Békés Megyei Népújság, 1974. május (29. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-08 / 105. szám
Osztályülésekkel folytatta munkáját az Akadémia közgyűlése Kedden a tudományos osztályok üléseivel folytatta munkáját a Magyar Tudományos Akadémia 1974. évi közgyűlése. A kémiai tudományok osztályának ülésén nyolc előadás keretéiben számoltak be a hazai analitikai kémiai kutatások helyzetéről és perspektíváiról. Az agrár-, az orvosi és biológiai tudományok osztályainak együttes ülésén a reproduktív folyamatok szabályozásának aktuális kérdéseit vitatták meg a résztvevők. Az ülésen elhangzó tíz előadás keretében olyan időszerű témák kerültek napirendre, mint a családtervezés és a népességszabályozás. illetve i azok orvosi problémái, vala- j mint népesedéspolitikánk a vi_i lág népesedési problémáinak | tükrében. A műszaki tudományok osztályának ülésén az \ osztály elnöke számolt be arról. hogyan segítik a műszaki ! tudományok művelői a fontos | népgazdasági feladatok teljesí-1 tését. Délután a matematikai! és fizikai tudományok osztálya- I nak ülésén a hazai matematikai. fizikai, számítástudományi és csillagászati kutatások feladatait vitatták meg, a gazda- I sági és jogtudományi osztályok ülésén pedig a haza} társadalomtudományi kutatások szakmai irányításának, ellenőrzésének és a tudománypolitikai irányelvek társadalomtudományi kutatásokban való érvényesítésének aktuális kérdései kerültek napirendre. (MTI) Gromiko látogatása Makariosz érseknél Nicosia Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter kedden látogatást táti, Makariosz őrsiek ciprusi köztársasági elnöknél és baráti beszélgetést folytatott vele. A szovjet diplomácia vezetője és a ciprusi államfő véleményt cserélt a Szovjetunió és Ciprus közötti kapcsolatokról, továbbá néhány, a két ország közös érdeklődésére számot tartó nemzetközi problémáról, egyebeik között érintették a kö-1 zel-keleti rendezés kérdését is. • Makariosz elnök a maga és a ciprusi nép nevében köszönetét mondott a Szovjetuniónak, a ciprusi kérdéssel kapcsolatban elfoglalt álláspontjáért, valamint Ciprus nemzeti függetlensége és szuverenitása megszilárdításához nyújtott segítségéért. Gromiko kijelentette, hogy a Szovjetunió az eddigihez hasonlóan következetes és a ciprusi állam függetlenségének és szuverenitásának megszilárdítására irányuló politikát folytat. Mitterrand szavaz Francois Mitterrand, a Francia Szocialista Párt főtitkára, a baloldal közös elnökjelöltje (középen) május 5-én leadja szavazatát a francia elnökválasztás első fordulójában (Tclefotó—AP—MTI—KS) Asztalos szakmunkásokat A Békés m. GFV felvételre keres azonnal is felvesz a Békési Építőipari Szövetkezet Szarvasi út 42. gépésztechnikust és vizsgával rendelkező tűzoltókészülck-ellenőrt, külszolgálatos munkakörbe. Jelentkezés: Békéscsaba, Gyulai u. 2. Willy Brandt szövetségi kancellár váratlanul benyújtotta lemondását Gustav Heinemann nyugatnémet elnöknek — jelenA bonni bársonyszék A Centropress ki d l esti kommentárja Elutazott Faggyejev Nyikolaj Faggyejev, a KGST titkára kedden elutazott Budapestről. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Szita János, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok titkárságának vezetője és Papp László, hazánk KGST állandó képviselőjének helyettese. Nyikolaj Faggyejevet elutazása előtt fogadta Lázár György, a Minisztertanács elnökhelyettese, a Magyar Népköztársaság állandó ! KGST képviselője. (MTI). Magyar parlamenti delegáció utazott Egyiptomba és Szíriába Apró Antalnak, az országgyűlés elnökének vezetésével kedden reggel — meghívásra — parlamenti küldöttség utazott az Egyiptomi Arab Köztársaságba. A delegáció — ugyancsak meghívásra — látogatást tesz a Szíriái Arab Köztársaságban is. A küldöttség tagjai: Gyarmati János, az országgyűlés építési és közlekedési bizottságának elnöke, az építőipari gépesítő vállalat igazgatója. Szokola Károlv- né dr.. az MSZMP fonyódi járási pártbizottságánk első titkára. di'. Déváid József kórházi osztály vezető-főorvos és Hosszú László, a Tiszalöki Állami Gazdaság igazgatója, országgyűlési képviselőik. A küldöttséggel utazott — a delegáció titkáraként — dr. Rosta László, az országgyűlés irodájának főosztályvezetője. A képviselőket a Ferihegyi repülőtéren Péter János, az országgyűlés alelnöke, Garni Róbert külügyminiszter-helyettes, valamint az országgyűlés tisztikarának több tagja búcsúztatta. Ott volt Wagih M. Roushdy, az Egyiptomi Arab Köztársaság, valamint Abdul-Halim Kaddour, a Szíriái Arab Köztársaság budapesti nagykövete is. (MTI) Nyugat-Európa és a világ egyik több szempontból is rendkívül jelentős országa, a Német Szövetségi Köztársaság kedd reggelre arra ébredt, hogy — nincs kormányfője. A közvetlen előzmény az volt, hogy a három párt frakcióinak vezetői, akiket hétfő estére a kancellári hivatalba kértek, meglepetten vették tudomásul, hogy csak az ai- kancellár és külügyminiszter, Walter Scheel fogadja őket. Még egy-két órán át titokban maradt, majd éjjel két rádióállomás hullámhosszán nyilvánosságra került a nagy hír. amely csak reggel „robbant” igazán: Willy Brandt, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja hivatalosan bejelentette dr. Gustav Heinemann szövetségi elnöknek, hogy megválik kormányfői tisztségétől. A hírt sokan váratlannak érzik, pedig voltaképpen nem teljesen az. A jobboldal által a szó szoros értelmében a végsőkig kiaknázott és ennek érdekében minden eszközzel felfújt, úgynevezett kémbotrány nyilvánvalóan a kancellár döntésének csak az egyik és semmiképpen nem a legfontosabb oka. Willy Brandt kormányának és pártjának tevékenységét az utóbbi időben — tőzsdei nyelven szólva — bizonyos „bessz”, vagyis apály jellemezte. Ezt jól érzékeltették a legutóbbi tartományi és helyi választások eredményei, amelyek többé-kevésbé megbízható szeizmográfként jelezték a választók jelentős részének növekvő elégedetlenségét. Ennek fő oka vitathatatlanul gazdasági természetű, méghozzá zömében olyan eleve adott, objektív jelenség, amelyről nem a Brandt-kormány tehet, a sokat reklámozott „gazdasági csoda” látványos megtorpanását, az inflációs tendenciák eluralkodását, a munkalehetőségek csökkenését, amelyet egyelőre jobbára a vendégmunkások éreztek meg, nem a koalíciós kabinet hibái, hanem bonyolult hazai és nemzetközi okok összessége eredményezte (elég a nyugati valutáris rendszer válságára vagy az energiakrízisre gondolnunk.) Ez azonban természetesen nem zavarta a jobboldali ellenzéket abban, hogy a problémákat gátlástalanul — és sikerrel — felhasználja a kormányzat ellen, amelyet korábban mindenekelőtt a keleti politika támadásával próbált, de nem tudott megdön- teni. Éppen ez a tényező teszi a bonni személycserét kiemelkedően fontos nemzetközi eseménnyé. Brandt személyében nagy érdemeket szerzett politikus távozik a bonni bársonyszékből. Ö volt az első nyugatnémet kancellár, aki pozitívan reagált a Szovjetunió, a szocialista országok javaslataira: aki belátta, hogy Európának és a világnak a második világháború után kialakult realitások pilléreire kell épülnie. Ez a vonalvezetés volt — és maradt — a legnagyobb szálka a CDU— CSU vezérkarának szemében. Ez azonban semmit sem változtathat azon a tényen, hogy bárki lesz is a Bundestag május 16-i ülése után az NSZK kormányfője, nem hagyhatja figyelmen kívül, ami Bonnban és a világban eddig történt. A szociáldemokrata utódjelölt, Schmidt jelenlegi pénzügyminiszter máris kijelentette, hogy Brandt irányvonalát kívánja folytatni. Ami pedig az ellenzéket illeti, bár Strauss a választásokról beszélt. nem biztos, hogy megkockáztatja a közeli erőpróbát. Valószínűleg inkább vár addig, amíg levonul a mostani, elsősorban gazdasági gondok hulláma. Mi történik Kínában? © Az ellenség a kapuk előtt Az ötvenes évek végétől kezdve, amikor Mao Cetung a saját „eszméi” által meghatározott útra térítette az országot, a pekingi vezetők agyre-másra külső „ellenségeket” kezdtek kitalálni a kínai nép számára. A „nagy ugrást” a tajvani szorosban való ágyúzás követte, a lakosságot pedig úgy vonultatták ki munkára, hogy az egyik vállon csákány vagy kapa, a másikon pedig puska legyen. „Az ellenség a kapunk előtt áll!” — volt a jelszavuk. Amikor a tajvani „fenyegetés” körül csapott lárma csökkent, fegyveres konfliktust provokáltak ki Indiával, amellyel Kína évezredeken át békében és barátságban élt. És ismét „ellenség áll a kapu előtt!” Peking minden lehetőt megtett azért, hogy az Amerikai Egyesült Államok minél jobban belemerüljön a háborúba Indokínában, amely, mint ismeretes, szomszédos a Kínai Népköztársasággal. Ezzel kapcsolatban felidézhetjük Mao Cetung ismert életrajzírójának az amerikai Edgar Snow- nak 1965 tavaszán Kínában tett látogatását, noha az amerikai újságírók közül akkor az országba való beutazást senkinek sem engedélyezték. Mao Cetung a beszélgetés során Edgar Snow-n keresztül igyekezett eloszlatni az amerikaiaknak azokat az aggodalmait, hogy az Egyesült Államok vietnami agressziójának fokozódása esetén Kína esetleg beavatkozik a háborúba. Kijelentette Snow-nak: „Kínának nincs szándéka senkivel sem ösz- szeverekedmi mindaddig, amíg területét nem éri támadás... A kínai hadseregek nem fognak háborút viselni saját területük határain túl. Ez világos. A kínaiak csupán abban az esetben fognak harcolni, ha az amerikaiak megtámadják őket. Ez is világos”. Ugyanebben az időszakban, vagyis 1965 tavaszán, a pekingi vezetők elutasították a Szovjetuniónak azt a javaslatát, hogy a szocialista országok szervezzenek közös akciókat Vietnam támogatására. Mao Cetung és csoportja osztályárulást követett el a vietnami néppel és Indokína más népeivel szemben. Az amerikai imperializmus agresszív körei ezt nem mulasztották el kihasználni. S míg 1965 tavaszán Vietnamban 25 ezer amerikai „tanácsadó” volt, addig ezt követően csakhamar megjelent Vietnamban az Egyesült Államok állig fel fegyverzett, korszerű haditechnikával ellátott félmilliós hadserege. A vietnami nép óriási áldozatokat hozott, hősiesen harcolt az intervenció- sok ellen, a pekingi vezetők pedig cinikusan arra használták fel ezt a tényt, hogy újból megerősítsék népük előtt: ne is gondoljanak a jobb életre és a pihenésre. Húzzák összébb a nadrág- szíjat és dolgozzanak ájulásig. Hiszen „az ellenség — ismét — a kapu előtt áll!” Ezzel párhuzamosan Mao-Ce- tung módszeresen törekedett a kínai—szovjet viszony kiélezésére. fokozatosan még ennél is rosszabbra — a kínai—szovjet határon fegyveres konfliktusok kiprovokálására — előkészítve a hazai és a külföldi közvéleményt. A pekingi vezetőik 1969-ben a KKP IX. kongresszusa előtt robbantottak ki ilyen konfliktust, ami lehetővé tette számukra, hogy a KKP IX. kongresszusát a szovjetellenesség jegyében tartsák meg, és hogy a kongresszussal jóváhagyassák Mao Cetung szocializmusellenes tételeit. A IX. kongresszuson tákol- ták össze az „északról jövő fenyegetésről” szóló hazugságot, amelyet a maoisták azóta is hangoztatnak. Mao Cetung és csoportja ezekben az akciókban azt az őisi mondást követte, hogy „a külső ellenség léte elősegíti a kínai nemzet egységét”, ha pedig az hiányzik, akkor „meg kell teremteni”. A maoisták ezzel arra törekedtek, hogy a kínai dolgozók figyelmét eltereljék a hazai nehézségekről, s hogy biztosítsák a nemzet „egységét”. Ez a politikai irányvonal oda vezetett, hogy a kínai dolgozók kénytelenek voltak jobban meghúzni a nadrágszijat, kevesebbet enni, többet dolgozni a jobb jövő bármiféle reménye nélkül. A jóL Lemondott Willy Brandt kancellár tette be hétfőn éjféli híradáséban a WDR és az NDR nyugatnémet rádióállomás. /
