Békés Megyei Népújság, 1974. május (29. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-22 / 117. szám

Mi az eljárás az állami támogatással létesített lakások elidegenítése esetén Ha a tulajdonos tanácsi ér- tékesítéaű lakást kíván elide­geníteni, köteles a szándékát a lakás fekvése szerint illetékes elsőfokú lakásügyi hatóságok­nak bejelenteni. A lakásügyi hatóság köteles a bejelentéstől számított 30 napon belül írás­ban nyilatkozni, ha nem nyi­latkozik. aktkor a tulajdonos a lakását szabad forgalomban el­adhatja. A lakásügyi hatóság, ha a lakást újraelosztásra visszaveszi, a lakásért a tulaj, donos által fizetett előtörlesz­tés és más kiegyenlített köl­csöntartozás, továbbá az általa végzett fűtéskorszerűsítés költségének együttes összegiét kell — az eredeti eladási ár alapulvételével számított éven­kénti egyszázalékos értékcsök­kenés levonásával — kifizetni. Ha a tanács visszaveszi újra. elosztásra a lakást, és helyet­te másik tanácsi értékest tésű lakást juttat a tulajdonosnak, akkor a tulajdonost ugyanúgy megilletik a kedvezmények, mint az egyéb állampolgárt. Ennek során a lakásért járó összeget a másik lakás törlesz­tésére kell elszámolni. Ha az ilyen tulajdonos a tanácsi érté- kesítésű lakás helyett bérla­kást kap. akkor az előbb emlí­tett összeget szintén ki kell fi­zetni a tulajdonos részére, de le kell belőle vonni a bérlakás után fizetendő lakáshasználat­bavételi díjat. Ha a tulajdonos a lakást a szabad forgalomban idegeníti el. az állami támoga­tás visszafizetése címén a la­kás — évenkénti egyszázalé­kos értékcsökkenés összegével csökkentett — eredeti eladási érának 40 százalékát kell megfi­zetni. A jogszabály rendezi azt Is, hogy milyen esetekben nincs szükség az értékesítési szándék bejelentésére. Így, ha 15 éven belül első ízben csereszerző­déssel történik, ha p rendelet­ben meghatározott hozzátarto­zók részére, ha a vagyonkö­zösség megszűnése folytán ke­rül sor, vagy pedig válás, il­letve bírósági, hatósági döntés esetén. A jogszabály szabályozza, hogy mikor nem kell az állami támogatást visszafizetni így. ha a tulajdonos a tanácsi érté- kesítésű lakást újraelosztásra visszaadja a tanácsi szervnek, ha a munkáslakást az OTP út­ján a tulajdonos az állam javá­ra idegeníti el, ha a lakást az egyeneságbeli rokona, illetőleg az örökbe fogadott, a mostoha és nevelt gyermeke, vagy az örökbe fogadó. a mostoha és a nevelő szülője javára idege­níti el a tulajdonos. Szintén nem kell visszafizetni az álla­mi támogatást, ha az ingatlan tulajdonjogának átruházására a házasság megszűnése esetén a vagyonközösség megosztása miatt, illetőleg hatósági vagy bírósági határozat alapján ke­rül sor. Abban az esetben is mentesül a tulajdonos a vissza­fizetés alól, ha a tanácsi érté- kesítésű lakást a megváltozott jövedelmi, vagyoni és szociális helyzete miatt, tanácsi bérla­kás ellenében felajánlotta a lakásügyi hatóságnak, de igé­nyét egy éven belül a tanács nem tudja kielégíteni és emi­att szabad forgalomban másik lakás bérleti jogának megszer­zése ellenében idegenítette azt el. Dr. Molnár József Sárréti napolt, 1974. Néprajzi tudományos ülés — Bábbemufafó — Népművészeti kiállítás i A sárréti napok eseménysoro­zatának kedden is igen sok, ér­dekesnél érdekesebb program­ja volt. Püspökladányban három szekcióban üléseztek a néprajzkutatók. A tudomá­nyos ülés vezetője dr. Balassa Iván, a Magyar Néprajzi Tár­saság aielnöke volt. Ez alka­lommal hirdették ki a koráb­ban kiírt helytörténeti és nép­rajzi pályázat eredményeit. Az első díjat a püspökladányi Do­rogi Márton kapta Ácsmunkák, díszítések, cirádák című pálya­dolgozatáért. Dévaványán kedden délelőtt tíz úttörő bábcsoport bemutató, ját látta a közönség. Népművé­szeti kiállítás nyüt Füzesgyar­maton. A berettyóújfalui díszí­tőművészeti kiállítás kiegészítő bemutatójaként népi hímzése­ket, használati tárgyakat: gyűj­tött eszközöket és népi műalko­tásokat állítottak ki a ványai kiállításon melyet a helyi mű­velődési ház igazgatója, Zöld Lajos nyitott meg. Ne érezzék a hátrányát, hogy sokan vannak Beszélgetés egy Létgyermekes családapával A magyarbánhegyesi Gyógy­pedagógiai Intézetben ismerked­tem meg Kintner János gyer­mekfelügyelővel. Az intézet éle­téről, gondjairól beszélgettünk. Közben azt is megtudtam, hét gyermek édesapja. Most már a családról kezdtem kérdezni, s ő büszkén, ragyogó arccal mesélt róluk. Tizenöt éve házasok, s azóta három fiuk és négy lányuk szü­letett. A legkisebb kettő és fél éves. Csilla, a „nagy” már be­töltötte a 14. évét, most megy középiskolába. — Öröm nézni, ahogy nagy- gyá cseperednek. Amelyik né­hány éve még botladozva pró­bálgatta az első lépéseket, ma már öltözteti, eteti a legkiseb­bet. Így neveltük őket: Csilla Attila és Lenke, a „nagyok” reg­gel korábban kelnek. Gyorsan elkészülnek, aztán segítenek a kisebbeknek. Öltöztetés, reggeli és indulás az iskolába, óvodá­ba. Este pedig ők a később fek­vők. Az édesanya ugyancsak az in­tézetben dolgozik, pedagógus. Kedves kép fogad, amikor a| gyomai gimnáziumban Krausz Lajosnét keresem. Érettségiző diákok az épület előtt. Fényké­pezés: megörökítik a lányok pettyes-babos piros ruháit, és a kedvenc játékokat — balgákat, plüssmackókat a karjukban — amiket a ballagásra elhoztak, mintegy szimbólumként, hogy most már búcsút vesznek a vi­dám diákélettől, s jön az ÉLET, csupa nagybetűkkel. A folyosók is tele vannak zsongással, feszültséggel, izga­lom vibrál a levegőben. a nagy sürgés-forgásban mégis észre­veszik az idegent, s van aki út­ba igazít., segít megkeresni a fi­úk, lányok kedvencét: Mtigdi néniit, akihez mindig bizalom­mal lehet fordulni, apró-cseprő i és nagy ügyekben is. ö az iskola mindenese pedeL lus, mai nyelven szólva: hiva­talsegéd. Ismerik, szeretik, tekín_ télye van nemcsak az iskolában, keztem is. Befizettem négyszáz- nyolcvan forintot az előkészítő tanfolyamra. Három foglalkozá­son részt vettem, a negyedikre nem engedett el az aknász. „Miért?, kérdeztem, hiszen hoz­zájárultatok”. „Nem lehet, szük­ség van rád”. Megyek az üzem­vezetőhöz. Nagyon csszekiábál- tunk, én meg se vártam az utol. só szavát, bevágtam az ajtótN bár hallottam, utánam szólt. Másnap találkoztam vele a né­pesnél. Állunk, én nem szólok, ő se. Haladnak mellettünk a kocsik. Az egyikbe ő beszállt, én maradtam. Műszák végén megkeres az aknász, másnap menjek fel az üzemvezetőhöz, és vigyem a kiskönyvemet Ép­pen raportvolt. Felindultan fo­gadott. Beírta a könyvembe, hogy mozgó népesre akartam felszállni. veszélyeztettem a testi épségem. Holott ő szállt fel. Ez a figyelmeztetés prémi­um- és hűségjutalom-elvonás­sal járt. Akkor kértem el ma­gam onnan. Később egy jólelkű főmérnök kicserélte a könyve­met. újat adott. Azóta mar megszűnt ez a könyvrendszer. — Vagyunk itt néhányan a szállóban nős emberek, de a többség legény és elvált. Én azért lakom itt, mert Mohácson van a házam, a felesegem, a szőlőm. Nem gyerek az nincs. Negyvennégy éves voltam, mi­kor megnősül bem. A feleségem apja. anyja is velünk élt. Fek­vő betegek, ök voltak a gyere­kek, felelőtlenség lett volna még másik is. — Münden keresetemet össze­rakom. Valaki majd csak eltart bennünket a pénzért, meg az in­gatlanokért. Maeának megmon­dom, most százötvenezer van a takarékban. Szépen terem a sző_ lóm. ide is hozok minden héten egy demizson bort és eladom. A feleségem bérelszámoló volt. most nyugdíjas, és sok baromfit tart. Jó gyakorlati érzékem van, megtanított az élet arra. hogy amit magam megcsinálok, nem kell érte fizetni, meg iparosért könyörögni. Én csináltam a pin­cémet a szőlőben a házat, ahol lakunk, megjavítom a cipőt, de subát is csinálok. Most fejeztem be ezt a szőnyeget Két méter hosszú, egy méter széles. Türe­lem kell hozzá és kitartás, akár­csak az élethez. — Amikor hazaiöttem a fog­ságból. senki se állt velem szó­ba. Tudtam, hogy miért, de még­is nagyon fájt. Akkor kerültem én Somogyból, ahol születtem. Mohácsra. Ott próbálkoztam. Egy paraszt fölvett kukoricát kapálni. Gazos volt a föld. nem kereste, ki irtja a gyomot. A munka három napig tartott. Ad­dig volt kosztom, és kerestem öt forintot. Ennyi pénzzel men­tem tovább a Duna partjára, ahol uszályokat raktak deszká­val. (Folytatjuk) hanem a községben is. Olyan em­bernek kijáró tisztelet ez, aki­nek életeleme a közösségért való fáradozás. Krausz Lajosné másképp el sem tudja képzelni mindennapjait — Olyan dolog ez — mondja beszélgetésünkkor — amit nem lehet abbahagyni. — Ezután szinte megállíthatatlanul elindul egy beszédfolyam, s máris a munka kellős közepén vagyunk, mintegy bizonyításképpen előb­bi szavainak. A Hazafias Népfront nóbizo't^ ságának elnöke, s elmondja, hogy a bizottságban a nők min­den rétege képviselve van. a há_ ziasszonytól, a tsz-tagtól a pe­dagógusig, orvos-feleségig és Ügy tovább. Három éve működik egy 90 tagú nőklub, s a programot rend­szeresen a helyi művelődési ház vezetőjével állítják össze, ter­mészetesen az igényeknek meg­felelően. Sok-sok élmény, s a kö_ zös rendezvényeken való rész­vétel emléke tartja őket. össze, s az a barátság is, amely három év alatt kialakult közöttük. Tavaly Debrecenbe lá_ togattak el. s a virágkamevált együtt nézték meg. A nyugdíja, soknak pedig külön hajdúszo- boszlói kirándulást szerveztek. Tartott előadást már orvos, pe­dagógus, községi vezető és or­szággyűlési képviselő is az ösz- szejöveteleken. Legutóbb Varga Zsigmond országgyűlési képvi­selő a családjogi törvény előké­születeiről beszélt, s az asszo­nyok élteik a lehetőséggel, javas, lataikat elmondták, amelyek így, közvetve eljutottak a felső fó­rumokig. — Ki foglalkozzon ezzel, ha nem mi? — kérdezi szinte ön­magától is Krauszné. aztán el­mesél egy epizódot, amely azt érzékeli, hogy apróságokra is oda kell figyelni. Az egyik fiatalasszony elma­radt a klublátop&tásokról. Ami­kor találkozott vele. kiderült: a férj nem engedi. Magdi néni al­kalmat keresett, és talált is ar­ra. hogy a férjjel beszélgessen. Érvek, ellenérvek csaptak ösz- sze. természetesen a legfino­mabb hangnemben. Végül a meccsel győzött. A családfő ugyanis minden vasárnap ellá­togat a mérkőzésre, asszony nél. kül. Miért ne járhatna tehát a feleség is olyan rendezvényekre, ahol jól érzi magát, férj nélkül. Az érv adott Ma már a papa vigyáz a gyerekekre, míg az anyuka előadást hallgat a klub- foglalkozáson, vagy éppen a szakkörben kézimunkázik. Van ugyanig egy jól működő kézimunka szakkörük, melynek szintén Krausz Lajosné a veze­tője. S hogy le ne maradjon, most is tanul, Békéscsabán a művészeti szakkörben. így töb­bet. tud nyújtani az asszonyok­nak, újabb motívumokat tanít­hat. Mindemellett tanácstag és a nagyközségi tanács végrehajtó bizottságának tagja is. A nők javaslatai így közvetlenül eljut- hanak a legilletékesebbekhez. Társadalmi, közéleti szereplé­se nem itt kezdődött. Még a fel. szabadulást követő években, amikor a romokban heverő or­szág újjáépítése volt soron. Fér­jével együtt ö is az elsők között fogott a munkához. Igaz. ennek most már közel három évtizede, de azóta fáradhatatlan, bárhová is vitte sorsa, mindenütt számít­hattak rá. ha a közösség dolgá­ról volt szó. A mostani munka merőben eltér a három évtized­del ezelőttitől. Sokkal differen­ciáltabban, más módszerekkel kell dolgozni, s mások a célok is. Egy azonban közös: minél több embert bevonni a mozgal­mi életibe, hogy szebb, boldogabb életet- éljünk. Sok fiatal példát vehetne róla. s erőt meríthetne lelkesedéséből, aktivitásáibóL Mint Shagy a maga kis körében tanulnak is tőle sokan, elsősor­ban leányai, akiket mindig kö­zösségi szellemben nevelt Három saját gyermeke van. s mellettük fivére két lányát is felnevelte, öt. lány van tehát a családiban. Kertészeti főiskolai hallgató, mérnök, matematikus és két középiskolás — így so­rakoznak egymás után. Az isko­lában és az életben méltó utó­dai édesanyjuknak, ők is be­kapcsolódtak a mozgalmi mun­kába. Önkéntelenül adódik a kér­dés: hogyan győzte a társadal­mi és közéleti szereplést? — Sokan kérdezték már ezt — mondja — s a válaszom mindig ugyanaz: csakis a jó idő. és munkabeosztással, de elsősorban a férj, a család segítségével. Nem harsány munka ez, de ha valamit el tudunk érni, valamit sikerül a közösségért tenni, ak­kor az örömünk is na®'. Ezért érdemes ezért nem hagytam abba sohasem. Kasnyik Judit — Az itt tanuló gyerekekhez nagyon sok türelem kell: Vajon marad-e az otthoniakra? — Természetesen. Igaz, néha idegesen, fáradtan megyünk ha­za, de arra vigyázunk, hogy a gyerekek ezt ne vegyék észre. Egy Jó felelet, egy vidám gyer­mekikacagás, vagy egy pici kéz si- mogatása mintha eltörölne min­den gondot. — Pihenés, szórakozás? Kintner János csodálkozva néz rám: — Ami a pihenést illeti, a jól nevelt gyerekek, a meghitt ott­hon mindkettőnk számára fel­üdülést jelent. Szórakozni? Hét „lurkó” mellett? Nem, arra nincs időnk. Na meg pénzünk sem. Már nemegyszer ajánlottak fel be­utalót, de a gyerekeket mégsem hagyhattuk itthon. Meg aztán van annak a pénznek jobb he­lye is. Most például a víz beve­zetését tervezzük, jó lenne még egy szobát építeni, na és egy für­dőszoba is elkelne. . . . Szóval van mire költeni azt a pénzt. Ar­ra azért nagyon vigyázunk, a gyerekek ne érezzék hátrányát annak, hogy sokan vannak. Nya­ralni küldjük őket a Balatonra, a Duna-kanyarba vagy ahova éppen lehet. Igaz. így nekünk kevesebb jut. de egy boldog mo­soly, egy „ákom-bákom” levél, hogy — „nagyon jó itt a Balaton­nál” — mindenért kárpótol min­ket. — Mennyit keresnek ketten a feleségével? — Háromezer 900 forintot — válaszolt rövid gondolkodás után — rjo meg a családi pótlék, amelynek a felemelése nagy öröm volt számunkra, most a hét gyerek után 2 ezer 240 fo­rintot kapunk. Sokat segített ez anyagi gondjainkon. .És sorolhat­nám tovább a támogatásokat; a csaknem ingyenes napközi ellá­tás, a pedagógushitel, amit a la­kásvásárláskor kaptunk. Persze, még így is nehezen jövünk ki, ha összejön a kiadás szeptemberben az iskola megkezdésekor. Ha megkapjuk a fizetést, szépen be­osztjuk a pénzt; Attilának ka­bát, Ritának cipő, ennyit a kony­hára és így tovább. Itt hirtelen egy kedves emlék jutott eszébe, csillogó szemmel máris mesélni kezdte, hogv az idei karácsony emlékezetes marad a gyerekek számára. Egy kis spó­rolás és a hét „srác” csodálattal nézhette a fa alatt futkározó vil- lanyvasutat. De talán mégis ők, a szülők voltak a legboldogab­bak. — A névnapokon, születésna­pokon szépen felköszöntjük egy­mást. A „takarékból” kiveszik a néhány kis forintjukat és cso­kit, cukorkát vesznek ünnepelt testvérüknek. Hogy sok-e a családban ennyi gyerek? Számára olyan termé­szetes a nyüzsgő otthon, hogy erre még nem is gondolt. — A feleségemnek hét testvé­re van, ő hozzászokott a nagy családhoz. Aztán — folytatta — jöttek egymás után. Ahol kettő megfér, ott megfér a harmadik is és ez így ment hétig. — Ne­vetett. — De azt hiszem, ennyi éppen elég örömnek, bánatnak egyaránt. Hét gyermeket nevel a Kintner házaspár. Arra vigyáznak, ne érezzék a gyerekek annak hátrá­nyát, hogy sokan vannak. Társa­dalmunk pedig abban segít, hogy — a nagycsaládosoknak — Kintner Jánosnak, ne jelentsen erőn felüli megterhelést a hét emberpalántából egészséges, dol­gos, lelkiismeretes embert ne­velni. N. A. mmsss. 1974, MAJU5 23» 5 „A nem harsány munka** — és aki csinálja...

Next

/
Thumbnails
Contents