Békés Megyei Népújság, 1974. április (29. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-14 / 87. szám

Az ezerpontos brigád — Kicsoda? Tán a® a kétbal­A munkás tulajdonos A gát ifcülső eáSa!án nyugodtaii hömpölyög a Hármas-Körös. A partot szegélyező fűzfák már felöltötték tavaszi lombjukat. A gát innenső oldalán csá- Scányüfcések zuhognak, Bontják a cégi szivattyúházat, amelyben hosszú évtizedeken át gőzgépek­kel emelték át a vizet a Körös­ből a szomjazó földekre, máskor meg, csapadékos időben a bel­vizet vissza a Körösbe, Az itt dolgozók nem gyönyör­ködnek a táj szépségében. Is­merősük már minden hajlat, mindem fa, talán a még mesz- sziről idecsodálkozó őzikék is. Dől a fal A leomló téglák Mól fehér porfelhő száll a ma­gasba. Az emberek megtörtök homlokukat, a brigádvezető, Ke­ese Sándor nagyot kurjants —Pipa, huja, emberek! Egy asszony végigkínálja alu­mínium kannából a hűs vizet. Aztán rágyújtanak Ülnek a gát tövében & selymes füvön, övöd­nek egymással. — A Fradi? As te esapat? A Dózsa, az igen! Tegnap, április 12-én foly­tatódott a műszaki fejlesztési hónap programja Békéscsabán. A megyei tanács nagytermében mezőgazdasági szakemberek hallgatták meg Váncsa Jenő MÉM miniszterhelyettes elő­adását a nagyüzemekben mind­jobban kibontakozó iparszerű termesztési rendszerek gazda­sági előnyéről, népgazdasági» hasznosságáról, g azokról az el­lentmondásokról, melyeket az új térhódítás® hozott a felszín­re. A fejlett technikává!, tech­nológiával dolgozó üzemekre a sokoldalúan szervezett, magas szaktudást igénylő munka jel­lemző. Lényegében ezekkel a fejlett technológiákkal indult el a magyar nagyüzem az iparo­sodás útjára — hangoztatta a miniszterhelyettes. Az út, me­lyet néhány esztendő alatt az ország mezőgazdasága megtett, rendkívül nagy. A múlt esz­tendőben már 1,3 millió tonna műtrágya-hatóanyagot használ fel a mezőgazdaság. 1938-ban az egy hektárra jutó műtrá­gyamennyiség 2 kilogramm volt. Növényvédő szerre kereken 4 milliárd forintot költöttek a lábas Dunai! Kecse Sándor talán m legfia­talabb a brigádban. — Pedig már több mint egy évtizede itt dolgozom a Vízügy­nél. Pontosan tíz évvel ezelőtt, 1964-ben alakult meg a brigá­dunk. A Törekvés nevet vettük fel. Törekvő emberek dolgoznak benne, mondták, illik ez a bri­gádra. Jó — mondtuk — nekünk nem a név a fontos, hanem a munka. Abból meg van itt bő­ven. Amolyan mindenes <sk a bri­gád. Kubikolunk, betonozunk, műtárgyakat építünk. Amióta a gépekkel dolgozunk, megtanul­tuk azokat javítani is. Nemigen fog ki rajtunk, ha valamelyik meghibásodik. Igaz, erre a tanu­lásra ró voltunk kényszerítve. Mindig messze dolgoztunk a központtól, nemigen lehet a szerelőt egyhamar kihívni, ha valami baj van. — Ügy hallom, Bapp Imre bácsi már túl van a nyugdíj­mezőgaztíaságS üzemek 1973- ban. A mezőgazdasági termelés céljait 1 millió kilowatt villa­mos energia szolgálta. Az or­szág gázolaj-fogyasztásának 39 százaléka ® mezőgazdaságra esik. A nagyüzemi mezőgazdaság ipari háttere tehát rendkívül mély, szerteágazó. Azt a nagy mennyiségű anyagot, melyet a mezőgazdaság kapott, célszerű­en használta fel, mivel a 10 évvel ezelőtti terméshozamokat búzából, kukoricából megkét­szerezte, illetve megtöbbszö­rözte. A termésátlagok alaku­lásában azonban rendkívül na­gyok a szóródások. Ezért to­vábbra is kérdés marad; mi­lyen módon tudnánk a terme­lés hatékonyságát fokozni, a technikai, a biológiai értékek, eredmények termelésbe állítá­sával, s az ember miként tud­ja megteremteni ezek között az összhangot, a felhasználás­ban meghatározni szerepét A munka ésszerűbb szerve­zésében óriási tartalékaink vannak — hangoztatta Váncsa elvtárs. Példákat mondott arra vonatkozóan, hogy az azonos minőségű földön gazdálkodó üzemek között a gazdálkodás hatékonyságában milyen nagy eltérések tapasztalhatók. Az előadást konzultáció kö­vette, majd Gajdács András zárszavával fejeződött be a nagy jelentőségű program. Bt, E* korhatáron. Miért dolgozik még­is itt, magukkal? — Tudja, iparkodó ember. Saj­nálnánk, ha itthagyna. Meg hál- istennek bírja is a munkát. De az az igazság, hogy azelőtt más­hol dolgozott és még nincs meg a nyugdíjhoz a tíz éve. — Hová valósiak? — Dévaványaiak vagyunk, on­nan járunk mindennap a mun­kahelyre. Valamikor kerékpár­ral, de az az idő már a múlté. Most a vállalat busza szállít bennünket. ■— S hogyan kosztolnak? — Leginkább tarisznyából. Egyszer, amikor Szarvason dol­goztunk, akikor kaptunk az üze­mi konyháról ebédet Általában minden reggel munkakezdés előtt megsütjük a szalonnát. Főzni nemigen szoktunk, fél ára csak az ebédidő. — Az otthoni munka nem ma­rad el? Hiszen egész nap kint vannaik, este van már, mire ha­zaérnek. — Amióta bevezették a sza­bad szombatot, jobb a helyzet. Több idő jut a ház körüli mun­kára is. Vasárnap meg fizetés­kor elmegyünk közösen a Kacsá­ba, elsörözgetni. Az asszonyok is összejönnek néha. Most meg jön a hűsvét, elmegyünk egy­máshoz locsolkodni is, » » » Gyomán, a Körösvidéki Víz­ügyi Igazgatóság főépítésvezető­ségén megmutatták a brigádok közötti verseny állását, ami egy­úttal felterjesztés is kitünteté­sekre. Á Törekvés tízszeres szocia­lista brigád, az elmúlt évi mun­kaverseny során első helyen vég­zett, ezerpontos teájesítmény- nyeä. A legmegbízhatóbb brigád, bármilyen munkákkal bíztuk meg, lelkiismeretesen és jó mi­nőségben végezték el. Javasol­juk a brigádot immár harmadíz- ben az aranykoszorús jelvényre. A brigád vezetője Kecse Sándor, tagjai: Papp Bálint, Molnár Im­re, Papp Imre, Papp Lajos, Szá­lai István, Gyebnár Mihály, Gyányi Imre, Kecse József és Mohácsi Károly.” Béla Ott© Azonnali belépéssel FELVESZÜNK: kereskedelmi képesítéssel rendelkező ÁRU ÖSSZEÁLLÍTÓKAT, valamint RAKTÁRI SEGÉDMUNKÁSOKAT (férfi—nő). AMFORA-ÜVÉRT, Békéscsaba, Kazinczy u. !—S. 82819 N apjaink rangos politikai kérdése a szocialista de­mokrácia része, az üzemi demokrácia érvényesülése. En­nek jelentőségét a Központi Bi­zottság március 19—20-i ülésé­ről kiadott közlemény is hang­súlyozza. Az üzemi demokráciáról álta­lában és konkrétan1 már évek óta beszélünk, hasznosságáról, hatékonyságáról vitatkozunk. Vitatkoznak a munkások a gyár­ban, a munkahelyen, vitatkoz­nak a kommunisták a párttag­gyűlésen, a szakszervezeti tagok és a szervezett ifjúság körében is. Az eszmecsere eddig is hasz­nos volt, bár helyenként a dol­gozók véleményének kikérése, meghallgatása csak amolyan tes- sék-lássók módra folyt Az üze­mi vezetők egy része egy-egy termelési tanácskozás után elő­jegyzési naplóból kipipált egy rubrikát, mivel meghallgatta munkatársait. Azután ment min­den a régi kerékvágásban. Jó ötletek, javaslatok merültek a feledés homályába. A termelő- munka pedig — szervezésben, technológiában — maradt aho­gyan volt Az utóbbi években egyre in­kább kezd elterjedni a gazda­ságvezetők körében a techno­krata-felfogás: a technika min­dent megold — szemlélet. Aki a munkadarabot kivitelezi, tulaj­donképpen a szakmai irányító útmutatását hajtja végre. Ebből az következik, hogy a munkás­nak. akinek a kezéből kikerül az új termék, nem kell különöseb­ben gondolkoznia a hogyanon, hanem végre kell hajtani a tech­nológiai utasítást. Ilyen rideg­ségben érinti-e az embert az al­kotó munka öröme? Az alkotás örömét érzi-e a munkás, a vele együtt lélegző gyár, a kollektí­va, vagy csak az az egy ember — technikus, mérnök —, akinek az útmutatása alapján egy az egyben kivitelezték a munkada­rabot? Aligha. A munka szervezésében és elő­készítésében is érvényesülnie kell a munkásosztály vezető sze­repének. Erre kiválóan jó esz­köz az üzemi demokrácia. Erre szükséges tekintenünk, mert a gyárban, a munkahelyen ami születik, az mind a munkásosz­tály érdekében lát napvilágot. Ha pedig az új azért jön erre a világra, hogy erősítse a szocia­lista társadalmat, akkor ennek az újnak a születésében sehol sem mellőzhetik a munkások vé­leményét. A mellőzésre volt már példa. Drága árat fizettek érte. Egy mérnök egészen csodá­latos berendezést álmodott meg, vetett rajzpapírra, csak éppen, amikor a munkás kezébe került a rajz, a kivitelezésen módosíta­ni kellett. A technikai berende­zés csak így volt alkalmas a meg­álmodott berendezés előállításá­ra. Azután gondok voltak a tech­nológiai folyamatokkal is. Elöl­ről kellett mindent kezdeni. Íróasztal mellől nem lehet megismerni a munkát, az életet. Ahhoz, hogy az ember a való­A Békéscsaba! Építőipar! Szövetkezet azonnali belépéssel FELVESZ: i gépírni tudó adminisztrá­tort, 1 általános adminisztrátort, 1 munkaügyi előadót, 1 raktárost (építőanyag-is­meretekkel). Jó fizetési feltételek mellett, minden szombat szabad. Jelentkezni lehet: Békés­csaba, Vörös Október sor. 82821 sághoz közelebb kerüljön, abban, a közösségben kell élnie, mely­ben nap, mint nap épül, gyarap­szik, erősödik az ország. Meg­ismerni és érteni a munkásügyet, a munkáshatalmat, kívülről néz­ve, szemlélve nem lehet. Benne kél] élni, érezni, hogy amit milliók tesznek, vagy tenni akar­nak, mennyire mélyen ágyazódik munkahelyük szeretetében, osz­tálytudatukban, a társadalmi ér­dek szolgálatában. Mindez nem tárulhat fel egy kézbe nyomott rajz alapján. Ezt fel kell tárni! Van, akinek kötelessége feltárni. A munkást meghallgatni, vélemé­nyét kérni, a javaslatot a gya­korlatban alkalmazni, vele együtt tovább fejleszteni, ez ma a legfontosabb politikai feladat Az üzemi demokrácia fejlesz­tésében is alapvetőnek kell te­kintetünk a párt szerepét. A párt valamennyi üzemben jele® van, szervezi és egyezteti az üzemi demokrácia letéteménye­seinek: a szakszervezeteiknek és az ifjúsági szervezeteknek a munkáját. A párt különböző fó­rumain — vezetőségi ülések, pártcsaporbmegbizatások, tag­gyűlések — azon munkálkodik, hogy a munkások véleménye az üzemet érintő gazdasági, a tár­sadalmat érintő politikai kérdé­sekben súlyának megfelelően jusson érvényre. Vagyis azért, hogy az üzemi demokrácia nap­jaink eleven valóságává váljon. Abból a formáliaságból, amely­be helyenként kényszerítették, törjön ki a kommunisták példa­mutatásával. Törjön ki, történe­tesen azért, mert a munkás nem alkatrésze a gyárnak, a terme­lésnek, az üzem szervezeti fel­építésének, hanem ő maga a tu­lajdonos. Ezen a jogon mond véleményt, hallatja szavát, tehát nem a formalitás kedvéért! # munkásosztály vezető sze­repének érvényesítése po­litikai feladat. Időnként újra és újra visszatérnek ehhez a nagy fontosságú kérdéshez a párt különböző szerveiben. Visz- szapillantanak a megtett út­ra, a szocialista épít«; eredmé­nyeire, összegezik a helytállást, erőt merítenek a társadalom előtt álló politikai, gazdasági tennivalókhoz. Mindez a de­mokrácia jegyébe® bontakozik így. Az üzemi demokrácia fej­lesztése talán ezért foglalkoztat­ja mindjobban a munkásosz- . tályt Ezzel élve nemcsak a gaz­dasági értelemben vett anyagi források tárulnak fél, hanem a politikai előrehaladáshoz szük­séges tudati, hovatartozási ele­mek is erősödnek. Ezek hatnak, formálnak, pezsgővé teszik éle­tünket, amely csak így lehet sokrétű, egyértelmű. Brapsí Kare** V®iáa 8. m. VáJHalaé FELVÉTELRE KERES MÁVAUT-gépkocsíve­setőket. kalauzokat, autó-motorszerelő szak­munkásokat, kirakodókat, alkatrész-ismeretekkel rendelkező raktárosokat, gyakorlott gyors- és gépírónőt, valamint érettségizett férfi és női munkaerőket. Munkába járáshoz ingyenes autóbusz-bérletet biztosí­tunk. Jelentkezni Sebet: Békéscsaba, Szarvasi ét 87, Mnakaégyi SoáUó esrtály’ A műszaki fejlesztési hőnap programjáról Váncsa Jenő MÉM miniszterhelyettes előadása a termelési rendszerekről

Next

/
Thumbnails
Contents