Békés Megyei Népújság, 1974. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-05 / 129. szám

A% országúi vándora Pár perc pihenő Szarvason A kedves, figyelmes, halk szavú szarvasi születésű jegyke­zelőt Varga Jusztinának hívják. Huszonkét'éve dolgozik a szak­mában. 1952-ben a váci autó- buszjáratokon kezdte. Hét év óta a Volán 20. sz. Vállalat dol­gozójaként a Budapest—Oros­háza gyorsjáraton teljesít szol­gálatot. Nap mint nap több megyét átszelve jut el szűkebb hazájába, hogy rendszeresen időre hozza, vigye kedvenc is­merőseit, Békés megye utazóit. — Nem akartam elszakadni megyémtől, az emberektől, s Szarvason élő idős édesanyám­tól — mondja —, ezért válasz­tottam ezt az útvonalat. Így úgy érzem, mindennap otthon va­gyak, még ha rövid ideig is. Törzsgárdatag és kiváló dol­gozó. Négy éve a Hámán Kató szocialista brigád megbecsült tagja. Gépkocsivezetőjével — akit ő csak Lajos bácsinak nevez —> jól ismerik egymást, hiszen jó­ban, rosszban, örömben, bajban jó ideje együtt dolgoznak. — Bizony — mondja Varga Jusztina — az országutak örökös vándoraira nemegyszer leselke­dik veszély. Ezért mindketten régi CSÉB-tagok vagyunk, mert sohasem lehet tudni, az ördög nem alszik. S ha baj van — bár ne legyen soha —, jól jön a segítség! Ha csak a£t Vnondanánk róla, hogy szereti munkáját, nem fe­jeznénk ki pontosan Varga Jusz­tina véleményét. Mert nála már a munka nemcsak kenyérkere­set, elfoglaltság hasznos foglal­kozás, ennél sokkal több: szak­mai hivatás. Sokak példaképe szívós akaratereje, kitartása. Régi szakszervezeti tag, évekig bizalmi is volt. Kiegyensúlyozott, elégedett em­ber. Szívélyes, türelmes az uta­saihoz. a törzsutasok — különö­sen a békésiek — szeretik, s gyakran érdeklődnek hogyléte felől. Azt mondja, még sokáig, na­gyon sokáig szeretne szolgála­tot teljesíteni ezen az útvonalon. Kesztyűs Ferenc Pénztárosok a „kirakatban” Nemrégiben kedvesen rám mosolygott egy fiatal pénztáros­nő az egyik ABC-áruházban. A szatyrommal babráltam, s a sze­mem sarkából kíváncsian figyel­tem őt és a következő vevőt. A pénztárosnő lenyúlt az idősebb néni teli kosaráért, másik kezé­vel ügyesen beütötte a tétele­ket — miközben visszaadott a százasból — és őrá is rámosoly- gott. Szemtanúja voltam olyan esetnek is, amikor az egyik vevő utánaszámolt a blokkba beütött tételeknek és a tizen- valahány tételből kettő rossz volt. Pár forinttal többet szá­molt a gép, illetve az a gyorsan pergő ujj, amely a gép billen­tyűit kezelte. Kitört a botrány. Előkerült a jegyzőkönyv. A vevő kiabált. A pénztárosnő görcsö­sen zokogott. Végül a hibásan számolt összeget a károsult visz. szakapta. De a pénztárosnő na­pokig betege volt az esetnek. Megbélyegezték: lopott. Valóban így volna? Ezeket a sorokat kizárólag azért írom, mert nem szeretem az általánosításokat, és igyek­szem elhessegetni egyesek tu­datából mindazt a hiedelmet, pletykát, rágalmat, ami a pénz­tárosnők munkájával, becsületé­vel, magatartásával kapcsolat­ban esetleg beléivódott. Az ember nem gép Szupermarket-áruház Gyulán, az Április 4. téren. Az öt pénz­tárosnő közül az egyik Nagykő­rösi Rozália. Három éve veri a pénztárgépet. Előzőleg eladó volt az ÁFÉSZ-nél, majd elvé­gezte az egyéves pénztáros isko­lát Tanult áruismeretet admi­nisztrációt, kereskedelmi szám­tant. Szereti a munkáját, és szereti a vevőket. A munkájáról beszél; — Nem könnyű a kira­katban dolgozni. Minden egyes mozdulatomat, cselekedetemet figyelik. A vevő nem törődik azzal, hogy jó napom van vagy rossz. Hogy most keltem vagy hetedik órája dolgozom percnyi pihenés nélkül, s már az ötszá­zadik kosarat számolom át hogy háromezer tételt már beütöttem és több tízezer forintnyi össze­get számoltam meg. a vevő csak egyet akar: ne tévedjek. lent volt, megint eltűnt. Így ment ez két hónapig. Persze, hogy nem sokat keresett. Mert a bumlizást nálunk is büntetik. Láttam én, hogy ennek nem lesz jó vége. Szaporodtak a pana­szok, a lopások. Egyik napon aztán jön az egyik brigádvezető hozzám: „Te, mindiaarzén kar­digánomat láttam volna K. P - én. Megkérdeztem tőle, hogyan jutott hozzá. Azt mondta, vet­te a sógorkádtól...” — Ekkor már tudtam, honnan fúj a szél. Műszak után megyek a szállóba. A brigád vezető kere­si a gondnokot. Azt mondja, a sógor leszámolt, elutazott. Ro­hanunk az állomásra. Leszed­tük a vonatról. Először szemte­len volt, de mi lekezeltük, az­tán indíts, a rendőrségre. — Gondolhatja, mit kaptam én a feleségemtől. De nem bá­nom. Attól az embertől megsza­badultunk, de hány van még ilyen! És ez visszatérő folya­mat, amivel újból és újból kín­lódunk. — Nehogy azt gondolja, azért van így, mert a nehéz munka eltompítja az emberekben az er­kölcsi érzéket. Végeredményben nálunk sem nehezebb, mint a másik bányákban. Jobban mondva. nehezebb anyaggal dolgozunk, de több a gép is. Meg nincs metán. Én inkább an­nak tulajdonítom az egész prob­lémát, hogy a bányászatnak ma nincs sok becsülete, máshol is megkeresik ezt a pénzt, kevés a jelentkező, és mindenkit fel­vesznek, nem nagyon válogat­hatnak. Én magam nem men­nék el Innen talán a , nyűgödig, hacsak a reumám meg a szili­kózisom nem kényszerít majd. : iVDjg kell ezt szokni, szeretni, • aztán már nincs probléma. £ Mert szeretni lehet a bányát, S higgye el nekem. Velem is elő- S fordult, hogy ha valami ok mi- £ att nem szálltam le, már hi- £ ányzott. Ha majd sokan lesznek £ így, más lesz a helyzet. Szeret- s ném megérni, de nem remény- S kedem benne. _ CSATLÓS ■ A második szinten kiszállunk j a kasból. A levegő az arcomba E vág. A falhoz húzódom. Néhány E perc múlva megérkezik az érc. £ A csatlós füles, prémes sapká- « ban, pufajkában siet a kashoz, 5 megbillenti a csillét, és már ro- S bog is az érc a kisvasútra. — Egy műszak alatt két-—há- s romszáz csillét irányítok — hú- £ zódik mellén a csatlós. — Ha I vár még tíz percet, befejezem a J munkát. * Megismétlődik még néhány- £ szór a művelet, aztán megérke- ; zik a váltás. Egy üres kassal S felmegyülik a napszintre. A für- E dő előtt a csizmamosónál le- £ tisztítjuk a sarat, törmeléket, j aztán negyedórás zuhanyozás • után megtörölközünk, és a haj- > szárító bura alá állunk. Mintha S egy mázsával könnyebb lennél^, A csatlós ezt már nem érzi. Legalábbis így mondja. — Aki lehúz itt egy évet. már • annyira megszokja, hogy föl se • veszi a bányát. Én persze köpy- J nyen beszélek, mert a munkám S szinte semmi. Mióta gépesítet- s ték. tulajdonképpen csak bil- £ lentem a csillét, de erő nem sok ! kell hozzá. Ebédjegyet nyújt. S (Folytatjuk) ; A bolt április havi forgalma hárommillió 300 ezer forint volt. Van úgy, hogy 12 órát is dol­gozik, hiszen hat pénztárosnő munkáját öten végzik el. Közü­lük is van, aki beteg, szabad­napos vagy éppen szabadságot vett ki és őket természetesen helyettesíteni kell... 1 ABC-áruház Szarvason A hat pénztárosnó közül je­lenleg három dolgozik. Hosszú sorokban állnak a vevők. A pénztáros mozdulatát szemmel szinte nem is lehet követni, úgy járnak az ujjaik a gépek szám­során. Az Eleki Építő- és Vegyesipari Szövetkezet kozmetikust k ceres felvételre. Jelentkezés: Elek, Gyulai út 5. szám alatt. 84 827 Valencsik Müvdyné tíz éve kereskedő, 1971 óta pénztáros. Nemcsak szereti munkáját, büszke is rá. így vall róla: — A vevő ál­talában automatának tekinti a pénztárosnőt is. Pedig az ember nem gép. Én arra . azért büszke vagyok, hogy beszélnek hoz­zám, vannak törzsvevőim is, akik névről ismernek. — Szokott ideges lenni munka közben? — Csak akkor, ha elromlik a gépem. Egyetlen szépséghibá­ja van ennek a szép áruháznak, hogy ócska pénztárgépeink van­nak, ez sajnos, nagyon nehezíti a munkánkat. Jó lenne, ha a vállalat illetékesei erre is gon­dolnának. Békéscsaba — önkiszolgálóbolt Békéscsabán, a Szabadság téri önkiszolgáló élelmiszer boltban találkoztam Jahsek Judittal. A közgazdasági technikum keres­kedelmi tagozatán végzett 1971- ben. Először adminisztrátorként, majd 1972 júniusa óta pénztá­rosként dolgozik. — Mit várnak el a vevők egy pénztárosnőtől? — A legfontosabb a pontos­ság és a gyorsaság. Azonkívül udvarias legyen és mindig mo­solyogjon. — Csapta már be vevő? — Éppen a napokban. A be­csomagolt aprópénzre rá volt írva a tizenhat forint. Pénztár­záráskor derült ki, hogy csak tíz forint volt benne. A hiányt azonnal be kellett űzetnem­Szabad-e tévedni? Pénztárosnőkről beszélgetek Tóth Ferenccel, a Békés megyei Élelmiszerkiskereskedelmd Vál­lalat személyzeti osztályának vezetőjével. — Ki lehet ma pénztárosnő? — Követelmény a kereskedel­mi képesítés és az egyéves pén/.táros iskola vagy pedig köz- gazdasági technikumi érettségi és a pénztáros tanfolyam elvég­zése. A vállalat üzleteiben összesen 520 ember dolgozik. Közülük 86 pénztárosnő. E számon érdemes meditálni. Azt mutatja, hogy az önkiszolgálás elterjedésével a pénztárosi munka mennyiségileg is döntő jelentőségűvé vált. És egyre kevesebb eladóra, viszont annál több pénztárosra lesz szükségünk. Nálunk egy 33—35 alkalmazottal dolgozó élelmi- szerbolthan 6-8 pénztárosnő van A mieinknél kereskedelmileg fejlettebb országokban egy ugyanakkora üzletben, ugyan­akkora forgalomhoz 28—30 em­berre van szükség, ám közülük legalább 10—12 a pénztáros. És ha előrébb akarunk lépni, ak­kor az önkiszolgálás egyik alap­kérdése — a tárgyi feltételek megteremtésén túl — az, hogy van-e, lesz-e elegendő pénztá­rosnőnk, megbecsüljük-e elég­gé a munkájukat. Mit csinál ma egy pénztáros­nő? A megkérdezettek egyön­tetű véleménye szerint — idő­szakoktól függően — több száz kosarat emel, ezekből a kosa­rakból több ezer árut vesz ki és teszi át egy másik kosárba, rendszerint bal kézzel, ami több száz kilónyi súly emelését je­lenti, a jobb kezével pedig beüti az összegeket a gépbe. Egy át­lagos üzletben három-négyezer- féle áru van, és ugyanannyi féle árá. Ezek túlnyomó részét kí­vülről kell tudni. És ki meri ta­gadni, hogy nehéz, felelősségtel­jes dolog a pénzzel bánni? Sza­bad ilyen körülmények között tévedni? Hibás számot ütni a gépbe? Rosszul Visszaadni? f^em szabad. Ám mégis elő­fordul. Ilyenkor a hiányt be kell fizetni, ha pedig többlet van, és a 20 forintot meghalad­ja, jön a jegyzőkönyvezés és a figyelmeztetések, fegyelmik egész sora. A Belkereskedelmi Kutatóin­tézet felmérése szerint a pénztá­rosnők ötórai munka után kez­denek tévedni. Szabad? Nem. De megérthető. Elfogadható. Olyan ember, aki nem téved, még nem született a 1 földre. Nagykőrösi Rozália, - Valencsik Mihályné és Jacsek Judit azt mondja, napok is elmúlnak, amíg egy-egy reklamációjuk akad. Nyilvánvalóan tehát szük­ség van arra, hogy a pénztáros­nők kapjanak az eddiginél na­gyobb megbecsülést anyagilag és erkölcsileg is, azért a munkáért, amit a közhiedelemmel ellentét­ben általában is túlnyomó több­ségükben áldozatosan és jól vé­geznek. Vannak közöttük olyanok, akik az országos versenyeken is megálltak már a helyüket. És még valami: a szoros el­számolásra kötelezett üzletek­ben a pénztárosnők anyagilag felelősek. Ez így helyes. U gyanakkor boltvezető-helyet­tesként dolgoznak. De ez csak névleg cím. mert munkakörük nem az, a fizetésük sem felel meg ennek a beosztásnak! ök pénztárosok és elsősorban ezt kellene jobban megfizetni. Ha differenciálunk, akkor ezt úgy kell tenni, hogy kapjon többet az. aki jól, és keveseb­bet az, aki rosszul dolgozik. Annál Inkább, mert az ő mun­kájukat külön-külön is nagyon jól lehet mérni. Seress Sándor Btm 1974. JLiMLS 9. 5 A szahntivígyósi Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakmun­kásképző Intézet pályázatot hirdet gazdasági vezető (főkönyvelő) munkakör betöltésére A pályázat elbírálásánál előnyben részesülnek a közgazda- sági egyetem, számviteli főiskola vagy mérlegképes könyve­lői képesítéssel rendeli»-»’® pályázók, akik közszolgálati gyakorlattal rendelkeznek. Alkalmazás esetén az intézeti főépületben 2 szoba össz­komfortos lakást biztosítunk, A besorolás szerinti alapfizetés mellett a munkakör ellátó­jának tanműhelyvezetői pótdíjat fizetünk. A pályázatokat 1974. június 15-ig keil aü intézet igazgató­iáihoz beküldeni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents