Békés Megyei Népújság, 1974. május (29. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-01 / 100. szám

A szép munka öröme indent, mit múltunk em­lékeként érzünk, a mun­ka hagyott ránk. Ob- szidiám ököl kövek, agyag tálak, bronz lándzsahegyek, a földművelés első eszközei... Bármit nézzünk a múlt s a mai világ darabjaként, a munka te­kint ránk. Az, ami emberré tet­te áz embert. Tananyag. Múze­umok zsúfolt termei. Évezredek óta földhöz tapadó romvárosok. Alapfogalmak: termelőeszköz, termelési mód, termelési vi­szonyok. Mesterségek: kovács, pék, ács, szabó, kőműves. Mun­ka, munka, munka. Születésünktői halálunkig ez fog körül bennünket. Lábunkra cipőt, a cipő alá utat, fejünk fölé fedelet, gyomrunkba étket a magunk s mások munkája te­remt Dolgozni kell, mert élni kell. Csak ennyi lenne? Volt, van, amikor csak eny- nyi. Robotolás, gürcölés, a ke­nyér diktálta kényszer. S még­is, még akkor is a veríték pa­takjaiban megbúvik az öröm néhány cseppje. Az egyenesre yágott tarló, a függőónnal ösz- szesimuló fal, a hibátlan kel­me. Nem minden munka szép, de minden dolgot csinálhatunk jól, szépen. S az ember teremtő erejének ez a legfőbb ösztön­zője. Ha akarja a jót, a szépet ha a munka szülte javakat megtoldja az örömmel. Öröm? Az! Ez szólítja az aratókat táncba, ez rakat zöld lombú ágakat a fölhúzott fal tetejére, ez enyhíti az izmok, idegek fáradtságát. Van, hogy egy pillantás csupán az alkat­részre, a fölszántott földre, a tervrajzra. Csak perc, de a szív néhány ritmusa hangosabb, a szem fényesebb, s talán még mosolyra is nyílik az összezárt ajak, simogatásra a tenyér. El­végeztetett. S a kő, a fém, a rost, a termés vagy termék ke­rüljön másokhoz, legyen idege­neké, már a miénk is. Mert míg dolgoztunk vele, birtokol­tuk, úrrá lettünk rajta. For­máltuk, értéket gyúrtunk bele, adtunk hozzá; életünk egy-egy : darabkáját. Minden második ember aktív S ügyeskedés. Jó lenne úgy dol­gozni, hogy minden rendben le­gyen, a percek, az órák csak az örömöt gyarapítsák. Jó len­ne ez, de a valóságot nem cse­rélhetjük fel a mesék világá­val. A társadalom egészének vezérlő elve nem egyszerre, egyformán termékenyíti meg valamennyiünk cselekvését. Küzdelem ez is, munka, az em­beribb ember formálásáé. Van, hogy a legszebb munka is teher. Órákra, napokra. Az ember nem gép, képtelen arra, hogy munka közben kirekessze mindazt magából, amit a világ, a nagy vagy kisebb világ rá-- zúdított. Akadnak, akik belefá­radnak a mindig újrakezdésbe, akiknek nincs erejük legyőzni az anyagot, a körülmények ha­talmát, az ismétlődés egyhan­gúságát. Akik járjanak gyárba, földre, hivatalba, csak azt ér­zik: dolgozni kell, mert élni kell. Szegényebbek, mint sokan mások. S talán éppen ez, az azonosból kivett kevesebb mi­atti elégedetlenség vezeti majd el őket azokhoz, akik már tud­ják a módját a többnek, akik ismerik a szép munka forté­lyát. A mai ünnep előtt heteken át versenyvállalásoktól volt hangos az ország. A párt XI. kongresszusa tisz­teletére .... így kezdődtek a hol tartózkodó egyszerűséggel, hol célratörő magabiztossággal meg­fogalmazott mondatok. Kemény helytállást igénylő hónapok jön­nek. Az adott szó kötelez. Több lesz a munka? Igen, Ám a harmincadik esztendejét éljük annak az új kor_ nak, melynek minden gondja, baja, sikere, boldogsá­ga a mienk. Van tehát tapasz­talatunk, gyakorlatunk abban, miként birkózzunk meg a töb­bel, hogyan dolgozzunk a job­bért, miként öntsük egy formá­ba, kovácsoljuk egy alakba kö­zösség és egyén érdekét, célját, akaratát. M. O. Fukáaz György: Sorrendben tizedszer... Ismét kiváló vállalat a Békéscsabai Ingatlankezeld (Tudósítónktól) A jó munkának mindig meg­van a gyümölcse. Ékesen pél­dázza ezt a Békéscsabai Ingat­lankezelő Vállalat — úgy vél­jük — ritka sorozata: ezúttal egymást követően és sorrend­ben tizedszer lett kiváló vál­lalat s e büszkeséget tápláló sorozat keretében egyszer a Szocialista Munka Vállalata megtisztelő címet nyerte el. Nem volt tehát szerénytelenség a bensőséges, családias jellegű május 1-i ünnepség. Tudni kell persze, hogy ezt az ünneplést is kemény, fárad­ságos hétköznapok előzték meg, sok-sok értékes eredménnyel. Vezetők és munkások széles kö­rű összefogása, erőfeszítése tet­te lehetővé a kiváló vállalati munkához elengedhetetlen vál­lalati demokratizmus továbbfej­lesztését, amely — egyebek kö­zött — a kollektív bölcsesség — egyszemélyi felelősség elvé­nek fokozott érvényre juttatásá­ban jut kifejezésre. A vállalatnál élő gyakorlattá vált, hogy a sok-sok kiscbb- nagyobb példás eredmény szin­te mozaikszerűen áll óssrae. Az említetteken kívül ebben igen nagy szerepe van a szocialista brigádmozgalomnak. Ma már az az alaphelyzet, hogy az ösz- szes dolgozónak mintegy há­romnegyed része dolgozik szo­cialista brigádokban, vagy az e címért harcoló kollektívák­ban. A munkaverseny-vállalá­sok és felajánlások egyre tar­talmasabbak. mind szorosab­ban kapcsolódnak a vállalati feladatokhoz és érdekek­hez. Intenzív a törekvés, hogy a kisebb egységek — a mennyiségi feladatok teljesí­tése mellett — minőségileg job­bat. gazdaságilag hatékonyabbat produkáljanak. A vállalat dolgozói e napok­ban a XI. pártkongresszus, ha­zánk és Békéscsaba 30., a vál­lalat fennállásának 25. évfor­dulója tiszteletére tesznek sorra-rendre értékes felaján­lásokat, ami eleve garancia le­het az újaibb kiváló eredmé­nyek elérésére. Kazár Mátyás A munka filozófiája — napjainkban kereső az országban, azaz fize- ! tett munkája van, napról nap- « ra ismétlődő kötelezettsége. És ; öröme mennyinek, valamennyi- S nek? Jó lenne. A szép munka ■ örömét még sokan nem kutat- ■ jak, nem érzik, ám sokan már s meglelték, meglelik. Elég hozzá • a társak bólintása, egy erős ■ kézszorítás, néhány mondat 3 műszak után az öltözőbén. Oly- • kor még ez sem kell, pusztán 3 annyi, hogy magunk tudjuk: jól • csináltuk azt, ami elvégzésre 3 m vart. Olykor meg az gyarapítja 5 az örömöt, hogy a nevünket ■ mondják, kitüntetést, oklevelet, ■ jelvényt nyújtanak át, jutalmat. 3 Társadalmunkban az ember ■ rangját a munka adja, s az j kell, hogy csak ez adhassa. A ; jó munka. Ami szép is, mert 3 e kettő egy. Jól dolgozni az 3 tud, aki szereti azt, amit esi- • nál. S ha szereti, akkor örömét • leli benne. Ennyire egyszerű ez? A gon- 3 dolatok zsinórja egyenesebb, ; mint az ismétlődő napoké. Az : nemegyszer összekuszálódik, ! csomók hurkolódnak rajta, kő- jj römszakasztó bogok. Mert elve- • ■ heti, s el is veszi az öröm he- • vét a silány anyag, a rossz szer- S vezés, a szentségeléssel ösztö- ■ kélt kapkodás. A felületesség, ; a gorombaság, a munka látsza- | tát a munkánál többre tartó S A szocializmus teljes felépí­tésének programjával egyidejű­leg a munka fejlődésének szá­mos új kérdése került napirend­re a mai korban. Ezek az új problémák tudományos elemzést igényelnek, hogy feltárják a munka mai törvényszerűségeit, problémáit, ezek alakulásának tendenciáit. Az új tendenciák mindenekelőtt a munkának a szocialista termelési viszonyok általi determináltságából fakad­nak. Nem kis szerepet játszanak a munka új problémáinak kelet­kezésében a tudományos-techni­kai forradalomból adódó új fo­lyamatok. Különösen a technika szocialista típusú felhasználásá­ból adódnak számunkra a leg­fontosabb kérdések, amelyek a munka szocialista jellegének ki­bontakozásával, erősödésével együtt elvileg szemben állnak a technika tőkés, profit-centrikus alkalmazásából származó követ­kezményekkel. A polgári felfogás bírálata Gyakran fogalmazódnak meg mostanában a munkának a tár­sadalmi és egyéni életben ját­szott szerepével szkeptikus mó­don szembeforduló vélemények, mintha a munka elvesztette vol­na — vagy nem is .látszhatná egyáltalán — az ember léte és fejlődése szempontjából alap­vető szerepet. Különösen a tech­nika eiembertelenítő hatásával érvelnek sokat, mintha a tudo­mányos technikai forradalom — a munka szerkezetének valóban nagy jelentőségű átalakításával együtt — megszüntetne, lel élet­lenné tenné a munka értékte­remtő funkciójának érvényesü­lését. „Most már nem az ember, hanem a gép teremti az értéke­ket” — állítják, nem értve meg, hogy a gépben, a technikában — eltárgyiasulva — mennyire ép­pen az emberi munka testesül meg. A polgári közgazdaságtan évszázados, elcsépelt fogásával megkísérlik az amber kiiktatását a tárgy javára, a tárgyi-termé­szeti viszonyokkal helyettesítve az emberi viszonyokat. Sokszor fogalmazzák meg a technika, o gépért működésén ok azt oz állí­tólagos következményét, mintha a gépek alkalmazásával az em­beri kapcsolatok eleve kikerül­nének a munka szférájából, s az Ötven dolgos esztendő Már az apja is kerékgyártó volt. A fogáso­kat tőle leste el. Még apró gyer­mekként. Sze­retett a mű­helyben téblá- bolni. Kézhez adni a szerszá­mokat. Nézni, ahogy a szeke­rek kereke for­mát ölt édesap­ja keze alatt. Kerek ötven esztendővel ez­előtt, 1924-ben éppen május 1- én lett hivata­losan is bognár- tananc Csorvá- son, az atyai háznál. Előírás szerint kitöltöt­te a három évet és ettől kezdve, mint segéd sokfelé dolgozott, de csak nehezen tudta a betevő falatot hónapról hónapra biztosítani magának. Harmincéves korában mester­vizsgát tett, Mezőmegyeren tele­pedett le, családot alapított és két évtizeden át önálló mester­ként javítgatta a környékben la­kók szekereit. A húsz év alatt húsz teljesen új parasztszekeret is összeállított. . . , » * * Bandi bácsi (Kovács András) a békéscsabai Magyar—Szovjet Barátság Tsz bognármestere idén november 23-án tölti be 65. évét. Ekkor vonul nyugdíjba. Az 1974-es esztendő azonban nem­csak ezért marad emlékezetes Kovács András életében. Május 1-én, a munka ünnepén ünnepli 5 is munkába állásának fél évszázados jubileumát, ötven dolgos esztendejéből 15-öt töl­tött a mezőmegyeri termelőszö­vetkezeti kollektívában. Itt lett belőle „Bandi bácsi” is. Ha törik reped a fejsze, a kapa, az ásó, a gereblye nyele, ha egy ládát keli összeütni, a kombájnhoz új fa­csapágyat készíteni, szaladnak hozzá: gyorsan Bandi bácsi, ha lehet, emiatt ne álljon a mun­ka. S mostaná. ban bizony sok­szor egy év alatt kellett annyi lapát- és kapanyelet el­készítenie, mint önálló mester­ségének húsz esztendeje alatt összesen. De Bandi bácsi miatt soha egy percet sem kel. lett késleked­niük a tsz-ben, a határba me­nőknek. A fiát is így nevelte. És az alma nem esett messze a fájá­tól. A fa a fiút is hatalmába kerítette. Ban­di bácsi egyet- len gyermeke asztalos lett. Ezért is találhat Bandi bácsiba a munkán kívül éppen a fia és fiának fia, a kis Band lka mellett megnyugvást, felejtést. Feleségét ugyanis né­hány éve elvesztette, s így a Re­ményi utcai új békéscsabai la­kásban idős Kovács András vé­gül Is magára maradt. Talán a fiatalok majd hozzá költöznek. Legalább vigyáz az unokára. A kis Bandi is szeret a műhelyben sündörögni. Ki tudja, talán bú- torasztalos lesz. A nagyapa szí­vesen tanítgatja. Mert Bandi bácsi nem tud meglenni munka nélkül. Ha nem a fűrésszel,- reszelővei, vésővel, gyaluval dolgozik éppen — a jó­szágokat eteti otthon vagy kis kertjét gondozza, ötven eszten­dő nem kis idő. Hát még ha örök munkával telik el, mint Kovács András esetében. Méltán ter­jesztette fel őt most, az idén Ki­váló Szövetkezet címet elnyert megyeri szövetkezet „A mező- gazdaság Kiváló Dolgozója” cí­mű kitüntetésre. Ez alkalomból gratulálunk, jó egészséget kívá- mmtk mi is Bandi bácsinak. Kőváry E. Péter ifotó: Deincny; ember csakis a munkán kívül ta­lálhatná meg saját emberi lé­nyegét. Nem értik meg, hogy a munka ismétlődő, rutinimozza- natainak, monotóniát keltő olda­lainak, mechanizálható eleme­inek a technikai berendezések általi átvállalása, mennyire ép­pen a munka lényegének a ter­jedését teszi lehetővé, megnyit­va az utat az alkotói aktivitás számára. A szocialista munka fejlődése az ember lényegét jelentő mun­kának, és legjelentősebb vonásá­nak, az alkotói aktivitásnak ösz- szekapcsolódását, terjedését, ál­talánossá válását hozza magával. Éppen a munka fejlődése, a technikának szocialista jellegű, embercentrikus az ember s a társadalom fejlődését célzó al­kalmazása teszi lehetővé, hogy a szocialista munka keretei között erősödjék annak alkotói jellege, hogy majd innen sugározzák át az alkotás minden más fajtájá­ra, a művészi, tudományos stb. alkotásra is. Azáltal, hogy a munka technikai felszereltsége fejlődik — bár ma Magyaror­szágon e fejlődéssel korántsem elégedhetünk meg —, megvaló­sulnak a munkában rejlő alko­tói aktivitás techn'Kai alapjai, felszabadítva az embert a mono­ton. rutin munkamozzanatok alól. Az algoritmizálható mozza­natok gépesitésével-auíomatizá- lásávai a tulajdonképpeni em­beri tevékenységnek, az alkotás­nak a lehetőségei növekedtek meg. Tehát nem a munka ellen hat a technikai forradalom, ha­nem éppen ellenkezőleg, a mun­ka emberi-társadalmi tartalmá­nak kibontakozását akadá­lyozó gátaknak az elhárítására vezet, a munka fejlődését teszi lehetővé. A munka alkotó jelle­gének fejlődése nagy politikai fontosságú: a szocializmus gyor­sabb, hatékonyabb építésének jelentős tartaléka a szocialista, alkotó munka fejlődése, terjedé­se. Munka éa érték A munkában rejlő értékek tisztázásához ma is, a „tudomá­nyos-technikai forradalom viszo­nyai között” is a munka marxi értelmezése adja meg a kiinduló­pontokat. A munka filozófiáját ma éppen a marxi munkákon- cepció alapján érteLmezhetjük helyesen. A munka tette — és te­szi ma is — az embert emberré. Emberíormáló erőved a mun­ka oly módon hat, hogy ma is a munkából származik a sokféle emberi tevékenységben megtes­tesülő legemberibb mozzanat. Ez az alapja az emberi élet érték­rendje tisztázásának is: az em­ber élete értelmét, célját meg­határozó értékek közt a munka értékvolta dominál. Az értékskálán a munka __ m eghatározó szerepe következ­tében — a legfőbb helyet fog­lalja el. Ez a társadalomban mindig érvénye-.ül, de különösért a szocializmus viszonyai közt, „a munka társadalmában”, a mai-

Next

/
Thumbnails
Contents