Békés Megyei Népújság, 1974. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-22 / 144. szám
Fock Jenő nyilatkozata a szófiai munkáról Focit Jenő, a Minisztertanács elnöke, a KGST 28. ülésszakán reszt vett magyar küldöttség vezetője az ülésszak befejeztével válaszolt az MTI és a Népszabadság tudósítóinak kérdéseire. KÉRDÉS: A most befejeződött ülésszak megemlékezett a KGST megalakulása::ak 25. évfordulójáról. Hogyan értékeli ön a szervezet negyedszázados tevékenységét? VÁLASZ: Történelmet formáló negyedszázados tevékenységről van szó. A KGST alapvető feladata, hogy a maga eszközeivel segítse a tagállamok és az egész szocialista közösség gazdasági, műszaki-tudományos fejlődését. Az ülésszakon teljes egyetértésben azt állapítottuk meg, hogy a KGST betöltötte — és jól töltötte be — e hivatását. Negyedszázad történelmileg nem nagy idő. Ez az időszak azonban mégis különös jelentőségű, hiszen az eltelt 25 esztendő alatt megváltozott a világ arculata. A szocialista világrendszer ebben az időszakban vívott ki magának meghatározó helyet a világpolitikában és a világgazdaságban. A szocialista világ- rendszer gazdasági súlyának növekedésében a KGST-nek, a tagországok együttműködésének felbecsülhetetlenül nagy része volt. Vegyük például Magyarországot. Ha végigtekintjük hazánk 25 esztendős gazdaságtörténetét, egyben elénk tárul a KGST-or- szágok együttműködésének negyedszázada is. Eredményeink, sikereink részese és záloga — a magyar nép nagyszerű munkája mellett — a testvéri szocialista országok töretlen együttműködési készsége. Őszinte tisztelettel köszöntük ezt meg a jubileumi ülésszakon a tanács valamennyi tagországa pártjának és kormányának, mindenekelőtt a Szovjetunió Kommunista Pártjának és kormányának. KÉRDÉS: Mint az ülésszak ról kiadott közleményből is ki tűnik, az ünnepi megemléke zést követően az együttműkö dés több aktuális és távlati kérdéséről is tárgyaltak. Kér jük Fock elvtársat, beszéljen ezekről. VÁLASZ: Az ülésszak napi-j rendjén szerepelt a végrehajtói bizottság beszámolója a KGST- nek az előző ülésszak óta végzett tevékenységéről, valamint a tervezési együttműködési bizottság jelentése az 1976—1980. évekre készülő népgazdasági tervek összehangolásáról. A beszámolók, valamint a vitában elhangzottak alapján az ülésszak határozatokat hozott a további teendőkről. E nyilatkozat keretei természetesen nem elegendőek ahhoz, hogy részletesen ismertessem az ülésszak valamennyi határozatát. Néhány kérdésről szólnék csupán, azokról, amelyek a tárgyalásokon kiemelkedő hangsúllyal szerepeltek, és amelyekre az elkövetkező időszakban nekünk is nagy figyelmet kell fordítanunk. Elsőnek a következő, 1976— 1980-as évekre szóló népgazdasági tervek koordinációját és a hosszú lejáratú megállapodások létrehozását említem. A terv- koordináció a tagországok együttműködésének alapvető módszere. Erre és az ennek alapján létrejövő hosszú lejáratú megállapodásokra alapozva lehet kialakítani minden országban a gazdaságfejlesztési célokat Tekintve, hogy az előttünk álló időszakban kell befejeznünk a következő ötéves tervek egyeztetését, az ülésszak határozata értelmében e feladat megoldása áll most a KGST munkájának középpontjában. KÉRDÉS: Az ülésszak behatóan foglalkozott a tagországok energiaellátásával. Ebben hazánk különösen érdekelt. Hallhatnánk-e erről bővebben? VÁLASZ: Abból indultunk ki, hogy a fejlődés alapvető feltétele a zavartalan energiaellátás. Sokat tettünk az elmúlt időszakban e téren. Így a közelmúltban egyezményt írtunk alá a 750 kV-os nagyfeszültségű rendszerközi elektromos távvezeték építéséről. A mostani ülésszakon már arról volt szó, hogy az épülő Vinnyica—Al- bertirsa közötti vezetékhez hasonlóan, Lengyelország és az NDK, illetve Románia és Bulgária irányában a Szovjetunióból újabb nagyfeszültségű ösz- szeköttetést hozzanak létre. A tanácsülés elhatározta az érdekelt országok egységes energetikai rendszerének kidolgozását. Ennek az igen nagy horderejű határozatnak a megvalósítása olyan energetikai berendezések, így például nagy teljesítményű atomerőművek ki- fejlesztését, üzemeltetését teszi lehetővé, amelyek még gazdaságosabbá és biztonságosabbá teszik a tagországok energiaszükségletének kielégítését A távlati energiaigények kielégítésével azonban ennél is szélesebben foglalkozott az ülésszak. Felvetette egy, a KGST- országok energiagazdasága fejlesztését célzó hosszú távú komplex terv szükségességét. E terv magában foglalja majd a már említett egységes villamos- energia-rendszeren túl, a többi között az energiahordozó készletek további feltárását, azok minél hatékonyabb kitermelését, elosztását és felhasználását, beleértve ebbe az energia- hasznosítás legkedvezőbb módszereit, az ezeket lehetővé tevő legkorszerűbb berendezéseket csakúgy, mint az energia átalakításának és felhasználásának új megoldásait Az energia témájánál maradva megemlítem, hogy az ülésszak alatt írtuk alá a szovjet- unióbeli Orenburg körzetéből kiinduló gázvezeték megépítéséről szóló egyezményt. Ez az új vezeték nagymértékben hozzájárul energiabázisunk szélesítéséhez, és egvben a1 a p ve tő nyersanyagot szállít á petrolkémia fejlesztéséhez. Az energiaellátás valamenv- nyi KGST-ország közös gondja. megoldásából is — a helvi lehetőségek kihasználásával és ésszerű energia-gazdálkodással — mindannyiunknak ki kell vennünk részünket. Magvaror- szágon jelentős beruházásokkal fejlesztjük a kőolaj- és földgáztermelést. és na>rv gondot fordítunk hazai lignitkészletünk feltárására. kitermelésére is. Bejelentettük azt is. hogy a magyar ioar az energiahordozók szállítását szolgáló vezetékekhez szükséges telemechanikai és automatizálási eszközök. • valamint egyes atomerőművi berendezések szállításával is hozzá kíván járulni az energetikai gondok közős megoldásához. KÉRDÉS: Az energiaszükséglet kielégítése már összefügg a szocialista gazdasági integráció komplex programjának megvalósításával. Hogyan értékelték az ülésszakon az integráció előrehaladását a már említetteken kívül a feldolgozó ágazatokban? VÁLASZ: A tanácsülésen tárgyalt valamennyi kérdés összefügg az integrációs programunk valóra váltásával. Vonatkozik ez mindenekelőtt a következő ötéves tervidőszak előkészítésére. I Ami a feldolgozó iparágakat illeti, az ülésszak egyöntetűen megállapította, hogy sokat ígérőén fejlődik a szakosítás és a kooperáció mindenekelőtt a gépiparban. Általános volt azonban az a vélemény, hogy az előrehaladás gyorsabb lehet, ne. Mi is ezt hangsúlyoztuk és különösen az alkatrész- és rész- egység-szakosítás fejlesztését szorgalmaztuk. Szerintünk ugyanis ez alapvető feltétele annak, hogy a feldolgozó iparágak hatékonyságát növelni lehessen. Aláhúztuk továbbá, hogy nemzetközileg szélesebb körben kellene alkalmaznunk a fő- és alvállalkozói rendszert, illetve meg kellene teremtenünk a feltételeket ahhoz, hogy ez a rendszer országaink vállalatai között gyorsabban fejlődjék. Erre feltétlenül szükség lenne, elsősorban azért, hogy a szakosított vállalatok között fokozódjék a szállítási fegyelem és biztonság. Az ülésszak nagy felelősséggel foglalkozott a mezőgazdaság es az élelmiszeripar problémáival is. A kiemelt figyelmet indokoí. 'ja, hogy világszerte gyorsabban növekszik a mezőgazdasáigi és élelmiszeripari termékek iránti szükséglet, mint a termelés, igaz, hogy élelmiszerhiány ma még csak a fejlődő országok egy részében mutatkozik, de hosszú távon világméretű problémává válhat Ez is közös gond tehát, amelynek megoldására együtt kell felkészülnünk. Rendkívül szerteágazó és komplex feladat ez. Fokoznunk kell — éspedig intenzív módon — a mezőgazdasági termelést és ehhez számottevő beruházásokkal növelnünk szükséges a me. zőgazdasági termelés ipari hát terét, elsősorban a gépiparnak és a vegyiparnak ezt szolgáló ágait. Gondoskodnunk kell a KGST-n belül azoknak a köz- gazdasági feltételeknek a megteremtéséről is, amelyek serkentik a termelést és az export fejlesztését Ebben a komplex felfogásban kell a mezőgazda- sági és élelmiszeripari együttműködéssel foglalkoznunk az előttünk álló időszakban. Végezetül még egy kérdést említek meg: a közlekedés fejlesztését A tagországok gazdasági előrehaladásának, a kölcsönös áruforgalom óriásivá nőtt méreteinek szükségszerű következményeként kapott e kérdés a korábbinál nagyobb hangsúlyt a tanácskozáson. A köz lekedési hálózat s különösen a határállomások fejlesztése, kikötők, raktárházak építése, bővítése a tagországok közös érdeke. Vonatkozik ez ránk is, hiszen a KGST országaitól származó importunk térj étjeimé egyre bővül, s emellett országunk fontos tranzitszerepet tölt be. a tagországok egymás közötti és a tőkés Nyugat felé irá nyuió forgalmában. Ahogyan a korábbi ülésszakon, úgy most sem elvont kér désekről tárgyaltunk, hanem azokról az időszekü problémákról, amelyek országaink pártjait és kormányait elsősorban foglalkoztatják. Tárgyalásainkon fi gyelembe vettük, hogy a világ- gazdaságban mutatkozó jelenségek egész sor új probléma elé állítják a tagállamokat. Gondo, lók Itt a tőkés világgazdaság problémáira, de utalni kívánok az európai biztonsági és együtt működési konferencia várható hatására is. E konferencia minden bizonnyal kedvezőbb politikai feltételeket teremt majd összeurópai gazdasági együtt működéshez. Befejezésül hangsúlyozni szeretném. hogy a 28. ülésszak határozatai jelentős lépésekkel viszik előre országaink együttműködését, a szocialista gazdasági integráció kibontakozását. (MTI) Régi szakmai mondás: „Nem az az érdekes, ha egy kutya meg- harap egy embert; azt kell megírni, amikor az ember harapja meg a kutyát". Az életben persze kevés az effajta érdekesség. S bármennyire benne motoszkál is az újságíró fejében az ősi babona kívánta szenzációigény, leggyakrabban a szerdák, hétfők, péntekek józan valóságáról kell írnia. Hogy utólag majd mindig újra megállapíthassa: lehet, hogy a hétköznapok felszíne nem annyira csillogó, e felszín azonban gazdag, sokszínű tartalmat rejt. . . Kora délu+án tartották a MÁV békéscsabai vontatási főnökségének párttaggyűlését. Legtöbben munka után érkeztek, sokaknak még arra sem volt idejük, hogy olajos, kék vagy szürke kabátjukat átcseréljék az utcaira. A gyülekezés szokott zsongásából a beavatatlan nak ismeretlen témájú beszédfoszlányok szűrődtek ki ... a munkáról, az otthonról, meg arról, hogy a gyereknek miért ebben vagy abban az iskolában kellene továbbtanulnia. Aztán elhangzott a szokásos üdvözlés, a jelenlevők elfogadták a javasolt napirendet és Por csalmy István titkáré lett a szó. Beszámolt a taggyűlésnek a legutóbbi vezetőségi ülések eseményeiről, majd a délutáni legfőbb témára tért. Arról beszélt, hogy a kádermunka a párt tevékenységének egyik legfontosabb területe, s hogy ennek jó megvalósítása nagyban képes növelni a párt erejét, tekintélyét. Ebben még nem volt semmi új, hiszen ezek az elvek, megállapí tások szerepeltek már a Közpon ti Bizottság ülésén elhangzottakban. A továbbiakban azonban már a helyi sajátosságok is előtérbe kerültek, alapjai voltak a titkár elemzésének. Megszívlelendő dolgokról beszélt. Arról például, hogy mindenki csak addig maradhasson a különböző szintű vezetői munkahelyeken, ameddig képes jól ellátni feladatát. Ugyanakkor azonban — s ez a dolog másik, nem kevésbé fontos oldala — nem szabad valakit csak azért elmozdítani, mert „lejárt a mandátuma”, mert „szükség van cserére”. A gond sokszor nem úgy jelentkezik, hogy mit lehetne csinálni egy már nem megfelelő káderrel —, gyakran az okoz nehézségeket, hogy nincs megfelelő ember egy üres vagy megüresedett posztra. Éppen ezért szükséges, hogy a gazdasági vezetés készítsen káderutánpótlási tervet — ahogyan ez az ő területükön is megtörtént —, és azt időben vitassák meg a társadalmi szervekkel —, amit viszont már nem sikerült maradéktalanul Végrehajtani. A személyi döntéseknél az eddiginél nagyobb súllyal kell meghallgatni a párt — nem egy személyben a titkár, hanem a párt kollektívája — véleményét. E döntéseknél szélesebb körű véleménykérés, nagyobb nyilvánosság lenne indokolt az esetek többségében. Nemcsak az adott munkahelyen belül, hanem úgy is, hogy a felsőbb gazdasági vezetés előbb hallgassa meg például a vontatási főnökség, illetőleg az egész állomás gazdasági és pártvezetésének véleményét. Visszás helyzet az is, hogy a pártszervezet valakit okkal bírál, ugyanakkor a gazdasági vezetés ugyanazért vagy ugyanakkor dicséri az illetőt. Aztán újra általánosan érvényes igazságokat mondott el a titkár — mert náluk is így van: növelni kell a vezetésben az arra érdemes és arra felkészített fizikai dolgozók, nők és fiatalok számát, arányát. Közben még néhányan érkeznek, s vannak, akiknek menniük kell. A vasutas-munkában a szolgálat még jobban időhöz kötött, mint másutt. Az idő néha könyörtelenül uralja az embert. Elsőnek egy őszülő, ala- osony, szemüveges férfi jelentkezik szólásra. Senki nem hinné róla, hogy közelebb van a hatvanhoz, mint az ötvenhez. Pedig hát így van, ő maga mondja. S a sokat megért emberek tapasztalatával kezdi, hogy ha akad felkészültebb propagandista, ő harag nélkül visszalép a megbízatástól. Mert hiszen neki nem volt módjában magasabb iskolai képesítést szerezni. Amire támaszkodhatott, az az olvasás. az egyéni tanulás volt és a lelkesedés. Ha jön egy képzettebb, fiatalabb propagandista —, aki esetleg éppen a munkahely segítésével végezte tanulmányait —, szívesen átadja a helyét és segít is neki. Mint ahogy eddig is segített volna az utódnak —, ha lett volna és ha az illető rendelkezett volna megfelelő alca- raterővel. ÉS két további fontos dolgot Is megemlít Vári István. Az egyik egy -példa —, aminek tanulságát a gazdasági és a pártmunkában egyaránt hasznosítani kell. Ügy szól: ha a zenész egyetlen napot elmulaszt gyakorlásban, ez két nap elmaradást jelent művészete fejlődésében. A másik gondolat: nem jók az olyan munkavállalások, hogy mondjuk „rendben tartjuk a gépeket” —, ehhez ugyanis nem kell vállalás. Ez a legköznapibb, magától értetődő kötelesség. De vállalás lehet, hogy egy adott kollektíva, egy adott személy eredményesen akar részt venni az újítómozgalomban —, mert ez már nem szerepel a munkaköri kötelességek között. Thúri Sándor arról beszélt, hogy az értékelésnek, a minősítésnek folyamatosnak kell lennie; Szécskai Árpád a pártoktatási formák vitáinak érdekesebbé válásáról szólt; Barabás József a fegyelem javításáról mondott szenvedélyes szavakat; Fülöp Imre a gazdasági vezetés káderutánpótlási tervének elveit ismertette, s egy lassan megoldódó gondról számolt be: korábban azért nem kívánkoztak a legjobb dolgozók magasabb beosztásba, középvezetői munkakörbe, mert ez anyagi hátrányt jelentett volna nekik — a bérrendezések következtében azonban most egyre több tehetséges fiatal érdeklődik e fontos posztok iránt. Porcsalmy István válaszolt a hozzászólásokra, foglalta össze az elhangzottak tanulságait. Ez utóbbiak közül különösen fontosak voltak: a gazdasági vezetésnek gyorsabban kell reagálnia a dolgozók javaslataira, megjegyzéseire; a pártvezetésnek jobban kell gyümölcsöztetnie a Marxizmus—L eninizmus Esti Középiskolát és esti egyetemet végzettek tudását; segítséget jelentene a helyi pártoktatási formák előadásain, szemináriumain a felsőbb pártszervek rendszeres látogató, ellenőrző tevékenysége. Ez utóbbiakhoz kapcsolódott a taggyűlés utolsó napirendi pontja Botyánszki András értékelte a pártoktatási évadot és átadta a hallgatóknak bizonyítványukat. Egyszóval: szenzáció nem történt a taggyűlésen. Ami különben átlagos vagy annál valamivel jobb volt — így mondta az egyik résztvevő, hajdan volt iskolatársam, s hiszek abban, amit mond. De a szenzáció hiánya ellenére is tartalmas, érdekes volt a párttagok fóruma. S színes. A részvevők többségének ruhája, s a felmerült józan, gyakorlati kérdések okán acélszürke. Amit sokan unalmas, hangulattalan színnek tartanak. Annak ellenére, hogy az acél korunk legfontosabb, s legsokoldalúbb anyagai közül való. Amiből nemcsak sin, mozdony, vasúti hid készül, hanem ezek mellett acélból vannak az ekék és az órák. az űrhajók és orvosi műszerek. az esztergapadok és nyomdagépek alkatrészei, is. . . (Daniss Győző) Párttaggyűlés acélszürkében
