Békés Megyei Népújság, 1974. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-01 / 126. szám

Június 1-3: KISZ-IDJ baráti találkozó /Via Hi/it a csabai A Szabad Német Ifjúság: (FDJ) Központi Tanácsa és a! KISZ Központi Bizottsága által J 1973-ban kötött megállapodás,1 értelmében ez évben is meg-1 rendezésre kerül a Cottbus me- 1 gyei Knappensee mellett az' FDJ—KISZ baráti találkozó. Az idei második találkozó időpont­ja: 1974. június 1—3. A találkozón részt vesznek az 1967-ben kötött kétoldalú ál­lamközi egyezmény értelmében az NDK-ban dolgozó és tanuló magyar munkásfiatalok, a rrta­Megrázó erejű, igaz és ősz in-1 te cselekmény ű társadalmi drá- : mát vitt filmre Aldo francia rendező Az imádság már nem elég című színes, chilei alko­tásban. A történet egy fiatal katolikus papnak, Jaime atyá­nak öntudatra ébredését mesé­li el: nem elég a szegények mellett dogmás szavakkal — de azért a saját bőrét féltve j — szólni, nem elég az imád­kozás. lenni kell valamit a sze­gényekért, a munkásokért. A történet a Népi Egység hata­lomra jutása előtt játszódik. Az akkori rendőri brutalitás, a haladó eszmék tűzzel-vassai irtása a , ma hatalmon levők fasizmusát, a chilei nép tragé­diáját idézi a néző elé. Betörés, bosszú, kaland és izgalom. Olasz—francia kopro-j dukcióban készült a Kettős I gyár ösztöndíjasok képviselői és a magyar szerelővállalatok. A találkozón reszt vesznek az az NDK megalakulásának 25. évfordulójára folyó felkészülés eddigi tapasztalatainak kicseré­lése, illetve a felkészülés további folyamatához való segítségnyúj­tás áll. Az előkészítő munká­ban az FDJ Központi Tanácsá­nak képviselői és a KISZ NDK-beli országos bizottságá­nak előkészítő irodája vesznek részt, amelyhez tevékeny se­gítséget nyújt a Gyár- és Gép­szerelő Vállalat NDK-ban mű­ködő gyáregysége. bűntény Hamburgban című színes film, amelyben mindent lehet látni, ami a szórakozás­hoz, izgalomhoz kell. A sze­replők között több ismerős név­vel is találkozunk: a hamburgi alvilág fenegyerekét Kink Douglas, szépséges barátnőjét Florida Bolkan alakítja. A Napszúrás című színes ausztrál filmvígjáték hőse Stanley. Az agglegény walesi énéktanár, szerelmi bánatában kivándorol Ausztráliába. Egy csöppnyi városkában telepedik le, ahol éppen megüresedett az énektanári állás. Stanley munkához fog: a szülői munka­közösség . támogatásával ének­kart szervez, amelynek min­denki örül — a dalosok kivé­telével. A sok humorosan vég­ződő gáncs után minden ren­deződik: Stanley megtalálja a személyes boldogságát is. Ifjúsági Pack! Június 1-én, szombaton este hat órakor a Sigma-együttes zenéjével nyitja meg kapuit Békéscsabán, a Széchenyi-liget- ben az Ifjúsági Park. A most szombati premier után minden héten a keddi, szerdai, szom­bati estéken 18 és 22 óra között itt szórakozhatnak a varos tán­colni szerető fiataljai. Ismert dolog, hogy a táncos ifjúsága alkalmak közönsége az utóbbi években igen megfiata­lodott. A szeszes ital felszolgá­lását vendéglátóipari egységek­ben rendelet határozza meg, az alsó korhatár 18. év. Az Ifjúsá­gi Park közönségének nagy része még csak a „tinédzser­kor elejét tapossa”, ezért ma­rad a park az idei nyáron is szeszmentes. A gördülékenyebb, gyorsabb kiszolgálást segíti az az újítás, miszerint az ez évi 35 alkalomra bevezetik az ön­kiszolgálás rendszerét. A ven­déglátóipar ígéri, hogy üdítő italokból, büféáruból teljes és bö lesz a választék. A parkba diákok, kereset nélküli fiatalok járnak, ezért egységesítették a belépődíjat. Zenekartól függetlenül, minden alkalommal öt forintot kell fi­zetni a belépőért. A zenekarokról, a műsorról. Az elmúlt nyarakon sikerrel szerepelt zenekarokat, együtte­seket hívtak meg egy vagy több alkalomra. A megyei ze­nekarok — a gyulai Zenith, az ifjúsági ház Family-, a Sigma- és a téglagyár kultúrotthon ze­nekara — mellett budapesti és más nagyvárosok együtteseinek zenéjét hallgatják mag a fiata­lok, mint a Scampolo, a P. Mo- bil, a SyConor, a Stereo és a W astaps-egy bitesekét. Minden második hét egy-egy estjén a zenekarokkal éneke­sek vagy külön műsorral pol- beat énekesek lépnek fel a parkban. A keddi napokon is­mét folytatódik a tavaly már bevált vetélkedő a csabai üze­mek, vállalatok, intézmények szervezésében, bemutatva szol­gáltatásaikat, termékeiket a kérdőívek totókérdéseiben. S ha az eső, rossz idő elmos­ná az esti táncot a parkban, az ifjúsági és úttörőház nagy­termében 19 és 23 óra között tartják meg a napi programot. (—esti A hét filmjei Békéscsabán Jelenet Az imádság már nem elég című, színes chilei film­drámából 4BBS» 4aaita»» <BBa«aaa Javanaaa • Bar. huh* Bbbbbbb* • »■JBCÍBÜ aaaaaaaa «■■IBII* •aaaaaÍB •aaa«aa* aaaaBBaa aaaBBaÍB •■*•■■■« aaaaaaaa aaaaaaaa aaaaaaaa iaaaaaaa aBMRBaaa «RBacsar Bimaia* Bbbbsbm* I aaaaawa sava*«« • emtor asosaaaa 11EB»«? ssaariBB» «Bbbrmk* aaaaBaae •aaaaaa« ■ •■•MB« •waaaaa* «iaaaaaa aaaaaaaa : bbbbbbb •aaaaaa ««aaaaaa __laiaa . aaaaaa « **'»■! : un; laeaaae Építse fel lakását korszerű építőanyagból! A lakóház építkezése gyorsabb és olcsóbb, ha B 39-as blokktéglát vásárol a MEZOBEKÉNY I. sz. Téglagyárból, fl júniusban elszállított tég!a 10 H engedménnyel TÜZÉP-telepeken B 30-as blokktégla I. o. II. o. III. O. (70%-os) IV. o, <50'o-osl és a Téglagyárban. Régi ár: 4 060,— Ft 3 740,— Ft 2 840— Ft 3 030,— Ft tlj ár: 3 680 — Ft 3 372,— Ft 2 560,— Ft 1 630,— Ft :;t.. ::::: :: ■ ■■ ■ IB ::::: ■ ■■ M* F bíwbbi Ilii! aaaaai IsSiii iMill ::::: i a a * ■ ::r­IKIU JUKI JUKI ni!! a üli Hl ííii Békés megyei Tégla* és Cserépipari Vállalat jjjijij '"'üt Ül 84 650 ,,/Yefcem is van mondanivalóm99 „Nevem Diószegi Gyula. A Hajtóművek és Festőberende­zések Gyára békéscsabai gyár­egységében dolgozom, mint la­katos. Valamikor Békéscsabán, az úttörőházban vasas-szakkör is működött, ahol nagy kedvvel fúrtam-faragtam. És már mint gyerek, nagyon megszerettem a szakmát. Érthető tehát, hogy az általános iskola VIII. osztályá­nak elvégzése után vasas akar­tam lenni. Ma már alig hihető, de 1959-ben még túljelentkezés volt. Szerencsére azonban engem felvettek. A gyárban tanultam és el Is nyertem a Szakma Ki­váló tanulója címet. Szakmunkás 1962-ben lettem, de csak néhány hónapig dol­goztam, mert behívtak kato­nának. Letöltöttem a két évet. Nem volt könnyű a szolgálat, de azért panaszra nincs okom. Igyekeztem a kötelességemet becsülettel teljesíteni, s ezért Kiváló címet kaptam és tizedes­ként szereltem le. Visszajöttem a gyárba. A fes­tékszóró pisztolyok szereléséhez kerültem. Finom munka, inkább műszerésznek való. Két év alatt ugyan egy kicsit felejtettem, de ha valamit kedvvel csinál az ember, hamar belejön. Segített ebben Gyuri bácsi (Nyisztor György), aki lakatos és egyben ezermester. Tőle sokat tanultam és szerencsére most is együtt dolgozom vele. Közben 1967-ben jelentkeztem az NDK-ba, szakmai gyakorlat- szerzésre. Ki is jutottam Berlin­be, a mozdanygyárba. Hatalmas üzem, egy kis hangyának érez­tem magam 12 ezer ember kö­zött. De a szervezés olyan jó, hogy mégis mindenki számít va­lakinek. Én a Diesel- és az elekt­romos mozdonyok karosszéria­gyártó műhelyébe kerültem. Rengeteg volt a lemezmunka. Brigádtársaim először kissé bi­zalmatlanok voltak hozzám, de amikor látták, hogy tudok én is dolgozni, maguk közé fogadtak. Igyekeztem mielőbb megtanulni a német nyelvet és szabad időm­ben sokat utaztam. Felejthetet­len marad a 3 év, amit az NDK- ban töltöttem. Hazatérve nagyon kicsinek tűnt a békéscsabai gyár. Szeré­nyebbek a körülmények, mégis úgy érzem, hogy technikai szín­vonalban nincs nagy különbség. Az üzemszervezést azonban ér­demes lenne „ellesni” a néme­tektől. És hogy el ne felejtsem, kint megtanultam a láng- és ív­hegesztést. Sikerült levizsgáz­nom belőle. Szereztem tehát még egy szakmát, amire itthon is szükségem van. Életem nagy eseménye kö­vetkezett ezután: 1970 októbe­rében megnősültem. Marika, a feleségem a gyárban műszaki ügyintéző. Igaz, már majdnem három éve otthon van, mert 1971. szeptemberében megszüle­tett Gyuszika, a nagyobbik, 1973 júliusában pedig Pistike, a kisebbik fiam. Nagy a család öröme, mert szépek és egészsé­gesek a gyerekek. A nagyszü­lőknek a kedvencei. Munka Után persze én is sietek haza, hogy együtt legyünk. Gyuszika már kezdi önállósítani magát. Nagyszerű dolog a gyermek- gondozási segély, amiben a fe­leségem is részesül. Most a két gyerek után szeptember 1-ig 1 700 forintot kap, amihez 400 forint, július 1 -töl pedig 600 fo­rint családi pótlék is hozzájön. Tavaly lakást vettünk. Mariká­val már régebben gyűjtöttük rá a pénzt. Én, ha csak lehetett, vállaltam a túlórát. így sike­rült is 50 ezer forintot össze­gyűjtenünk. Mint munkás kap­tam 60 ezer forint szociális ked­vezményt, a havi részletfizetést pedig majd csak kibírjuk. A munkámmal elégedétt va­gyak. Persze meg kell dolgozni minden fillérért. Csak a hővégi, negyedévi, félévi és az év végi hajrákkal nem vagyak kibékül­ve. Egyszer lazítunk, máskor meg túlórázunk. Nem mondom, nekem általában jól jön a túl­óra, mert többet keresek. De ez mégiscsak drágítja a termelést. Az ember pedig a vállalat „fejé­vel” is gondolkozik. Minél gaz­daságosabban dolgozunk, annál több jut a fejlesztésre és más cé­lokra is. A fejlesztés különösen fontos, mert ettől függ terméke­ink versenyképessége. Nekünk munkásoknak pedig nem mind­egy, hogy régi gépeken, nagyobb fizikai erővel vagy korszerűbb gépeken, könnyebb munkával tu­dunk é évről évre többet ke­resni. Most a párt XI. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére felaján­lásokat teszünk. A Kulich Gyu­la brigád, amelynek én is a tag­ja vagyok, a hajtóművekhez al­katrészeket gyárt. Mi több tíz­ezer forinttal tudunk hozzájárul­ni a gyér eredményéhez, ha egy kicsit „ráhúzunk” a munkára. Meg is tesszük, csak legyen anyag és szerszám. Erről a gyár vezetésének kell gondoskodnia. Kérdezhetné valaki, hogy mi­ért teszünk felajánlást. Azért, mert tudjuk, hogy ezerféle for­mában visszakapjuk azt, amit többletértékkónt megtermelünk. Számomra például a lakásvásár­láshoz nyújtott 60 ezer forint kedvezmény igen nagy segítséget jelentett. És általában sokat ja­vult az utóbbi időben a munkás- családok helyzete. De a környe­zetünkben is nagy változások mennek végbe. Sok-sok lakás, iskola, óvoda, üzlet és más léte­sítmény épül országszerte. Va­lamennyiünk javára. Felajánlá­saink teljesítésével meggyorsít­juk ezt a folyamatot. És gyorsul a technika fejlődé­se. Egyre több félautomata és automata gép érkezik a gyárba is. Sokszor elgondolkozom: va­jon ezek kezeléséhez a jövő­ben elegendő lesz-e az én szak­képzettségem? Igaz, a gyárba« van továbbképzés. A GTE kere­tében előadásokat tartanak, amelyeken — ha van időm — én is részt veszek. De azt hiszem, hogy már az alap kevés. El kel­lene végeznem a szakközépisko­lát. Ügy tervezem, hogy ősszel be is iratkozom. Persze nagy akarat­erő kell ahhoz, hogy az ember napi 8 óra munka mellett ta­nuljon is. De nem szeretnék le­maradni. Marika is érettségizett, ő biztat és segíteni is tud. Nemrég Szentesi László, a gyár pártalapszervezetének tit­kára azt kérdezte tőlem: „Te* Gyuszi, nem gondolkoztál még azon, hogy a párt tagja légy?” Kicsit meglepett a dolog. Mert igaz, hogy egyetértek a párt po­litikájával, aminek az eredmé­nye elsősorban abban a nagy fej­lődésben mutatkozik meg, amely hazánkban végbemegy. Abban is, hogy becsületük és szavuk van a munkásoknak. Tudom, hogy a párt az, amelynek segítségével a csalók, sikkasztok, harácsolok, a protekciósok, úrhatnám kis­polgárok, a múltat visszasírok és más szélhámosok megfékezhe­tek Ügy gondolom azonban, hogy egyelőre még tanulnom kell. Ha a párt tagja leszek, ak­kor éppen úgy becsülettel akarok eleget tenni a kötelességemnek, mint most a munkában”. Lejegyezte: Pásztor Béla 8 1074. JLNHJÍa L

Next

/
Thumbnails
Contents