Békés Megyei Népújság, 1974. május (29. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-29 / 123. szám
KOMÓCSIN ZOLTÁN 1923—1974 Mély megrendüléssel és fajdalommal tudatjuk, hogy nagy türelemmel viselt, hosszan tartó, súlyos betegség után május 28-án elhunyt Komócsin Zoltán elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, a Népszabadság szerkesztő bizottságának vezetője, országgyűlési képviselő, az ország- gyűlés külügyi bizottságának elnöke, pártunk és a magyar forradalmi munkásmozgalom régikiemelkedő harcosa, a nemzetkösd kommunista mozgalom ismert személyisége. Komócsin Zoltán elvtárs temetése június 1-én. szombaton 14 órakor lesz a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában. Az elhunyt harcostársai, munkatársai, elvtársai és tisztelői 13 órától róhatják le kegyeletüket a ravatalnál. Budapest, t974. május 28. A MAGYAR __ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT A NÉPSZABADSÁG NÉPKÖZTÁRSASÁG KÖZPONTI BIZOTTSÁGA SZERKESZTŐ BIZOTTSÁGA ORSZÁGGYŰLÉSE Komócsin Zoltán elvtárs életrajza Í9Z3. ápritis 18-án, Felsógal- Ián született, munkáscsaládból. Életének nagy részét Szegeden töltötte, ott végezte iskoláit, tanult szakmát és kapcsolódott be a munkásmozgalomba, 1944-ig mezőgazdasági napszámos, alkalmi munkás, inas, végül kereskedelmi alkalmazott volt. A felszabadulástól halála napjáig különböző pártfunkciókat töltött be. 1938 óta volt tagja a pártnak, ugyanettől az évtől vett részt a munkásmozgalomban. 1944—1948 között Szegeden tevékenykedett, mint pártfunkcionárius, Kiemelkedő szerepet játszott a kommunista ifjúsági mozgalom szervezésében. Szegeden már az illegalitás éveiben az ifjúsági mozgalomban, tevékenykedett. Egyik alapítója volt Szegeden a Kommunista Ifjúsági Szövetségnek, majd a MADISZ-nak. 1948-ban rövid ideig a párt Központi Vezetősége titkárságának munkatársa volt, majd 1948—1949 között a Vas megyei Pártbizottság titkáraként tevékenykedett. 1949 es 1950 között ismét a Központi Vezetőség apparátusában dől., gozott, mint az agitációs osztály helyettes vezetője, közben a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága mellett működő főiskola hallgatója lett, újságírói képesítést szerzett: majd 1953-tól 1956 februárjáig ismét a Központi Vezetőségben dolgozott, előbb az agitációs és propagandaosztály helyettes vezetőjeként, majd vezetőjeként. 1956 februárjától 1957 márciusáig a Hajdú-Bihar megyei Pártbizottság első titkára volt. 1957 áprilisától a KISZ Országos Szervező Bt★ zottságának vezetője, majd Központi Bizottságának első titkára volt. Ugyanebben az évben beválasztották a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságába s a párt Politikai Bizottságának póttagja lett. 1961 —1965 között a Népszabadság főszerkesztőjeként tevékenykedett. 1962-től a Politikai Bizottság tagja, 1965-től a Központi Bizottság titkára volt. A Központi Bizottság 1974. március 19—20-i ülésén bízta meg a Népszabadság szerkesztő bizottságának vezetésével. Több alkalommal választották meg országgyűlési képviselőnek. 1949-ben Vas megyében, 1953-ban Szabolcs megyében, 1958 és 1967 között három alkalommal Csongrád megyében választották képviselőnek, 1971-ben Borsod megye 5. sz. választókörzetében lett országgyűlési képviselő. 1958-tól az országgyűlés honvédelmi bizottságának tagja, 1967-től pedig külügyi bizottságának elnöke volt. Kitüntetései: Magyar Népköztársaság Érdemrend V. fokozat (1950), Munka Érdemrend (1962), Szocialista Hazáért Érdemrend (1967), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), Lenin Emlékérem (1970). (MTI) Míg egy hónapja volt 51 eves es ilyen fiatalon különösen tragikus a halál. Mégis elmondhatjuk, teljes életet élt és maradandó életművet hagyott hát. ra. Nem volt miég 15 éves, ami- kor bekerült a kommunista mozgalomba, egy olyan periódusban, amikor javában folyt a soviniszta-nacionalista lélek- mérgezés, a II. világháború ideológiai előkészítése. És a mozgalomhoz, azokhoz az eszmékhez, amelyekkel ebben az időszakban, gyerekfejjel jegyezte ed magát, haláláig hű maradt. Napszámos munkásfiú és bolti dolgozó: 1944-ben a felszabadult Szegeden a KIMSZ-t, majd a MADISZ-t szervezte. 1945 januárjától különböző párttisztségeket töltött be: az MDP KB apparátusának vezető munkatársa, megyei pártbizottsági első titkár lett Az ellenforradalom után a párt különösen nehéz feladattal bízta meg: az újjászervezett Kommunista Ifjúsági Szövetség élére került. 1957 februárjától a Központi Bizottság tagja. 1961-ben bízták meg a párt központi lapja, a Népszabadság főszerkesztői posztjának betöltésével. Ezen, a számára új típusú poszton is megbecsülést szerzett, marxista—leninista műveltségével, lelkiismeretességével, igényességével és ügyszeretetével: a késő éjszakai lapzárta többnyire a szerkesztőségben érte. Politikai publicisztikai írásai népszerűek voltak és ő maga haláláig a tömegekkel való kapcsolat fontos formájának tekintette ezt Szerette a tömegmunkát és. a legfeszitettebb időszakokban is volt ideje gyűlésekre, találkozókra, sajtókonferenciákra, kitűnő, nagy meggyőző /ferejű szónok volt. A gyűlésekre mindig ^laposan felkészült, de gyakran eltette az előre elkészített be- szifcdszoveget és spontán módon, szabadon fejtette ki a problémákat Megvolt az a képessége, hogy a bonyolult kérdések mélyére hatolva ás közérthetően beszéljen azokról s közel kerüljön hallgatóságához. 1962-től a Politikai Bizottság tagja, 1965-tői pedig a Központi Bizottság titkára. Ebben a minőségben nagy munkát végzett a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, marxista—leninista egységének kikovácsolá_ sára, egy rendkívüli bonyolult időszakban. Tevékeny részese volt a pártok közötti eszmecseréknek is. Az a mód, ahogy az MSZMP politikáját képviselte, megbecsülést szerzett pártunknak és személy szerint neki is. Ö maga ezt mondotta: „A kommunista és munkáspártok kapcsolataiban, két- és sokoldalú találkozóin elvi jelentőségű a demokratizmus és a kollektivitás hatékony érvényesítése. Az egyes pártok belső életében is nagy jelentősége van a demokratikus légkörnek, amelyben őszintén fél lehet tárni a hiányosságokat, és meg lehet vitatni bármilyen témákat. Legalább ennyire fontos ez a nemzetközi összejöveteleknél. Kölcsönös bizalom és jóhiszeműség, egymás tiszteletben tartása, nagy türelem: az elvtársi eszmecsere és termékeny vita szükséges feltétele. Kívánatos, hogy ne csak a saját álláspontunkat tudjuk képviselni, hanem a másikat is meghallgatni. A demokratikus eszmecserében nem a vitapartner legyőzése, megszégyenítése a cél, nem vele szemben, hanem érte harcolunk ...’’ Tántoríthatatlan híve volt a magyar—szovjet barátság erősítésének és elmélyítésének, vallotta és hangoztatta: a proletár internacionalizmus próbaköve 1917 októbere óta a testvéri sraoBdariTSs a szocialista forradalom elsőszülöttjével, a legidősebb, legtapasztaltabb testvérrel, a Szovjetunióval „Proletár internacionalista egységünk a Szovjetunióval megmásíthatatlan történelmi tényeken, a szocialista forradalom, a mai világhelyzet objektív realitásán alapul A világ kettészakadása kizsákmányoló és kizsákmányolástól mentes társadalomra a Szovjetunió létrejöttével vette kezdetét”. A Központi Bizottsági 1974. március 19—20-i ülésén bízta meg a Népszabadság szerkesztő bizottságának vezetésével. Utolsó cikkében, amelyet a Népszabadság 1974. március 23-i száma közölt, hitet tett a párt változatlan politikája mellett. Ezt írta: „Legutóbbi ülését a párt Központi Bizottsága olyan időpontban tartotta, amikor mind belső helyzetünk, mind a nemzetközi politika alakulása kedvező a szocializmust építő népünk számára. Az országban eredményesen folyik a békés alkotómunka. A nemzetközi porondon az enyhülés irányzata., ha nem kevés nehézség árán és megtorpanásokon keresztül is, előretör. Pártunknak még nem volt olyan kongresszusa, amelynek eredményes előkészítéséhez kedvezőbbek lettek volna a belső és külső feltételek, mint ami_ lyenek a XX. kongresszus előkészítésének időszakában.” Ezt a kongresszust Komócsin Zoltán niár nem érheti meg. Sú_ lyos betegen, utolsó pillanatig írt. olvasott, véleményt mondott a felmerült nagy és apróbb konkrét kérdésekről, az újságcikkekről: dolgozott Az ő esetében nem hat közhelynek: a munkát, a párt, a nép ügyéért és javáért vívott harcot tekintette mindvégig életcéljának^ ez volt élete ertelme, Magyai—szovjet barátsági nap Szarvason Békés megyei hét a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában A barátsági nap résztvevői Héttőn a délelőtti óráikban érkezett meg Szarvasra a -HNF megyei és Szárvas városi-járási bizottságának meghívására Vla- gyiszláv Szergejev, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házának igazgatója és munkatársa. A vendégeket a HNF városijárási székházában fogadta Nagy János, a megyei tanács elnökhelyettese, Nyári Sándor, a HNF megyei bizottságának titkára, Vichnál Pál, a nemzetközi béke- és barátsági munkabizottság megyei titkára, valamint a megye, a város, a járás politikai, társadalmi vezetői. A szovjet vendégeket Dauda Mihály, a HNF Szarvas városijárási bizottságának titkára tájékoztatta a város életéről. Ezt követően felkeresték a helyi vas- és fémipari ktsz-t. ahol Székely László elnök mutatta be a szövetkezetét. Az üzemlátogatás után a szövetkezet vezetősége ebédet adott a küldöttség tiszteletére. Ezután a város másik nagy szövetkezetét, a Szirén Ruházati Ktsz-t keresték fel. A vendégek itt is hosszasan elbeszélgettek a vezetőkkel, munkásokkal, tájékozódtak az élet- és munkakörülményekről. A tavaszi pompájában tündöklő Pepi- kert következett. Kiadós séta után Jansik Tamás, a városi tanács elnöke megmutatta a vendégeknek a tanács dolgozóinak hétvégi házát, majd rövid csónakázással fejeződött be a délelőtti program. Délután a városi tanács bejáratánál egyenruhás KlSZ-fiata- lok fogadták és kalauzolták a magyar—szovjet barátsági gyűlésre érkező vendégeket. Bent, a tanácskozóteremben felállított emelvény felett transzparens felirata éltette a magyar és a szovjet nép barátságát. Aztán felhangzott a két nemzet himnusza. Kedves verset mondott egy úttörő, majd Jansik Tamás, a városi, tanács elnöke üdvözölte a résztvevőket. Ünnepi beszédet Dauda Mihály, a HNF városi bizottságának titkára mondott. Visszapillantásában beszélt a magyar és nemzetközi békemozgalom negyedszázados eredményeiről, . a szovjet nép harcáról, amelynek eredményeként a magyar nép együtt menetelhet a testvéri országok nagy közösségével, a szocializmus építésének útján. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után a városi tanács elnöke átnyújtotta a szovjet vendégeknek a Druzsba és a város címerét ábrázoló emlékérmet. Vlagyiszláv Szergejev megköszönte az ajándékokat, majd rövid beszédet mondott, amelyben többek között méltatta a ikét népet összefűző internacionalista hagyományokat, A szovjet s nép — mondotta — nagyra értéke®, hogy az októberi szocialista forradalom után Magyarország volt az első, ahol kikiáltották a Tanácsköztársaságot. Örömmel és jólesően beszélt arról, hogy mint a Szovjet Kultúra és Tudomány Házának ugaagatója az itt töltött rövid hat hónap alatt meggyőződhetett arról, hogy a magyarok, nagy érdeklődést tanúsítanak a szovjet hatalom és népe iránt, hiszen amióta szélesre tárta kapuit a kultúra háza, négyszáz- ezren keresték fel. Felajánlotta, hogy szívesen rendeznének — az országban elsőként — egy Békés megyei hetet, s ezzel párhuzamosan Békés megyében a szovjet kultúra hetét, ahol kiállításon és filmbemutatókon mutatnák be a Szovjetunió fél évszázados fejlődését. Az ünnepség után először láthatta a nagyközönség a Szarvas újratelepítésének 250. évfordulója alkalmából a városról készített színes filmet, amely nagy tetszést aratott a résztvevők körében. A baráti beszélgetés még ay. ünnepség után is folytatódott, a tanács elnökének szobájában. Nagy János többek között tájékoztatta a vendégeket arról, hogy tervezik még a nyár fo-i lyamán a gyulai Városi Tanács és az IBUSZ közös rendezésében egy olyan találkozó megrendezését Gyulán, ahol az elmúlt tíz évben a béke- és barátságvonatokon Szovjetunióban járt emberek vennének részt. Ez csaknem 10 ezer embert érint. Jő későre járt már az idő, de a vendégek szívesen válaszoltak a záporozó kérdésekre. Meg is jegyezték, hogyan bírja ezt a fárasztó programot? Erre egy történettel válaszolt: — Emlékeznék az Arany pávában fellépett grúz táncosokra? Ellátogattak hozzánk is és az egyik újságíró megkérdezte, minek köszönhetik a matuzsálemi kort? Egy „siheder” válaszolt, aki 100 évével majd a legfiatalabb volt közöttük. — Egész hónapban keményen dolgozunk, de egy napot a teljes kikapcsolódásra, pihenésre fordítunk. — Es azon a napon mit csinálnak? — Akkor nem iszunk, nem mulatunk. Aztán mégiscsak búcsúzni kellett. Vlagyiszláv Szergejev előtt hosszú út áll. Szabadságra készülődik, utazik haza MoszkváiML
