Békés Megyei Népújság, 1974. április (29. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-28 / 98. szám

1 Tőő^g^&Lt Kellemes túrázást! LACI az asztal főié hajolva, elmélyed ten dolgozott, Észre se vette, hogy valaki bejött a te­rembe, és nézi, mit csinál. Csak akkor rezzent fel, amikor osz­tálytársa hangját hallotta, aki félhangosan olvasta a készülő plakát szövegét; Tarts vélünk! Kapcsolódj be az úttörő kéktúra mozgalom* ba! — Ml a csoda az a kéktúra mozgalom? Miért csinálod ezt a felhívást? — kérdezte Misi a pajtását — Rajvezetőm bízott meg vele. Iskolánk is részt vesz eb­ben a mozgalomban, amely ha­zánk legszebb tájaival, törté­nelmi múltjával ismerteti meg az érdeklődőket — Te szeretsz túrázni? — Igen, az nagyon izgalmas dolog, =— Izgalmas?! Szerintem hosz- szű kilométereket gyalogolnj fá­rasztó és unalmas —• LEHET, de csak annak, aki nem ismeri a természet nyelvét Aki megtanulta, annak minden lépés mást mond. Él­vezi a kövek közt csörgedező patakok csobogását, csodálja az erdei emberek nehéz, de szép munkáját, mert lassacskán megismeri annak minden for­télyát. Ha csendben mész, s nem zavarod a természetet, az kinyílik előtted, mint egy könyv. Láthatsz fákon ugráló mókusokat iramodó szarvaso­kat őzgidákat — Hol tanultad ezt a sok érdekeset mikor szeretted meg a természetet? — Vagy hét éve, amikor az első osztályt befejeztem, édes­apám elvitt a testvéremmel a Börzsönybe. Azt hiszem, akkor -szerettem meg — Meséld el, milyen volt? — Kismarosról erdei vasúttal utaztunk Királyrétre. A Morgó­patak völgyében vitt utunk. Az egyik kanyarban, kiérve az erdő­ből megpillantottuk a távolban meredező ormokat. Édesapám a kékes hegyvonülat kiemelkedő csúcsára mutatott. ■— Az ott a Csóványos, holnap oda me­gyünk fél. Hazánk második leg­magasabb pontja, 988 mé­ter. — Miért nem ma, méltat­lankodott bátyám. Meglátod, még így is fáradt leszel, s ha rohanunk, nem látunk semmit. Pedig a táj erre nagyon szép. Válaszolta édesapám. Igaza volt. Meredek ösvényünk ked­ves tölgyerdőn vitt keresztül, amelyet tisztások tettek még szebbé. Az egyik végében ott állt előttünk az erdészlakra em­lékeztető turistaház, de mi sá­torban aludtunk. — Tudsz sátrat verni? — MÁR IGEN, de akkor csak segítettem. Az éjszaka nagyszerű volt Kezdetben fel­felriadtam, mikor megreccsent egy gally, de aztán elaludtam. Kipihenve keltem, s amikor el­indultunk, fejszék tompa csat- tanásától volt hangos a táj. A favágók már javában dolgoztak. Ahogy utunk emelkedett, egyre vadregényesebbé vált erdő. A viharverte öreg bükkök fél­homályt varázsoltak körénk. A szél állandóan suhogott az ágak között Fáradságos és nehéz volt az út, de megérte; olyan kilátás fogadott a csúcson, amit nem felejtek el soha. Mélyen alat­tunk a nagy-hideghegyi turista­ház gyufásdobozra emlékezte­tett, mögötte a távolban a vi­segrádi fellegvár bontakozott ki. Északon a Tátra vonulata zárta le a képet Roppant bol­dog voltam, persze ehhez az is hozzá járult hogy le tudtam győzni ezt a magasságot — De jó neked, hisz te már érted a természet nyelvét és van kivel járnod a vadont — TE IS bebarangolhatod, tarts velünk. Ha rendszeresen jársz túrákra, tényleg megisme­red a természetet és még a köz­érzeted is más lesz. Gyere el egy hét múlva, akkor készül fel az őrsünk a tavaszi túrára. Szatmári Tamás Házilag készíthető ruhák A házivarrás világszerte nép­szerű és ez a népszerűség egyre növekszik. Nálunk is sok ezer nő szánja ré szabad idejének egy részét arra, hogy varrótan­folyamon vegyen részt és saját magának, családja tagjainak csinos, divatos ruhákat varrjon. Ehhez a törekvéshez nagy se­gítséget nyújt H. Takács Beáta könyve, amely a MINERVA gondozásában jelent meg. Pontosan 86 szabásmintát és 86 modellt találunk a könyv­ben. Igaz, ezek közül a nagyob­bik rész 46-os, a kisebbik rész 52-es konfekcióméretnek felel meg, de ha figyelembe vesz- szük, hogy egy szabásminta át­lagosan 3-4 cm-rel módosítható, megállapíthatjuk, hogy bőséges méretválasztékot kaptunk. Az elmúlt évekhez viszonyít­va, alapvető változásokat ta­pasztalunk a divatban. Ezekre a változásokra aprólékos gondos­sággal figyelmeztet a könyv, s megtanít bennünket a most di­vatos díszítések; tűzések, piék, szegők, fodrok, gallérok, övék, zsebek újszerű alkalmazására. A ruhaanyagok között újak — bőrök, műbőrök, szőrmék, műszőrmék — is divatosak. Ki­derül, hogy ezek kezelése egy­szerűbb, mint a szövött vagy hurkolt anyagoké, de azért en­nek a munkának is megvannak a műhelytitkai, egyszerű és ésszerű fogását A könnyen érthető, világos leírás alapján elkészíthetjük a szabásmintánkat Ennek a mű­veletnek fő követelménye a pontosság a gondos mértékvé­tel. De milyen szín a divat, mennyi anyagra van szüksé­günk, hogyan szabjunk, jelöl­jünk, próbáljunk? Mindezekre az izgalmas kérdésekre egysze­rű és világos válaszokat kapunk a könyvből, amelynek szabás­mintáit Somló Petemé, rajzait Soltész Nagy Anna készítette. A modell 90 cm mellbőségű, kb. 240 z fonalat igényel. Hor­golhatjuk Pagoda műszálfonaL. ból 5-ös tűvel. A mellényt nem a szokásos módon alulról felfelé horgoljuk, hanem az oldalánál kezdjük a kimonószerű ujjak- nál. Először elkészítjük a pon­tos szabásmintát, a modell ki­vágása elöl-hátul egyforma mély és széles. Horgolásunkat a bal ujjánál 45 láncszemmel kezdjük, erre 44 rövidpálcát horgolunk, oda-vissza haladva dolgozunk. A pálcáiknak mindig a felénk eső agáiba öltünk. 14 cm után a kimonóforma kialakításához mindkét szélen minden sorban 3x1. 1x2 pálcával szaporítunk (mindig a sor végén) annyi lánc­szemet horgolunk, amennyi pál_ cával szaporítunk. A 4. sorban 8 láncszemet horgolva 5 pálcával szaporítunk. (Ezután csak akikor szaporítunk, ha a szabásminta kívánja azt) Ezzel valószínű, hogy elértünk a kivágás kezdetéig, s így tovább csak az elején hor­golunk. de innen kezdve a kivá­gás befejezéséig egyráhajtásos pálcákkal dolgozunk. Ha ez az elejerész megvan, akkor a há­tán is meghorgoljuk ezt a dara­bot, majd a kihagyott pálcáknak megfelelő láncszemmel összehor_ góljuk a két darabot és vissza­felé haladva meghorgoljuk a jobb oldalt is befejezve azt az ujjával. Befejezésül.összevarrjuk a két oldalt, behorgoljuk a ki­vágást egy soron szorosszemmel és utána rövidpálcasorral. A mellény alját behorgoljuk egy soron rövidpálcával és utána 8 soron egyráhajtásos pálcávaL • • • Az igen rövid idő alatt elké­szíthető mellényt vastag szálú piros (Pagoda) fonalból 5—6-os tűkkel horgoljuk s egy vagy két szép gombbal vagy horgolt ro~ settával zárjuk. Alapminta: Hárommal osztha­tó + 2 láncszemmel kezdjük. A láncszemsor utáni. 1 sor: a tű­től számított 4. láncszembe I egyráhajtásos pálca * 1 lánc­szem, 1 láncszem kimarad, a ko­fával 6-os tűvel 30 cm_* horga, lünk, ezután 5-ös tűvel egy sort szorosszemmel, miközben ará­nyos elosztással 18 szemet fo­gyasztunk. 3 sort egyráhajtásos pálcával, majd ismét egy sort szorosszemmel. de közben ará­nyos elosztással 15 szemet bele­szaporítva horgolunk. Ismét 6- os tűvel az alapmintával dolgo„ zunk és 11 cm után a karöltőt alakítjuk. Hátul szögletes, elöl V alakú kivágást Az elejekivá­gást a karöltővel egy magasság­ban kezdjük. Elöl egy vagy két gomb he­lyett horgolhatunk rosettát is; az 5-ös tűvel 4 láncszemből gyű­rűt zárunk és a gyűrűbe 16 egy­ráhajtásos pálcát öltünk. Ha az egyes darabok készen vannak, összevarrjuk és összevarrás után a mellényt, a karöltőt is körül­Madárbarátság Valahol a bécsi erdő­ben, ahol minden lomb és minden kis patak muzsikál, a madárlakos­ság is elhatározta, hogy tavaszi hangversenyt rendez. Megbízták hát a pletykálkodni, fecsegni szerető szajkót, hogy re­püljön fáról fán, ág­ról ágra és hívja meg a hangversenyre az összes madárfajla képviselőjét, össze is gyűlt szombat délutánra a rengeteg madár. Volt ott pacsirta, galamb, nyitnikék, ka­kukk és csalogány. Amint az ágakon esi vi­tettek, egy varjú jelent meg közöttük és hangos károgással csendet kért. Elmondta, hogy őt kér­ték fel a madárhang- verseny karmesterének és ő örömmel vállalja ezt a megbízatást, azért is öltözött üyen ünne­pélyes feketébe. Kérte a madarakat, figyeljenek a sárga csőrére, mert az lesz a karmesteri pálca. Azután integetni kez­dett hol erre, höl arra. Azt hinnétek talán, hogy a sok kis madár énekéből valami értel­metlen hangzavar kelet­kezett? Egyáltalán nem. Mindegyik tapintatosan igyekezett, nehogy túi- énekelje a szomszédját vagy éppen barátját és így a kórus olyan csodá­latos összhangba olvadt, amilyent még soha nem hallott az öreg bécsi erdő. Ám egyszerre szörnyű dolog történt. A kis da­losok feje felett várat­lanul megjelent egy vér­cse. Vészjóslóan körö- zőt a nagy fa fölött, az_ után lecsapott egy drapp színű, fekete nyaklán­cos gerlicére. Lett is ott riadalom, csipogás, lár­ma. Először minden kis énekes menekülésre gondolt, de megszólalt a karmester: — Ha az éneklésben megtaláltuk az összhan­got, meg kell találnunk a veszélyben is. Nem hagyhatjuk sorsára sze­gény kis gerlepajtá­sunkat. — Igaza van a varjú­nak, valóban nem hagy­hatjuk — zúgott fel egy­szerre a madárkórus. Az okos varjú veze­tésével szárnyra kaptak és a vércse után ered­tek. Ök, akik különben rettegtek a veszedelmes ragadozótól, most egyse_ gesen nekirohantak. Szárnyaikkal verdesték, csőrükkel ütötték. Min­den szál tollát kitépték volna, de erre már nem került sor. A váratlan és egységes támadástól a vércse ügy megijedt, hogy elengedte áldoza­tát és elmenekült. A kis gerle annyira megsérült, hogy talán el is pusztult volna, ha a földre zuhan. De barátai észrevették, hogy nem tud repülni, kiter­jesztették hát szárnyai­kat, felfogták az áléit kis madarat és szépen, óvatosan leszálltak vele egy mohás területre. Azután szétszéledtek gyógyfüveket keresni, hogy bekenjék a sebeit. Hamarosan meggyógyult a kis gerle, rendbe hoz­ta társai igaz barátsága, összetartása. A madarak ezután valahányszor hangver­senyt rendeztek, a tisz­tás körül minden fára egy-egy mókust állítot­tak őrszemnek. Nem is zavarta meg többé sem­mi vidám tavaszi kon­certjüket. Osztrák meséből fordította: Pfeifer Vera vetkező két láncszembe 1-1 egy­ráhajtásos pálcát öltünk * is­métlés. 2. és minden további sor; 3 láncszemmel fordulunk, 1 egy­ráhajtásos pálca a második pál­cára * 1 egyráhajtásos pálca az ívbe. 1 láncszem, egy pálca ki­marad. egy pálca a következő pálcára * ismétlés, végül egy egyráhajtásos pálca. Szabásminta alapján (mely vé„ gyz azonos bőségű) az alapmm­horgoljuk egy soron szorosszem­mel és egy soron pikóval. A gomb vagy rosetta részére lánc­szemekkel hurkot horgolunk és és ezt behorgoljuk szorosszem­mel, úgy varrjuk fel.

Next

/
Thumbnails
Contents