Békés Megyei Népújság, 1974. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-19 / 167. szám

Eszmecsere a munkahelyi

demokráciáról

őszinte, nyílt szavak hallatán mondjuk, ez egyenes beszéd volt. Ha valahol, akkor a munkahelyen nagy szükség van rá. Mert emlője a demokratizmusnak, bölcsője a j.ó légkörnek. Mégis, keveset ér, ha nem tudni, ki a címzett. A demokráciád nak erős, tisztító a sodra, de éppen ezért, mert a folyamat partjai szilárdak. Ha omladoznak a partfalak, avagy ki sem alakították azokat, gyengül a sodrás, örvények keletkeznek, gázlók bukkannak fel, a folyam vize szétterül.

Nyitói! kapuk

Azt, aki szólni akar, nyitott kapuk fogadják. Fölkínálják a lehetőséget a párt-, a szakszervezeti, a KISZ-taggyűlések, a termelési tanácskozások, a bri- gádgyűlések. Mód nyílik a vélemény elmondására munkásgyűlésen — melyet egyre több helyen honosítanak meg —, törzsgárda-értekezleten. S még mindig vannak további fórumok, képletes szószékek. A gond inkább az: kinek, mikor, miről mondja el véleményét a munkás?

Gond ez? Az üzemi gyakorlat ismeretében "határozott igen a felelet. E következtetésre jutottak azok is, akik a Munkaügyi Minisztérium és a Szak- szervezetek Országos Tanácsa számára tavaly részletes vizsgálati anyagot készítettek. Tárgyszerűbben fogalmazva: a dolgozók tekintélyes része nem ismeri eléggé a munkahelyi demokrácia intézményeinek működését.

Jog, de mire?

Sokan, sok helyen fölteszik ezt a kérdést. Tétováznak. Örömmel hallgatják társuk okos fejtegetését az anyagtovábbítás' kiküszöbölhető akadályairól, de feszengenék, amikor a munkásgyűlésen azzal áll elő valaki, hogy nem kapják meg időben a kéztisztító szert. Bosszúság ez utóbbi? Csak éppen nem a munkásgyűlésre való eset.

Az ésszerűség, az átgondoltság húzza meg a választó- vonalat fórum és fórum, téma és téma között. Mindenről mindenütt beszélni? Ugyanolyan erőpocsékolás, mint ugyanarról valamennyi fórumon szólni. S akkor is baj van, ha az összes kérdés, vélemény egyetlen fórumra sűrűsödik. Létezik tehát — jobb kifejezés híján — ebben is munkamegosztás. Vagy léteznie kellene, éppen a munkahelyi demokrácia intézményeinek hatékony működése érdekében. Talán e munkamegosztás ismeretlensége, kétséges volta az oka, hogy egy-egy tanácskozáson összevegyül a lényeges, a lényegtelen, elfogy a türelem, s a fontosra sem jut elég idő.

A szavak ereje

A vaktában elröpített nyílvessző aligha fúródik a óéiba. A szavak ereje is a célratörésben rejlik. Abban, hogy megtalálják a címzettet, azt, aki cselekedni, intézkedni képes és köteles. A brigádon belüli gondokat, személyes ellentéteket tisztázhatja a brigádértekezlet, elsimíthatja e kis közösség vezetője. A szerszámellátás, a gépek állapota, az anyagbiztosítás elsősorban a művezető dolga, köA sírnám^

1814* JULIUS 19.

telessége. Ha újra meg újra baj van mindezekkel, akkor érdemes lépni egyet, megkeresni a művezető főnökét. Kimondatlanul. de „szolgálati utat” sugallnánk?

Távol áll szándékainktól. A munkahelyi demokrácia nem terelhető a hivatalosság szigorúan megszabott lépcsőfokaira. Mérlegelni azonban kell. Vajon ki intézkedhet gyorsabban, eredményesebben a szerszámok ügyében, a vezérigazgató vagy a szerszámkiadó vezetője? A rossz rajz miatt a főmérnök vagy a gyártmányszerkesztési osztály főnöke? Érdemes, szükséges-e párttaggyűléseken előhozakodni azzal, hogy a fürdő, ben töröttek a lábrácsok, holott a gondnokságnak még nem jelentette senki? A vállalat több száz főre rúgó törzsgárdája előtt azt ecsetelni, hogy a műhelyben rossz a világítás?

Nincs kétféle igazság

Szándékosan köznapi példákat említettünk, apró eseteket, mert a munkahelyi demokrácia ilyen apróságokon is zátonyra juthat. Az igazság fényét mérsékli, ha ti*l alacsonyan megáll, vagy túl magasra lendül a lámpást tartó kéz. Van, amikor a méreg beszél az emberből — nem indokolatlanul —, s akkor még mérlegeljen is? Indulatokra szükség van, ha a jobbítás szándéka fűti azokat. A vak düh azonban rossz tanácsadó. A szónak nem a sebzés, hanem a segítés a célja. Ezért nem szabad, nem lehet „összevissza” beszélni. Mert ennek semmi kö_ ze az igazi demokráciához,

Bárhonnét nézzék is, nincs kétféle igazság. A tények tények. A közösség akkor bizonyítja érettségét, ha nem mendemondákra, folyosói, öltözői szóbeszédekre ad, hanem a tényekre támaszkodik. S mindenkor. Abban az esetben is, ha nem a vezetést, hanem a közösség némely más, beosztott tag. *> ját kell bírálnia. Lógásért, si- í lány munkáért, gondatlanság- : ból származó szerszámtörésért : például. Ez ugyanis nagyon- • nagyon ritka ma még a demok- j rácia munkahelyi fórumain. j

SziEártiaSsb út

*

£

■

Napjainkban már formálód- : nak azok az elképzelések és ; tervek, amelyek szilárdabb utat 5 építenek az egyenes beszédűek 5 talpa alá. Egyebek mellett vi- 5 Iágosabbá kell tenni, kinek a 5 kötelessége az egy-egy fóru- | mon elhangzottakra felelni, idő- í ben, érdemben. Mód nyílhat ar- S ra, hogy bizonyos kérdésekben ! maguk e fórumok döntsenek, • azaz ne csak véleményt nyilvá- ! nítsanak. S előbbre lehet lépni ■ abban is, hogy a személyesen « eljáró, panaszt tevő dolgozó ne • semmitmondó ígérgetést, hanem j záros határidőn belül kézzelfog- !

ható választ kapjon. :

■

Kinek, mikor, miről mondja | el véleményét a munkás — ír- ! tűk le a cikk elején. Fontos * kérdés, de teljes pontossággal • csak a munkahely körülményei- ■ nek ismeretében dönthető el. a * sémák veszélyesek Egy-egy kö- ! zösségnek kell kimunkálnia, ki- : próbálnia az utakat, módszere- : két. Nem könnyű ez. A legfőbb l segítséget hozzá a politikai tes- 5 tületek. elsősorban is a párt- : szervezetek adhatják. E testű- ! letek, tagjaik példája lehet a • forrás, melyből mindenki merít- ■ hét. j

Mészáros Ottó s

Minden hónapban

egy kommunista műszakot tartanak

(Tudósítónktól )

Voltaképpen nincs abban sem. I mi rendkívüli, miszerint negyedszázad alatt oly naggyá, korszerűvé, jól felszereltté nő egy vállalat, hogy az alapító dolgozók is el-elcsodálkoznak rajta. Ügy, ahogyan növekvő gyermekeinken szokás. Szándékosan használom ezt a hasonlatot. A megalakuló- J sának 25. évfordulójához közele- j dő Békéscsabai Ingatlankezelő 1 Vállalatot sajátjukként fejlesztették mindazok, akik kezdetben, s az utóbbi években, évtizedekben itt dolgoztak és dolgoznak.

Az első éveket az jellemezte, hogy az irodai felszerelések jórészét kölcsönözték, az államosított ingatlanok karbantartásához pedig nem volt kézi szerszám, gépi felszerelés és szállító eszköz. Ancsin Pálné, Gáspár János, Tiszai Jenőné és mások szavai szerint szinte kínlódás volt a kezdet. A napjainkban ide kerülő dolgozónak természetesnek tűnhet, hogy a Kétegyházi úton korszerű irodákkal, tucatnyi teherszállító gépjárművel, viszonylag jól felszerelt műhelyekkel rendelkezik a vállalat. Ám mégsem veszik ezt természetesnek, hiszen a régebbi dolgozóktól csakhamar megtudják az újonnan belépők, hogy a központi telep helyén nem is oly régen ingoványos mocsár volt, s jórészt társadalmi munkában töltötték fel. De ugyanígy készült el az épületek, műhelyek és raktárak nagy része is. A szocialista brigádok itt az elsők között alakultak, s volt erejük — ugyancsak társadalmi vállalásként — még iskolákat, óvodákat is újjávarázsolni.

A megalakulást követően alig félszáznyian, jelenleg már csaknem félezernyien tekintik magukénak a vállalatot. Az immár tucatnyi szocialista brigád még nagyobb intenzitással folytatja a hagyományossá vált társadalmi munkát. Felajánlásaik túlnyomó többsége a lakások, bérházak kifogástalan karbantartására, felújítására, a minőségi munkára vonatkozik. Közülük sokan maguk is bérházakban laknak, így jól tudják, hogy mit jelent a szép, jól karbantartott, komfortos lakás. Ám tudják azt is, hogy milyen jó a hét végét a város

zajától, forróságától távol eltölteni. Látni kellett volna, milyen serényen hordták a téglát, a maltert a hétvégi ház építésénél, amely május elsejére el is készült, 3660 órányi társadalmi munkával.

Jószerivel még meg sem pihentek, máris jelentkezett az újabb feladat: a jövő év végéigI saját erőből fel kell építeni egy 33 lakásos épülettömböt. E lakásokba költöznek majd átmenetileg a felújításra kerülő épületek bérlői, hogy ne legyenek kitéve a sokféle munkával járó kellemetlenségeknek Az Irányi utcában kijelölt tömbhelyen a vállalat szocialista brigádjai és KISZ-fiataljai a régi épületek nagy részét 600 órányi társadalmi munkával bontották le.

A bontási anyagokat eladhatnák, de nem ezt teszik. Ugyanis már régebben felvetődött a csereüdültetés igénye és lehetősége az ország más részein működő ingatlankezelő vállalatok dolgozóival. Ezért úgy határoztak, hogy a bontási anyagokból üdülőházat építenek Szanazugbam — társadalmi munkában.

Az első lépés ehhez az volt, hogy július tizenharmadikára kommunista szombatot hirdetett meg a vállalat pártszervezete. Óvatosan azzal számoltak, hogy eljönnek majd harminc-negyvenen téglát tisztítani és máglyáz- ni. Ám nemcsak párttagok és KISZ-fiatalok jöttek, hanem pár. tónk ívüli eik, idősebb házfelügyelő asszonyok is, együtt több mint hetvenen Megjelent egy ismeretlen fiatalember is. Csakhamar kiderült, hogy az itt dolgozó Ligeti József festő fia. Az ifjú katonai főiskolás és kétnapj szabadsága egyikét áldozta társadalmi munkára.

Gross Árpád megbízott párttitkár az ifjút külön dicséretben részesítette. Aztán serényen folyt a munka. Téglát tisztított, hordott és máglyázott az igazgató, a főmérnök, a főkönyvelő, valamennyi osztály- és művezető, csakúgy, mint a többiek. Az asztalosműhelyben hatan több új ajtót és több száz folyóméter borítólécet készítettek Vincze Károly irányításával. Ott dolgozott a nyugdíjba készülő Harmati István és sokan jöttek be

vidékről is, mint például Szele- zsán György, Dankó István és mások.

Szívesen, becsülettel dolgoztak valamennyien. S a műszak után jólesett a kollektív szalonnasütés, sörözés és társasjáték. A jó hangulatban kedvező visszhangra talált az igazgató és a párttit- kár kezdeményezése, miszerint e célfeladat teljesítésére alakítsanak négy, egyenként százfős brigádot, s amelyik a rossz idő beálltáig legtöbb társadalmi munkaórát teljesíti, külön jutalomban részesül. A párt- és KISZ- tagok elfogadták a minden hónapban egy kommunista szombatra szóló kihívást. De bizonyosan ott lesznek mindazok, akik tovább akarják öregbíteni az immár többszörösen kiváló vállalat jó hírnevét.

Kazár Mátyás

A Figyelő írjm

A gyomai Győzelem Tsz zöldségkertészeiről

Gazdaságpolitikai hetilapunk, a Figyelő július 17-i számában rövid cikkben elemzi a gyomai Győzelem Tsz zöldségtermesztésének eredményeit. Megállapítja; a tsz nemcsak azzal járul hozzá a kormányprogram teljesítéséhez, hogy 757 hektáron termeszt zöldborsót, zölbabot, sárgarépát, paradicsomot, hanem azzal is, hogy segíti a háztáji zöldségtermesztők munkáját.

A háztájiban termett zöldséget a tsz szerződött áruként értékesíti „háztáji” megjelöléssel. Tudniillik a termelők törzsszámot kapnak, ezt ráírják a zöldséges ládákra, így a minősítésnél a konzervgyárban és a hűtőházban vagy éppen a MÉK- nél meg tudják különböztetni termelőnként az árut. A termeltető vállalatok a minősítés után az áru árát a tsz háztáji segédszámlájára utalják át.

Felice Chilanti:

Három zász

lót

Salvatore Giulií

inóaak

13.

G. hercegnő kifizette a váltságdíjat. és kiszabadult. Haja szála se görbült meg. Giuliano fitogtatni akarta az erejét „rész. ketésben akarta tartani ezeket a kisebb-nagyobb uracsokat”, ezért újabb látványos emberrablásokat rendezett a város kellős közepén: elraboltatta például a leggazdagabb palermói kereskedőt. A. bárót, akinek ötvenmilliót kellett fizetnie, hogy elengedje. A „nagy fogások” ideje volt: gazdag gyárosok, magánzók kerültek Giuliano fogságába. összesen tizenkét élvonalbeli személyiség, akiknek hatalmas összegeket kellett fizetniük.

De hát hogyan bánit ezekkel az elrablottakikal? Egy herceg — óriási corleonei birtokok gazdája — ebben az időben került a bandita fogságába. Giuliano azért rabolta el. mert a herceg a hagyományos stílusban tevékenykedő maffia védelme alatt állt. Giuliano „udvariatlankod- ni” akart védnökeivel, a maffiásokkal, meg akarta mutatni,

hogy ő az erősebb.

Amikor kiszabadult, a herceg elmesélte, hogy elrablása után bekötötték a szemét és először autón, majd öszvéren utaztak vele egész éjszaka.

A kendőt csak reggel vették le róla egy rendes, szép kjg szobában, ahol tiszta ágy, asztal és nagy tálca friss gyümölcs várta.

Azt követelték, hogy írjon levelet a hozzátartozóinak meg az intézőjének: váltságdíj kifizetésének módját kellett tudatnia. Engedelmeskedett, aztán magára hagyták. Az ablakokat meg az ajtókat rázárták. A banditák minden oldalról őrizték az épületet; hallotta hangjukat. Amikor eljött az étkezés ideje, rangját tisztelve szólították:

— Herceg uram, mit szeretne enni?

Csúfot akart űzni belőlük, ezért azt felelte:

— Előételnek osztrigát, aztán egy kevés vajas spagettit utána friseen fogott halat rántva.

Nemsokára ugyanaz a hang megkérdezte kívülről:

— A bort vagy a sört szereti jobban?

— A halhoz száraz fehér bor való, hidegen — válaszolta élesen a nemes úr.

Telt-múlt az idő, a herceg nagyon éhes lett. már azon volt, hogy kér egy kis sajtot és kenyeret vagy valami mást az őröktől, amikor meghallotta az ismerős hangot:

— Herceg uram. álljon arccal a falhoz.

Engedelmeskedett, homlokát a falnak támasztotta; valaki belépett. rövid ideig maradt, aztán az ajtó becsukódott. A herceg megfordult: az asztalon némi változtatással az állt, amit kívánt — csak az osztriga helyett kapott másfajta ízletes kagylókat.

Néhány nap telt el idegesítő várakozásban. Kiújultak régi betegségei, a herceg orvost kért.

Alig telt el egy óránál több, amikor új hangot hallott'kívülről művelt ember beszéde volt:

— Mit érez? Fájdalmakat? Étvágytalan? Nyomja meg erősen a bordái alatt, jobb oldalt. A máia? Fáj? Erősen nyomja.

És a láthatatlan doktor elkészítette a diagnózist, előírta a gyógymódot.

A herceg később elmesélte, hogy az orvosságok csakugyan használtak.

* * •

Kemény dió volt a montelep- rei fiú. A hercegek és a bárók visszalopóztak Palermóba, megint összegyűltek és sietve megbízták a tekintélyes öreg par-