Békés Megyei Népújság, 1974. május (29. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-25 / 120. szám

BOLDOGSÁGCSINÁLÓK A hét filmjei A kis Irrtrus Ida- “• Altattok: szüntelenül, császármetszéssel. 3,2 kilogram­mosán vették el a fiamat Benn tartottak hat hétig a kórház­ban, cigányasszony szoptatta. Amikor hazahoztuk, beállított a körzeti ápolónő, megfürdette, attól kezdve jött mindennap teljes álló évig. Rengetegszer segített a sógornőm is. Dolgoz­tam, télen nagyon nehéz volt, elestem a nagy havakban, az új kultúrházhoz jártain a fér­jemet toltam el, onnan szalad­hattam a mozi pénztárába. Imrus: — Születésekor kevés pénzzel voltunk. Miás boldog apók szétnéznek, ajándékozást csapnak, nekem annyira sike­rült, hogy téglát vettem és le- rekesztettem a szobát. Négy órát dolgoztam, a kultúrban, négyet a téeszben. A közlekedő- eszközöm a tolókocsi volt. Gyűj­tögettünk, kérincséltünk köl­csönöket, a szövetkezet is hoz­zájárult, csodák csodájára, ve­hettünk egy új Velorexet Ti- tizenötezer forintért. Volt osz­tálytársaimat; megkerestem, ad­tak hitelt, néhánynak máig is tartozom. Többen elvárták, hogy azonnal fizessem vissza. A ko­csi kényelmes volt, biztonsá­gos, nyáridon, cséplő-ellenőrnek elmentem; majd átázott a tete­je, zárlatos lett, sokba került, az egészségem romlott, a fiam inár óvodába járt. anyagilag megint megszorultunk. Siimulé- kony. hivatalnok típus nem va­gyok. a téeszben nehezedett a helyzetem, két kilométert ki­járni, telente a feleségem tolo­gatott, adminisztrátorként fog­lalkoztattak, egyszer érkeztem 2000 forinttal haza. Végül nyugdíjaztak, kiegészítik any_ nvira, mint a keresetem volt, amíg a fiam tanul. 1968-tól jár. havonta 542 forint és 208 fo­rint kiegészítés. Háztáji földet kapunk. A kultúrháziban 500 forintot keresek. Feleségem a moziban pénztáros. Nem fény­űzés. Megélünk. Ida: — Nehezemre esett a munka, előbb takarítónő vol­tam. csináltam szívvel, amikor megszűnt, sírva jöttem haza, Elkapott újra a betegség, a szí­vem és a lábam táppénzre szo­rított. Életkedvem van, férjem és gyermekem, hogyne lenne életkedvem? Ha jobban érzem magam. teljes munkaerőként dolgozom. Imrus: — a bátyám segített legjobban. Postafelügyelő volt, de fogta magat és negyvenéve­sen felcsapott papnak. Házré­szét eladtuk, abból rendbe ho­zattuk a lakást. Nézzen csak szét alaposan, itt pince volt, mégis ezt választottuk, nem Keli lépcsőket mászni. Gyuszi káplán lett, keresete csekély, havonta mégis száz forintot küldözgetett postán, névvel vagy névtelenül. Jöttek, érkez­tek egyre-másna a pénzes utal­ványok 1972 nyarán hazatért, éjszakákon át imádkozott, haj­nalokon az ágyánál térdelve ta­láltuk. Felkötötte magát. A fi­am vágta le a kötélről, szegény gyerek, korán ismerkedik az élettel, — Adósságunkat rendezget­jük. Három disznót tartunk, az árából talán előbbre jutunk. Centrifugát veszünk, bútorokat. Legfontosabb a gyerek, amit 0 megadhatunk ‘neki. megadunk, ne maradjon el, ne látszódjon, hogy szerencsétlenek: a szülei. A REMÉNYKEDÉS BOLDOGSÁGA Ida: — Elégedettek vagyunk egymással, az élettel megbé­kéltünk. Várunk. Reményke­dünk állandóan, talán megél­jük, hogy nagyszülők lehetünk. Legalább egyikőnk. Szárnyára szeretnénk engedni a fiamat, úgy, hogy ne szégyenkezzék. Jól tanul. Nyelvérzéke van, vettem az antikváriumban né­met könyvet, a tanárnő méltá­nyosságiból tanítja. Jó magavi­seletű. szófogadó, boldog em­ber lehet. imrus: — Megmaradt. az szentigaz. Azonkívül nincs egye­bünk. Tisztességes szegénység­ben megöregedni, becsülettel, nem mindennapi ajándék. Fil­léres napi gondok szorítanák. Ida: — Meggyógyultam, a moziban pénztároskodok négy­száz forintért hónaponként. Ki­csi. de biztos megélhetés. Imrus: — Míg táppénzen vol­tál, többet kerestél. Igazán fur­csa. akkor veszik kutyába az embert, amikor dolgozik. Ida: — Embólia. Szédült, for­gott a szoba, lerogytam és szól­tam, szaladj azonnal orvoshoz. Imrus: — Két doktort is meg­jártam hirtelen,, mire jött az egyik. Ida: — A klinikára akart küldeni. Mi lett volna veletek nélkülem? A szobában erős ecetszag ter­jeng. A falon, szögre akasztva színes moziplakáfok. Díszítik a berendezést. A fiú kiment, fát vág az udvaron. Imrus ül a j széken. Egész életében csak ül. Ida futtában rendezkedik, fe­ketét főz. Imrus: -y Már vonatra se tu­dok ülni, pedig lehetett volna ez jobban. Négyéves koromban újra tanultam járni. Hinta ló­gott az udvaron labdáztam, ját­szottam. még védtem is, .kabá­tot terítettem a térdem alá és úgy. Kegyetlenül sújtott a lab­da, nem törődtem vele, nem mondtam meg testvéreimnek, csak játszhassak velük. Ida: — Szegedre bejártál. Imrus: — A serdülőkor so­kat javított rajtam, három évig fürdőben. Hajdúszoboszlón le­hettem. utána súlyt dobtam és % száz méteren 1 perc 3 tizedet 5 futottam. Az egyetem első évé- « ben, a vasútállomástól gyalog j mentem^, azt az életmódot kel- jj lett volna folytatnom, de eihi- ; báztuk. A fürdőzés meg a ■ szoktatás hiányzott. Hallottam ; már paralízises úszóbajnökról. ■ Később Pesten gyógytorna ztam, ! 30 évesen, gyerekkorban hasz- ! nál az jobban. A vízben köny- i nyebb, a karommal fent tar- 5 tóm magamat, lubickolok, akár * a hal. A szárazföldön döglődök. j Ida: — Úszik a vízen, mint ; a kacsa. ■ Imrus: — A tata halála vé- 5 get vetett a tanulásnak^ har- S madikos jogász koromban, j* Hányszor mondogatta; tanulj, * odaveszlek az irodára. Elfő- S gyasztotta vagyonát, pár tojást, s egy tyúkot kért száz pengők ■ helyett. A maradékból éltünk a S mamával, 14 hold föld, szőlő, el_ s osztottuk heten testvérék, Gyű- ■ szí bátyám ideadta részét mű- ■ velősre. A Rákosi-idők delelőjép. : történt, a mama ágyban fekvő j beteg volt, idegenek jöttek, neki ; a kerítésnek, berontottak, a sző_ • löt pocsékolták, lábbal taposták. : Ontotta szf alt burkolat készítésére munkát vállalunk 1974. év II. félévere Járdaburkolás, útburkolás, terek, sportpályák es egyeb építmények aszfaltozását végezzük. Kertészeti és Köztisztasági Vállalat, Békéscsaba, Széchenyi-liget. x Irgalmatlanul csúfos érzés volt. Szegedi kocsis hozta ide a tég­lát, kék kötényét megtömte ha­talmas fürtökkel, taposta a ja­vát. azóta sem láttam hasonló pusztítást. Mama szegény fel­kelt az ágyból, az udvaron, ri- mánkodott; legalább a termést leszedhetnénk, emberek, miért csinálnak ilyet? Gorombáskod- tak vele, a földet meg elvették simán, azóta beépült, házak vi­rulnak rajta. Kártalanítást nem fizettek, annyit se. hogy egyszer jóllakhassunk. A TISZTESSÉG PÉLDÁJA Ida: — Volt azért pártfogótok. Imrus: — Miska bácsi. Nélkü­le koldusbotra jutunk. A szőlő ötszörösen számított, meg ez a nagy, öreg ház. Nem. hagyott bántani, derék kommunistaként, tisztességgel szóit és élt. nem engedett ránksütni kuláklbélye- @et. — A mamával jő volt, a töb­biek jártak haza. dolgozgattak a földeken, pénzzel segítettek bennünket. Nem nyugodhattam, amikor a faluban mozi lett, el­vállaltam a pénztárosi beosztást, előzőleg a kultúrban csináltam ugyanazt. Folytattam a tanulást, levelezőn. Az utolsó vizsgákon elbuktattak. nálam jobb képes­ségűek is becsúsztak a szórásba. Eljártam az ügyvédi munkakö­zösségbe, tanulgattam reméltem, talán a pályán maradok. A dip­lomát 1959 decemberében kap­tam meg. az esküvőnk I960 ja­nuárjában volt Elég kezdeti fo­kon dolgozott az ügyvédi mun­kaközösség, de biztatod nem biz­tattak az állással, fejemhez vág­ták; nem alkalmas. Legyek bí­ró, javasolták, item kell kiszál­lásokra járnom, ám idegenked­tem a bíráskodástól. Ida: — Kár azon rágódni, ami volt, ami lehetett volna. Elkese­redik tőle a napunk. Imrus: — Kár, kár. tudom, De így is öröm. ha szomorít is, mert Velem történt. Itthon ma­radtam, a háztáji föld termett, a környezet ismerős, egészséges, gyáva lehettem a várost vá­lasztani. a bíráskodást, féltem az eljövő időktől, az apró, mind­untalan visszatérő megaláztatá­soktól. Tudtam, hogy megszorít a nyomorúság, élijeszti tőlem a munkáltatókat. Ste. Lukács Imre Jelenet az Egy különös szerelem című színes olasz filmből Ugo Tognazzival és Jean Seberggel a főszerepben Az Egy vonat az Ég állomásra | című színes csehszlovák film j cselekménye 1944-ben, a máso­dik világháború rettenetéi kö­zepette játszódik. A bombázott Cseh -medence városaiból, aki csak teheti, elmenekül Morvaor­szág viszonylag csendes vidéké­re. A film hősét, a las Dását is ide, a nagyapjához küldik. A kis Dása hamar megbarátkozik az új környezettel, barátokat sze­rez. A gyermekek egy vakmerő vállalkozásiba kezdenek: meg­dézsmáiják a beszállásolt német katonák raktárát, s ellopnak egy „egész” mozdonyt. Az „ak­ció” izgalmakkal teli történetét meséli el a gyermekekhez, fel­nőttekhez egyaránt szóló, magya­rul beszélő film. Ugo Tognazzit a népszerű j olasz színészt kettős szerepben! láthatjuk az Egy különös szere­lem című új, olasz, színes és ma- gyaruí beszélő filmben. A törté­net itt is kapcsolódik a második világháborúhoz: igaz, hogy csali a főhős, Frederico emlékében bukkannak fel néha-néha á sokat meghatározó, borzalmas képek: a fasizmusról, a kegyetlenkedé­sekről. Az 1972-ben, a Kariovi Vary-i fesztiválon fődíjat kapott film­dráma két különböző felfogású, szemléletmódú és társadalmi helyzetű ember házasságát, an­nak tönkre jutását; egy szerelem lépésről lépésre bekövetkező bukását meséli el érdekes, meg­kap oan szép eszközökkel. Ugo Tognazzí partnereként Giovanna. a feleség szerepében Jean Se- berg játszik. Pikó Béla gyomai diák újabb országos sikere Pikó Béla gyomai másodéves gimnazista már általános is­kolás korában sok sikeres ver­senyen vett részt. Országos vetélkedőkön szerzett első, má­sodik vagy harmadik helye­zést különböző tantárgyakból. Nemcsak ' írásbeli és szóbeli versenyekkel, de a szaktárgyak­hoz illő fotókkal is sikereket arat. Legutóbb országos jelle­gű biológiai és haltenyésztési versenyen szerepelt. A gyomai diák ez alkalommal III, he­lyezést ért el. LÁSZLÓ LAJOS: URÁNBÁNYÁSZOK 17. — Sápadt vagyok?! •— Mint a halott — nevet K. J. A vájár nem sápadt, sőt, a ve­rejték alatt piros az arca. mint­ha valahol jó levegőn, kukorica­földön találkoztunk volna. Ke­rek képű, húsos ajkú, vidám tekintetű ember. Lehet, hogy raj­tam mulat, azért olyan ironikus a válasza. Lehet, hogy az mo­toszkál a fejében, most van al­kalom arra, hogy én is kipa­koljak valakinek. — Maga viszont nem fél, ügy látom, sőt. olyan otthonos, mint­ha itt gyerekeskedett volna — ütöm vissza labdáját. — Nem félek. De féltem, ami­kor először kellett lejönnöm. Mert kellett. A tsz-ből szöktem. .Kellett, mert a családnak enni kellett. — A kényszer hozta ide. De mi tartja itt, hiszen most már nem kell itt dolgoznia, a tsz legalább annyit fizet, mint a bánya. Végigmér. A vágatból dől a * Részletek a Gondolat Kiadónál ae Idei könyvhétre megjelenő riport­könyvbök forró, ammóniák szagú levegő. H. j! testéből pedig a savanyú izzadtság. Szólni készül, de meg­gondolja magát, felragadja a tizenöt kilós kalapácsot és rásújt egy kapu nagyságú sziklára. • Le­reped a sziklából egy szilánk, nem nagyobb, mint a tenyerem. Iámét emeli a kalapácsot, de mielőtt ütközne a sziklával, el- lcdítja. A társa félreugrik és szemrehányóan néz H. J-ra, aki csípőre teszi a kezét. — Hált jól figyeljen, ugye lát­ta, mivel dolgozunk? Azt is tapasztalhatta, hogy ez a mun­ka nem éppen szórakozás, ki­veszi az erőnket. De én nem megyek a tsiz-be Ott mindenki belepofázik a dolgokba, itt rend van. És én azt szeretem. Hat óra negyven percet dolgozom, a negyven perc a szabad szombat miatt van, aztán megfürdök, és úriember vagyok. Szabadon rendelkezem az időmmel, ami­kor leteszem az egyenruhát. Távfűtéses lakásom van, mikor lesz ilyen dolga a parasztnak?! Most pedig meghívom egy kis uzsonnára! Kiált a többi haltnak. — Gyerekek, kézmosás,! Megfogja a kabátomat, és * gumicsőhöz tuszkol : — Magáé az elsőség. Vendég — néz az egyik bányászra, aki előttem lépett a slaghoz. Tocsogunk a pocsolyában, a ventillátor áramlatába tartjuk a kezünket, pillanatok alatt szá­ri« a tenyerem. A ventillátor dübörög, hatalmas fólialepelből csövet szerelitek rá, dől belőle a friss levegő. — Majd meglátja, néhány perc múlva milyen, tiszta lesz a levegő — ordít egy alacsony, sovány bányász. — Másképp ki se bírnánk a munkát... Most már tudom, miént ki­abál valamennyi. A ventillátor nagyobb zajt csap, mint egy cséplőgép. — Nemcsak az — nyújt fe­lém egy szendvicset H. J. a me. lyedésben, ahova leültünk —, a fúró, a kalapács, a csillék. Ha nagyon csináljuk, olyan zaj van, mint a csatában. Akkor füidu- gót használunk vagy fülvédőt. De én nem szeretem, bár kötev lező a használata. Egyszer meg is büntettek, mert észrevették, hogy kiszedtem. Vajas zsemle turista szalámi­val, ez az uzsonna. Leszállás előtt csirkepörköltet kaptak. Kell a jó kondíció. Nehéz a munka. Vagy másért is? — Beszélnek mindent az em­berek — mormog H. J. — Su- garveszélyről, szilikózisról, vib­rációs betegségekről, reumáról — És nincs igazuk? — gyűri csomóba az uzsonnapapírt az

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents