőven. Az igyekezet azonban — na kissé megkésve is — reményekre jogosít. A korábbinál'szilárdabb egye­sületi és szakosztályvezetós, a jó szakvezetés, az utánpótlás terv­szerű nevelése, valamint az a belső fűtöttség, amely állandóan többre, jobbra serkenti a labda­rúgókat, ahhoz ad alapot, hogy higgyük: a Békéscsabai Erőre Spartacus nem csak egyeszten- dős vendégszereplésre érkezett az első osztályba. ŐK HUSZONEGYEN A lila-fehérek 21 labdarúgója harcolta ki az NB 1-be jutást. A legtöbbször szerepelt játékosok névsora: (Zárójelben a játszott mérkőzések számát tüntetjük fel). Németh (34), Moós, Zielbauer (33—33), Tasnádi (32), Kerekes (31), Dávid, Láza (30—30), Schneider (29), ennél kevesebb- szer játszott: Bánáti. Dinya, Dobó, Hódi, Karasz, Királyvá­ri, Kiss, Kvasz, Lengyel, Paró- czay, Tóth M. Vágási, Zsírod A legjobb egyéni teljesítmé­nyek (zárójelben a szakvezetés osztályzatai.): 1. Láza (7,00), 2. Schneider (6,80), 3. Tasnádi (6,50), Vágás-i (6,50), 5. Moós (6,40). A HÁZI GÓLLÖVŐLISTA ÍGY FEST. 11 gólos: Németh, 9 gólos: Ki­rályvári, 4 gólos: Zielbauer, Vá­gási, 3 golos: Moós, Schneider, 2 gólos: Dávid, Zsíros, Kvasz, 1 gólos: Kerekes, Karasz, Hó­di. Az NB I B-s csapatok néző­szama o következőképpen ala­kult a hazai pályán. Diósgyőr fii 500, Békéscsaba 147 000, Kom­ló 38 100, Szolnak 55 500, MÁV DAC 35 000, Dunaújváros 32 200, Olajbányász SE 70 200, Kossuth KFSE 36 700, Budafok 36 200, Szekszárd 40 800, Eger 34 400, Ganz-MAVAG 20 100 Oroszlány 11 600, Debrecen 56 900, Bp. Spartacus 17 200, Kecskemét 49 000, Pénzügyőr 38 300, Várpalota 46 500. A FELKÉSZÜLÉSRŐL Babolcsay György vezető edző­nek három kérdést tettünk fel. Íme a kérdések — és a vála­szok. — Ilo) tartanak a felkészülés­ben? A fiúk az NB I B-s szezon­zárás után nem sok pihenőt kaptáit. Az MLSZ rendelkezé­sei értelmében június 24-én or­vosi vizsgával kezdtük a felké­szülést. Egy régebbi ígéretünk alapján június 25-én a fiúkkal* feleségeikkel kirándulást tet­tünk a Velencei-tóhoz. Június 26-tol 29-ig napi egy, azóta na­pi két edzéssel készülünk. Dél­előtt technikai, taktikai, délután erőnléti munkát végzünk. Július 15—27-ig Martfűn edzőtáboro­zunk. Elvégeztük a felméréseket is. A mutatók szerint a fiúk telje­sítménye megközelítőleg elérte a kívánt szintet. Sajnos, Láza, Tasnádi, Vágási tavaszi sérülése nehezen javult, úgyhogy ők csak csökkentett ed­zésmunkát végezhettek az első két héten. Láza például csak jú­lius 10-én állhatott edzésbe. Ez­zel egyidejűleg — Schneider volt kénytelen kiállni a sorból. — Miként módosult a játékos­állomány? — Az ezüstérmet szerzett csa­pat keretéből Karasz, Kiss és Lukoviczki távozott. A csapat­tal edz Pogács, Erőss, Harmati, Szász, Gulyás. Kerekes és Bá­náti katonai szolgálatra vonult be. Bízom abban, ha leteszik az esküt — valamennyi edzésünkön jelen lehetnek. — Mit vár a csapattól a* új osztályban? — Elsősorban becsületes helytállást. Ha minden jól megy, nem jönnek közbe sérülések, továbbra is jó lesz a fiúk hoz­záállása, ha mindenki megérti, hogy a magasabb osztály többet, sokkal többet követel mindenki­től — akkor képesnek tartom a csapatot a bentmaradásra. Tud­juk, hogy ez nehéz feladat, de mi szeretnénk megfelelni hatal­mas, lelkes szurkolótáborunk és a csapat mögött állók bizalmának. Én a magam részéről minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy fizikailag, taktikailag — és újonc csapatról lévén szó — pszichikailag megfelelően felké­szítsem az Előre Spartaeust! R. A. — ML L Azt nem lehet mondani, hogy szerencsés esapat volt az Előre Spartacus! A bajnoki év közben — volt olyan időszak, amikor fél csapatra való játékos került a sé’illiek listájára. Gondol­junk esak Bánáti, Tasnádi súlyos sérülésére, azután Schnei­der, Láza, Vágási, Németh hosszabb-rövidebb ideig tartó ..harcképtelenségére”. A tavaszi, SZMTE-mérkőzés első félide­jében Kerekes (sötét mezben) és Porhanda összefejelt és mindkét játékos a földre került, Kerekest Baukó gyúró. Dobó, Németh és a szolnoki Papp II. leviszi a pályáról. Por­banda az eset után nyomban kiállt. Kerekes viszont — tur­bánnal a fején folytatta a játékot. t

Next

/
Thumbnails
Contents