Békés Megyei Népújság, 1974. május (29. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-05 / 103. szám

T * /K x R© R ® cÁ — ■ *(f °i® ■ O n IC

MEGHÍVOK

Import

M

a mar teljesen unott, ezerszer mondott és ugyanannyiszor kinevetett igazság, hogy a magyar ember rettenetesen szereti a hasát. Nem aggasztja az érelmeszesedés, a magas vérnyomás vagy a gyomorfekély réme, nyugodtan szembenéz velük egy disznótorosért, egy töltött káposztáért, egy birkapaprikásért. Mentségünkre csak azt hozhatjuk föl, hogy nem a mi generációnk hozta divatba a gyomor-imádatot: hagyománya van ennek már őseink szokásaiban. A nagy, zsíros áldozatokban, torokban. Sőt, bizony amióta divatja jött a deheroizálás, kalandozó magyarjainkról is kisütötték a gasztronómia kutatói, hogy nem aranyzsáíkmd- nyért és nem prémekért meg jó szagú asszonyokért lovagoltak el Bizáncig meg a Pireneusókig, hanem inkább egy eredeti török piláfért vagy egy igazi franciasalátáért.

Hazudnánk azért, ha csupán ennyiben maradnánk. A felvilágosító szó meg az ellenőrzés szigorúsága ugyanis változtatott valamicskét a fölfogáson az utóbbi években. Legalább szemérmesebbek lettünk, nem fitogtatjuk úgy hasszeretetünket.

D

e hogy ne a levegőbe beszéljek, mindjárt megmondom, honnan veszem a bátorságot ehhez a kijelentéshez. Négy-öt évvel ezelőtt igen gyakran kapott az ember két részből álló meghívókat. Az egyiken a programot olvashatta: ki nyitja meg, ki miről beszél, ki korreferál, ki foglal össze... a másikon meg a menüt: ököruszályleves, borjúborda citromos velővel, somlói galuska stb... Ennek óriási előnye volt, mert az ember mindjárt látta, hogy miért ül végig álmosan egy egész délelőttöt. De még egyéb haszon is származott: ha egy napon két helyre kellett mennie, tudott választani. Csontleves csészében, Royál-módra? Telfölös csirkepaprikás galuskával? Beafstek? — egészen más színvonalat ígér, ugye.

De hogy a logika fonalát el ne szakítsam — ott tartottunk, hogy pár évvel ezelőtt ilyen meghívókat is nyomtattak szimpozio- nokra, sajtótájékoztatókra, jubileumokra, mostanában pedig csak szerényebben bánunk a hassal. Már olyannal is ritkán invitálják a meghívottakat, hogy „utána közös ebéd”. Gyomortűrésig elértekezik a. nép és aztán ballag mindenki az üzemi konyhára, a vendéglőbe, haza... Ennek is kettős haszna van. Egyrészt nem vagyunk annyian az értekezleteken, másrészt, nincs annyi állami kiadás. És időt is nyerünk ezzel a módszerrel, mert fél tizenkettő után már szaporább a szó, haladósabb a munka, nem kell feltétlenül kidumálni a perceket a tálalásig.

Bárcsak ilyen egyenes lenne azonban mindig és mindenütt a dolgok útja! Ha a hasról van szó, a lemondás nem olyan könnyű és megsokszorozódik a lelemény! Ügy látszik, sokan tudathasadásig ették magukat — mást nyomnak a meghívóra és mást telefonálnak. Ez az újmódi tapasztalat egészen frissen ért, kétszer-három- szor is gyors egymásutánban. Megjött a meghívó, rendesen, szerény kis kartonon, hogy itt meg ott, ekkor meg akkor, ez és ez... megjelenésére feltétlenül számítunk... Még érdekes is a téma, be kell hát gyorsan írni a naptárba... Két nap múlva telefon is jön rá hogy „ugye számíthatunk az elvtársra... szeretnénk tudni, biztos-e, hogy eljön... mert hát az ebédlétszámot is le kell már ugye adni...” Ez még csak finom, valahogy szemérmes intés. Hanem a másik: „Megkapta? Igen... hát még szóban is szeretnénk megerősíteni a meghívást... És ebéd is lesz!...”

T

essék! Én ide isten bizony el akartam menni. Ha nem az ebéddel tesznek nyomatékot a meghívásra, el is megyek. De most, hogy nézzek majd annak a szervezőnek a szemébe? Azt gondolja rólam: „Na, csak elhozott a hasad, mi?” Én meg őróla: „Ugyan, elvtikém, akartok magatoknak csapni egy vállalati potyaebédet, és hogy formája legyen, idehívtok még húsz-harminc ven— Elégedett vagy a feleségeddel?

— Természetesen. Egyetlen kívánságom, hogy a következő se legyen rosszabb.

* • •

Hadgyakorlat alatt a kiskatona visszatér a felderítésből és jelenti:

— Egy épségben levő hidat találtam.

— Harckocsik átmehetnek rajta?

— Átmehetnek.

— A lovasság átmehet?

— Talán átmehet

— Nos, akkor ugye a gyalogság is átmehet?

— Jelentem, a gyalogság nem mehet át. százados úr!

— Hogyan lehetséges az, hogy a harckocsik átmehetnek, a lovasság átmehet, a gyalogság pedig nem?

— Egv harapós kutya van a hídlábhoz kötve.

Ellenállhatatlan

boxolő

I

Kesztyűs Ferenc rajza

ti

í A klinika igazgató főorvosa : megkérdezi kezdő orvosától, í — Kolléga, az első betege fel- ; gyógyult, miért olyan rosszked- > vű mégis?

• — Tudja, professzor űr, semí miképpen sem tudok rájönni, ; miért is gyógyult meg?

tréfák

a

Az étteremben egy törékeny kis • öregember félénken megszólított ■ égy embert, aki éppen kabátot ! vett magára-.'

— Bocsásson meg — mondta, s — ön véletlenül nem Mr. Smith? j

— Nem! — vetette oda fog- !

hegyről a másik. ’

— Tudja, arról van szó, hogy ; én vagyok Mr. Smith és ön most • az én kabátomat veszi fel!

■- . - _ __ _ - ®

............................................................. .

f

i

a

in

A barkácsoló I

■

s

:

I

íc

Kesztyűs Ferenc raj*»------------------ I

■

A fiatal orvos megkérdezi idő- 8 sebb kollégájától: •

— e*> m* a legnehezebb £ a mi hivatásunkban?

— Megtudni, hogy milyen ételt | szeret legjobban a beteg.

— Minek kell ezt tudni?

— Azért, hogy eltilthassuk tő- ■ le.

* *•

Az újító sebész kioktatja pá- j eiensét a vakbélműtét előtt: ;

— Jól jegyezze meg: amikor j felébred a narkózisból, mindjárt : üljön ki az ágy szélére és lóbálja £ a lábait. Két óra múlva járja • körül az ágyát, másnap pedig ■ tegyen egy kis sétát a parkban. 8 Megértette?

— Igen, doktor úr — bólint ide- j gesen a beteg —, csak szeretném 8 tudni, hogy műtét közben fekhe- í tek-e?

■

:

s

B

Radikalizmus I

a

désret?”

Nem is mentem el. A has nem befolyásolhatja ilyen direkt módon-az ember döntéseit. A harmadik meghívás mellett döntöttem. Egyszerű stendlezett papír, sok géphibával, semmi cifrálkodás —, de a végén minden jelzés nélkül olyan fácánleves, fácánsült meg őzpörkölt, hogy mind a tíz ujjamat megnyalhattam utána.

Sz. Simon István

Kép sxőveg nélkül

Kesztyűs Ferenc raja»

j _

Forgácsok |

■ A halottak többen vannak és 8 ; nagyon is természetes, hogy kö- .

• zöttük jóval több barátunk akad, :

8 mint az élők között,

(Sámuel Datier, angol fró) |

• • *

: i

: Kalifornia: Gyönyörű hely, ha ;

! valaki narancsnak született.

(Fred Allen, amerikai íré) £

...

£ Az ismerős olyan ember, akit S ; elég jól ismerünk ahhoz, hogy ■

• kölcsönkérjünk tőle, de nem elég í

■ jól ahhoz hogy kölcsönadjunk ;

: neki.

■ ■

: • • •

:

Az elragadtatás — udvarias 8 j elismerése annak, hogy más era- :

• berek tehetsége hasonlít a mi- 8 I énkhez.

■ ■

'Ambrose, amerikai író) |

(Ford.: G. Gy.) £

:

■ ■

s------------------------------------------------------------------------;

■ ■

■ ■

a a

a a

10 amjam]

UW4. MÁJUS 5. S

ra

s

lu

Kesztyűs Ferenc rajz» ■

__ a

s

affiasrBBeaesBBasaaaaaaaaaBeaaesBaaBEiaaseae? ■

8

£

Egy kisfiú átmegy a szom- jj

szádba:

■— A mama kéri, hogy tessék £ kölcsönadni neki egy tucat ioji.it, ; amit a kotlós alá tehet.

B

— De úgy tudom, hogy nektek > nincsen tyúkotok.

— Ne tessék aggódni, s bá- \

tyám most ment át ■'i másik : szomszédba kölcsönkérni egy; kotlóst. 8

B

(Ford.: Peters Magda) £

Kuriózumok

innen-onnan

A bolgár Papazov házaspár nagy vállalkozásra szánta el magát Április 26-án Gibraltárban üvegszállal erősített műanyag csónakba szállnak és megindulnak a Kanári-szigetek felé. Az átkelést 14 napra tervezik. A Kanári-szigeteken egyhetes pihenő következik, majd újra útra kelnek. Három hónap alatt keresztülhajózzák az Atlanti-óceánt Ütjük hossza mintegy 5000 tengeri mérföld lesz.

Az amerikai Ohio államban két artista, Spencer Clare és Pauletta Boghard, bár munka nélkül voltak, elhatározták, hogy összeházasodnak. Igen eredeti lakodalmat tartottak; a pappal együtt egy repülő helikopterből kilógó kötélre erősítették magukat és így, röptében mondták ki a boldogító igent Természetesen sok riport és interjú jelent meg a nevezetes eseményről, s akkor felfigyeltek rájuk a menedzserek és hamarosan szerződést is kaptak.

A 38 éves Dieter Schacknist az NDK-ból elhatározta, hogy körülgyalogolja a fölgömböt Egyébként ő turista, és már eddig 25 000 kilométert gyalogolt Ebből tavaly 3038-at, de úgy, hogy 2500 kilométeren m felesége is elkísérte:

•»*

Nepálban él egy néptörzs'

amelynek körében igen érdekes szokás alakult ki. A fiatalok többsége bátyjánál lakik, aki megosztja velük nemcsak házát, de feleségét is. Itt egy asszonynak 2-3, sőt 4 férje is lehet mivel őt tartják az összes férfitestvér törvényes feleségének. A gyermekek csak a legidősebb fivért nevezik papának, az ösz- szes többi nagybácsi.

Ha egy japán az esküvő után n

feleségéhez megy lakni, akkor felveszi annak családi nevét. A gyermek születését tartják a legnagyobb családi ünnepnek. Az újszülött életének hetedik napján kap nevet. Igen gyakran az elsőszülött fiú Taro. amit azt jelenti, hogy a „legidősebb fiú”, A következő Dziro, Szaburo stb, vagyis a második fiú, harmadik fiú.

(Ford.: Gábor Tamáá)

Ex-ax

Ahhoz képest, aki mindenre képes,

én még esak kezdő vagyok.

De mindenki <ea* vallja.

•

Mafia mafláé mai láz!

A hai'gató esaS hallgatja, ebből mi lesz?

%

Az élet egy nagy markoló.

Odibh tesz, mondván ahol most állsz ez itt számodra nem parkoló!

•

Kezet esókomak Neked s én boldogtalan vagyok.

Miért is kellett tanúja legyek annak, hogy kezeden legeljenek, Máris továbbállok, legalább jelenlétemben ne forduljon elő, tiltakozom, kezed ne legyen csóklegelö.

Jó ez a fej,

gondolkodni lehet vele... Pontja van vagy kérdőjele?

Gyucha József