Békés Megyei Népújság, 1974. május (29. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-28 / 122. szám
„FényIovésekyy a világűrbe A Bajor-erdőben, Wettzell közelében olyan megfigyelő állomást helyeztek üzembe, amely a mesterséges holdak keringési pályáját centiméteres pontossággal határozza meg. Az állomás legfontosabb berendezése, a 100 MW teljesítményű, Siemens gyártmányú impulzus- rubinlézer. A készülékből kibocsátott sugarakat a műholdra szerelt, különleges tükör veri vissza a földi állomás irányába. A mesterséges hold távolságát a lézerimpulzusnak a világűrben „töltött idejéből” automatikusan határozzák meg. A pontos helymeghatározásnak elengedhetetlen feltétele még az a fényképfelvétel is, amely a műholdnak a bolygóikhoz viszonyított helyzetét rögzíti, a csillagászati idő figyelembevételével. E megfigyelő állomáson kívül Franciaországban, Ausztráliában és az Egyesült Államokban állítattak még fel hasonló rendeltetésű berendezéseket, egy nemzetközi kutatólánc létrehozása céljából. Idővel a műholdak önműködő követésére folyamatos érzékelővel látják el e berendezéseket. Hogyan tájékozódott Kolumbusz a tengeren? Hogyan jutott el Kolumbusz az Újvilágba? Hogyan navigáltak abban az időben, milyen műszereket használtak, egyáltalán voltak-e műszereik vagy csak a Tere intőnek aqánlva lelkűket megindultak a nagy ismeretlen felé. Több ezer kilométeres tengeri útról volt szó, amelyet ismeretlen, vizeken kellett megtenni, kitéve magukat az idő- és tengerjárás szeszélyeinek. Kolumbusz idejében az asztrolábium, mint csillagászati mérőeszköz már több évszázados múltra tekinthetett vissza. Az asztrolábium hellén eredetű. A görögöktől az iszlám kultúrterü- leteken át került a 12. században Spanyolországba és innen terjedt el Európa nyugati részében. Érdekes, hogy formája évszázadokon keresztül nem sokat változott A legrégibb asztrolábium a 9. századból Szíriából származik, a legújabbat a múlt században Marokkóban készítették. A kultúrtörtenészek keleti és nyugati asztrolábíumokat különböztetnek meg. A keletiek gazdagabb díszítésűéit Közöttük legdekoratívabbak a perzsa asztrolábiumok, a legrégebbiek a szíriaiak. A nyugati csoportban; gát, reneszánsz, flamand, olasz, angol, francia aszt- "olábdumok talá Ihatok egyes múzeumokban. Aa asztrolábiumok számát 1000 keleti és 400 nyugati ilyen műszerre becsülik a világon. Az asztrolábium csillagászati mérőeszköz volt, sík körlapokból állt és a csillagok magasságának, az időnek és különböző szögeknek a mérésére használták; Kolumbusz idejében, tehát a 15. század végén a hajósok már ismerték a hajózási asztrolábiu- mot. Ez tdhát tengerészeti műszer volt; a 15. század végén portugál hajósok találták fel és tormájában is eltért a csillagászati asztrolá- biumtól. Gyakorlatban a szélességi fokot lehetett meghatározni segítségével oly módon, hogy nappal a Nap magasságát, éjjel a sark-csillagot nézték be vele. A rézből készült fok beosztású gyűrű közepén irányzóréssel kiképzett állítható körívmérővel volt ellátva. Ma már a tengerészeti asztrolábium igen ritka műszer. A 15. és a 18. századok között használták. Európában néhány példány í van belőlük: Firenzében, valamint G reen w ich ben. Franciaországban egyetlen darab volt belőle a caux-i múzeumban, de sajnos ez elpusztult a második világháború folyamán. Kolumbusz idejében egy harmadik műszert is használtak, népszerű nyelvén a Jáköb-botját. Érdekes alakú műszer, egy beosztással ellátott hosszabb pálcán, rövidebb keresztpálcákat lehet tologatni. A csillagok magasságát igyekeztek vele bemérni, így könnyíteni meg a nyílttengeri. helyhatározást. Ezt a műszert először 1342-ben írták le. A 15. és a 16, században topográfiai és fokozatosan hajónavigációs célokra használták. A hajózásban a 18. századig töltötte be hivatását a Jákob- botja. Szintén ritka műszer ma már. Végül egy negyedik műszert említenénk, amelyet Kolumbusz ideijében már használtak, a ma is alkalmazásban levő iránytűt. Természetesen e mérőeszközök segítségévei csak nagy szórással tudtak dolgozni a középkori hajósok. Nehezen tudták mérni a megtett utat, és nem tudták pontosan meghatározni nyílt tengeren pozíciójukat A Jákob-botját pél_ dául hullámos tengeren ingadozó hajón nem lehetett használni. A középkorban és az újkor hajnalán tehát a hajóst a műszerei mellett inkább ösztöne és szerencséje vitte célba, mert sokan mégiscsak célba érkeztek sok ezer tengeri mérföld megtétele után. x. M. Információs berendezés A korunkra jellemző „információ-áradaton” csak úgy tudnak úrrá lenni a szakemberek, hogy minél (kisebb helyet jgén^, lő tárolási módokát keresmyr az információ-tömeg számára. E tendencia jegyében, vagyunk tanúi a mikroképtechnika egyre nagyobb mértékű térhódításának. A fiímszalagakon, film- lapokon való információtárolással kb. 95 százalékos hely- megtakarítás érhető eL A mik- rofotográfiai képanyag számító- gépes kezelésével a nyilvántartás és a visszakeresés feladata is megoldható. Szovjet kutatók most olyan integrált rendszerrel működő információs berendezést hozták létre, amely a filmszalagon tárolt 1 millió mikroképből 10 másodperc alatt képes kiválasztani az éppen szükséges kockát. A kikeresett felvétel képernyőn jeleníthető meg, vagy szükség esetén papírvisz. szanagyítps készíthető a kérdéses képkockáról. T udomány ECHNIKA m m^mmaaaBmBeBBesaa^easisowaimasxBmsm'BBBSBmeammamBmmBansaesBai&iBBsaBBEBBBBBaaaBeaiBeaaxíBisaa Új íeheioség a számítástechnikában Két öve még az R—10 kisszámú tógép volt a BNV-n a Számítástechnikai Koordinációs Intézet kiállító standján a sztár. Azóta megtörtént a nemzetközi bevizsgálása, elfogadták az Egységes Számítógép Rendszer tagjának, fellépett” az ESZR moszkvai kiállításán és megindult a Videoton gyár új üzemépületében a gyártása. Ma ' a kutatás fő iránya ezen a területen az alkalmazás lehetőségeinek a feltárása, és a felép „tehetségének” az egyes problémák szolgálatába állítása. A távadatfeldclgczáse a jövő A számítástechnika különféle alkalmazási területein az elvégzendő feladat természetétől függően a számítógép elhelyezése különböző módon történhet. A feladatok egy részét a megoldandó probléma keletkezésének helyén ún. helyi számítóközpontban elhelyezett számítógéppel célszerű megoldani. Mus eseteikben az összefüggésekben vizsgálandó problémák egymástól nagy távolságokban, például egy nagyvállalat különböző telephelyein keletkeznek, vagyis jelentős földrajzi távolság lehet a számítógép és az alkalmazó között; ebben az esetben távbeszélő kábelek teremtik meg közöttük a kapcsolatot. Ilyenkor sokszor szükséges, hogy az ember és a gép között „párbeszéd”-re is lehetőség legyen. Az R—10 „dolgozhat” önállóan, de nagy géphez kapcsoltan is; mindkét alkalmazásban a kisszámítógép közvetlenül csatlakoztatott végállomásokat kezelhet. Az idei BNV-n bemutatott egyik konfiguráció önálló üzemmódban dolgozik, amelynek saját hálózata van: ezt a géphez kapcsolt végállomások. terminálok jelentik, A bemutatott rendszerben 16 végállomás kapcsolható a számítógéphez. megfelelő módosítással ezeknek a száma maximum 64- re bővíthető. Egyébként világszerte egyre inkább tért hódít a távadatfeldolgozás, éppen annál az előnyénél fogva, hogy a számító, központtól földrajzilag távoleső helyekről közvetlenül igénybe vehető a számítógép és így a feldolgozás rugalmasan illeszkedhet a felhasználás köve. telményeihez. Hagyan épfii fe! a rendszer? A rendszer lelke az R—10 kis. számítógép, amely a hálózat céljaira speciális elemekkel bővült. Ilyen bővítést jelentenek a végállomásoknak távbeszélő vonalakon keresztül történő csatlakozásához és vezérléséhez szükséges adatátviteli csatolóeszközök. A sokirányú felhasználási lehetőségiek előkészítéseként különböző típusú végállomások (képernyő és billentyűzet. illetve nyomtató és billentyűzet) állnak rendelkezésre. Ha az alkalmazó egyéb perifériákat is igényel, akkor a rendszerhez pl. sor-nyomtató, kártyaolvasó is csatlakozhat. A rendszer kizárólag hazai gyártmányú berendezésekkel megvalósítható. A kiállított rendszer is példázza ezt, ahol látható a Videoton gyártmányú R—10 és a képernyős megjelenítő (display), az adatátviteli berendezések pedig, amelyhez a telefonvonalak kapcsolódnak a Távközlési Kutató Intézet, illetve a Telefongyár termékei. A párbeszédes üzemmódot vezérlő programok olyan felépítésűek, hogy a rendszer speciális funkcióinak az ismerete nélkül — általános R—10 programozói gyakorlattal — különböző alkalmazó} programok dolgozhatók ki. Az alkalmazás szélesebb körének elősegítésére az SZKI-ban olyan párbeszédes módszert dolgoztak ki, amellyel különböző célú, tartalmú információs szövegek kezelhetők párbeszédes formában. Ehhez csak az alkalmazói területnek megfelelő információs szöveget kell előírt szabályok szerint összeállítani és az így elkészített szöveg betöltésével a párbeszédes feldolgozás programozás nélkül igénybe vehető. Ilyen formában jól megvalósítható pl. a programozott oktatás. a számítógépes szaktanács- adás és a különféle célú információ-lekérdezés. Horts József RÖVIDEN SÉRÜLTEK A HANGYÁK TÁRSADALMÁBAN Egy hangyaboly életét figyel, ve úgy tűnik, hogy a sok ezer egyed mindegyike éptestű, egészséges. Egy entomológusok- ból álló kutatócsoport egy alkalommal 250 ezer hangyát vizsgált át, amelyeket ugyanazon helyről gyűjtöttek be. Az átvizsgált hangyáknak csak elenyészően csekély hányada, mindössze 0,04%-a bizonyult sérültnek. Ezek némelyikénél a fej, másoknál a csáp, a tor vagy a lábak sérültek meg; akadt olyan is, amely egyszerre több testrészén is sérült volt. A rendellenesség rendszerint asz- szimmetrikus. Mindez arra enged következtetni, hogy a torzulásokat az egyedi élet során mechanikai sérülések okozhatnak. Érdekes, hogy a csáp — amely rendkívül fontos információkat ad a hangya számára a közvetlen környezetről — csak hímeknél sérült és ott is csak 0,003% gyakorisággal fordult elő, A torzulások többsége nem feltűnő, csak tüzetesebb vizsgálódáskor ismerhető fel; ebből arra lehet következtetni, hogy a sérülés többnyire korán, már lárvakorban, avagy bábállapotban keletkezett. IZOTÓPPAL a népgazdaságért A szovjet IZOTÓP Egyesülés kiállítást rendezett, amelyen bemutatásra kerültek ex atom- és rádió-izotóptechnikaá berendezések, műszerek. ' A sok száz műszer, sugárforrás, védőberendezés és -eszköz, neutralizátor méltán keltette fel a látogatók érdeklődését. Több közöttük csak ebben vagy a jövő évben kerül sorozatgyártásra. Ilyen például az anyagok elemzését szolgáló magfizikai analizátor, a rádiómetrikus kutatóberendezés, sugárvegyészeti készülék. Ez utóbbiban a kezelés során az anyagok új — hőálló, szilárdsági és egyéb értékes — tulajdonságokat nyernek!
