Békés Megyei Népújság, 1974. április (29. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-21 / 92. szám
I Egyenjogúság HŐI egyenjogúság témáját újra és újra előveszik, nagy értekezéseket írunk és mondunk róla, elsősorban mi, férfiak, Syakran essél le is tudjuk az egészet, mintegy megnyugodva levesszük lelkűnkről a súlyt Pedig a párt és a kormány nagyon sokat tett ebben az ügyben is, hiszen az elmúlt évek nagy határozatai mind eszmei, mind anyagi (jóléti, egész, aégügyi) szempontból példám utatóak ország— világ (és a férfiak) számára. De vannak terüleu ték, amelyeken semmilyen határozat sem tud segíteni, vannak az egyenjogúságnak „magánterületei”, amelyeken csak a férfiak magatartása, szíve, segítőkészsége viheti előbbre az ügyet. Mondjuk ki: teheti boldogabbá, könnyebbé a nők életét Mindenekelőtt egy elvi kérdést próbáljunk meg egyetlen fogalommal tisztázni. Az egyenjogúság, nem jelent egyformaságot. A nők a határozatoktól függetlenül fizikailag gyengébbek maradtak, sokkal gyengébbek a férfiaknál. A gyengébb nőknek tehát tulajdonképpen előnvt kell biztosítani ahhoz, hogy vélünk, „egyenlőiké”, egyenjogúakká válhassanak. Egyébként a párt és kormány határozatai részben ezeket az' előnyöket célozzák, próbálják megteremteni a köz. és a társadalmi életben. Csakhogy a társadalmi élet alapja, sejtje a család, a családi köVegytBc a legegyeszerfíbbet, a mindennapit, a házi munkát, amelyhez sokkal jobban illene a családi munka meghatározás, hiszen nem a házért, lakásért, de éppenséggel a családért végzik az asszonyok a munkát. Szabad idejükben persze, amikor mi, férfiak sakkozunk, olvasunk, focimeccset nézünk, ki-ki gusztusa szerint. A gyökerénél kell kezdenünk a baj orvoslását, a gyermeknevelésnél. Évszázados hiba, hogy a kislányokat a mamák, már értelmi képességük villódzásakor megtanítják mosogatni, főzni, takarítani, bevásárolni, házi munkát végezni, és dicsérjük, ha ügyes, dicsérjük, ha cipel. Sajnos, ez a „bűn” mindenekelőtt az anyáké. A fiú az más, ö felkészül a világ meghódítására, tanul, pihen, meccsre jár, tízéves korában elkezdi felnőtt „rossz szokásait”, mint ahogy a kislányok rend_ szerint e korban hajtják be a fejüket a házi munka jármába, vagyis kezdik ők is asszonyi „rossz szokásaikat”. Ez a világ rendje! Valóban ez volna? A szóés házi munka : eialista közösségben, amelyben a legszentebb ■ jelszó a tiszta humánum, amelyben minden, a ■ megnövekedett szabad idő is az emberért van? ; Természetesen nem ez a világ rendje! Egyéb- • ként is a világ olyan, amilyenné tesszük, fonnál- | juk. Tegyük hát odahaza is emberségesebbé. Kultúrotthonainkban és más társadalmi szer- S veinknél az utóbbi években dicséretesen elhara- í pództak a barkácsoló tanfolyamok: „Barkácsolj : velünk!” Ott ülünk mi, atyák és fiúk, és szak- • emberektől tanuljuk a bütykölést, mosógép vagy ■ villany vasaló nem fog ki többé rajtunk Rá- • kényszerültünk a szakmák alapfokú elsajátító- ! Sára, mert a szolgáltatóipar képtelen a rohamo- • san gépesedé háztartásokkal lépést tartani. Szép ■ dolog, jó dolog, hogy a kilincset mi, férfiak ma- • gunk rakjuk vissza, ha leesik. De hált a kilincs * igazán ritkán esik ki a zárból, viszont főzni, ta- \ karítani, mosni, sőt mosogatni is mindennap, de : hetenként legalább egyszer kell. Ebben a nono- • ton, drága időt rabló munkában segítsünk. Vegyük a szabad szombatot például. Jobbára az anya, feleség is egész héten dolgozott a munkahelyén és ha minden este, hivatali munkája után is szorgalmasan tett-vett, csinált valamit a ház körül, azért sok elvégezni való marad hét végére is. És ha mi, „bajnok” férfiak nekilátnánk segíteni, fele időre, fele fáradságra csökkenne az egész, a délután s a vasárnap a miénk volna, a nemesebb értelemben vett családi életé. Időt adnánk az asszonynak is mozira, színházra, kirándulásra, könyvre vagy éppen a családi problémák megbeszélésére. És uram bocsá, a szerelemre is. amelynek egyébként éppenséggel legnagyobb gyilkosa a fáradtság, a testet, lelket szürkére festő, monoton, örökké konyhába zárt robotos élet Egvütt dolgozni, együtt pihenni, együtt örülni az élet szénséseinek, hát miért nősültünk meg, ha nem ezért? Xy* í ísszatérve a gyökerekhez, a fenti családi \ S / modellt kialakítani, előítéleteket lerombolni akkor lehet, ha a kisfiú is megtanulja a házi munkát, ha ezért dicséri őt anyuka és apuka, akár jutalmazza is, de semmiképp sem neveti ki, hogy milyen rosszul áll kezében a seprű. Ettől még újra felfedezheti a világot, felrepülhet a Holdba, hiszen, mint tudjuk, az űrutasok is maguk végeznek mindent odafenn. DIVAT A SZOKNYA Szoknyát blúzokkal vagy pulóverrel néhány évvel ezelőtt még inkább csak a konzervatívabb izlésűek hordtak. Az idei tavasz-nyárra a legdivatosabb öltözékek egyike a szoknya lesz. Ezek a legkülönbözőbb anyagokból és formamegoldásokból nyújtanak választékot. Rajzaink egy része a Divattervező Vállalat tavaszi—nyári kollekciójának szoknyamodelljeit mutatja be, míg más része olyan megoldású, amely alakítási ötletként is szolgálhat. 1. Tropikálból vagy könnyű vászonból készülhet az erősen gloknis, csípőrésszel szabott bő szoknya 2. Nagy divattá vált újból a nadrágszoknya, amely igen praktikus szabadidő-öltözék Modellünk féloldalasán gombolódó nadrágszoknya, amely tweedmintás, egyszínű szövetből vagy farmer zsánerű anyagból készül- hét. 3. Könnyű nyári szoknya szövött vagy nyomott pamutanyagból, hátközépen gomboló- dik és az alján körül fodorral díszített. 4. Szép, színes vászonszoknya. Élöl a szabásvonalak és hajtások mentén dísztűzéssel. 5. Körbe rakott, elöl gombos szoknya, könnyű szövetből, szintetikus kelméből vagy nem gyúródó vászonból kivitelezhető. 6. Úgynevezett farmeranyag- búl készíthető sportszoknya, tűzésekkel és a zsebeken cipzárral díszítve. Hozzá a vékony derekúak modern bőrövet hordhatnak. A, B, C, D modelljeink a nagyon modernül öltözködők részére való megoldások. A hosz- szú szoknyák estére vagy nyaralóhelyre valók, attól függően, hogy a virágos vagy csíkos alapanyag melyik célra teszi alkalmassá. B modellünk csípő alattig szűk, onnan pedig erősen gloknis. Különösen mutatós kockás szövetből. C modellünk féloldalasán át- menős szoknya, bordürös kelméből nagyon csinos megoldás. Nádor Vera u s w I I I » a B : ; : I Tavaszi — A kereskedelem strandcikk újdonságaival már a nyárra készül. A fiatalok körében továbbra is a bikinié az elsőség BasaBBsaacEaBES Háziszőttes anyagból varrt estélyi öltözék. (Az OKI8Z Labor modelljei) MTI fotó— Bara István felvételei Népművészeti tárgyak a lakásban A modern tattás értékes színei: népművészetünk hagyományos — napjainkban reneszánszát élő — termékei. Faragások, szőttesek, cserepek. Egy- egy ügyesen, jó ízléssel megválasztott darab, például szádéból készült függöny, rusztikus szőttes falvédő, párna, terítő, a vendéglátás ünnepélyességét emelő italos- és kávéskészlet otthonosabbá, hangulatosabbá varázsolja a szobát, a konyhát. Vidéken, az idősebb korosztály „hazulról” tudja, a fiatalabbak annál kevésbé: a magyar faragóművészet népi díszítőművészetünk legváltozatosabb, leggazdagabb ága. A múlt században az országnak szinte nem volt olyan helysége, ahol a parasztság a fából készült munkaeszközeit, használati tárgyait ne díszítette volna. A korai díszítő technika a karcolás, a vésés. A XIX. század utolsó évtizedeitől kezdve a domború faragás válik általánossá. Csipkeszerűen áttört alkotások, gyönyörű mívű aprólékos munkák. Az Alföldön a csontfaragás, továbbá a csont- és celluloid berakás terjedt el. Az észak-magyarországi faragók bútoraikon nagyobb sík, áttört felületet alkalmaznak. Jellegzetes ivóedényüknek, a csanaknak fülkiképzése különösen érdekes, ügyes. E népi faragások egytől egyig tetszetős, különös varázsú darabok: harmonikusan megférnek a mai modern szekrénysorok nyitott polcain, sarok ülőgarnitúrák asztalain, s a hagyományos bútorok vitrinéiben. Városokban és falvakban egyaránt a legelterjedtebb lakásdíszítők a népi szőttesek. S ez nem véletlen: a szövés a legrégibb mesterségek egyike. Hazánkban a népi szőttesek emlékei a XIV. századtól a céhek történetéhez kapcsolódnak. A férfiak által készített takácsszőttesek megelőzték az asszonyok vásznait. A szőttesek díszítése a szövés technikájából adódóan mértani jellegű: vonalak, csillagok, stilizált ember- és állatábrázolásod, illetve azok váltakozása. A múltban főként lenből és kenderből dolgoztak. A XIX. század utolső évtizedeitől pedig a színes bolti pamutok terjedtek el. Legművesebbek a sárközi szőttesek, ma is. A palócoké kevésbé díszesek, de motívumkincsük az előbbinél gazdagabb. A geometrikus minták között gyakori a stilizált ember- és állatalak. A baranyai szőttesek változatosak: a különböző stílus megnyilvánul a megyében élő nemzetiségek művészetében. A sokácok és horvátok főleg gyapjúval dolgoznak, kedvelik az élénk színeket. Az uralkodó színek egyébként tájegységenként mások. Szabolcsban például túlsúlyban a piros szerepel. A nyugat-dunántúli munkákat % bordó-fehér minták uralják. A mai lakáskultúrában kedveltek a használati és díszítő tárgyként egyaránt elterjedt népi cserepek. Fazekasművészetünk ugyancsak gazdag múltra tekint vissza. A paraszti háztartások sokféle rendeltetésű mázas és máz tálán cserépedényei, az edények díszítésének gazdagsága népünk fejlett esztétikai érzékéről tanúskodik. A legjelesebb és a legtöbb fazekasközpont egykoron az Alföldön volt. Ma is keresettek a hódmezővásárhelyi, a karcagi, a mezőtúri fazekasok írókával készített, tarka cserepei, edényei. Noha hajdan több helyütt készítettek fekete kerámiát, ma már csak Nádudvaron és Mohácson égetik feketére az edényeket. A dunántúli fazekasközpontok termékei változatlanul sokszínűek — technikában, díszítésmódban is. i\«STf fantáziával, kifinomult ízléssel készített munkáik gazdag választékában gyönyörködhetünk a népművészeti boltokban. Az észak-magyarországi fazekasközpontok edényeire a tarkaecsetes díszítés a jellemző. Egyébként ami még a régi fazekasmestereket illeti, a múltban nem ritkán egyúttal kályhakészítéssel is foglalkoztak. Ezeket a hagyományokat őrzik, fejlesztik tovább Karcagon. tea. is. Si
