Békés Megyei Népújság, 1974. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-16 / 139. szám
r Nem értették, hogy mit kérdeztek E nnek az írásnak legalább négy „címszereplője van, Egy orosz újságíró, egy angol színházi rendező és két — valójában jóval több — magyar. Közülük a külföldiek, akik nem értették az említett kérdéseket 'és hazánkfiai, akik feltették azokat. És az értetlenségnek nem a nyelvi különbség volt az oka. Annál kevésbé, hiszen a tolmácsok mindkét esetben kitűnően oldottak meg feladatukat. Az első eset: az újságírótól többek nevében azt kérdezte a „szóvivő”, miként oldják meg náluk, hogy a nők ne kapjanak — azonos munka esetén — a férfiakénál kisebb fizetést, hogyan érvényesül az egyenjogúság „egyenlő munkáért egyenlő bért” — összetevője. A válaszadó részletesen el- ' mesélte, hogy hazájában törvény van az egyenlő bérre, hiszen nem az a döntő, hogy az illető feladatot Ivanov vagy Ivanovna végezte-e el, hanem csak a munka minősége és mennyisége számít. A másik eset: a híres angol színtársulat rendezőjétől — „vi_ lagmenő” az illető — megkérdez, ték magyar kollégái, amikor az együttes nálunk vendégszerepeit, hogyan biztosítják Angliában, hogy a bemutató utáni napokon is ugyanolyan fegyelmezetten játsszanak a színészek, mint az első alkalommal, a premierközönség és a kritikusok előtt. Az angol kérte, hogy ismételjék meg a kérdést, nem érti. A tolmács újra fordított. S a kérdezett kérdéssé! válaszolt: „miért kellene ezt biztosítani?” Egyszerűen nem tudta felfogni — pedig idézőjel nélkül is világmenő az illető (vagy talán éppen ezért?) —, hogy létezik eset, amikor a színészek másképp játszanak a huszadik vagy harmincadik előadáson, mint a bemutatón. Hiszen ugyanazt a Lear királyt vagy Tartuffe-ö* viszik színpadra ugyanazok a színészek egy vagy két hónappal később is. Neki érthetetlen volt a fegyelem bármiféle lazulása. Náluk ilyen gond egyáltalán nincs. Es valami hasonló ék irdalt kezdett olyan furcsa 'bizonytalansággal részletes válaszához az orosz újságíró is. Bár tudta — hiszen nem először járt nálunk és éppen a nőkkel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik mindennap —<, hogy- nálunk is egyenjogúság van. De a kérdés után másra nem gondolhatott, mint hogy az általános egyenjogúságnak ebben a részletében valamilyen okból még lemaradtunk. Látszott rajta, hogy ez meglepte. És ezért mondta a „pofonegyszerű” megoldást: az állami vezetés hozott egy törvényt, hogy Ivanov és Ivanovna borítékja egyenlő vastagságú legyen —• és az azonos értékű munkát végző Ivanov és Ivanovna valóban egyforma borítékot kap. Persze, a törvény nálunk is az, hogy Kovács és Kovácsné, Kovács János és Kovács Juli- ka egyenlő értékű munkája egyenlő bért ér — a gyakorlat azonban jó néhány esetben nem ilyen. Van gyár, intézmény, termelőszövetkezet, ahol megsértik írott és íratlan törvényeinket: Kovácsné és Kovács Juli ka fizetése „női fizetés”, kevesebb az ugyanolyan munkát végző férfiakénál. Ez az, amit nem érthetett az újságíró vendég, ezért kezdte — szinte kisiskolásoknak való részletességgel magyarázni az egyszeregyet. Mert a józan íogSka számára tényleg érthetetlen, hogy van egy kötelező erejű törvény — amit egyesek nem hajtanak végre. Hogy vannak „női fizetések” és vannak „harmincadik előadások”. Érthetetlen, hogy valaki — aki pedig már tanulta! — ne tudja: 2x2 az 4. N álunk äs mindenkinek megtanították már az iskolában és az életben az egyszerű műveletet. Ügy is, hogy kétszer ífcettő és úgy is, hogy egyenlő munkáért egyenlő bér jár. Csak sokan elfelejtik vagy esetleg készakarva — lustaságból, hajbókolásból, egyéni érdekből — hármat vagy ötöt mondanak négy helyett És ez nagyon rossz dolog, még akkor is. ha a többség a „négy” mellett szavaz és a „négy” szellemében él. Rossz a téves számítás a többségnek, de rossz lesz előbb-utóbb a ma még tévesen számolóknak is: nem csak oroszok és nem csak angolok tartják majd érthetetlennek a kérdéseiket. Süket fülekre talál kérdésük a magunk háza táján is. Danis* Győző Komárom megyei Állami Építőipari Vállalat, TATABANYA, V„ KOMAROMI ÜT C. SZÁM állandó munkára alkalmaz: — kőműves szakmunkásokat, — kőműves brigádokat, házgyári épületek szereléséhez és dokkos épületekre, valamint — ács-állványozó, '' — vasbetonszerelő, — hegesztő szakmunkásokat és ezen szakórákban — gyakorlott, betanított munkásokat. — segédmunkásokat. IWost végző szakmunkások Ss jelentkezhetnék. Bérezés a kollektív szerződés szerint. Szállást, étkeztetést a törvényes keretek között biztosítunk. Megfelelő számú jelentkező esetén autóbusszal való szállítás lehetséges. x Szépek ezek a színes ceruzák Szereted ezt a dömpert? — Igen, de az igazi jobb, mert az magától megy, ezt meg tob- ni kell. Űj élmények, sokatmondó szavak ezek Töviskesem. A sárréti határok szigetén, a lakott területektől 16 kilométerre élő gyerekek alig két hónapja ismerték meg az óvodai örömöket. mar megszokta az új környezetet. Vegyes csoportban folyik a munka. A nagyobbak egyre többet segítenek az óvó néninek, Vi_ gasztalják az olykor még pityergő legkisebbeket, beavatják őket a játékba. Mostanában mindig esik az eső, de ha újra kisüt a nap, máris birtokba veszik Töviskesi óvodások Q Bem mrni Most már ők is hallgatnak meséket, játszhatnak naphosszat a valóság hozzájuk méretezett másolataival. Élvezhetik a nékik is kijáró, a hozzájuk is (épp úgy, mint bárkihez) méltó gyermekkort. Az állatni gazdaság és a szeghalmi tanács egy évvel ezelőtt írta alá az óvoda létrehozásáról szóló megállapodást. Az egykori uradalmi épület átalakítására a gazdaság 250 ezer forintot ajánlott fel, és megannyi társadalmi munkát (Ez utóbbi csaknem 80 ezer forint értékű lett). A berendezést a tanács vállalta. Megkezdődött a munka. A gépműhely szocialista brigádja mászókát, libikókát, lengő- hintát csinált Az építőbrigád 280 társadalmi munkaórában alakította át az épületet. Az utolsó simításokat a szülők végeztek el. A 30 férőhelyes óvodában két szépen berendezett foglalkozási terem, öltöző, melegítő konyha és korszerű fürdőszoba van. A falakra most készülnek a suba- szőnyegek, a szekrényekben szaporodnak a legkülönbözőbb játékok és masekönyvek. Az óvodaközösség legkisebb tagja kettő, a legidősebb hatéves. Kiss Márta Judit óvónő meséli, hogy a gyerekek legtöbbje csodálkozva lépett be ide az első nap, hiszen soha nem járt óvodában, de haa kertet, a játszóterek Nagyon várják ezt a pillanatot. Egyikük- másikuk naponta többször lesi az ablakot, hogy kikiálthassa a nagyszerű hírt. És izgatottan várják már a sohasem látott fürdő- medencét is, amit az óvodakertben még a nyáron megépít a gazdaság A őszibarackfák és a rózsák között A nagy szabadsághoz szokott töviskesi gyerekek két hónappal ezelőtt még nagyobb szabadságot kaptak. Csak sokkal szebb és jobb körülmények között! Boldogok az asszonyok is, akik nyugodtan végezhetik napi munkájukat a tehenészetben és az új lucernaüzemben. Ahogy így elmélkedünk, jö- vünk-megyünk a csöppségek között — elérkezik az ebédidő. Salátalevest és borsostökányt hoznak át a gazdaság üzemi konyhájáról. Persze nem annyira borsosat, amilyet a szülők kapnak. Izgés-mozgás indul, már a fényképezőgép sem olyan érdekes. Asztalhoz ülnek a néhány éves emberkék és falatoznak serényen. Észrevétlenül távozunk. Kádár Antal, az állami gazdaság szakszervezeti titkára az ajtóból szól vissza az óvónőnék: Ügy emlékszem. így kell befűzni Hamarosan kapnak tőlünk televíziót és magnetofont És szóljanak. ha valamire szükségük van. Nem mindegy az, milyen környezetben nőnek fel a mi töviskesi gyerekeink. (Rétby—JJeméuyt A BÉKÉSCSABAI HÜTÖHÁZ felvételre keres HEGESZTŐ, VILLANYSZERELŐ, LAKATOS SZAKMUNKÁSOKAT és PORTÁSOKAT. 84869 1971 JÜNIUS 16. akkor, az öreg néni. , «
