Békés Megyei Népújság, 1974. április (29. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-02 / 77. szám
» Huszonöt éves a békéscsabai szlovák kollégium Jubileumi ünnepség a nemzetiségi diákotthonban 1949. február első hetében 15S tanulóval benépesültek a Szabadság téri és a Kun Béla utcai kollégiumok — otthont és tanulási lehetőséget biztosítva megyénk szlovák nemzetiségű gyermekeinek, fiataljainak az anya- nyelvükön való ismeretszerzésre. A negyedszázados évfordulóra vasárnap délelőtt bensőséges hangú ünnepségen emlékezteik meg a békéscsabai Achim L, András Szlovák Kollégiumban az intézmény egykori és mai nevelői, tanárai, diákjai, a meghívott vendégek. A Himnusz és egy szlovák nyelven mondott szavalat után Knyihár János, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének elnöke köszöntötte a megjelenteket, az elnökségben helyet foglaló megyei és városi állami, társadalmi szerveik és testületek képviselőit, a csehszlovák vendégeket, majd Hro- bovszki Pál, a kollégium igazgatója mondott ünnepi beszédet szlovák nyelven. — A dolgos napok munkás éveikké, évtizedekké szaporodtak. Elrohant két és fél évtized, hol erőfeszítőbb küzdelmeikkel, hol békésebb munkálkodással a fejlődés törvényeit hiánytalanul és maradandóan betöltve — mondotta, majd az eltelt huszonöt év sikereiről, gondjairól részletesen beszélt: — 1958-ban egy új, korszerű kollégium létesítését határozták el. 1962. február 18-án nagy lelkesedéssel foglalta el új otthonát az akkori 175 diákunk, Gyermekeink mindenkor hálásak voltak és maradtak a gondoskodásért. Jó tanulmányi eredménnyel, a szocialista eszmeiség elsajátításával, társadalmi aktivitással elnyerték a kitüntető kollégiumi címet felszabadulásunk 20. évfordulóján. Az oktatási-nevelési célkitűzéseikről a következőket mondotta: — Erkölcsi-politikai, világnézeti és hazafias nevelésünkkel pártunk határozatai, felsőbb szerveink utasításai alapján a társadalmi igényeknek megfelelő, magas eszmei és erkölcsi színvonalon gondolkodó, a közért tevékenykedő szocialista embertípus kialakítása volt a célunk, aki elsajátítva a természet és a társadalom törvényszerűségeit és a szocialista erkölcsnarmákat, tudatosan készül az élet feladataira. Az ünnepi beszéd után a diáktanács és a KISZ-szervezet nevében mondtak köszönő szavakat munkájuk segítéséért, majd Such János, a szövetség főtitkára üdvözlő beszéde következett: ajándékkal kedveskedett a jubiláló intézménynek. Ezután a megyei párt-, állami és társadalmi szervek, testületek nevében Deák Ferenc, a megyei tanács művelődésügyi osztályának helyettes vezetője szólt a megjelentekhez, s a Művelődésügyi Minisztérium megbízásából a nevelői kar három tagjának — Hidasi Tibornak, Ocsovszki Imrénének és Varga 4 am, áFEiias & A kollégium előcsarnokában sokan nézték meg a 25 év történetéi bemutató kiállítást (Fotós Demény Gyula) Nagy sikert arattak a kollégium népi táncosai — szlovák táncokat mutattak be Az ünnepi beszédet Hrabov- szki Pál mondta Juditnak — az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést, Végh Andomé vezető gondnoknak Miniszteri Dicséretet nyújtott át. öten a Kiváló Dolgozó címet kapták meg. A kitüntetettek nevében Hidasi Tibor mondott köszönetét: a kollégium igazgatója pedig pénzjutalmakat adott az intézmény legjobban dolgozó nevelőinek, munkásainak. A jubileumi ünnepség első része a Intemacionálé.- hangjaival ért véget, majd a kollégium diákjai műsoros összeállítássai kedveskedtek a megjelenteknek. A szlovák—magyar nyelvű műsorközlők egymás után jelentették be a legkisebbek bábműsorát, három diáklány előadásában a szlovák költők békéről írt verseit, az alsó tagozatosok osztatlan sikert aratott táncjátékát, a szabadságról valló Hviez- doslav-, József Attila, és Ady- versek előadását, a szlovák népi táncokat és az énekkart. A vendégek ezután megtekintették a 25 év alatt a kollégiumban lakott tanulók munkáiból összeállított, a szakkörök életét, az iskolák és kollégium történetét bemutató kiállítást. Az ünnepség közös ebéddel zárult, (Nemesi) Kiiünfetfék a kiváló népi ellenőröket Tizenhat évvel ezelőtt a párt kezdeményezésére létrejött az állami és gazdasági életünk szinte minden területére kiterjedő, a legszélesebb tömegekre támaszkodó, szocialista jellegű népi ellenőrző szervezet. Az elmúlt évek kétséget kizáróan igazolják ennek a szervezetnek a társadalomban betöltött fontos szerepét. Megyénkben 16 év alatt mintegy 27 ezer népi ellenőr 2 450 szervezetet és intézményt, valamint 3 395 bejelentést vizsgált meg Az ellenőrzések alapján több ezer javaslatot és felhívást tettek a népi ellenőrök a rendellenességek megszüntetésére, kétezer esetben pedig törvénysértés és társadalmi tulajdon megkárosítása miatt felelősségre vonást indítványoztak. Tegnap, április 1-én Békéscsabán, a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság tanácskozótermében bensőséges ünnepségre került sor. Hazánk felszabadulásának 29. évfordulója alkalmából Kulkai Sándor, a Békés megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke átadta a Kiváló Népi Ellenőr kitüntetést Lipták Mihálynak, az MSZMP megyed bizottsága osztályvezetőjének, dr. Si- mándi Bélának, a BARNE- VÁL főmérnökének, Horváth Imrének, a Konzervgyár osztályvezetőjének. Tábor Lászlónak, az MNB Békés megyei Igazgatósága főcsoportvezetőjének, Nagy Lászlónak, a békési ÁFÉSZ főosztályvezetőjének, Varga Istvánnak, a Vízgépészeti Vállalat gyulai gyáregysége főkönyvelőjének, Birizdó Istvánnak, a zsa- dányi ÁFÉSZ főkönyvelőjének. Kőszegi Györgynek, a békési járási NEB elnökének, Blahut Ká- rolynak, a megyei NEB főrevizorának. Valamennyi kitüntetett több mint egy évtizede népi ellenőr. Nagy odaadással végzik felelősségteljes munkájúkat. és hitdies története Kéthetenként jelentkezett eddig négy, és most szombaton ötödik, utolsó alkalommal a „Szép maszkok” sorozat, hogy az ígéretekhez híven derűt, izgalmat, szórakoztató bunleszk- hangulatot, abszurddá fordított i krimit szolgáltasson a tévénézőinek. A vállalkozást nagy zenebonával harangozták be, és még egy 16 oldalas, kétszínnyomású. gazdagon illusztrált műsorfüzetet is kiadtak, finom deltapapí- ron, ami ebben a nyomdakapacitás-szegény világban szintén nem lehetett olcsó mulatság. De legalább megőrizte az utókor számára a sorozat írójának és rendezőjének vallomását is, mely nélkül bizony szegényebbek maradtunk volna. „Elhatároztam — közli az író a sorozat ötödik darabjáról —, magamról és magunkról, a film készítőiről vallók majd ebben a históriában nyíltan, becsületesen és őszintén, mint egy végső, mindent beismerő vallomásban.” Nem tudom, hogy ezúttal a „beismerő vallomás” enyhítő körülmény-e? Mert ez az ötödik film, a „Z. utcai postarablás hiteles története” ugyanolyan blőd és rossz, mint a négy megelőző volt, amelyek közül csak a negyedikben villant fel itt-ott valami szellemesség, hogy a jó indítás után az is belefulladjon az utánérzések (és nem a paródia!) kátyújába. Ez az ötödik filnj csak aláhúzta és felerősítette az egész sorozatra jellemző észrevételünket: több volt ezekben a stáb saját szórakozása, mint az igazi gond: hogyan lehetne egy jó sorozatot csinálni — a több millió tévénézőnek? Egy- egy bemondása, szituációja és más egyebe szinte kizárólag a szűk szakma megnevettetésére irányult, mert ugyebár aranyos dolog azzal heccelődni, hogy a Garas „nem színész”, és még jó, hogy nem a Lalinovics vagy a Kállai játssza ebben is a főszerepet. .. Ami hitelesnek tűnik, az a filmstúdiók világába való bepillantás, viccnek szánják, mégis komolyan kell venni. A „lentről” meg nem értett rendező; a fafejű gyártásvezető, az unalomtengerben úszó stáb; az egymást finoman vérig sértő sztárok és sztárjelöltek; az én adok szerepet neked, te adsz szerepet a tánti néninek lelkes kis korrupciói nagyon valóságosan hatottak. Vagy azok is, és ez az* amiről az író megjegyzi vallomásában: „elhatároztam, hogy a film készítőiről vallók, nyíltan, becsületesen és őszintén.” A lelke rajta, a vallomás jól sikerült, csak éppen vissza« repült, mint egy bumeráng. Neves kritikusunk írta az egyik országos orgánumban, hogy a szombat esti ürességet ürességgel nem lehet kitölteni. Tévedett kissé, mert nem volt azért olyan üres ez az öt folytatás. Az utánérzés-tömeg és a gátlástalan blődlizés . mögött nem lehetett nem észrevenni a fintort: „eszitek, nem eszitek, nem kaptok mást”. Minden jó azonban, ha a vége jó, tartja a közmondás, és így is van. Végre letelt a büntetésünk, és a Szép maszkok eltávoztak oda, ahová valók: a lomtárba. Csak fel ne támadjanak újból, volt már rá példa. Hiszen a rendező azt írja a díszes műsorfüzetben: „S ami később a vászon; ról nézett le rám, meghódított. (Már mint a saját filmje.) Remélem, nem maradok egyedül.” Hisszük, hogy egyedül marad, lelkes rajongóit kivéve, vagy minimum azokat, akiknek közük volt ehhez a sorozathoz, melynek látványos, nagy bukása a Magyar Televízió történetébe elrettentő példaként vonult be. Igaz, volt már színház is. ahol azt mondták: „legfeljebb magunknak játszunk.” Tudniillik, ha a közönség olyan elmaradott, olyan lesajnálásra méltóan műveletlen, vidéki. Nos, ez sem bocsánatos bűn, de az. hogy a millióknak közvetítő televízió éreztessen ilyen aspektust, az megengedhetetlen. Elnézést, kedves Olvasóm, az élére állított hangért' de vannak kötelező dolgok az Önök érdekében. És a több millió néző, az a lényeg. Értük van a televízió, és nem egy-két „művészcsoport” szórakoztatására, jobb híján. Végül még annyit, hogy a Z. utcai postarablás után Kabqs Gyula, minden idők egyik legnagyobb komikusa adott csatta- nós választ arra, hogyan kell az embert megtalálni a rossz szerepekben is. Hát még a kitűnőkben? így köszörülnek a csorbán a véletlen összetalálkozások. Mint ahogyan találkozott ez a két műsor, és felfricskázta szegény Kabos Gvula által a „Sz£n maszkok” orrát. Megérdemelték, csak az a baj, hogy nem „jó mulatság”, hanem „drága mulatság” volt így illusztrálni, hogyan nem szabad. ( Sas* Ervin
