Békés Megyei Népújság, 1974. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-13 / 162. szám
Minden évben szebb a tábor Kapunyitás Bakucon Nincs détíbáb a mi vidékünkön, nem kapra zat tehát az, amit látunk... Hétköznap van, es mégis ünnepélyes arcú fiatalok verik fel a Hidasháti Állami Gazdaság bakuci kerületének délutáni csendjét. Honnan jöttek? Miért ragyog ünnepi lelkesedés az arcukon? Most nyitják meg az Arany János nevét viselő önkéntes KISZ építőtábort. Főleg a békési, az orosházi, a mezőberé- nyi, a szeghalmi és a tótkom- lósi gimnáziumból, valamint a békéscsabai Kemény Gábor Egészségügyi Szakközépiskolából jöttek, de vannak itt a szarvasi ip>aritamiló-intézet és óvónőképző növendékeiből; akad köztük egyetemi hallgató is. összesen 211 lány és 69 fiú érkezett. Ennyi a létszám, de hogy milyen a két kezük ereje, milyen termékeny a lelkesedésük, az majd az itt eltöltött két hét után derül ki. Hatszáz hektár kukorica „idegenelése”, fattyazása és címe- rezése vár rájuk. Több mint 300 000 forint munkabér és jelentős összegű egyéb juttatás üti a markukat. Hűségjutalmat ts kapnak azok, akik több nyáron át visz- szatémek dolgozni az építőtáborba. Aki például negyedik alkalommal van itt, az 300 forintot, aki ötödször tölti itt a nyári szünidő két hetét, az pedig 400 forintot kap a rendes keresetén felül. Tizenöt pedagógus Irányítja őket. A tábor vezetője dr. Lovász György, a Szarvasi Óvónőképző Intézet tanára. Gyuri bácsinak szólítja itt mindenki, mert közel áll mindenkihez, az a véleménye, hogy «emberséges szigorral kell segíteni a fiatalok munkáját”. Nyári táborban volt tizennégyszer, hetedik alkalommal van itt a bakuci kerületben, ismeri a gazdaság és a KISZ-esek problémáit egyaránt Szemerkél az eső. A fiatalok mégis nagy érdeklődéssel hallgatják a gazdaság igazgatójának üdvözlő szavait, valamint a többi vezető tájékoztatását Itt van Kárpáti József, a megyei KISZ-bizottság osztály- vezetője, aki az ifjúság egykori hansági tetteit említi követendő hagyományként: — Nagyon fontos a munkátok, de hogy érezzétek feladatotok teljes súlyát, elmondhatom, hogy a Hidasháti Állami Gazdaság minden itt dolgozó fiatal után napi 50 forintot fizet be a megyei kollégiumi alapra. Dolgozzatok tehát úgy, hogy büszkék lehessünk rátok; A tábor programjáról szeretnénk valamit hallani. — Vidám lesz itt az élet — veszi át a szót Nyitrai Károly termelési igazgatóhelyettes. — öt órakor zenés ébresztő kelti, hat órakor kalóriadús reggeli várja a fiatalokat. Tízórai uzsonnát, ebédet kapnak, végül kielégítő vacsorával zárják a napi étkezést. Általában hatórai munkaidőben dolgoznak, reggel héttől délután egyig. A délutánjuk teljesen szabad, azzal tölthetik, amivel akarják. Ettől a programtól csak akkor térnek el, ha valami rendkívüli feladatot idéz elő az időjárás — segíti tovább a tájékoztatást Gyuri bácsi. A fiatalok közben elfoglalják szálláshelyeiket, a lányok csinos, tiszta szobákban, a fiúk sátrakban laknak. Az előbb még üres lakhelyek pillanatok alatt válnak otthonosakká, meghittekké. Még a humor is felcsillan a szobák szúnyogháló.? ajtajára és a sátrak ponyvájára írott szövegekben: „Csiklandoz-lak”, ..Vár-lak”. „Csodál-lak”. Soszi, Era. Gyöngy, Ditké — csupa olyan név, amilyent csak a szíve sugallatára találhat ki egy mai fiatal. Tfiú ..veteránokkaP’ beszélgetünk az egvik s-robábari. "Bállá Katalin hatodik éve tölt itt két hetet a nyárból. Elsős gimnazista volt, amikor először táborozott, most predig már az óvónőképző harmadik évfolyamára kerül, ha eljön az ősz. — Minden évben újabb, szebb, aktívabb a tábor — mondja —, a szobák is szebbek, az ebédlő is korszerűbb, látszik, hogy a gazdaság vezetői nagy gondot fordítanak a fiatalok egészséges munkakörülményeire. Varga Júlia a® Eötvös Loránd Tudomány Egygtem magyar— történelem szakos hallgatója: — Az egyetemen is indítottak építőtábort, de én ide jöttem, a régi barátokhoz — hangsúlyozza —, itt biztosan megkeresem azt az összeget, amennyire az új tanév beindításakor szükségem lesz, és amellett aktívan pihenek, vidáman szórakozom. Lovász Márta is régebbi táborozó. — Most érettségiztem a Vajda Péter Gimnáziumban, a nyári táborban keresni és szórakozni is akarok — mondja jókedvűen. — Napfény, munka és derű a jelszavam. A stúdió vezetője, Lakatos Klári a közgazdasági egyetemre készül. — Lenne szíves néhány szót mondani a feladatáról? — A tábor élő lelkiismerete akarok lenni. Indítom az ébresztőt, én jelentem be, hogy kinek érkezett levele vagy látogatója, közvetítem a kívánságműsorokat, segítem szervezni a kultúrfelelősnek a délutáni szórakozást, szóval „minden lében kanál” leszek. — Milyen lemezek, milyen 'sporteszközök és kulturális eszközök vannak a stúdióban? — Lokomotív, Corvina, Bergend!-fel vételek, de akad Deep Purple-lemezünk is. Jelentős mennyiségű könyv, tenisz, asztalitenisz-felszerelések, tollaslabda, futball, kézilabda és egyéb sporteszköz van. Aki szórakozni akar, jó helyen kopogtat, ha a stúdióba jön. — Politikai képzésben is lesz részük a tábor lakóinak — mondja az egyik pedagógus. — Július 18-án „Fórumot” tartanak itt a megye vezetői, ahol a fiatalok feleletet kapnak majd írásban előre beadott kérdéseikre, más alkalommal p>edig Bartyik elvtárs, a KISZ járási bizottságának titkára fogja ismertetni a KISZ KB április 17—18-i határozatát. —Színházlátogatás lesz a Gyulai Várszínházban, üzemi látogatás a gazdaság területén és sok más vidám és hasznos programpont tarkítja majd a két hetet — szól közbe Nagv István, a hibridüzem igazgatója. — Csupán lelkiismeretes munkát kérünk érte. Alkonyodik. Kezdődik a vacsora. Az ebédlőben hosszú sor kígyózik az ételkiosztó pult felé. Közel 300 ifjú ember vacsorázik meg. hogy erőt gyűjtsön a holnaoi nap feladataira. Kint. a széles határban szabadon szárnyal a szél és messzire űzi a tolakodó fel'egeket. hogy bol- nar> ió munkája legyen a fiataloknak. Lészkó András Hogy második otthonra leljenek n©t|l okmányaim között kutatva megsárgult irat került a kezembe. TANONC- SZERZÖDÉS. 1935. szeptember 1-én száradt fel rajta a tinta. Csaknem negyven éve. Rég volt, de még ma is eszembe jut, hogyan izgultam 13 éves fejjel. Vajon mi lesz ezután? Apám ugyan bátorítóan fogta a kezem, de én mégis féiszegen léptem át a műhely, leendő munkahelyem küszöbét. A sárgult lapot nézegetve azután felidéződött bennem a régi inasévek emléke, a fiatalabb segédek néha durvaságig menő „tréfái” és az is, sőt a legjobban az, amikor egy-egy öreg 6zaki — talán gyermekét látva bennem — oltalmába vett, megcirógatta buksi fejemet, tanított a szakma fortélyaira és arra, hogy a fának is van lelke, színe és visszája, vagy épp>en barackot nyomott a fejemre, mert valamit nem úgy csináltam, ahogyan ő azt már sokszor elmagyarázta, megmutatta. Az emlékek idézésének hosszú lenne a sora. Akik az idő tájt éltek, azok tudják, akik benne éltek, még jobban. De amiért e sorok ide kívánkoztak, az azért van, hogy újra aláhúzhassuk: mit jelent az új, a kezdő, a számybontogató munkás életében a fogadtatás, mit jelent az, ha a kellő szigorral együtt párosul a megértés, mit jelent az, amikor az idősebb munkás az osztály utánpótlásának, mestersége örökösének, folytatójának tekintve tanítja jóra, szépre, nemesre az ifjúmunkás nemzedéket. Mint minden évben, most is sok ezer kisdiáknak a tanév vége egyben a munkásélet kezdetét is jelenti. Ezekben a napokban, hetekben kopogtatnak vagy már kopogtattak szülői kísérettel az üzemek, vállalatok ajtaján azok a 8. osztályt végzett fiatalok, akik felsőfokú oktatásban nem tanulnak tovább és rövidesen szakmunkássá érett fiatalok népes serege kezdi el a munkálkodást. Társadalmunk jelentős eseménye a fiatalok ilyen vagy olyan munkába állása, hiszen zömük élethivatásának tekintve kívánkozott valamilyen pályára, reményekkel és kíváncsian. Kíváncsian, mert ezután dől majd el, hogyan is válnak válóra megálmodott vágyak, elképzelések. Milyen lesz egyáltalán a tanulósors? Talál-e újabb barátokra, megértő cimborákra az iskolai közösségből alig hogy kiszakadt, tegnap még önfeledten játszadozó gyermek? S az első önálló, nagyobb keresetért vágyó fiatal szakmunkás hogyan érzi majd jól magát új munkahelyén, a munkapad, a gép mellett. Hogyan fogadja őt be majd egy összeszokott kollektíva? Ötödik kerék lesz vagy szükséges csavar egy nagy gépezetben? Kap-e segítséget, megértést, hogy szerzett tudását mind jobban gyarapíthassa a maga és a köz javára? Tolakodnak ezek a kérdések és ez természetes. Hiszen az ágaskodó kérdésekre a gyakorlat adja majd meg a választ. A gyakorlat. Mert ezen áll vagy bukik számtalan ember életútja és pályafutása. A régmúlt és jelen összehasonlítására talán nincs is szükség, mi több, népi államunk gondoskodása révén évről évre jobb körülmények között fogadják a kezdőket. Törvény és rendéletek biztosítják, hogy ne szabad egyezkedés tárgyát képezze a tanulófelvétel. Egyre több üzem van, ahol a képességek mérlegelése alapján állapítják meg a kezdő szakmunkasok bérét és időt is hagynak a munkamenet begyakorlására. Segítenek abban, hogy a fiatalok megtanuljanak becsületes munkásfejjel gondolkozni. Segítenek, hogy mélyüljön és állandósuljon bennük a szakma iránti tartós szeretet, s, hogy megragadjanak első munkahelyükön. Ehhez azonban csak az anyagi ösztönzés, a jó szociális ellátottság — bármily fontossággal bír — nem elegendő. Nevezetesen: az iskolai közösségből kikerülő fiatalok most egy másik közösségnek is egyenrangú tagjai szeretnének lenni. Ez természetes vágy, de sajnos nem mindig követi a vágyat a beteljesülés. A tizenéves „vándormadarak” tapasztalatból is elmondják: nem is annyira a kevés fizetés miatt hagyták ott korábbi munkahelyüket — hiszen ebben a vonatkozásban azért mégis ők az eltartottak —, hanem azért, mert egy jó szót sem kaptak az idősebb szaktársaktól, nehezen fogadják őket maguk közé az eredményesen dolgozó brigádok vagy sok helyen a ,,zöldfűlű”-ség megkülönböztető jegyeit akasztják rájuk. És másról is szó van. Arról, hogy gyakran a már dolgozó fiatal KISZ-togok sem nyúlnak a „hónuk alá”, nem segítik, nem gyámolítják kellően a kezdő munkásokat. Az igaz, hogy sok helyen a KISZ-szervezetek általában készek vitatkozni a vezetőkkel a fiatalok megbecsüléséről, érdekvédelméről, de nem mindegyik helyen fordítanak gondot a kezdő ifjúmunkár sokkal való személyes, baráti törődésre. Előfordul, hogy még a KISZ-szervezetbe sem hívják a kezdő vagy volt ipari tanulókat, a fiatal szakmunkásokat. Hagyják, hogy közülük sokan elkallódjanak és kevéske élettapasztalattal, az emberismeret kezdetleges képességével keressenek maguknak — gyakran nem szerencsésen választva — új társaságot, új barátokat ÄZ Üzemi ifjúsági szervezetek érdekvédelmi munkája jelentősen fejlődött az utóbi években. S ahol fejlődött, dicséret érte. Fejlődhetett főleg ott, ahol az üzem, a vállalat vezetősége, párt- szervezete felismerte azt, hogy minél nagyobb lehetőséget, s ezzel együtt tekintélyt biztosítanak a KlSZ-szerve- zeteknek, annál jobban dolgozik a tagság. Arra is bőven van példa, hogy a szak- szervezeti bizottságok magukra vállalják az ifjúsági védelmet, megkövetelik, figyelemmel kísérik a kezdő munkások fejlődését elősegítő rendeletek betartását. Ilyenformán az ifjúsági szervezet tagjai nagyobb gonddal törődhetnek a kezdők emberi problémáival. A feladat megoldásának mozgalmi módszerei azonban még távolról sem kiaknázot- tak. Könnyű belátni, hogy ' többről van szó az első kereset alkalmával rendezett ösz- sze jövetelnél, ismerkedési klubestnél, még ha mindez helyes is. Többről van szó, mert a kezdő ifjúmunkásoknak bátorításra, jellemük formálására, szervezett és módszeres pártfogásra van szükségük. Ezt a missziót pedig mindenkinél jobban láthatják el a KISZ-tagok, azok az ifjak, akiket már átjárt az üzem levegője, azok, akik már beolvadtak a nagy közösségbe, azok, akik még jól emlékeznek arra, hogy akkoron mire volt nekik is szükségük a gyorsabb beilleszkedéshez. Ily módon a sok fiatal pályakezdése, munkába állása nemcsak az élet természetes rendjéből fakadó esemény lesz, hanem alkalom arra, hogy a felnőtt nemzedék útjára bocsásson egy elégedett munkáskorosztályt, amely az üzemekben, a munkahelyeken valóban második otthonra lel Deák Gyűlt Fények az Oltón Jó a kedv, kezdődhet a munka Az Olt az egyetlen Románia nagyobb folyói között, amely csaknem 700 kilométer hosszan, amíg csak a Dunába nem torkollik, nem hagyja el az ország területét. A legutóbbi években új, az eddigieknél nagyobb jelentőséget kapott: partjain vízierőműrendszert építenek, amelynek a teljesítménye eléri majd az ezer megawattot. Három erőműkomplexumot már felépítettek, a többit a következő 10—15 évre tervezik. Az Olt völgyének fejlődése a szocialista Románia felszabadulása óta eltelt 30 év eredményeit tükrözi. A második világháború előtti években csak Brasovot lehetett iparosított városnak tekinteni. Ma már több nagy ipari központ van ezen a területen, amelyek hamarosan a felismerhetetlenségig átalakítják az Olt völgyének képét. Rimnicu Vilcea egészen az ötvenes évekig kicsiny, mintegy 15 000 lakosú városka volt. A vegyipar rohamos fejlesztése változtatta iparvárossá. Az új Iparág letelepítése tette szükségessé, hogy az Olt első vízi erőművét itt építsék fel. 1958 óta működik a szovjet segítséggel, szovjet szakemberek részvételével felépített szódagyár. A városban ma már hatalmas vegyészeti kombinát működik, amelyben sok, a Szovjetunióban felkészített szakember dolgozik. A kombinátban jelenleg több, mint hatezren dolgoznak, s a most épülő új üzemek megnyitásával a munkások száma tízezerre növekszik.
