Békés Megyei Népújság, 1974. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-16 / 139. szám
SZIKRÁZÓ LÁNYOK Bemutató utáni elmélkedés egy új magyar filmről c D 1 ■ v op-mozi, pop-zene! — így, ezzel a jeimon- \ dattal reklámozzák Bacsó Péter új ma- I gyár filmjét, amely pontosan a tizedik a y művész alkotómunkájában. A Szikrázó I lányok vitathatatlanul újszerű próbálko/ '' kozás, hiszen ilyen még nem született a ‘ ■—> honi filmgyárakban. A rendező — aki Zimre Péterrel együtt írója 1» a filmnek — abból indult ki, hogy a boldogtalan szerelem okozta kusza érzésvilágot legtalálóbban a zene fe_ jezheti ki. Élűért szövetkezett Vukán Györggyel, a kitűnő zeneszerzővel. Fazekas Lajossal, a dalszövegek írójár val, valamint a népszerű Mikrolied és a Skorpió együttessel, hogy olyan művészi ötvözetet alakítsanak ki, amely elsősorban a zenére támaszkodva fejezi ki a szereplők gondolatait és a rendező mondanivalóját is. Tetten érhető ebben az alkotói szövetségben egy másik szándék is, amely így fogalmazható meg: a modern zenére érzékeny fiatalokat megnyerni a mozi számára. A vállalkozásról, a törekvésről csakis azzal az elismeréssel és buzdítással szólhatunk, amely mindig kijár azoknak, akik új utakat törnek a kitaposott régi helyett. Más kérdés, hogyan sikerül az „áttörés”, milyen ötvözetet eredményez a történet, a kép és a zene.- így vizsgálva, bizony eléggé felemás film született a fentebb már említett alkotói szövetségből. Egy kisváros konzervgyári leányszállásával indít a film. Kora reggel van és vasárnap. A kedves és nagyon csinos lányok éppen öltözködnék és várják a fiúkat. Közben énekelnek a vasárnapról, a boldogságról, a szerelemről. Lent, az utcán a fiúk énekelnek hasonló témakörben. Csak két lány marad a szálláson, az egyik a csinos Brigitta, akit elhagyott a kedvese, a másik a magányos Erzsi, akinek eddig még nem jutott a boldogságból. Ok is énekelnek. Aztán Brigitta elindul, hogy megkeresse a fiút... A kezdés hangulata igazi musical, amely nem nélkülözi a költészetet sem. A zene nagyszerűen illeszkedik a történethez, sőt kifejezi annak mondanivalóját is. Igaz, éltkor még joggal hisszük, hogy Brigittáról, az ő boldogságkereső szerelméről és csalódásairól szól a film. Arról, hogy mennyi buktatót állít az élet egy faluról városba került „szikrázó” lány elé. Mindez megtalálható a filmben, csak éppen nem íő vonulatában, mellékszálként csupán. A film ugyanis témát vált, áthelyezi a színhelyet a konzervgyárba, mégpedig azzal a céllal, hogy az üzemi demokráciáról, a vezetési módszérekről közöljön nagyon fontos és aktuális gondolatokat. Ezen a váltáson nem is csodálkoznánk — ismeave Bacsó eddigi filmjeit, témáit —, ha a zene az üzemi gondokat is ugyanúgy ki tudná fejezni, mint a szerelem problémáit. Nem tudja, vagy legalábbis ebben a filmben az nem sikerül. Pedig a gyárban is ugyanazok a csinos és „szikrázó” lányok énekelnek, akikkel a film elején megismerkedtünk. A zene most is magával ragadó, ötletes a szöveg, s a dallamok lírai hatásokra törekszenek. De ugyanakkor hétköznapiam naturális a kép, amely igazi gyárat és igazi gépeket mutat, É6 ennivalóan igazi a paradicsom is, amivel a nők megostromolják a csendőr- ködő művezetőt. Bármilyen furcsa, de azt kell mondani, hogy a színpad stilizált világában könnyebben illeszkedne a zene a történethez, miqt a filmben, amely_ ben Zsombolyai János egyébként nagyvonalú, csodálatos színekben pompázó képsorai szinte valósághű hangulatot teremtenek. S e hangulat ellen szól a zene. Néhány jól megkomponálható, hatásos jelenet kedvéért a prózai vonalon is megalkudtak az alkotók, mégpedig az ésszerűség rovására. A hatalmaskodó művezető — aki mellesleg Hitler-bajuszt visel — meg- leckéztetése önmagában ugyan remek jelenet, de felmerül a kérdés: hogyan dolgozhat ilyen kiskirálykodó típusú figura egy humanista igazgató mellett? És ha már ilyen jó és nagyszerű ember ez az igazgató, akkor miért nem jön rá előbb arra, hogy a bölcsőde fontosabb és így elsőbb is, mint a horgásztanya? Nyilván csak azért, mert akkor elmaradna egy másik ötletes jelenet, amelyben a lányok és az asszonyok arisztopha- nészl módszerekhez folyamodva szüzességet fogadnak mindaddig, amíg fel nem épül a böcsőde. A film társadalmi hevülete, mondanivalójának igazsága-vitathatatlan, Érezhető az a szándék is, amely a szórakoztatás irányába lendíti a történetet. A zene és a humor jelenléte azonban nem pótolja a szereplők egyéni karakterét, amelyeket bizony elég vázlatosan rajzoltak meg az alkotók. A Brigittát alakító Bánsági Ildikó és az Erzsit megszemélyesítő Bodnár Erika te_ hetséges igy ekezettel lavírozott a próza és a költészet, a humor és az érzelgősség között. Avar István igazgatója, Madaras József művezetője nem nyújthatott többet a vázlatnál. A magyar film-musical megteremtéséig bizonyára még hosszú az űt, de a Szikrázó lányokkal Bacsó elindult. Igaz, még gyakorolni kell a musicalt. Az alkotóknak és a nézőknek is... Markusz László Loreley Lakatos István Folyó felett ülsz bérchegyen, kőszívű, kőerkélyeden. Ezüsttel szőtt fürtjeidet ott növeszted — vajon kinek? Ember szerelme a habok fenekén meg fűi, tudhatod. Miért merítsz mégis, felelj, az ár mélyére, Loreley? Az agy szürke tája felett arcod, mint rögeszme lebeg: erek vérfolyamára vetül gyötrelmes árnya. Az életem darabjai Toldalagi Pál Esek a lompos, álmos utcák, ezek a földbe süllyedő kis házak az én életemnek darabjai. A fa, a kö s a vas szelíden összeálltak bennem is egyszer, ahogy itt vannak; ahogy a vén akácfa általában megtámaszkodik a háztetőben. De a legszebb ■ a szent jánosbogámyi fény, ahogyan ide-oda repked az ablakoknak üvegén. ÚJ KÖNVV A Kossuth Könyvkiadónál megjelent a Marx és Engels Magyarországról című kötet, amely a marxizmus— leninizmus klasszikusainak magyar vonatkozású cikkeit, leveleit, illetve írásait, ilyen vonatkozású szemelvényeit tartalmazza. Több száz illusztrációval látott napvilágot Aradi Nóra A szocialista képzőművészet jelképei című reprezentatív albuma, amelyet a kiadó Corvinával közösen jelentetett meg. Marcel Cachin, a francia kommunista mozgalom kiváló harcosa tnásodik világháború alatti, Párizsba szöktetésének izgalmakban bővelkedő történetét mondja el A megszállás éjszakája című könyvében Jsan Laffitte. Két érdekes képzőművészeti kiadvány is megjelent. Az egyik a fertódi Esterhá- zy-kastélyról készült fotóalbum, amely Rácz Endre képeit tartalmazza, Marót János bevezetőjével. A másik kötet Fitz Jenő, Gorsi- um-Herculia, Tác című kiadvány, amely a Műemlékeink sorozatban látott napvilágot; az első kiadvány gazdája a Corvina, az utóbbié a Pannónia. A Gondolat Könyvkiadó jelentette meg Bárczi Géza, a magyar tudomány nagy örege gondolatébresztő kis könyvét, Nyelvművelésünk címmel. A „száguldó riporter” Egon Erwin Kisch riportjaiból ad jól sikerült válogatást egy új kötet,“ Szenzáció! Szenzáció! címmel. Két hanglemezmellékletet is tartalmaz a most harmadik kiadásban az üzletekbe kerülő kötet, Fischer Sándor: A beszéd művészete című könyve. A Magvető Könyvkiadó új könyve Jász Dezső: Hugenották című, sok érdekes képpel illusztrált tanulmánya. Az Európa Kiadó népszerű Modern Könyvtárának legfrissebb kötete Le Clézio: A háború című regénye. Ä magyar—csehszlovák közös kiadásban jelent meg — a budapesti Európa és a pozsonyi Madách kiadó közös gondozásában — Bozena Nemcova híres regénye, a Nagyanyó. A Napjaink költészete sorozatban látott napvilágot Edith Sitwell: Káin Árnyéka című verseskötete, Szemlér Ferenc fordításában és utószavával. A Zeneműkiadó Ismét megjelentette Kodály Zoltán: Utam a zenéhez című kötetét, amely a nagy zeneszerző Lutz Besch-sei folytatott öt beszélgetését tartalmazza. A nagy muzsikusok életének krónikáját Ismertető Napról napra. . . . sorozat ötödik kötete Richard Wagner életének krónikája. Eösze László tollából. F. KRIVIN három karcolata SZOMSZÉDOK Az út egyik oldalán a Fennhéjázás, a másikon pedig az Ostobaság lakik. Jellemük nem hasonló, de jól megférnek egymással. Elmegy egyszer az Ostobaság a Fennhéjázáshoz: — Óh kedves szomszéd, micsoda öröm ért! A csűr már évek óta vizes, a tehén pedig állandóan betegeskedett. Tegnap beomlott a tető, és agyonütötte a tehenet. Mos egyszerre két bajtól is megszabadultam. — Ez igen — szólt a Fennhéjázás. — Szeretném, ha megünnepelnénk ezt az eseményt — folytatta az Ostobaság —, vendégeket akarok hívni. Tulajdonképpen tanácsért jöttem, hogy kiket hívjak meg. — Hívj mindenkit — felelte a Fennhéjázás, —, különben azt hiszik, hogy szegény vagy. — De nem lesz az sok? — búslakodott az Ostobaság. — Mindent el kell adnom, hogy meg tudjam kínálni őket. — Akkor is ezt kell tenni — erösködött a Fennhéjázás —.lássák, milyen gazdag vagy! Eladta mindenét az Ostobaság, meghívta a vendégeket. Ettek, ittak,. , . majd elmentek, az Ostobaság pétiig ottmaradt az üres házban. A Fennhéjázás viszont megsértődött: — Most mindenki rólad beszél. Engem észre sem vesznek. Mit tegyek? Adj valami tanácsot! — Gvújtsd fel a házad — tanácsolta az Ostobaság. — A tűzvészre mindenki ösz- szefut. "A Fennhéjázás f°v is tett, felgyújtotta a házát, összefutott a nép, mindenki a Fennhéjázásra mutogatott, aki nagyon elégedett volt, viszont nem sokáig örülhetett. A ház leégett, az emberek elmentek. A Fennhéjázás az utcán maradt. Álldogált. majd 'felment az Ostobasághoz. — Fogadi be, szomszéd. Nincs hol laknom. — Gvere. — hívta az Ostobaság. Lakj itt nálam. Sajnálom, de nem tudlak megvendégelni semmivel, semmim sem maradt. — Ha így van, akkor jó ígv is! — mondta a Fennhéjázás. — Csak ne nagyon mutassuk, hogy üres minden ! Azóta együtt élnek, egy lénésre sem tágítanak egymástól. Ahol az Ostobaság, ott fel tót len megtalálható a Fennhéjázás is. Ahol pedig a Fennhéjázás. ott mindig jelen van az Ostobaság. egyáltalán nem „tik-tak”-ot mond. — Oh-ah, óh-ah, óh-ah — hallottam most már tisztán. Majd az Öra érthetően megszólalt: — Óh. milyen rabszolgaélet! — kesergett. — Állandóan körbejárni, _egy perc nyugalom nélkül. És még súlyt is akasztottak rám De minek? Mennyivel köny- nyebb lenne nélküle! Hamarosan elhalkult az Öra hangja, fülemet pedig sóhaj ütötte meg: — Öh-ah, meghalok. . . Felugrottam, felhúztam a súlyt. És az Öra ismét rá- kezdte dalát: „Tik-tak, tiktok”. Lefeküdtem, és elgondolkoztam az Öra különcségén, azon, hogy meg akart szabadulni feleslegesnek vélt terhétől. Majd az óráról olyan emberek jutottak eszembe, akik szintén meg akarnak szabadülni attól, amit saját szemszögükből feleslegesnek ítélnek. A KÉT KO A FELESLEG ES TEHER A házban csend volt. Csak — Tit-tak. tik-tak — járt az Óra járt. Valahogy ki- az Óra. de hangja fáradtment az álom a szememből, nak. örömtelennek tetszett. Feküdtem és hallgattam az Amikor jobban megfigyeiéi neszeit. tem, úgy tűnt, hogy az Űra A part közelében két kő hevert, két elválaszthatatlan jóbarát. Naphosszat sütkéreztek a verőfényben, és boldogok voltak, mert közelükben a tenger mormogott^ semmi sem zavarta nyugalmukat, békés pihenésüket. Egyszer azonban hatalmas vihar kerekedett. Egy óriási hullám felragadta az egyik követ, és mélyen begörgette a tengerbe. A másik erősein kapaszkodott a földbe, és így a helyén maradt. Sokáig alig tért magához a félelemtől, de ahogy kissé megnyugodott, máris úi barátokat talált a kiszáradt, széttöredezett aevag- rögökben. Ezek reggeltől estig hallgatták a Kő meséjét arról, hogyan dacolt a hatalmas viharral. Mindezt a Kő annyiszor elmondta, hogy lassan hősnek kezdte érezni magát. Teltek az évek. . . A nap forró sugarai kikezdték a követ. Már nehezen lehetett megkülönböztetni barátaitól, az agyagrögöktöl. Egyszer egy hatalmas hullám egy csillogó követ vetett ki a partra, — Üdvözöllek barátom! — kiáltott rá a szétporladó kőre Az elcsodálkozott. — Bocsásson meg, most látom önt először!. — Ej, te! Elfeledted már, hogy mennyi időt töltöttünk egymás mellett a parton mielőtt a hullám engem elsodort? És akkor elmesélte öreg barátjának, mit látott, mennyi érdekeset tapasztalt a tengerben. — Gyere velem! — hívta — Ott láthatsz igazi éle-* tét, ott ismerheted meg az igazi vihart! Az öreg Kő ránézett agyag-barátaira, akik megremegtek a vihar szó, hallatán, majd így szólt: — Jó már nekem itt fs, nem megyek, — Te tudód — válaszolt a csillogó Kő, és egy felfutó hullám hátán eltűnt a mélyben A parton maradottak sokáig hallgattak. Végül az öreg Kő szólalt meg: „Szerencséje volt. és most fenn- hordja az orrát. Megérte kockáztatni az életét ezért? Nincs igazság!" és agyag- barátai egyetértőén mormogtak. Fordította: Sass Atilla
