Békés Megyei Népújság, 1974. május (29. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-05 / 103. szám

A szovjet Végső búcsú sajtó napja dr. Csanádi Györgytől l%Y látta a hetet hírmagyarázónk, Pálfy József: Villámtárayalások II HATO-nak köszönhet-1 tem. hogy három esztendeje el-1 jutottam Portugáliába: a fasisz­ta hatóságok nem tagadhatták meg a vízumot a szocialista or­szágok tudósítóitól sem, ha azok a NATO lisszaboni miniszteri tanácsülésére jöttek el... Ez már az „atlanti világ” játékszabá­lyaihoz tartozik. Megvallom őszintén, akkor még nem hittem volna, hogy ilyen rövid idő elteltével való­ságos politikai robbanás megy végbe Lisszabonban. De éppen a három évvel ez­előtti személyes benyomások ha­tására vagyok óvatos a várako­zásomban: merre halad ezután Portugália? A NATO-ban még bizonyos megkönnyebbülést is okozhatott a lisszaboni változás kezdete: megszabadulnak egy népszerűtlen rezsimtől, amelyet a szövetségesi szolidaritás je­gyében támogatni voltak kény­telenek. De most már arról ol­vasunk az amerikai sajtóban, mekkora az Azori-szigeteken le­vő amerikai és NATO-támasz- pontok jelentősége.« Spinola, az új rendszer első számú kulcsem­bere már fogadta az amerikai nagykövetet, aki távozóban min­denkit megnyugtatott: „az Egye­sült Államok ezután is támo­gatja Portugáliát..” Soares, a másik kulcsember, a szocialista pártnak a száműze­tésből most visszatért főtitkára külföldi körútra indult Hová? NATO-fóvárosokba, ahol a szo­cialista intemacianáléhoz tarto­zó vezetőkkel tárgyalt Wilson- nal Londonban és Brandttal Bonnban«. Korai még meghatározni és megítélni a portugáliai változá­sokat. Egy bizonyos: Portugália stratégiai jelentősége nagy az imperialisták agresszív katonai tömbje, a NATO szempontjából. Az Észak-Atlanti Szerződést fel­mondani aligha engedik Wa­shingtonban, Londonban vagy Brüsszelben... Az is bizonyos, hogy a portugál burzsoázia nem mond le egyhamar az afrikai gyarmatokról, no meg az otthoni profitszerzés lehetőségeiről. tgy aztán a mai portugál ve­zetők még az útkeresés stádiu­mában vannak. A következő na­pok, hetek segítenek majd tisz­tázni a helyzetet és lehetőséget is adnak az új rendszer helyé­nek kijelölésére a világban. A Közel-Keleten a kiutat keresik a több mint negyedszá­zados válságból és abból a tö­mérdek ellentmondásból, amit az imperializmus politikája terem­tett. Az egyik ilyen ellentmon­dással Kissinger amerikai kül­ügyminiszter küszködik: egy­szerre akarja bizonyítani Izrael­nek. hogy az Egyesült Államok éppúgy támogatja, mint bármi­kor ezelőtt, és az arab országok­nak, hogy azok érdekeit szintén a szívéin viseli. Kissinger Algírban, Kairóban, Tel Avivban és Damaszkusziban tárgyalt a héten: szinte már nem is lep meg senkit ez a roham­tempó... Fél év alatt ez már az ötödik ilyen villámlátogatás-so­rozat... Az eredmény? Egyiptom­ban kétségtelenül úgy tudta fel­tüntetni az amerikai vendég hogy a Szuezi-csatoma mentén az ő közbenjárására sikerült lét­rehozni a csapatok szétválasztá­sát, hogy az ő érdeme is, ha az izraeliek visszavonultak a csa­torna nyugati partjáról. Ennek nyomán helyreállt az amerikai— egyiptomi diplomáciai viszony. A kairói sajtó készségesein beállt a Kiss inger-koncepciót népszerű­sítők kórusába. De a State Department urának a munka neheze még hátra van. Izrael nem ragaszkodott a Sínai- félsziget keskeny homoksivata­gos csíkjához de a Golan-fenn- síkhoz már igenis ragaszkodnak a Tel Aviv-i vezetők, politikusok és tábornokok. Szíria pedig nyil­vánvalóan nem fogadhatja el a Jpeji americana”-t, az ame­rikai békét, ha az az izraeli ag­resszió szentesítését jelenti, a Golan-fennsík elfoglalását teszi örökössé. Pillanatnyilag az a diplomáciai szempontból legsúlyosabb prob­léma, hogy a csapatszétválasztás után nincs biztosítva mintegy automatikusan vagy intézménye­sen a genfi békekonferencia folytatása. Megtörténhetik — és ez a haladó arab politikusok aggodalma —, hogy a csapatok szétválasztása megvalósul ugyan, de Genfben nem folytatódik — ilyen vagy olyan ürüggyel — a békekonferencia és továbbra is Izrael húz hasznot a halogató taktika érvényesítéséből. Izrael nevében Golda Melr, a leköszönt miniszterelnök és Ka­bin, a leendő kormányfő tár­gyalt Kissingerrel, de természe­tesen egyikük sem tudott és akart Izrael hivatott és teljes­jogú képviselőjeként fellépni. Meglehet, hogy a kissingeri diplomáciába éppen ez a bizony­talan helyzet illik a legjobban... Az egyiptomi sajtó minden­esetre gyanús sietséggel hozott nyilvánosságra különböző elkép­zeléseket, amelyeket „Kissin- ger-terv” gyanánt tálalt. Tel Avivban az amerikai szóvivők már tagadták hogy valaha is lett volna ilyen terv. Minden­esetre meg kell várni a jövő hét közepét-végét, amikor a Kissinger-körút véget ér, hogy' le lehessen mérni a közvetítői kísérlet esetleges eredményét. A közel-keleti helyzet szovjet kommentárjaiból mindenesetre az szűrhető le, hogy a genfi bé­kekonferencia — szovjet és amerikai társelnökséggel — já­rulhat hozzá igazán a méltá­nyos és tartós rendezéshez. A h$t eiyíb eseményei kö- I zül emeljük ki még a francia elnökválasztási kampány befe­jezését. Pontosabban szólva: a vasárnapi első szavazást meg­előző kampány ért véget. Való­színű, hogy a választás első fordulója nem hozza meg a köz­véleménykutatások szerint élen« járó jelölt, a baloldali Mitter­rand abszolút többségét. így két hét múlva újra szavaznak a franciák, addig új kampány bontakozik ki, amelyben Mitter­rand és a mögötte második be­futó jelölt vesz részt. Akár Giscard d’Estaing, a jelenlegi pénzügyminiszter lesz az, akár Chaban Delmas, a gaulle-isták képviselője, volt miniszterelnök, mindenképpen a jobboldali erő­ket a polgári tömegeket fogja tömöríteni a második forduló­ban. Mitterrand — ígv számol­gatják a polgári pártok vezér­karai — csiak annyi szavazatra számíthat a második menetben is, mint az élsőben... Washingtonban a Watergate- ügy újabb fordulata keltett iz­galmat: Nixon átadta a képvi­selőházi vizsgáló bizottságnak a követelt magnószalagok helvett — az azokon hallható beszélge­tések leírt szövegét. Az elnököl felelősségre vonó honatyáknak azonban ez nem elég. Nyugat-Európában, a Közös Piac országaiban az olasz kor­mány egyoldalú döntése okozott riadalmat: az importőrök ezután a behozott áruk értékének fe­lét kénytelenek fél évre kamat nélkül letétbe helyezni, ami ala­posan lefékezi az Olaszországba irányuló szállításokat. Egy pél- da: ha valamely olasz vevő 10 000 dollárért vásárolna kül­földön marhahúst, 5 000 dollárt tartozik 6 hónapra külön oda­adni a hatóságoknak, s ez a pénz semmi kamatot sem hoz. Érthető, hogy az importőr meg­gondolja, vegyen-e külföldi por­tékát. S az is érthető. hogy egész Európában, de világszer­te ugyanúgy, ellenérzéseket vál­tott ki az olasz kormány dön­tése, amely a Közös Piac elő­írásainak sem felel meg, de a GATT, a világméretű kereske­delmi szervezet szabályainak sem. Ezen a napon, a Pravdának hatvankét évvel ezelőtti szüle­tésnapján ünnepük a Szovjet­unióban a sajtó napját. Egy fontos dátumhoz kötődik tehát ez az emlékezés, hiszen a Prav­dát Lenin alapította, s tulaj­donképpen — az emigráció tá­volából — ő is szerkesztette vagy legalábbis eszmei irány­vonalát ő adta meg. Az orosz forradalmárok és a nemzetközi munkásosztály nagy vezetője, aki különben foglalkozásként nem egy kérdőíven újságírónak vallotta magát, a Pravdából a párt jó fegyverét kovácsolta ki. A lenini hagyománynak meg­felelően az SZKP és a többi testvérpárt is rendkívül fontos szerepet szán a sa jtónak, illetve napjainkban a társ-kommuni­kációs szerveknek. a rádiónak és a televíziónak is. Ez az az eszköz, amellyel nemcsak min­den percben szól a munkás- osztályhoz, a dolgozó töme­gekhez, hanem segítségével tu­domást is szerez gondjaikról, örömeikről, kívánságaikról és törekvéseikről. Mindkét érte­lemben a sajtó a szocialista de­mokrácia és a széles dolgozó tömegek tájékoztatásának, mozgósításának pótolhatatlan eszköze. A szovjet sajtó köztudott, s még az ellenfél által is elis­merni kényszerült sajátossága a pontosság, hitelesség, a té­nyek tisztelete. Az üres szen­zációhajhászás idegen ettől a sajtótól, amely azonban büsz­kén vallja, hogy elkötelezett, pártos, minden sorát a mun­kásosztály, a szocializmus ügyé­nek elősegítése diktálja. Napja­inkban a szovjet sajtó iránti megbecsülést nagyban növeli az a tény, hogy minden rendel­kezésre álló módon harcol a békés egymás mellett élés po- litiká.ának megvalósításáért és széles körű érvényesítéséért. A magyar sajtó dolgozói mint igaz harcostársaikat, idősebb testvérüket köszöntik szovjet elvtársaikat és orgánumaikat a szovjet sajtó napján! (n. j.) Indokinai harcok Saigon A saigani légieirő pénteken 35 bevetésben bombázta Kien Tu- ong tartományban a napokban felszabadított Lang Khot tá- maszpont környékét. A Thieu-re- zsim főparancsnokságának beje­lentése szerint a saigani alaku­latok a térségben folytatják had­műveleteiket. Fő céljuk a jogta­lanul létesített támaszpont visz- szaszerzése a népi erőktől. Phnom Penh A kambodzsai fővárostól 55 kilométerre északra a felszaba­dító erők több mint egy hétig tartó harcok eredményeképpen kiszorították az ellenséget a Long Vek-i támaszpontról, ahol a Phnom Penh-i hadvezetőség Oudongnál vereséget szenvedett alakulatait vonta össze. A Long Veknél megvert csapatokat 15 kilométerr»’ Hziohbre vonták új­ból össze. Az ország déli részében, Kam­póinál szintén változatlan heves­séggel folytatódnak a harcok: miközben a felszabadító erők tüzérsége többek között zsák­mányolt amerikai ágyúkból a j város katonai célpontjait lőtte,1 a rezsim alakulatainak sikerült ideiglenesen helyreállítaniuk az ellenőrzést a városból a tenger felé vezető csatorna felett és így rövid ideig ismét utánpótláshoz juthattak. (Reuter) Szombaton, a Mező Imre úti I temető munkásmozgalmi pan- i teonjában mély részvéttel te- I metiék el dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi mi­nisztert, Kossuth- és Állami- díjas akadémikust. A ravatalnál párt- és állami vezetők, az Elnöki Tanács, a kormány, a tábornoki kar, a Közlekedés- és Postaügyi Mi­nisztérium, a tudományos és társadalmi élet ismert személyi­ségei álltak díszőrséget; s 10 órától több ezren rótták le ke­gyeletüket: az elhunyt munka­társai, barátai, tisztelői. A te­metésen ott voltak a párt és a kormány, az Elnöki Tanács, a Magyar Tudományos Akadémia, a minisztérium, a Fővárosi Ta­nács, a társadalmi szervek kép­viselői, "részt vett a gyászszer­tartáson a diplomáciai képvise­letek számos vezetője és tagja, s ott volt számos külföldi or­szág közlekedési minisztere, közlekedési küldöttsége. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Magyar Népköz- társaság Minisztertanácsa nevé­ben dr. Timár Mátyás, a Mi- < nisztertanács elnökhelyettese vett búcsút dr. Csanádi György­től, a párt hű tagjától, a nagy tudású és élete utolsó pillana­táig fáradhatatlanul tevékeny embertől. Emlékezett arra, hogy alig néhány napja még vele együtt vett részt az országgyűlés ta­nácskozásán, ahol nagy felelős­ségtudattal válaszolt az egyik képviselő interpellációjára. A tőle megszokott közvetlenséggel, a munkaterületét tudományos felkészültséggel irányító vezető felelősségével mindig szívesen avatta be a segítőkész embe­reket a közlekedés, a hírközlés fejlesztésének gondjaiba, meg­nyerve őket a közös ügy szá­mára. Tevékenységét mindenkor szívesen összekapcsolta munka­társainak. a jövő műszaki nem­zedékének nevelésével. A santarémi helyőrség lázadá­sáról szóló hír és a rádióban su­gárzott katonazene a 42 éves fa­siszta diktatúra bukását jelezte 1974. április 25-én hajnalban —, Európa egyik legszegényebb or­szágában — a 92 161 kim2 terüle­ban. A világ legnagyobb gyarmat- tartó országa. Afrikában Angola (1 246 700 km2, 5,7 millió fő), Mo- zambtk (784 961 lem2, 8.2 millió fő), Bissau-Guinea (36125 km2, 600 ezer fő), Zöldfaki-szigeteik (4 033 km2, 272 ezer fő), Ázsiában A közlekedés neves, hazánk határain kívül is ismert tudósa volt. Mindig azt vallotta, hogy a tudományt nem lehet, s nem szabad a társadalom életétől, mozgásától eltekintve művelni. Ez a tudat emelte sok pálya­társa fölé, ez avatta politikus­sá. pártunk tudós tagjává. Emberi teljességre törekedett és gazdag életművet hagyott ha.ra. Szenvedélyes hivatássze­retettel és mély felelősségtu­dattal érvelt a közlekedés és a hírközlés fejlesztéséért, dolgo­zóinak érdekeiért. Fáradhatat­lanul dolgozott a most már megvalósításhoz közeledő prog­ramon, a vasút korszerűsítésén; a modern közlekedés és hírköz­lés megteremtése volt életcélja. A közlekedés és a hírközlés korszerűsítése, jelenének és jö­vőjének tudományos kutatása, valamint a nevelés — ez a há­rom tevékenység elválaszthatat­lanul fonódott egybe munkájá­ban. Közvetlen munkatársai, a mi­nisztériumi dolgozók, a közle­kedés és a hírközlés nagy csa­ládja nevében Rödönyi Károly közlekedés- és postaügyi mi­nisztériumi államtitkár vett végső búcsút MélLatta a közlekedés és hír­közlés tudományos és gyakorlati fejlesztésében végzett fáradha­tatlan tevékenységét, s azt a kimagasló munkát amit a köz- leked es politikai koncepció ki­dolgozásában végzett. A Magyar Tudományos Aka­démia elnökségének, a buda­pesti Műszaki Egyetem Taná­csának gyászát dr. Bognár Géza akadémikus, az MTA alelnöke tolmácsolta. A beszédek elhangzása után a gyászinduló hangjai mellett a gyászolók sokasága kísérte utolsó útjára, a sírkertbe dr. Csanádi Györgyöt. Sírját elbo­rították a kegyelet koszorúi, vi­rágai. A temetés az Intemacionálé hangjaival ért véget (MTI) pedig Macao (16 km2 250 ezer fő) tartozik 2 087 724 km2-es terü­letéhez. A gyarmatbirodalom la­kossága — az anyaországnak kö­zel kétszerese — 15,7 millió fő. Portugália Európa egyik leg­elmaradottabb gazdaságával rendelkezik, az egy főre jutó nemzeti jövedelem 1971-ben 770 dohár összegű volt. Kontinen­sünkön itt a legnagyobb a cse­csemőhalandóság, az analfabe­tizmus, a feudális földbirtok te­rülete (a földterület 39%-ával a tulajdonosok 0,3%-a rendelkezik) és a kivándorlás. 1,6 millió munkás dolgozik külföldön. A portugál gazdaságnak a gyarma­tok természeti kincseinek (Ango­lától kőolaj, rézérc, mangánérc, nikkelére, gyémánt-kivitel, Mo- zambik: berillium, szén-, urán­érc és bauxitexport) elrablásá­val sem sikerült nehézségeiből kilábalnia. Rendkívül korszerűt­len az ország ipara és mezőgaz­dasága, a külkereskedelmi mér­leg 1973-ban 10 millió escudo deficitet mutatott. Az 1961 óta folyó gyarmati háború súlyos terheket ró az ország gazdasá­gára. A 220 ezer fős portugál hadsereg fenntartása az állami költségvetés 43%-át veszi igény­be. 142 000 ember szolgál az An­golában (55 000). Bissau-Guine- ában (27 000) és a Mozambik- ban (60 000) harcoló gyarmati hadseregben. A felszabadító mozgalmak ellen vívott háború­ban több, mint 10 ezer portugál vesztette életét. Portugália —, mint a NATO tagja — fontos szerepet tölt be a nyugat-afri­kai partok mellett húzódó, Nvu- gat-Európa kőolaj- és nyers­anyag-ellátását biztosító hajó­útvonalaik ellenőrzésében. — TERRA — PORTUGÁLIA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents