Békés Megyei Népújság, 1974. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-20 / 168. szám
V Régészet és építőtábor Leleteket mentenek a diákok A narancssarga sátrak szánfoltjai ki-kivilLannák a fasor mögül. A végtelennek tűnő kukoricaföld apró szigetén állunk meg, az autó egy mélyedésbe huppan. Hatalmas pincetorok ásít a pár sátorból álló sor végén, a torok felett latin felirat évszámmal: 1812. A harsányzöld csadamádé, a harminc-egynéhány fokos kánikula, a szín ehagyott lakókocsi, a sátrak és a fürdőruhás diáMá- nycfk látványa ellenére valahogy a történelem jelenléte érződik Vésztő határában, a mágori domb tövében. A pár sátras tár bor „bejáratánál” T. Juhász Irénnel, a szarvasi múzeum régészével találkozunk. Ő kalauzol és tájékoztat a feltárásról, az építőtáborról. — Ötödik éve folynak a feltárási munkálatok itt, a mágori dombon. A XI—XII. században a Csolt-nemzetség építette a félegyméteres talajtakaró alól lassan kibontakozó, egykori szép monostort, és rendházat. Ezen a nyáron a KISZ megyei bizottsága a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium . és Szakközépiskola diákjaiból — kísérletképpen — tábort szervezett. Most tizenkét diák (egy fiú kivételével lányok!) segíti a régészeti ásatást, a vésztői munkásokkal együtt. Ma tölti az utolsó napját ez a csoport, holnap étkezik a váltás. A fiatalok lelkesedéssel, nagy-nagy örömmel dolgozták.1; A hatalmas pince mögött, egy földhányás széliben állunk, alattunk a sok-sok négyzetméteres egykori épületrendszer alapjai, falmaradványai. Forró a levegő, a munkások pihennék. — A pincét Wenckheim báróék építették. Az 1800-as évek első éveiben kezdődött az építkezés. A pince jelentős részében a romokból kitermelt anyagból , készült. A krónikás szerint azelőtt állt még a monostor egyik tornya, a földből kilátszottak a falak. — Századunk harmincas éveiben Szeghalmi Gyula szeghalmi történész foglalkozott itt az ásatással. Korabeli írásos dokumentumok — oklevelek —, valamint a szántóföldi mélyművelés során előkerült kő- és más építőanyagmaradványok alapján kezdődött meg aztán a tervszerű feltárás. Sajnos, a monostornak mindösz- sze csak a kétharmad része maradt meg, éppen a pince építése miatt: az üreget a romok irányába építették. — A feltárást még ezen a nyáron, augusztusra szeretnénk beGépírói munkakörbe felvételt hirdet A férfifehérnemü- GYÁR BÉKÉSCSABAI GYÁRA. fejezni. Ezen a helyen a tervek | szerint romkert épül, jövőre j fognak hozzá. Félmeztelen férfi barnás árnyalatú vakolatot nyújt T. Juhász Irénnek. — Színezett vakolatdarab — veszi át a már leletté vált tör- melékdarabots ií pince előtt egy eperfa áll. Karókkal verik róla a termést. Muszáj, a legyek miatt. A táborozókkal hosszú asztal mellé ülünk egy kis beszélgetésre. Itt némileg tűrhető a hőség, a pince mellvédje árnyékot ad. — Hudák tanárnő szólt, hogy fiúknak lehet jelentkezni ebbe a táborba. És hatvan lány jelentkezett — kezdik mesélni az „építőtábor” történetét. Vidámak, valamennyijükön látszik, hogy nagyszerűen érzik magukat. — Az első turnus tizenhat főből állt volna, de négyen nem jöttek el. Az egy szem fiúnk— Pádi Zoltán — is egy nappal később érkezett... — Előző éjjel érkeztem haza a Szovjetunióból — hangzik az ismét mosolygást kiváltó mentegeted zés. — Még az utazás előtt a csabai múzeumban röviden elmondták, hogy „mi vár ránk Mágo- ron”. — Az első napokban bizony belefájdult a derekunk az ásás- j ba és a lapátolásba. No, meg a vízhólyagok a tenyerünkön... Aztán meg alig tudtuk abbahagyni.. .„ — Nagyon érdékel bennünket ez a munka..:, kiásni az ősöket ... — fakaszt nevetést a megállapítás — Reggel hat órakor van az ébresztő, a nyolc órakor érkező reggeli előtt egy órát dolgozunk,- aztán délben ebédelünk, a napi munka fél »háromkor ér véget „hivatalosan”. Persze, ha valamit ki kell bontani, akkor senki sem nézi az órát! — Az ellátás valami csodálatos. .. Minél többet, eszünk, annál többet hoznak. És nincs kimérve, hogy mennyit ehetünk... —- Minden este tábortüzet gyújtunk. Szól a gitár, énekelünk -— s máris felharsan a „régészinduló.” . s „ — Vasárnap este akadályversenyt rendeztünk: zizit enni, hurkapálcával!... Nekünk tojáshabot kellett ennünk, persze egymást etetve, bekötött szemmel. Csak az a sok szúnyog ne lenne. — Éppen ma reggel engedtük ki a vizet abból a hatalmas nagy kádból.. „, — mutatnak a sátrak mögé. Több köbméteres, alacsony falú tartály, oldalán, egy táblán a tréfás szöveg: „Mély víz, csak úszóknak!” — Csak az a baj, hogy már holnap haza kell menni. Pedig olyan jól éreztük magunkat.. Akár egy hónapot is szívesen el- töllenénk itt. Sokat tanultunk. — s.. no, és a napozás! Van, aki már csak blúzban tud lenni, annyira felégett. — Mi már negyedikesek leszünk ősszel, de vannak harmadikosok is. S ők — ha lehet — eljönnének jövőre is. Az asztalt lassan elhagyja az árnyék, mikrobusz fordul be a pince elé. Az éjszakai őr, azaz a Rebeka névre hallgató hatalmas kutya az autó élté szalad. — Meghozták a „meglepetést”. Ugyanis ma a kaja birkapörkölt lesz.... Bográcsban főzzük! — Ki jön hagymát pucolni? — áll fel az egyik lány. többen követik. Most valahogy még a hagy- mapucolás is kellemes munka. Az együtt töltött nagyszerű napok miatt, a rendhagyó építőtábor megannyi érdekesebbnél érdekesebb élménye: a jól sikerült horgászás, az énekléssel stoppolt lovas kocsi, az éjféli jóslás, a késő esti mosogatás emlékei miatt. Az eddig ismeretlen tudomány közelebb, érthető közelségbe került. Üj ismeretekkel, élményekkel lett gazdagabb Török Gizi, Szűcs Edit, Szabadi Melinda, Várszegi Kati, Pádi Zoli, Gábor Gabriella, Paíov Kati (a Szarvasról jött „brigádvezető”), Nagyváthy Beatrix, Fehér Aliz, Raffai Éva, Botyánszki Júlia, Zsilák Mária és aki csak pár napot lehetett a iáborban, az etgye_ tem miatt: Csicsely Anikó. A tábort kísérleti jelleggel hívták életre. Az elmúlt nyáron például a Dunántúlon, a gorsiu- mi ásatásokhoz egyetemistákból nemzetközi építőtábort szerveztek, igen nagy sikerrel, eredménnyel. Itt, Vésztőtől négy kilométerre csak a középkori maradványok feltárása fejeződik be a nyáron. Jövőre tovább lehet folytatni. az őskori réteg kutatását. S bizonyára a hivatásos régészek mellett a diákok is ott „kaparászhatnak” majd a kutatógödrökben. Ahogyan most: a szórakozásért, a tanulásért. az értékes munkáért Nemesi László Információ balra! Több mint hatezer-hatszázhűsz érdeklődé az új osztályon Köztudott, hogy a Békéscsabai városi Tanács székhelyét a közelmúltban tatarozták, s most tiszta, szép épületben fogadhatják ügyfeleiket az ott dolgozók. De nemcsak ez az újdonság. Már a kapun belépve, ha jő megfigyelő az illető — mert túl magasan függ a tábla — olvashatja: „Információ”, s egy nyíl mutat az ajtóra, ahova a tanácstalan látogató bekopoghat eligazításért. Ea év február 4-én a végrehajtó bizottság utasításéira jött létre az információs osztály. Amikor beléptünk, szépen berendezett, a kinti időjáráshoz képest kellemesen hűvös iroda fogadott. Mint később kiderült, több, mint 6620-an fordultak ide az osztály létrejötte óta segítségért, tanácsért. Ottjártunk- kor alig tudtunk néhány szót váltani, hiszen ahogy az egyik ügyfél búcsúzott, máris jött a másik Előbb egy eltűnt kerékpár után érdeklődtek, majd temetkezéssel kapcsolatos kérdésben kértek felvilágosítást. — Mi itt nemcsak tanácsot adunk — mondja Nemes Gizella, az osztály egyik élőadója —, hanem ügyintézést is végzünk. Egy férfi és két nő lépett be, lakásigénylést adtak át. — Jelenleg elsősorban ilyen ügyekkel vagyunk elfoglalva — intett a távozók felé az előadó —, mivél a lakásgondokkal foglalkozó kartársnőnk szabadságon van, s az ő ügyfelei is minket keresnek, fel. Beszélgető partnerünkhöz egy idős néni jött eltartási szerződést intézni. Szűcs Győzőmé, a másik előadó is bekapcsolódott beszélgetésünkbe. — Szeretem ezt a munkát — mondta —. érdekes, változatos. Meg azért is jó, mert sok mindent megismerünk, s nem felejtjük el a rég tanultakat sem. Kezdetben gyakran, de most már egyre ritkábban emeljük fel a telefonkagylót, hogy egy-egy osztálytól tanácsot kérjünk. A „tanulásban” segítenek az egyre szaporodó érdeklődők is. Eleinte 43—16 személy keresett fel minket napjában átlagosan, most 120- an. Érdekes, hogy hétfőn jönnek a legtöbben, a legutóbbi hétfőn például 151-en voltak. Csütörtökön is sok. az érdeklődő, ekkor mutatjuk meg a talált tárgyak raktárát Egy férfi jött. Nyomtatványt hozott, kérdezvén, hogy azzal hova forduljon? Nem volt idő a további beszélgetésre. Még néhány szót hallottunk távozásunkkor: — Adóügyben tetszett jön. mi? — Igen. — Fáradjon az S7-es szobába. Komoly probléma napjainkban a nyomtatványok érthetet- lensége. s a hivatali nyelvezet merevsége, amely az egyszerű ember számára csak félreértésre ad lehetőséget Bár a kérdés ezzel nem megoldott, de az új osztály létezése lehetővé te- , szi, hogy az ügyfél ne vándoroljon órákig az irodák labirintusában, s megelégedéssel nem lekésett busza után szaladva távozzon a városi tanács épületéből, Nagy Agnes Mai bemutató: «Ä zöldnadrágos lovag* Ma, szombaton este Bä kilenckor mutatja be a Gyulai Várszínház Tirso de Molina: A zöldnadrágos lovag című vígjátékát, Misztay István Jászát- díjas rendezésében. (A bemutató napját lapunk tegnapi számában tévesen közöltük.) «*ettfe£?siíseflSBSsies£seeniiai Felice Chilanfi: Hárem zászlót Salvatore Gialiaaáaak ' AZ OKGT NAGYALFÖLDI KUTATÓ. ÉS FELTÁRÓ ÜZEM orosházi üzemegysége felvételre keres 18—45. év közötti férfi segédmunkásokat fúrómunkásnak füzesgyarmati, szeghalmi, orosházi, endrödi, hunyai munkahelyekre, valamint elektroműszerész, gyalus-marós szakmunkást, motorkezelőket, kazánfűtőt, rakodómunkásokat \ és gyakorlattal rendelkező gépkocsivezetőket Jelentkezés: Orosházán, Csorvási úti telepünkön. , » — Nyugalom. Turiddo, meg. változtak az idők. A Ponte Sa- gana-i megegyezés idején féltek. el voltaik szigetelődve, ma más a helyzet. Vannak már összeköttetéseik Rómában. Még szükségük van rád, de most már neked is szükséged van rájuk. És a nagy tekintélyű partini- cói maffiavezér megértette Giu. lianóval, hogy ha nem tárgyal az urakkal, akkor komoly veszélynek teszj ki magát. Egyébként „azok az uracsok” nem acL ták el Giulianót, sem az embereit a király kegyeiért. Csak egy kis rendet akarnak teremteni Szicíliában. & a tiszteletre méltó társaság vezetői segítő kezet nyújtanak a rendőrségnek. De nem Giuliano ellen. Sőt: a társaság meg „azok az uracsok” számítanak Giuliano együttműködésére. És cserépe mit adnak? Santo bátyám tudta, hogy pénzt hiába ajánlana. Cserébe a szabadsagot kínálja hát. Azt mondja, hogy a győzelem után a király nyomban teljes amnesztiát rendel el: akinek pedig amnesztiát nem adhat, a reménytelen eseteknek, azoknak kegyelmet fog adni. Á szeparatizmus válságha jutott. különböző áramlatokra esett szét. A zászló, melyet Giuliano igazolásul ragadott kezébe, vereséget szenvedett, és hitelét vesztette. Most másik zászlót kínálnak föl neki: a királyét. Éppen neki. aki a szeparatizmus nevében őfelsége csendőreit gyilkolta és gyilkol- tatta halomra. A bandita biztosítékokat kért. éspedig azt, hogy személyesen tárgyalhasson a monarch ista vezetőkkel. Április vége felé olyasmi történt, ami a monarchizmus ígéretét látszott igazolni. A királyi ügyész a bírósági idényt megnyitó beszédében azt javasolta, hogy ne járjanak él túl szigorúan azok ellen, akiket elragadott a politikai szenvedély, és erőszakos cselekményeket követtek el; a bíró lényegében azt kérte, hogy gyakoroljanak kegyelmet a szeparatista mozgalom harcosai iránt. Giuliano banditái visszatértek Man telepiébe, úgy látszott, véget ér a bujkálás hosszú lidércnyomása. Mannino, Terra- nova, Motisi, Palma Abbate hazatért. Giuliano is közelebb költözött szülővárosához, egyik rokonához telepedett be Cipőibe. Részben azért, mert Cip- pi egy- magaslaton feküdt, ahonnan a Bellolampóból Mon- teleprébe vezető országutat látni lehetett. Giuliano helyettese. Pisciptta, aztán Ferren, Passatem po és Candela mind május elsején, Santa Crocifisso ünnepén térték haza családjukhoz. Alkonyaikor azonban Gaspare Pisciottát, aki éppen egy szomszéd lánnyal beszélgetett, pisztolyos csendőrök fogták körül. Mannino és Motisi egy mellékutcából látták a dolgot, és kiabálni kezdtek: — Fiúk, meneküljünk, megtámadták Gasparinót! És visszamentek a hegyekbe. Ami Pisciottát illeti, nem kellett félteni: úgy tett. mintha hagyná magá letartóztatni, engedelmesen megindult a csendőrök között a laktanya felé; ám amikor egy kanyarhoz értek, az ataeorwry zámstalha^,
