Békés Megyei Népújság, 1974. május (29. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-01 / 100. szám

Hazánk ifjú nagykövetei Ludwigsfeldei riport i „A világirodalom gyöngyszemei” AZ ÖTÖDIK emeleten ma­gyar zászlót csattogtat a szél. Hideg szél. Azt mondják a srá­cok, hogy itt Ludwigsfeddében mindig hűvös van. Talán már az óceán hatása ez. Mittelganghause, így hívják az itt dolgozó magyar fiatalok hétemeletes szállodáját, Köny- nyen rá lehet találni, hiszen leg­alább kétszáz motorkerékpár so­rakozik a ház előtt, a szabad ég alatt. Majdnem mindenkinek van motorja. A legtöbb termé­szetesen NDK-márka: MZ. Aki kikerül ide, annak első dolga, hogy motorra gyűjtsön. Nem ne­héz összeszedni a pénzt, hiszen átlagban havi 6—700 márkát ke­resnek. No meg olcsó is a mo­tor, és hagyomány is a magyar fiúk között. Hét évvel ezelőtt írta alá az NDK ég Magyarország a ma­gyar munkaerőre kötött szerző­dést. Egy évvel később érkeztek meg az első szakmunkások, be­tanított munkások. Általában háromévenként váltják egymást. Jelenleg 12 ezer magyar fiatal dolgozik, illetve tanul szakmát az NDK városaiban. LUDWIGSFELDE Berlin kül­városa. A magyar kolónia lakói az itteni IFA autógyárba járnak reggelente. Korán kelnek, leg­többen hatkor kezdenek. Felbőg­nek a motorok, aztán délutánig csend van a ház körül. Három órakor ismét magyar szavakat hallani. „Gyere már! Kenyeret is hozzál! Kipróbálod a motort?” Eleinte úgy érzi magát itt az em­ber, mint egy szigeten. Később látja csak, hogy a szigetlakok nincsenek egyedül. Befogadta őket a városka, ez a második hazájuk. — Az első években voltak ki­sebb-nagyobb problémák. Ez most már szinte ismeretlen. Megerősödött az önfegyelem. So­kat dolgozott ezért a fegyelmi bizottság és a KISZ-szervezet, hiszen voltak, akik azt hitték, itt mindent lehet. Azóta összerázód­tunk. Jól érezzük magunkat. Szeretnek bennünket az itteniek. Mindenki becsületesen dolgozik, érzik, milyen felelősséggel jár az itteni magatartás — mondja Kiss Károly, aki öt éve dolgozik az NDK-ban. A Magyar Kommu­nista Ifjúsági Szövetség országos végrehajtó bizottságának itteni tagja. Az ezzel járó feladatokat üzemi munkája mellett látja el. Általában esténként, szombaton és vasárnap, de ha szükséges, ak­kor szabadnapot kap. A szobában vitrin őrzi kitüntetéseit: KISZ Érdemérem, jelvények a szocia­lista munkáért, oklevelek. Gyor­san eltereli róluk figyelmemet: — A SZOCIALISTA gazdasá­gi integrációról azelőtt csak hal­lottunk. Itt a kellős közepén va­gyunk. Naponta tapasztaljuk elő­nyeit és hiányosságait. A szak­munkáscsere előnye, hogy egy idegen nyelvvel és egy újabb ter­melési technológiával tér haza a munkás. Itt az NDK-ban például több tonnás gépek nyomják az 1- es, 2-es lemezt. Nálunk ez a technológia nincs meg, nincse­nek présbeállító szakemberek. Németh Péter szól közbe. A Frankfurt—Potsdam—Rostock megyei KISZ-bizottság 22 éves szervezőtitkára. Hegesztő. Há­rom éve él az NDK-ban. — Vagy egy másik példa! Itt a korszerű, argon védőgázos he­gesztést alkalmazzák. Másfél éves tanfolyamot végeztünk, ko­moly vizsgákat tettünk. A baj az, hogy otthon nem tudnak fogadni bennünket ezzel a technológiá­val. És azzal sem, amiről Karcsi beszélt. Kiss Károly: — Egyszóval: Az integráció hiányossága, hogy na­gyon kevés magyar gyár kooperál az NDK gyáraival. így otthon nincs kihasználva az itt szerzett tapasztalat. A kint dol­gozó magyar párt-, szakszervezeti és KISZ-vezetők minden segít­séget megadnak a szakmai fejlő­désünkhöz, de az otthoni gazda­sági vezetők nemigen mozgo­lódnak. A Ludwigsfeldében dol­gozók tapasztalatait az Ikarus- gyár is hasznosíthatná. ‘ Ehhez persze át kellene állnia az it­teni technológiára. Árad a szó. A város fenyő- és nyírfaerdőire közben leszáll az este. Az internacionalizmusról beszélgetünk. Egymás szavába vágva mondják, hogy ennek leg­jobb iskolája egy másik nép köz­vetlen megismerése! A kint élők között a testvériség nemcsak el­mélet. A távolság pedig a ha­zaszeretetei is erősíti. CSENGETNEK. Egy magyar fiú jött a párttagbélyeget fizet­ni. Átadja a márkát, Karcsi be­jegyzi egy füzetbe. Váltunk né­hány szót. örül, amikor megtud­ja, hogy otthonról jöttem. Hirte­len sült csirke illata csapja meg orromat. Péter felygrik. — Erről megfeledkeztünk! — mondja ne­vetve. Néhány perc múlva jó­ízűen falatozunk. Egészben sült a pipi, kitűnő ízt kapott a bele­rakott vöröshagymától. A fiúk délben a gyárban ebédelnek, de este legtöbben maguk főznek. A kolónia kétszobás lakásaiban négy-négy lakó van. Teljes az összkomfort. Berendezett kony­ha, fürdőszoba. Péterék nagyobb szobája egyben amolyan hivata­los helyiség is, Két nagy, mo­dern fotellel. Az egyik falat polcrendszer borítja. Ök csinál­ták. Roskadozik a magyar- és a világirodalom könyveitől. Lent a pincében van egy nyolcszász kö­tetes magyar könyvtár. A koló­niák között rendszeresen cserélik a könyvállományt. Náluk 135 be­iratkozott olvasó van, de Karcsi szerint ez csalóka szám, mert ke­vesen olvasnak rendszeresen. Nem így vannak viszont az új­ságokkal. A ludwigsíeldeielonek sok Népszabadság, Magyar If­júság és Magyarország jár. Két- három napos késéssel kapják meg ezeket. A hírekről a tele­vízióból értesülnek. Néhány ki­vétellel minden lakásban van televízió. Varrnak, akik elődeik­től vették meg a készüléket, 50—60 márkáért. Hat csatornán fogják az adást — Mindig csinálunk valamit — mondja Nagy Péter. A múlt hetem sakkverseny volt. azelőtt megyei úszóversenyt rendeztünk, szombaton német nyelvi vetél­kedőnk lesz Rostockban. Van egy híres néptánc-csoportunk. Állandó műsoruk van. Járőrver­senyeket csinálunk évfordulókon, és országjáró kirándulásokat. Úttörőtábort építettünk társadal­mi munkában. A VIT-en a ma­gyar delegáció mellett dolgoz­tunk. Az idén választások voltak és bekapcsolódtunk az NDK fel- szabadulása 25. évfordulójának előkészítésébe. Egyébként sokan udvarolnak szabad idejükben, moziba járnak, motoroznak. Né- hányan felvételi vizsgára készül­nek. KECSKEMÉTI barackpálinkát tölt a házigazda. A polcon meg­pillantok egy matematika köny­vet. Péter is felvételire készül. A budapesti Műszaki Egyetemre. Ötödmagával javasolta az itte­ni KISZ Központi Bizottság. Nincs érettségije, ezért majd ti­zenkét hónapos előkészítőre kell járnia. Karcsi is hazamegy az ősszel. A jogtudományi karra je­lentkezik. Mindketten jól beszé­lik már a német nyelvet, de sze­rényen mondják, hogy azonnal tanulni kezdik, ha hazamennek. Tapasztalatajk szerint a kint dol­gozó magyar fiatalok közül saj­nos legtöbben nem törődnek a nyelvtudással. Éppen csak beszé­lik. Egy évig kötelezően tanulják, de azután nem foglalkoznak ve­le. (Azt hiszem, később rájön­nek majd, mit szalasztottak el!) ÉJFÉL VAN. Világslágereket sugároz egy angol adó. Kime­gyünk az erkélyre. Idevilágíta­nak a városka neonjai. Hallga­tunk. Arra gondolok, hogy 12 ezer magyar lány és fiú alszik most itt, a Német Demokratikus Köztársaságban. Üvegesek, rá­diószerelők, írógépgyáriak, prés­gépesek, lakatosok, vegyimunká­sok. Szövőnők, esztergályosok, hajógyáriak. Sokan közülük már évek óta laknak itt. Az erkélyek lomjai is ezeket az éveket idé­zik. A motor rozsdás kereke, szá­raz biciklikülső, öregedő gumi­matrac. poros tejesüveg. Úgy mint otthon. Péter töri meg a csendet: — Levelet kaptam az anyám­tól. Azzal kezdi: „Kisfiam! Az, hogy hiányzol, már nem újság.” Igazán szép és gazdag évek voltak ezek itt, de most már na­gyon vágyódom haza. Várjuk a váltást* Réthy István Békés megyében A Megyei Művelődési Központ rendezésében áprilisban' májuk­ban A világirodalom gyöngyszemei sorozatában megyénk 20 közsé~ gének és Békéscsaba, Gyula, valamint Békés sok száz, sok ezer irodalomkedvelője találkozott és találkozik klubokban, művelődési házak termeiben a budapesti Madách Színház két fiatal művészével, a sorozat egy-egy részének előadójával, Bencze Ilona és Papp János színművészekkel. Bemutatkozásként elmondták röviden eddigi benyomásaikat, az előadói estek születésének történetét. Papp János: Az orosz roman­tika irodalmából kezdtem, fel­kérésre a készülést. Aztán vala­hogy hozzájött a realizmus is. Sok ezer oldalt olvastam el, amíg kikristályosodott bennem a hatvan perc műsora. így hát nem tudok keresztmetszetet ad­ni a XIX. századi orosz iroda­lomról, csak szemelvényeket szavalok, mondok el. Bencze Ilona: Amit én szeret­nék átadni a közönségnek, az egy parány a reneszánsz angol irodalomból. Shakespeare neve bizonyára nem ismeretlen az emberek előtt. És ha mpgis? Szeretném, ha találkozásunk után mar nem lenne az. Remé­lem, sikerül. Papp János: Amikor belép az ember az elkövetkezendő egy óra színhelyére, már éreznie kell: a közönség mit is vár tő­lem. Elsősorban azt szeretnénk visszaadni, amit a költő, az író művében mondani akart. Ami a több, az az, hogy mi választot­tuk ki, a mi hangunkon, felfo­gásunkon keresztül szólalnak meg. Bencze Ilona; Miért jó ezt csinálni ? Egy-egy ilyen alka­lomkor nincs meg a színház vé­dettsége, szemtől szemben, egy« magunk állunk a közönséggel, a nézővel szemben. Egy varázsla­tot szeretnénk elindítani, amely­nek a vége: mindenkihez köze­lebb kerüljön például Puskin, Shakespeare; vagyis az iroda­lom, a művészet darabja, Legközelebb, májüs 2-án Papp János Eleken, Csorváson és Me. zőberényben, Bencze Ilona pedig május 6-án a békési és csanád- apácai művelődési házaikban,, valamint a békéscsabai 635. sz. Szakmunkásképző Intézetben tartja meg előadóestjét. (N. L.) Tutit** a Tisxán Megkezdődött a vízi élet, a Tisza szegedi szakaszán. Állomáshelyükön vannak már a csónak - és úszóházak, a „.Szőke Tisza” hajószálló. Képünkön; a ..Szőke Tisza” hajószílló és étterein ÍMTI Fotó: Tóth Béla felvétele ™ KS) Bímmcm.as? 1874. MÁJUS h e Játszótér társadalmi ■unkában Szeghalmon a különböző vál­lalatok ég intézmények dolgo­zói az elmúlt heteikben több játszótér építését vállalták, il­letve csatlakoztak a mozgalom­hoz. A 29-es választókörzet ta­nácstagja. Czebe Lajosné a ta­nácsülésen szóvá tette, hogy a Bajcsy-Zsilinszky utcában szük­ség lenne egy új játszótérre, s a lakók társadalmi munkában vállalnák a létrehozását. Ezt segítette a nagyközségi tanács, amikor felajánlotta, hogy biztosítja a játszótér felszere­lését. hintát, homokozót stb. A lakók pedig a tereprendezést vállalták. A kezdeményezéshez csatla­koztak a Péter András Gimná­zium és Szakközépiskola diák­jai, s a KISZ-szervezet tagjai szervezték meg a munkát. Vállalásukat teljesítették, ami értékben 18 ezer forintot jelent. De ennél sokkal értékesebb az. hogy sikerült létrehozni az új játszóteret társadalmi összefo­gással. A nagyközségi pártbi­zottság, a tanács, valamint a 29-es körzet lakói és a diákok április 30-án avatták ünnepé­lyes keretek között az új ját­szóteret

Next

/
Thumbnails
Contents