Békés Megyei Népújság, 1974. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-23 / 145. szám
KŐRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET ___________ r_________ _ * m _ É gig fiatal irodalom alkotói A kortárs szovjet irodalom évről évre gazdagodik, színesedik és meglepetésekkel szolgál. Üj, friss hangú, egyéni látásmódé, eredeti tehetségű szerzők gyakori felbukkanásán kívül egyre több jelével találkozhatunk a nem orosz nyelvű és nemzetiségű irodalom fellendülésének. Közülük is kiemelkedik a űa_ tál szibériai prózairodalom, amelyről ma már mérleget lehet vonni: milyen jellegű, hová tart, milyen hagyományokat folytat, milyen művészi sajátosságok, kai alkot. Hét év óta folyamatosan jelennek meg a Szovjetunióban a Fiatal szibériai prózairodalom című sorozat kötetei. A tény önmagában is sokatmondó. Azt jelenti, hogy ezek a művek eljuthatnak orosz nyelven a Szovjetunió valamennyi köztársaságába, tehát szó. ros kapcsolatba kerülhet, nek a kortárs szovjet irodalommal. Ifjúság — prózában A mai Szibéria törvény, szerűen lett sok fiatal író „irodalmi hazája”. Az írók ugyan életkoriakat tekintve, természetesen nem mind fiatalok; mint irodalmi je_ lenség maga a szibériai irodalom fiatal, A hatalmas szibériai építkezések, az érclelőhelyek és az energiahordozók óriási forrása nemcsak mint ihlető valóság, de sok esetben, mint helyszín is ott szerepel a fiatal szerzők műveiben. Innen találtak utat az irodalomba Nyero- csemko és Uhonoszpv, Su- gajev és Maskin, Orlov és Potanyin, Kuvajev és a többiek. Ezek a nevek a magyar olvasó előtt jószerivel ismeretlenek, ezért talán hasznos általános eligazítást adni munkásságuk jellemző vonásairól, különböző stílusjegyeiről, nemcsak a bemutatás, de egyúttal a kritika igényével is. A fiatal, szibériai írók kritikai portréjának összegezésekor a figyelmet első. sorban azokra az alkotásokra érdemes összpontosítani, amelyekben a szerzők a mai ifjúságot elem. zik. A fiatal hős szinte a szerzőkkel egy időben járta ki az élet iskoláját: részt vett a szibériai építkezéseken, a földben fejlő kincsek feltárásában, a természet átalakításában. De bár. hová kerül, bármivel foglalkozik ez a nyugtalan, tudásra és minden újra szomjas hős a különböző írók teremtette helyzetekben, a legdöntőbb kérdés számára mégis mindig ugyanaz: mi a fontos az életben, hol az ember helye benne, s végük mi 92 élet értelme. Az életigenlő, cselekvésre kész, perspek. lávákat látó, haladó irodalmi irányzat tagjaként foglalkozik: a szibériai próza az irodalom alap- és vég- problémáival, Galoeskin mm u többiek Az új szibériai írónemzedék egyik ígéretes tehetsége Nyemcsehko. Szervusz, Galoeskin című regényében szellemes és ironikus hangom ír a szibériai „új” emberekről. Főhőse nem szorítható sablonok közé, nem az 50-es évek sematikus hőstípusa; nem újító, nem élharcos a munka frontján, nem „díszmunkás”, s nem is megtévedt, de végül jó útra térő bűnös. Galőcskin átlagember, jó és rossz tulajdonságokkal: szeretni való és nevetséges, szánnivaló és irigylésre méltó egyszerre, ahogyan éppen sorsa fordulataiban az író különböző oldalról, plasztikusan az olvasó elé állítja. Nyem- csenkónak sikerült egy mai fiatal munkás életteli portréját megfesteni, olyanét, akihez hasonló ezrek építik az új élet csodáit szov. jet földön. Jemeljanov A túlsó part című regénye szinte párhuzamosan fut Nyemcsen- kóéval. A két regény nemcsak ugyanazon az építkezésen játszódik, de a történés fő vonala is mindkét műben egy-egy brigád élete és tevékenysége köré összpontosul. Jemeljanov. nak azonban már nem sikerült olyan átlagembert főhőssé egyénítenie, mint Nyemcsenkónak. Egészem más hangon szólal meg Kile, aki Örökké menni című kisregénye főhőséül egy nanáj fiút választ. A mű a vallomásig próza irányvonalához tartozik. Hőse első személyben mondja el régi életét, emlékeit szülőfalujáról. Mindezt elsősorban önmagának összegezi a vonat kerekeinek csattogása köz. ben, amely az új, ismeretlen élet, s a tanulás felé röpíti Leningrádba. A kisregény nem cselekményes, Kilét elsősorban a nanáj ifjú érzéseinek, gondolatainak aprólékos elemzése izgatja, a hős tudati rezdülései, alakjának belső logikája. Arra a kérdésre tehát, milyen is a „kortárs” hős, minden író a maga látásmódja szerint, más-más hangon válaszol. Minden regényből „korunk hősének” más variánsa szól hozzánk. Igaz, a fiatal szerzők egyikének sem sikerült még maradéktalanul megalkotnia a legtipikusabb hőst, az általánosításnak erre a fokára még nem jutottak el, de jelentős részeredményeikkel feltétlenül előkészítették a talajt ennek a hősnek törvényszerű majdani megjelenéséhez. Ember és természet Sok szibériai író felveti műveiben azokat az ellentmondásokat, amelyeket az átalakuló régi természeti kép és az iparosodó Szibéria konfliktusa szül. Ezek között is a legösszetettebb kérdés az ember és a természet viszonya. Szibéria, a természeti kincsek óriási lelőhelye, ugyanakkor a természet vad, érintetlen szépségének megtestesítője is. Nem titok, hogy a mi civilizációnk sokszor kegyetlenül gázol át a természeti szépségen, az iparosi, tás elsődlegességét tekintve célul. A technika bűvöletében élő mai ember erdőben, vízben gazdag, gyönyörű tájat töröl le a téjr- képről — s ez az embertípus is gyakran felbukkan a szibériai ' prózában. Az ilyen „civilizált barbárság” ellen irányul Szbitnyev: Törvényen kívül című kis. regénye. Sablon: a rendkívüli szituáció A rendkívüli esemeny, mint drámai hatás szerepeltetése kedvelt művészi fogása több szibériai írónak. Ez az az eszköz, amelynek segítségével a szerző kibontja a cselekményt és szereplői jellemét. De van egy másik oldala is a nem mindennapi szituációk teremtésének; néhány író annyira hisz a rendkívüli helyzet minden, hatóságában, hogy hajlamos mindent erre visszavezetni, és hősei életének jó vagy rossz fordulatát ezzel magyarázni. Olyan embereket választanak előszeretettel hősül ezek az írók, akiknek foglalkozása eleve bizonyos romantikát sejtet; geológus, erdész, vadász, tengerész. Ilyen főhősről olvasva szinte törvényszerűen várja az olvasó, hogy hamarosan történik valami váratlan esemény. Ha a szereplő az erdőben jár, vadállattal találja magát szemben, a sztyeppén letéve d az útról, a tengeren óriási viharba kerül stb. Ilyen szituációkkal találkozunk Gorogyeckij Hóesésben, Leptyev A borsólázadás, Fain Vetrov utolsó vázlata című művében. A fordulatos cselekmény, a szatirikus, ironikus hang tehetséges írókrá vall —, de a részletek életteli volta nem kárpótol az egész mű. csak részben sikeres megvalósításáért. * * * A mai kortárs szovjet irodalom érdekes színfoltja és önálló jelensége a fiatal szibériai próza. Önálló, nem a szónak a közös problémáktól elszigetelt je_ , lentéseben, hanem abban az értelemben, hogy a szerzők többsége már érett, tehetséges író, több mint ígéret. E szemszögből nézve, a fiatal írógeneráció a jövő szibériai irodalma alapjának számít. Sajátos műhely ez, ahol a készülődés korszakán túl művészi érettségről tett bizonyságot a fiatal írók egész nemzedéke. Lovass Fálné Az újságíró a nemzet lelkiismerete legyen Beszélgetés Márkus Lászlóval, a Történettudományi Intézet főmunkátársával Újságíró kollégám titokzatos arccal tett elém egy kis csomagot. Óvatosan fejtette ki a. selyempapírból, mint drága kincset, úgy mutatta az ajándékba ka. pott három darab Népszavát. Ujjával megkereste a dátumot, amikor az újságot nyomtatták: 1919. Izgalma, amellyel a sárga, rongyos szélű lapokot forgatta, lassan rám is átragadt, ezért is kezdtem később tűnődni azon, vajon mi a magyarázata annak, hogy olyan becses értéknek számít egy- egy régi újság? Hisz az eseményeket, amelyék például 1919-ben történtek, feldolgozták a historikusok, könyvekből elolvashatom. Milyen titkot árulnak hát el egy-egy korról a napilapok, hetilapok, _ nemegyszer csak néhány kiadást megért folyóiratok? Márkus László, az MTA Történettudományi Intéze. tének és a MUOSZ-nak közös megbízásából készülő, négykötetes magyar sajtó történetének negyedik' kötetén dolgozik. A kötet az 1910—1945. közötti korszak sajtótermékeinek összefoglaló munkája. Tőle kértem interjút. — Arra szeretne választ kapni, mi újat tudhat meg a búvárkodó hajlamú ember egy-egy régi újságból? Ha csak egy újságot vesz a kezébe, semmivei’sem tud mag többet a korról. Ám, ha ugyanabból az időszakból hét-nyolc újságot tesz egymás mellé, gondosan áttanulmányozza tartalmukat, a különbözőség-hason., lóság nagyon is sokat ejárul az érdeklődő számára. Néha látszólag véletlen mondatokból, melyet talán csak az újságíró lelkiisme. rete „diktált” a sorok közé, üzenetek szólnak az elsárgult lapokból. Egy érdekes példát mondanék a forrásmunkák eredetéről. A 12. század végén heves teológiai vita folyt a Sorbon- ne-on. Az úgynevezett .kettős igazság” hirdetői a teológia leple alatt a dogma- tizmussal próbáltak szenj- beszállni. Azt vallották: más a hitnek és más a tudománynak az igazsága. Abban a korban ez a nézet forradalmi gondolkodásnak számított, a kettős igazság híveinek törvényszerűen el kellett bukniuk. Hogyan jutott tudomásunkra ez az igehirdetés? Egy Tempiere nevű püspök elítélte levélben az eretnek teológusokat. Fennmaradt levele. Az írnok, aki leírta a püspök levelét, egy helyütt így fogalmaz: „Ezek olyanfajta igazságot hirdettek..Elismételte csak a püspök szavait? Elítélte maga is, vagy éppen ellenkezően, egyetértett azokkal? — A titkok megfejtése a törté, netíró számára éppoly izgalmas feladat, mint a detektív nyomozó munkája, amely az újságíró hivatással is együtt jár. — Miben látja a sajtó- történet feldolgozásának jelentőségét? — Az újságíró feladata, hogy a társadalmi viszonyok mindenfajta összefüggéseit, konfliktusait, alternatíváit .— az összes műfaji lehetőségek igénybevéte_ lével — kutassa, elemezze, feltárja. Ehhez ismernie kell a „közeget”, a társadalmat, és a megismerés módszertanában igen fontos helyet foglal el a múlt, jelen, jövő összefüggő vizsgálata. A történeti látásmód az újságíró számára a megismerés egyik döntő láncszeme, hiszen ahhoz, hogy meglátásait a közvélemény elé bocsássa, előzetesen alapos és igen lelkiismeretes „nyomozást” kell végeznie. Azon túlmenően, hogy a fiatal újságíró nemzedékkel megismertessük elmúlt korok újságírói tevékenységét, e munka legnagyobb jelentőségét abban látom, hogy a régi újságok segítségévéi lehetőség nyílik arra, hogy a magyar politikai gondolkodás alakulását, a marxi komplexitás alapján történő feldolgozás segítségével, a maga teljes valóságában bemutathassuk. — Az 1919—45 közötti időszak ellentmondásos, szomorú korszaka a ma~ gyár történelemnek. Ennek a kornak sajtóismerete alapján mit mon_ dana el a mai újságírók számára, tanulságként? — A Magyar Tanácsköztársaság bukása után, az ellenforradalmi korszak sajtóviszonyai, a magyar sajtó munkásai számára az addiginál sokkal nehezebb, problematikusabb „terepet” teremtettek. Ebben a közegben működni, " hatni, harcolni a társadalmi haladásért — a legális lebfe- tőségék határain belül —, minőségileg új feladatot jelentett az újságíróknak. Éles és látó szemet követel-annak felismerése, hogyan őrizték a na^ sötétségben az egyetemes és magyar haladás ügyét képviselő újságírók a diderot-i gyertyalángot. Mert az ellenforradalmi rendszer ideológiai szférájában a baloldali gondolat — sajnos —, csak a-gyertyafény őrzőjének szerepét tudta betölteni. Tette ezt az újságírás legváltozatosabb eszmei, műfaji és nyelvi eszközeivel. Munkánkkal a sajtó racionális és morális hatását kívánjuk középpontba helyezni, tehát a sajtó intellektuális elkötelezettségét. Amint ezt a fiatal újságírók részére tartott előadásaimon szoktam fogalmazni: az újságírói hivatás egyet jelent a nemzet ielkiismeretével. László Ilon» Romvári Etelka Pusztuló tanya
