Békés Megyei Népújság, 1974. április (29. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-09 / 82. szám
Szovjet mérnökök a húzógépnél. Itt „születik” az üveg. Olga Szergejevna mérnöknő — hason lóan az üzem összes dolgozóihoz — megőrzött egy darabkát az első gyáriás eredményéből Itt „születik” az üveg A minőség kényes A mezőgazdasági üzemek és a termeltető vállalatok: kapcsolatában olykor előfordulnak kényes kérdések. Az áru átvételének időszakában találkozni ilyenekkel a legtöbb esetben. A minőségről vap szó, arról a kategóriáról, amely Békés megye termékei előtt az országban és a világpiacon mindenkor zöld utat parancsol. Ne értsék félre a dolgot, valójában a minőségről van szó. A mennyiségről egyes cikkek esetében már lehet beszélni, de az áruválaszték többségében sajnos még nem. Milyen perpatvarok és viták lennének adott időszakban, ha valamennyi cikfcféleséget a nagy mennyiség jellemezne a minőség rovására. Volt erre is példa. Akkor az áru ott maradt a termelő nyakán, az iparvállalatok vagy a kereskedelem nem vette át, mert osztályos áruval, úgymond, nem rukkol ki a fogyasztók elé. Hogy helyesen járt el az iparvállalat vagy a kereskedelem, ma már bizonyosan tudjuk: amit akkor vitattunk, arra ma igennel válaszolunk. A nagyüzemi mezőgazdaság képes csak minőségi árut termeszteni. s adni olyan nagy tömeg- bán, hogy az a külkereskedelemben is tételt jelentsen. A mérce, melyet igen magasra húztak, nem egyes vállalatok őnös érdekéből történt, hanem népgazdasági érdekből! Még rá- gondolni is rossz, hogy milyeij következménnyel járt volna a Kiejtés áru exportálása. Egy olyan történelmi fordulat után, mint amilyet mezőgazdaságunk átélt, nagyon rossz bizonyítványt állított volna ki törek »réseinkről. Szerencsére nem így történt Ezért most rendre kapja a magyar mezőgazdaság a megbízatást: termeljen minden eddiginél több vetőmagot, a külföld a magyar minőséget átveszi, adjon a hűtőipar minden eddiginél több frissen fagyasztott zöldséget, a konzervgyár melegen tartósított zöldséget, a baromfiipar baromfiterméket, a húsipar pedig száraz árut, A korábbi, néha elkeseredett viták tehát oda vezettek, hogy áruink minőségét elismerik, tiszteletben tartják, számítanak termelvényeinkre. Hosszú lenne felsorolni azokat a kereskedelmi vállalatokat kereskedőket. akik a KGST-tagállamokon belül és Nyugat-F.urópá/ban a tőkés világban versenyeznek a magyar áru beszerzésében. Közülük nem egy úgy adja a rendelést hogy ezt és ezt a terméket csak a VETŐMAG Vállalat Orosházi Központjától, a csabai hűtőháztól, a megyei húsipari vállalattól, a Békéscsabai Konzervgyártól vagy éppen a Békés megyei MÉK-től kéri. Bárhogyan is boncolgatjuk * minőséggel összefüggő vitákat bármennyire is mélyre hatolunk, közelítjük meg a lényeget. végső soron csak oda jutunk, hogy a mezőgazdasági üzemek és a termeltető vállalatok kapcsolata összességében kielégítő és jó irányban fejlődik. Hangsúlyozzuk az ösz- szességében szót mert a részletekben adódhatnák nézetkülönbségek, mint ahogy adódtak is. Egyes cikkek minősítésével az átvételnél a termelő nem tints morgói 1974. APRIUS 9. nem lehet kérdés értett egyet. Nem is adta át az árut Keresett rá újabb vevőt, s az újabb vevő átvette ugyan a korábbinál ígért magasabb áron, de amikor ebből az áruból készterméket csináltak, az átvett mennyiség felét szemétre kellett dobni. A sok szállítás és huzavona végül is a másodosztályú áruból harmadosztályúhoz vezetett, ilyet pedig nem szabadna az országban forgalomba hozni sem frissen, sem tartósítva. Az ilyen áru forgalombahozatala nem lehet sem vállalati, sem szövetkezeti érdek. Az a gazdasági vezető, aki ezeket az érdekeket, összekeveri és a csooort érdekét a népgazdaság! fölé helyezi, vét a társadalom írott és íratlan szabályai ellen. Na ólainkban egyre többször beszélünk arról, hogy az érdekék különböző — üzemi, területi és néogazdasági — szin+en hogyan találkoznak, erősítik egymást, illetve ütköznek. Nem árt ezekre űira és Ú1ra flffvel- meztetni. Egyes üzemekben ugyanis megszegik a szerződéses fegyelmet, a termelt árut nem olvan minőségben és mennyiségben értékesítik, mint arra írásban vállaltak kötelezettséget. Ha a termeltető valamilyen hibát lát az árun. a növényvédelem hlánva miatt betegségeket fedez fel, akkor ezt nem azért teszi, hogy a termelőt akadályozza az áru értékesítésében, hanem azért, hogy Békés megyétől csak a megszokott minőséget kapja az ország és a külföld. Csak a jó minőségű árunak van piaca! Ezt egyáltalán nem szabad szem elől téveszteni, més* akkor sem, ha a termelt áru minősége ténylegesen nem üti meg a k'álő mértéket. A megoldást kellene keresni, hogy a száz mázsa áruból valójában száz mázsa kerüljön értékesítésre és feldolgozásra. Ne pedig fordítva legyen az eset, amikor a száz mázsa felvásárolt áruból csak 20 mázsa terméket tudnak előállítani. A 80 mázsa árukiesés 10 mázsánként nagyon nagy tétel. Nem tudjuk, hogy a termelők ilyen tekintetben elgondolkoztak-e már az árutermelés lényegén? Mi azt szeretnénk, ha elgondolkoznának, ha együtt, vállvetve dolgoznának a termelek és a termeltetők közös céljainkon, a még több exporton, a lakosság mind jobb ellátásán. Ez a közös érdek. Ez a közös ügy csak hathatós, jó együttműködéssel érhető el, még abban az esetben isi ha az áru, a nyersanyag gyengébb minőségűre sikerült, mint szerették volna. T alálóan jegyezte meg Márton Pál a Békéscsabai Hötőház igazgatója: az állami gazdaság igazgatójának, a termelőszövetkezet elnökének vagy annak, aki a feldolgozóipar élén áll, a csoport érdekét úgy kellene képviselnie, hogy az erősítse és kifejezze a népgazdasági érdeket. Tulajdonképpen az érdekek jó egyeztetéséről, összhangjának megteremtéséről lenne szói, s főleg arról, hogy a termelőt ne csak addig érdekelje az áru sorsa, amíg átadja az iparnak, hanem tovább, amíg az a fogyasztóhoz jut. Ez pedig elképzelhetetlen a kölcsönös érdekek és előnyök tiszteletben tartása nélkül. A legkényesebb kérdések is jól megoldhatók, áthidalhatók, ha azokat magasabb színvonalon. népgazdasági jelentőségüknek megfelelően alakítják, formálják. A megyében elért termelési szint is erre kötelez. Dupsi Károly Bár nagy itt a hőség, az emberek szűrne úgy ragyog, mint a termékük, amit most kezd teli gyártani. A munkaruhák zsebeiből apró üvegdarabok kerülnek elő, amelyeket a jelenlévők ritka kincsként nézegetnek. A magyar és orosz szavak izgalomtól fűtött zsongása tölti be a gyártó csarnokot. Premierre készülnek a munka művészei. A jelentés a helyszínről szűkszavú is lehet: az épülő orosházi síküveggyárban két húzógép megkezdte a termelést. Mire ezek a sorok az olvasó elé kerülnek. a további négy gépsor is csillogó üvegtáblákat gyárt már, de hát a kezdet, az indulás tanújaként csendes, nemzetközi ünnepről számolhatunk be. — Az itt dolgozók nagy része életében most lát először születő üveget — mondja Oláh Ferenc üzemvezető munkatársaira mutatva. Vlagyimir Afanaszevícs szerelő már sokszor látott ilyet, hiszen több hasonló üveggyár létesítésében részt vett, mégis ahogy törölgeti a frissen gyártott üvegtáblákat, nem tagadhatja, hogy a szakember érdek, lődésén túl más érzések is vezetik a kezét A gyár korszerű, Magyarországon eddig nem alkalmazott technológiával dolgozik. A berendezések nagy részét a Szovjetunióból vásároltuk és hatvan szovjet szerelő és mérnök közreműködésével építették, szerelték fel a gyárat. A modem technológia révén nagy tisztaságú. Magyarországon eddig még nem gyártott minőségű üveget termel a gyár. Évente 10 millió négyzetmétert. Ebből minden magyar állampolgárra jutna egy ablakra való. A termeléshez naponta 22 vagon alapanyagot használnak fel. Fehércsurgói homokot, pilisvörös- vári dolomitot, dorogi mészkövet és importált szódát, valamint más ásványi anyagokat. A pontos összetétel gyártási titok, az határozza meg az üveg minőségét. A recepteket berendezésekkel együtt adták a szovjet partnerek. A napi 22 vagon anyag keverése egy külön üzemben történik. Az üvegnek való keveréket innen zárt szalagon viszik át a kemencébe, amely hatalmas méretű: 2200 tonna anyagot hevít fel egyszerre, több mint 900 Celsius fokra A kemencékhez csatlakozik a hat üveghúzógép, amelyek függőleges irányban dolgoznak. Az olvadt üvegmasszába egy fésűnek nevezett nagy vaskeretet engednek le, és erre rátapad az olvadék. Ekkor elkezdik húzni felfelé. Több mint tízméteres magasságba jutva a csarnok mennyezete közelében már tükrösen csillogó sima üveg bukkan ki. ahol ügyes automata karja fogadja. Az üveghúzás megindítása a gyárátadás egyik legnehezebb, legizgalmasabb fázisa. Két sikertelen próba után a harmadiknál jött fel először az üveg és jön azóta is. A termelés folyamatos, a húzógépek közül négy berendezés két méter széles, kettő fjedig három méter széles táblákat készít a kívánt vastagsággal. Most 8 rorn-es síküveg készül, s ehhez percenként 32 méteres sebességgel — gyonsliftek sebessége ez — fut a készülő üveg, Ha a sebességet csökkentik, akkor vastagabb, ha növelik, vékonyabb üvegtáblákat gyártanak. Az egyik húzógép kukkantóablakánál három mérnök les be az izzó kemencébe, ahol a holt nyersanyagból életre kel az üveg. Egyikük asszony. Noszko- va Olga Szergejevna, társai: Orlov Nvikoláj Szemjonovics és Majtényi Zsolt_Több mint egy éve dolgoznak együtt. A szovjet mérnökök a rosztovi üveg- kombánáittból jöttek. Olga Szergejevna 22 éve dolgozik üveggyárakban. — Sokat vitatkoztunk, töprengtünk közösen, amíg a munka tartott — mondja a mérnök- nő —, de hát eredményesen dolgozni. problémát megoldani csak így lehet. Íme: itt a közös munkánk gyümölcse. Egyikünk sem sajnálja a fáradságot. a l fis Itt • kés* üvegtábla. A próbaüzem befejezése után. az év közepétől már aut jma ikus berendezés kezelt a táblákat. s gép végei majd az üveg csomagolását Is. (MTI Fotó: Medgyasszal Bála felvétele)
