Békés Megyei Népújság, 1974. május (29. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-01 / 100. szám
Hazánk ifjú nagykövetei Ludwigsfeldei riport i „A világirodalom gyöngyszemei” AZ ÖTÖDIK emeleten magyar zászlót csattogtat a szél. Hideg szél. Azt mondják a srácok, hogy itt Ludwigsfeddében mindig hűvös van. Talán már az óceán hatása ez. Mittelganghause, így hívják az itt dolgozó magyar fiatalok hétemeletes szállodáját, Köny- nyen rá lehet találni, hiszen legalább kétszáz motorkerékpár sorakozik a ház előtt, a szabad ég alatt. Majdnem mindenkinek van motorja. A legtöbb természetesen NDK-márka: MZ. Aki kikerül ide, annak első dolga, hogy motorra gyűjtsön. Nem nehéz összeszedni a pénzt, hiszen átlagban havi 6—700 márkát keresnek. No meg olcsó is a motor, és hagyomány is a magyar fiúk között. Hét évvel ezelőtt írta alá az NDK ég Magyarország a magyar munkaerőre kötött szerződést. Egy évvel később érkeztek meg az első szakmunkások, betanított munkások. Általában háromévenként váltják egymást. Jelenleg 12 ezer magyar fiatal dolgozik, illetve tanul szakmát az NDK városaiban. LUDWIGSFELDE Berlin külvárosa. A magyar kolónia lakói az itteni IFA autógyárba járnak reggelente. Korán kelnek, legtöbben hatkor kezdenek. Felbőgnek a motorok, aztán délutánig csend van a ház körül. Három órakor ismét magyar szavakat hallani. „Gyere már! Kenyeret is hozzál! Kipróbálod a motort?” Eleinte úgy érzi magát itt az ember, mint egy szigeten. Később látja csak, hogy a szigetlakok nincsenek egyedül. Befogadta őket a városka, ez a második hazájuk. — Az első években voltak kisebb-nagyobb problémák. Ez most már szinte ismeretlen. Megerősödött az önfegyelem. Sokat dolgozott ezért a fegyelmi bizottság és a KISZ-szervezet, hiszen voltak, akik azt hitték, itt mindent lehet. Azóta összerázódtunk. Jól érezzük magunkat. Szeretnek bennünket az itteniek. Mindenki becsületesen dolgozik, érzik, milyen felelősséggel jár az itteni magatartás — mondja Kiss Károly, aki öt éve dolgozik az NDK-ban. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség országos végrehajtó bizottságának itteni tagja. Az ezzel járó feladatokat üzemi munkája mellett látja el. Általában esténként, szombaton és vasárnap, de ha szükséges, akkor szabadnapot kap. A szobában vitrin őrzi kitüntetéseit: KISZ Érdemérem, jelvények a szocialista munkáért, oklevelek. Gyorsan eltereli róluk figyelmemet: — A SZOCIALISTA gazdasági integrációról azelőtt csak hallottunk. Itt a kellős közepén vagyunk. Naponta tapasztaljuk előnyeit és hiányosságait. A szakmunkáscsere előnye, hogy egy idegen nyelvvel és egy újabb termelési technológiával tér haza a munkás. Itt az NDK-ban például több tonnás gépek nyomják az 1- es, 2-es lemezt. Nálunk ez a technológia nincs meg, nincsenek présbeállító szakemberek. Németh Péter szól közbe. A Frankfurt—Potsdam—Rostock megyei KISZ-bizottság 22 éves szervezőtitkára. Hegesztő. Három éve él az NDK-ban. — Vagy egy másik példa! Itt a korszerű, argon védőgázos hegesztést alkalmazzák. Másfél éves tanfolyamot végeztünk, komoly vizsgákat tettünk. A baj az, hogy otthon nem tudnak fogadni bennünket ezzel a technológiával. És azzal sem, amiről Karcsi beszélt. Kiss Károly: — Egyszóval: Az integráció hiányossága, hogy nagyon kevés magyar gyár kooperál az NDK gyáraival. így otthon nincs kihasználva az itt szerzett tapasztalat. A kint dolgozó magyar párt-, szakszervezeti és KISZ-vezetők minden segítséget megadnak a szakmai fejlődésünkhöz, de az otthoni gazdasági vezetők nemigen mozgolódnak. A Ludwigsfeldében dolgozók tapasztalatait az Ikarus- gyár is hasznosíthatná. ‘ Ehhez persze át kellene állnia az itteni technológiára. Árad a szó. A város fenyő- és nyírfaerdőire közben leszáll az este. Az internacionalizmusról beszélgetünk. Egymás szavába vágva mondják, hogy ennek legjobb iskolája egy másik nép közvetlen megismerése! A kint élők között a testvériség nemcsak elmélet. A távolság pedig a hazaszeretetei is erősíti. CSENGETNEK. Egy magyar fiú jött a párttagbélyeget fizetni. Átadja a márkát, Karcsi bejegyzi egy füzetbe. Váltunk néhány szót. örül, amikor megtudja, hogy otthonról jöttem. Hirtelen sült csirke illata csapja meg orromat. Péter felygrik. — Erről megfeledkeztünk! — mondja nevetve. Néhány perc múlva jóízűen falatozunk. Egészben sült a pipi, kitűnő ízt kapott a belerakott vöröshagymától. A fiúk délben a gyárban ebédelnek, de este legtöbben maguk főznek. A kolónia kétszobás lakásaiban négy-négy lakó van. Teljes az összkomfort. Berendezett konyha, fürdőszoba. Péterék nagyobb szobája egyben amolyan hivatalos helyiség is, Két nagy, modern fotellel. Az egyik falat polcrendszer borítja. Ök csinálták. Roskadozik a magyar- és a világirodalom könyveitől. Lent a pincében van egy nyolcszász kötetes magyar könyvtár. A kolóniák között rendszeresen cserélik a könyvállományt. Náluk 135 beiratkozott olvasó van, de Karcsi szerint ez csalóka szám, mert kevesen olvasnak rendszeresen. Nem így vannak viszont az újságokkal. A ludwigsíeldeielonek sok Népszabadság, Magyar Ifjúság és Magyarország jár. Két- három napos késéssel kapják meg ezeket. A hírekről a televízióból értesülnek. Néhány kivétellel minden lakásban van televízió. Varrnak, akik elődeiktől vették meg a készüléket, 50—60 márkáért. Hat csatornán fogják az adást — Mindig csinálunk valamit — mondja Nagy Péter. A múlt hetem sakkverseny volt. azelőtt megyei úszóversenyt rendeztünk, szombaton német nyelvi vetélkedőnk lesz Rostockban. Van egy híres néptánc-csoportunk. Állandó műsoruk van. Járőrversenyeket csinálunk évfordulókon, és országjáró kirándulásokat. Úttörőtábort építettünk társadalmi munkában. A VIT-en a magyar delegáció mellett dolgoztunk. Az idén választások voltak és bekapcsolódtunk az NDK fel- szabadulása 25. évfordulójának előkészítésébe. Egyébként sokan udvarolnak szabad idejükben, moziba járnak, motoroznak. Né- hányan felvételi vizsgára készülnek. KECSKEMÉTI barackpálinkát tölt a házigazda. A polcon megpillantok egy matematika könyvet. Péter is felvételire készül. A budapesti Műszaki Egyetemre. Ötödmagával javasolta az itteni KISZ Központi Bizottság. Nincs érettségije, ezért majd tizenkét hónapos előkészítőre kell járnia. Karcsi is hazamegy az ősszel. A jogtudományi karra jelentkezik. Mindketten jól beszélik már a német nyelvet, de szerényen mondják, hogy azonnal tanulni kezdik, ha hazamennek. Tapasztalatajk szerint a kint dolgozó magyar fiatalok közül sajnos legtöbben nem törődnek a nyelvtudással. Éppen csak beszélik. Egy évig kötelezően tanulják, de azután nem foglalkoznak vele. (Azt hiszem, később rájönnek majd, mit szalasztottak el!) ÉJFÉL VAN. Világslágereket sugároz egy angol adó. Kimegyünk az erkélyre. Idevilágítanak a városka neonjai. Hallgatunk. Arra gondolok, hogy 12 ezer magyar lány és fiú alszik most itt, a Német Demokratikus Köztársaságban. Üvegesek, rádiószerelők, írógépgyáriak, présgépesek, lakatosok, vegyimunkások. Szövőnők, esztergályosok, hajógyáriak. Sokan közülük már évek óta laknak itt. Az erkélyek lomjai is ezeket az éveket idézik. A motor rozsdás kereke, száraz biciklikülső, öregedő gumimatrac. poros tejesüveg. Úgy mint otthon. Péter töri meg a csendet: — Levelet kaptam az anyámtól. Azzal kezdi: „Kisfiam! Az, hogy hiányzol, már nem újság.” Igazán szép és gazdag évek voltak ezek itt, de most már nagyon vágyódom haza. Várjuk a váltást* Réthy István Békés megyében A Megyei Művelődési Központ rendezésében áprilisban' májukban A világirodalom gyöngyszemei sorozatában megyénk 20 közsé~ gének és Békéscsaba, Gyula, valamint Békés sok száz, sok ezer irodalomkedvelője találkozott és találkozik klubokban, művelődési házak termeiben a budapesti Madách Színház két fiatal művészével, a sorozat egy-egy részének előadójával, Bencze Ilona és Papp János színművészekkel. Bemutatkozásként elmondták röviden eddigi benyomásaikat, az előadói estek születésének történetét. Papp János: Az orosz romantika irodalmából kezdtem, felkérésre a készülést. Aztán valahogy hozzájött a realizmus is. Sok ezer oldalt olvastam el, amíg kikristályosodott bennem a hatvan perc műsora. így hát nem tudok keresztmetszetet adni a XIX. századi orosz irodalomról, csak szemelvényeket szavalok, mondok el. Bencze Ilona: Amit én szeretnék átadni a közönségnek, az egy parány a reneszánsz angol irodalomból. Shakespeare neve bizonyára nem ismeretlen az emberek előtt. És ha mpgis? Szeretném, ha találkozásunk után mar nem lenne az. Remélem, sikerül. Papp János: Amikor belép az ember az elkövetkezendő egy óra színhelyére, már éreznie kell: a közönség mit is vár tőlem. Elsősorban azt szeretnénk visszaadni, amit a költő, az író művében mondani akart. Ami a több, az az, hogy mi választottuk ki, a mi hangunkon, felfogásunkon keresztül szólalnak meg. Bencze Ilona; Miért jó ezt csinálni ? Egy-egy ilyen alkalomkor nincs meg a színház védettsége, szemtől szemben, egy« magunk állunk a közönséggel, a nézővel szemben. Egy varázslatot szeretnénk elindítani, amelynek a vége: mindenkihez közelebb kerüljön például Puskin, Shakespeare; vagyis az irodalom, a művészet darabja, Legközelebb, májüs 2-án Papp János Eleken, Csorváson és Me. zőberényben, Bencze Ilona pedig május 6-án a békési és csanád- apácai művelődési házaikban,, valamint a békéscsabai 635. sz. Szakmunkásképző Intézetben tartja meg előadóestjét. (N. L.) Tutit** a Tisxán Megkezdődött a vízi élet, a Tisza szegedi szakaszán. Állomáshelyükön vannak már a csónak - és úszóházak, a „.Szőke Tisza” hajószálló. Képünkön; a ..Szőke Tisza” hajószílló és étterein ÍMTI Fotó: Tóth Béla felvétele ™ KS) Bímmcm.as? 1874. MÁJUS h e Játszótér társadalmi ■unkában Szeghalmon a különböző vállalatok ég intézmények dolgozói az elmúlt heteikben több játszótér építését vállalták, illetve csatlakoztak a mozgalomhoz. A 29-es választókörzet tanácstagja. Czebe Lajosné a tanácsülésen szóvá tette, hogy a Bajcsy-Zsilinszky utcában szükség lenne egy új játszótérre, s a lakók társadalmi munkában vállalnák a létrehozását. Ezt segítette a nagyközségi tanács, amikor felajánlotta, hogy biztosítja a játszótér felszerelését. hintát, homokozót stb. A lakók pedig a tereprendezést vállalták. A kezdeményezéshez csatlakoztak a Péter András Gimnázium és Szakközépiskola diákjai, s a KISZ-szervezet tagjai szervezték meg a munkát. Vállalásukat teljesítették, ami értékben 18 ezer forintot jelent. De ennél sokkal értékesebb az. hogy sikerült létrehozni az új játszóteret társadalmi összefogással. A nagyközségi pártbizottság, a tanács, valamint a 29-es körzet lakói és a diákok április 30-án avatták ünnepélyes keretek között az új játszóteret
