Békés Megyei Népújság, 1974. április (29. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-03 / 78. szám

Hétfői események képekben;

Í .I OTP-FIÖK

Április 1-én, Békéscsabán, a Tanácsköztársaság útján átadták az OTP legújabb körzeti fiókját. A növekvő pénzforgalom szükségszerűvé tette az ügyfélforga’om meggyorsítását. Az új létesítmény a megyeközpont pénzforgalmát hivatott gördülékenyebbé tenni. Képünk az átadási ünnepségen készült

A Közművelődési Klub, a megye közművelődésben dolgozó vezetőinek fóruma hétfőn Jancsovics Antal karnagy tájékoztatóját hallgatta és vitatta meg. A neves fiatal művész több társadalmi érdeklődést és támogagást sürgetett a zenei közélet fellendítésére. Az összejövetelen közreműködött Fejes Antal, a békési zeneiskola igazgatója, gordonkán

(Fotó: Demény)

Gacs Gábor grafikus volt hétfőn a Tízek Klubjának vendége az Ifjúsági házban. Képünkön kiállításának házigazdájával, léptük Pál könyvtárigazgatóval a megnyitón (Fotó: Baloghj

Népgazdaságunk legfőbb

támasza: a Szovjetunió

Irta: Huszár István miniszterelnök-helyettes

E

gy eszendő híján három évtizede annax, hogy a Szovjetunió hős harcosai hazánk területének utolsó négyzetméteréről is kiűzték a szétvert fasiszta haasereg maradványait. Azóta e nap — szabadságunk születésnapja — méltán legnagyobb nemzeti ünnepünk. Az idő múlásával nem szünkült ed népünk történelmének e nagy napja. „Lélekben egyre közelebb hozzánk, fénye mind egyre szebben világol mai küzdelmeinkben, jelenünkben is.”

Különösen örvendetes, hogy e nap jelentősége fokozódik népünk minden rétege számára. Azoknál talán ezt természetesnek tarthatnánk, akik még emlékezhetnek arra, milyen kornak vetett véget e hazában a felszabadulás, akik személyes emlékeik alapján tudják egybevetni mai életünket a dolgozó nép haj_ dani sanyarú sorsával. De a ma élő népesség nagyobbik fele már azokhoz a generációkhoz tartozik, akiknek a Horthy-ko-szakból emlékezetes élményeik már nem lehetnek, akik csak apáiktól hallhattak s könyvekből olvashattak népünk történelmének e sötét negyedszázadáról. A fel- szábadulás óta eltelt három évtized szülöttjeinek, neveltjeinek, a szocialista Magyarország építőinek egyre magasztosabb nemzeti ünnepe ez a nap. És az nem pusztán hagyomány — bár kedves hagyományainkat mi mindig sokra értékeljük —, hogy ezen a napon első, hálát és köszönetét kifejező gondolatunk azoké, akik a mai életünkhöz vezető utat megnyitották számunkra,! akik segítettek azóta is ezen haladni: a Szovjetunió

népeié, pártjáé és kormányáé. Életünk minden területén így van ez, de talán a legközvetlenebbül a gazdasági életben.

R

eménytelen vállalkozás lenne e helyütt felsorakoztatni még csak a legfontosabb tényeket is annak bemutatására, hogyan és miben jelentett a gazdasági építésben legfőbb támaszt a Szovjetunió. Kezdhetnénk azzal, hogy még folytak a harcok hazánk terüle. tén, s már megérkeztek az első élelmiszer- és nyersanyagszállítmányok, hogy az ország egyik területén még hídjainkat robbantják, más részeken megindul a forgalom az ideiglenesen, de gyorsan felépített hidakon. Ez is máig figyelmeztető jelkép lett: agyidőben pusztítás az egyik oldalon, építés a másikon. Az előbbit hozta a fasiszta diktatúra, az utóbbit ígéri a romokból éppen sarjadzó élet.

S

a tények felsorakoztatását talán azzal fejezhetnénk be — az idei évfordulóhoz csatlakozó avatóünnepségek sok kedves fényéről most nem beszélve —, hogy február végén a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának érdekelt tagországai egyezményt irtait alá egy 750 ki_ lovoltos villamos távvezeték közös építésére. Ennek egyik végpontja a szovjetunióbeli Vinnyi- ca, a másik: Albertirsa.

A magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok fejlődését bizonyító tények képzeletbeli sorsának itt említett eleje és vége szimbolizálja, hogy miből indult ez az ország, s ma milyen ígéretes, jövőnket is formáló közös vállalkozásoknak lehetünk részesei. Nagy út van mögöttünk. Ennek az útnak a kilométerkövei is emlékezetesek, s mind megany- nyj egy-egy állomása gazdasági kapcsolataink fejlődésének. Nincs olyan év az elmúlt 29 esztendőből, amelyikben ne lenne néhány kiemelkedő esemény, amely a magyar népgazdaság fejlődését nagyban segíti, s a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatainkat gazdagította. Tavaly

megindult a szállítás a barátság 2. kőolajvezetéken, 25 éve lesz ez év júliusában, hogy Moszkvában a két kormány képviselői egyezményt írtak alá, a timföld- és alumíniumipari együttműködésről szóló egyezményt. Kereken 10 esztendeje annak, hogy Budapesten egyezményt írtak alá a magyar— szovjet gazdasági és műszaki- tudományos együttműködési kormányközi bizottság létrehozásáról.

D

e minden példálódzás, minden válogatás, ha mégoly nagy jelentőségű tényt, eseményt idéz Is emlékezetünkbe, mint az említettek — csak leszűkítve tükrözi gazdasági kapcsolatainkat. Hiszen ma aligha akad olyan üzem, olyan falu, talán olyan család, ahol ne szerezhetnének közvetlen tapaszta. latokat kapcsolataink sokoldalúságról, gazdaságáról. A Pob- jeda és Poljot karóráit, a Zor- kij és Kijev fényképezőgépek, a Szokol rádiók, a kedvesen becézett Zsiguli személygépkocsiktól kezdve, az MTZ-trak torok on, a nagy hozamú Bezosztája búzán keresztül, az üzemekben működő technológiai berendezések egész soráig, nem beszélve a köznapi életünkben közvetlenül „láthatatlan” termékekről. Hiszen szinte a teljes vasércfelhasználás, a kőolaj-felhasználás mintegy háromnegyede a Szovjetunióból származik.

Természetesen szállításainknál sincs ez lényegében másként. Sok munkásunk a cirillbetűvel a munkapad mellett ismerkedik meg először, mivel például gép. ipari kivitelünk nagyobbik részét szovjet megrendelésre szállítjuk.

Mindezt talán az a statisztikai adat sem fejezi ki kellően, amelyik összegezi kölcsönös áru- szállításainkat. Kivitelünknek csakúgy, mint behozatalunknak, több mint egyharmadát teszi ki a magyar—szovjet külkereskedelmi forgalom. Aligha hiszem, hogy bárki túlbecsülhetné ennek a „minősített egyharmadnak” a jelentőségét. Az exportnak és az importnak ilyen mértékű területi koncentrációja már önmagában nagy gazdasági előnnyel jár. S ha most ehhez hozzátesz- szük azt, hogy ez a forgalom mentes midenfajta spekulatív és diszkriminatív meggondolásoktól, hogy jórészt hosszú lejáratú szerződésekkel megalapozott, hogy nincs kitéve a tőkés világpiac sokszor kiszámíthatatlan áringadozásainak, hogy összetétele ■— mind behozatal, mind a kivitelek tekintetében — számunkra igen kedvező, hogy a szállítások nagy biztonsággal valósulnak meg, akkor láthatjuk, miért jelent elsődleges nemzeti érdekeket kapcsolataink minél gyorsabb ütemű bővítése.

M

inden ünnepi évforduló —, de tulajdonképpen bármi más, kicsinek látszó eseménye kapcsolatainknak — arra is alkalom hogy összegezzük j a gazdasági együttműködési egyéb politikai tanulságait. E cikk keretei nem teszik lehetővé, hogy a maguk teljességé- bén mindezt bemutassa. Mégis emlékeztetnünk kell: a proletár! nemzetköziség szép eszméjét lát- ! juk kapcsolatainkban,

A Szovjetunió önzetlenül bo j csátóttá és bocsátja rendelkező- i sünkre hatalmas szellemi és ter- j melési kapacitását, osztotta és osztja meg velünk gazdasági í építésben szerzett, sokrétű ts- j pasztalatainak gazdag tárházát. A magyar—szovjet gazdasági kap.1

csolatok szolgálták és szolgálják, hogy a magyar népgazdaság egyre jobban megfeleljen — szerkezetében, színvonalában — korunk sürgető követelményének, a szocialista integrációnak!

A Szovjetunióval kétoldalú- an bővülő gazdasági kapcsolataink nagyban segítették, hogy más szocialista országokkal kétoldalúan és a megalakulásának negyedszázados évfordulóját éppen most ünneplő Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának keretében sokoldalúan kiterebélyesedjenek, egyre gyümölcsözőbbé váljanak gazdasági kapcsolataink. S arra is érdemes gondolnunk, hogy ilyen természetű és ilyen politikai alapokon nyugvó gazdasági kapcsolataink mennyiben szolgálták hazánk egyre sikeresebb fellépését nem szocialista piacokon. Vajon más úton tudtunk volna-e olyan termelési kapacitásokat és olyan színvonalon létrehozni, ami ma számos termékünk esetében kedvező feltételeket teremt számunkra a nem szocialista országokkal folyó gazdasági kapcsolataink eredményes fejlesztéséhez? A válasz csak határozott nem lehet. Ezért is vagyunk ma olyan helyzetben, hogy a kelet- nyugati gazdasági, kereskedelmi kapcsolatoknak — elsősorban a Szovjetunió következetes békepolitikájának sikere nyomán — az örvendetes bővülése a maga sajátos módján a szocialista gazdasági integrációt is segíti. Végezetül: a tőkés világgazdaság, időről időre fellépő s némelykor kiéleződő válságjelenségeinek kedvezőtlen hatásait a Szovjetunióval, a KGST tagországaival való együttműködés nélkül nem tudtuk volna társadalmi, gazdasági céljaink veszélyeztetése nélkül csökkenteni és elhárítani.

K

észülünk pártunk XI. kongresszusára. Közel egy év áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy az előző kongresszus óta megtett utunk tapasztalatait és tanulságait összegezzük és értékeljük. A Központi Bizottság legutóbbi ülésén — abban is határozott, hogy el kell készítenünk pártunk új programnyilatkozatát Kádár János elvtárs vezetésével meg is indult ez a felelősségteljes munka, Vagyis: a XI. kongresszusra készülve a szocializmus építésének egész időszakát kell új tennivalóink helyes meghatározása érdekében a marxi—lenini tanítás fényében elemeznünk. Ebre kötelez bennünket az a körülmény is, hogy egy év múlva a felszabadulás 30. évfordulóját ünnepeljük. Anatole France irta: „Ne veszítsünk el semmit a múltból. Jövőt csakis a múlt ismeretében épithetünk.”

M

em kétséges, hogy. a Pár® és az ország életében Ilyen nagy eseményekre készülve áttekintjük majd azokat a nagyszerű tapasztalatokat is, amelyeket a szovjet—magyar gazdasági együttműködés immár egész történelmi időszakot átfogó 30 esztendeje nyúit számunkra. Azért is tesszük ezt meg, mert bizton reméljük, hogy a következő években is szilárd támasz lesz számunkra a gazdasági építés minden kicsiny és nagy gondjának sikeres megoldásához megbonthatatlan szövetségünk a szovjet néppel. Az elmúlt 29 esztendő gazdasági sikereit úgy Is megírhatnánk, mint a szovjet—magyar gazdasági kacsolatok történetét, S ennek a történelemnek, s tanulságainak az ismerete: záloga jövőbeni sikereinknek-