Békés Megyei Népújság, 1974. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-07 / 131. szám
6 Egymillió ingázó K orúinkban vált közismert kifejezéssé, de ma már a kisiskolástól kezdve mindenki tudja, mi az az ingázás. Nincs az országnak olyan községe, városa, ahonnan ne járnának el dolgozni más településre, utaznak naponta-he- tente munkahelyükre és vissza, távoli gyárakból, üzmekből hozzák haza fizetésüket. Az iparosodással, a munkaalkalmak számának rohamos növekedésével együtt nő a lakóhely és a munkahely közötti távolság is. Az újabb gépekhez munkások kellenek, a felépült műhelyekbe, üzemekbe egyre nehezebb a közelben találni munkaerőt. Hazánkban ma minden ötödik aktiv kereső, vagyis mintegy egymillió ember nem a lakóhelyén dolgozik. Ehhez még egy meghökkentő tény: az iparban dolgozó fizikai munkások — szak- és segédmunkások — több mint ötven százaléka falun él. Az ingázók túlnyomó többsége, mintegy 700—750 ezer dolgozó naponta utazik munkahelyére, 200—250 ezernyi ember pedig csak hetente, kéthetente tér haza egy-másfél napi pihenőre. A naponta ingázók legnagyobb gondja az utazás. Ennek a háromnegyedmi 11 iós rétegnek mindennap értékes félórái-órái vesznek el, pihenés, szórakozás helyett utazással töltik Idejüket. 00 százalékuk 2 órán bélül járja meg az utat munkahelyére és vissza, 30 százalékuk 3 órát veszteget el naponta utazással, s a fennmaradó 10 százalék még ennél is több időt áldoz arra, hogy munkahelyére jusson. Erdemes-e azonban ennyit áldozni a jobb munkahelyért, a több pénzért? Nyilvánvaló, hogy az ingázók nagy többsége csupán kényszerűségből vállalja ezt a nem kevés fáradságot. Aki a napi munkája végeztével fél- órán-órán belül otthon van. annak jut ideje a családra, a gyerekekre, eljárhat szórakozni, részt vehet a község, a város közéletében, közös tennivalókat valósíthat meg a társadalmi szervezetekben. Munkahelyén is hasonló a helyzet: nem az utazástól fáradt, törődött ember áll a gép mellé. Mi legyen, mi lehet a jövő útja, hogy ez a nem kívánatos helyzet megváltozzék? Az első lépés, hogy megteremtsük a közeli ingázás feltételeit. Ehhez az szükséges, hogy ne csak a nagyvárosokban, megyeszékhelyen fejlődjék az ipar, szaporodjanak az üzemek, hanem mindazokon a helyeken, ahol a lehetőségek kedvezőek, ipari központokat alakítsanak ki, a kisebb-nagyobb munkahelyi központok behálózzák az egész országot. így a munkahely — a'munkaerő vonzási körében — félórás, három- hegyed órás úttal elérhető. Ez egyébként a központi terv is; az úgynevezett ipartelepítés! Nem elég azonban a munkahelyek megteremtése, a központi elhatározás. Korszerűsíteni kell a lakóterületekről a munkahelyekre vezető utakat, autóbusz gyorsjáratúikkal lerövidíthető az utazási idő. A személygépkocsik rohamos elterjedése is kényelmesebbé teheti az ingázók életét, de ehhez is megfelelő úthálózat szükséges. Elterjedt közlekedési forma, hogy egy-egy nagy gyár saját autóbuszán szállítja naponta dolgozóit. Néhány kisebb üzem közösen vásárolt buszokon több, egy településen levő műhely, gyárrészleg dolgozóit szállíthatja. A lakóhelyen szolgáltatóházak, szórakozóhelyek, megfelelő üzlethálózat alakuljon ki. Csakis így biztosítható, hogy az egészséges, megfelelően ellátott lakóhelyről, kimerítő utazás nélkül érjenek a dolgozók munkahelyükre. így válnak nemcsak munkássá, hanem az élet, a szocializmust építő, megvalósító élet minden szépségét, kényelmét élvező' állampolgárrá. s hogy mindezt meg kell valósítani, sürgeti a tény: hazánkban állandóan emelkedik az ingázók száErdélyi György E ma. Távirat az Országos BI^Qtanácshoz nak Id a nyakán. A padlóra vágja a kalapját. — Te jóságos ég...! Kiszívják a vérünket! Olvassa! Hátradobja az újságot. A fiú rábök az országgyűlési tudósításra „A sör árát 22 százalék" kai megemeljük...” Előrecsúsztatom az újságot. De a bányász már alszik... Hideg, esős idő. Az autóbuszban is nyirkos, büdös a levegő. Azott ruhák, áponodobt gyomor, bőrkabát és füst szaga terjeng. A vezető hátrafordul. — Ki dohányzik? Azonnal oltsa el a cigarettát! Nem felel senki. Előrenézek, onnan jön a füstszag. Az első ülésen alszik valaki. Mellette, a padlón füstöl a cigaretta. A vezető dühös és ordít: — Oltsa el valaki! Különben megállók...! Hogy nem bírnak maguknak parancsolni...! Senki se törődik vele. A busz megy a város felé. A öú rámutat az előttünk ülő tarajos tarkójára. — Velem volt elvonókúrán.... — Egyszer a szakszervezeti bizalmi a lelkünkre beszélt. Menjünk el, meglátjuk jó lesz, lehet azért inni, csak keveset. Meg hogy rontjuk a munkaerkölcsöket. Hozzám meg jött a KISZ-titkár, hasonlóképpen dumált. Azt is megígérte, ha leszokom, részt vehetek egy országjáráson. Nofene, én megpróbálom... Apám már nehezebben állt kötélnek, ő nem fél, nem lehet ajándékkal se rávenni arra. amit nem akar. Ez meg — mutat a lila tarajos tarkójára — már alkohol mér st kapott, nem maradt „A béke győzelme nem lebet kétséges" Ünnepi nagygyűlés Battonyán A nagygyűlés résztvevőinek egy csoportja meg benne semmi, ágynak dőlt. Valaki pedig, aki már próbálta, megdumált bennünket, hogy nem is olyan veszélyes. Jóképű nővérek kezelik az embert. Csakhát az injekció. Én mindjárt rosszul leszek, ha belém szúrják a tűt. Majd azt lekönyörögjük, és tablettában vesz- szüik be a gyógyszert, meg lazsálunk egyet, megéri... — Beállítottunk. Hát bizony, megkaptuk a szurit a pohár bor után*, de akkor én már mámoros voltam, nem is vettem észre, hogy belém tolják a tűt. Nekem olyan undorom volt, ha maga azt érezné... Egyre jobban émelygett a gyónja rom. Na, mindjárt kimegyek.... Dehogy! Hoztak még egy pohárral. Ezt is meg kell inni. Nem ment, a vécében ki is adtam mindent... Apám is ott volt. Nyögött, átkozódott. Ez a pacák meg nem jön. Nem jön és nem jön. Mi a fene lehet vele? Kimentünk egy kis le- , vegőt szívni. Jövünk-megyünk, j sétálnak már többen, is. mind S sápadt, nyöedécsel, jajgat. És £ akkor' megjelenik egy fehér kő- j penyes nővér. Karon fog ben- j Bünket, és mesél, mint a gye- t rekeknek. Hogy milyen széR ! az élet, itt van ez a kert, tele • gyümölccsel, eperrel, jó leve- ■ gő. Ez mind a mienk, ha más- j kor is jövünk... Sőt. ő is szí- 5 vesen van velünk, mert látja, * hogy mi tulajdonképpen na- j gyón rendes emberek vagyunk. ! Kezdtük jöl érezni magunkat. ! El Is határoztam, hogy kiírat- S juk magunkat táppénzre, és • végigcsináljuk a kúrát... (Folytatjuk) £ Békegy üléseken, barátsági napokon, találkozókon tettek hitet a béke ügye mellett megyénk dolgozói a májusban sorra, került béke- és barátsági hónapban. Szép jelképnek is tekinthető, hogy a megyénkben rendezett sorozat záró aktusára ott került sor, ahol lényegében, hazánkban először csírázott ki a béke, a szabadság éltető nap_ sugaránál. Battonyán, a négy nyelvű, az ország először felszabadult 'községében. A záróünnepség természetesen csak azt jelentette, hogy lezárult egy szakasz a békeharcban, de nem fejeződött be. Nem is fejeződhet be addig soha, amíg a világon még mindig kísért a háború veszélye, amíg fegyverek feleselnek a békés párbeszéd helyett, amíg milliók éheznek, s amig lábbal tiporják a legalapvetőbb jogokat, mint napjainkban, Chilében. Az ünnepi beszédet a batto- nyai filmszínházban megrendezett záróünnepségen dr. Szatmári Nagy Imre, a Hazafias Népfront Országos Elnökségének tagja mondta. „Tisztelt Nagygyűlés! Örömmel teszek eleget a megtisztelő felkérésnek, hogy Battonyán a békefeladatokról beszéljek. An- j nál is inkább, mivel személyes élményeim is fűződnek ehhez a 'községhez. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy a felszabadító -Vörös Hadsereggel együtt én is itt léptem át, Battonyá- nál a magyar határt, közel 30. esztendeje. Nekünk, sok akkori magyar fiatalnak ez nagyszerű élményt jelenített és adott erőt, hogy a szovjet hadsereggel váll. vetve munkálkodjunik hazánk felszabadításán, a fasiszták elűzésén.” Beszéde további részében elemezte azt az utat, amelyet a felszabadulás óta, csaknem három évtizede megtett a magyar nép. Nem kis büszkeséggel említette meg: „iparunk termelése az 1938-as évi sokszorosára nőtt, hogy ' mezőgazdaságunk sohasem termelt ennyit és ilyen színvonalon, mint ma, de a termelőmunka mellett nem kis eredményeket értünk el a kulturális és tudományos életben. Mindez azért válhatott valóra, mert a világon immár 29 éve béke van, jobban mondva, volna, ha az imperialisták nem folytatnának helyi háborúkat, még napjainkban is a hazájukat felszabadítani akaró, vagy védő népek ellen. Ma a nemzetközi helyzetre az a jellemző, hogy a szocializmus, a béke, a függetlenség erői világméretű koalíciót alkotnak. Ennek eredményeként befejeződött a vietnami háború, megtörténtek a közel-keleti csapatszéltválasztások, pozitív fordulat történt Portugáliában, függetlenségi törekvések figyelhetők meg Mexikóban és a dél. amerikai államokban és mindinkább erősödik a fejlődő országokban az antiimperialista harc.” Dr. Szatmári Nagy Imre, az ünnepi est szónoka El mondotta, hogy ezek az eredmények minden szocialista országnak, de főleg a Szovjetunió következetes békepolitikájának, nagy diadala. Beszélt a Chilei tanulságról, hogv nem elég megragadni a demokratikus erők előtt kínálkozó lehetőségeket, de a kivívott szabadságot meg is kell védeni. Ügy, mint ahogy azit Kubában tették és teszik napjainkban is. Fontosnak tartotta az európai kollektív biztonsági rendszer meg. valósítását, amely nemcsak a 33 európai állam, hanem az egész világ békeszerető népeinek is érdeke. Mi politikánk győzelmének a forrása? Többek között az, hogy az igazságos, és mindig egyértelműen a béliére irányul. Ezért támogatjuk a felszabadításukért küzdő népeket és ezért adunk meg minden segítséget számuk- , ra. A másik, hogy a szocialista- országok olyan védelmi erővel rendelkeznék, amely eleve lehetetlenné teszi a harmadik világháború kirobbantását célzó imperialista mesterkedéseket. Erősödtünk, és sokat gazdasági téren is: És ez sem elhanyagolható békeharcurakban.. Mindez azt is jelzi, hogy a békébe vetett hitünk, szolidaritásunk győzelme bennünk rejlik. Mind. annyian tapasztalhatjuk, hogy a békéért nemcsak beszélni, de tenni is kell. Munkával, szolidaritással, terveink, törvényeink végrehajtásával. Nem jehet kétséges a népek — benne hazánk népének — győzelme, ha szóró, san fogjuk egymás kezét és dolgozunk, érvelünk, kiáltunk, ha kell, fiainkat adjuk a béke védelmére. Szépül életünk, holnap még szebb lesz itt, Battonyán is. Kívánom, hogy legyen sok örömünk a békében. A nagy tetszéssel fogadott ünnepi beszéd után a nagygyűlés résztvevői táviratot küldtek az Országos Béketanácsnak: „Mi, Battonya nagyközség lakói, a Békés megyei béke- és barátsági hónap zéró nagygyűlésén, szolidaritásunkat fejezzük ki a Dél-vieitnami Ideiglenes Forradalmi Kormány megalakulásának ötödik évfordulója alkalmából. Egyben sok sikert kívánunk a vietnami népnek az eddig elért eredményeihez, a további célkitűzéseinek megvalósításához. Üdvözöljük a sziriai népet a csapatok szétválasztása alkalmából és kívánjuk, hogy minél előbb megvalósuljon a közel-keleti igazságos és tartós béke. Elítéljük a chilei fasiszta diktatúra terrorcselekményeit . és követeljük Luis Corvalan és a többi bebörtönzött hazafi szabadon bocsátását.” Béla Ottó Sikeres vizsga a KÖ VÍZIG tanfolyamán A Körösvidéki Vízügyi igaz-. gatósá.g 1973 októberében alapfokú munkaügyi tanfolyamot szervezett az igazgatóság, a vizmü, a vízgazdálkodási vál-. lalat és a vízgazdálkodási társulatok bevonásával. Az előadásokat — amelyeket vízügyi szakelőadók tartottak — havi két alkalommal rendezték meg. A tanfolyam ez év májusáig tartott. * ez idő alatt a hallgatók megismerkedtek a munkajog, munkavédelem, tervstatisztika, bérezés, társadalombiztosítás és munikaverseny alapfogalmaival. A napokban az Országos Vízügyi Hivatal által ki. jelölt vizsgabizottság előtt 22 hallgató tett sikeres vizsgát.
