Békés Megyei Népújság, 1974. április (29. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-18 / 89. szám
Koncert a halgazdaságban Ar. elmúlt hét keddjén este öt órára hirdették meg a hangversenyt a Biharugrai Halgazdaság kultúrtermébe. A kezdési időpont előtt pár perccel érkeztek az első hallgatók: a halgazdaság dolgozói, a medgyesegyházi művelődési ház elmúlt ősszel meghirdetett kulturális vetélkedőjére benevezett biharugrai 18 brigád tagjai. Mint ahogyan az már lenni szokott, vagy félórás csúszás Után telt meg a terem, soronként egy-két széket nem számítva telt ház várta a j szűk kis színpad függönyé-! nek megnyílását. A műsorvezető a megyei művelődési központ nevében köszöntötte az egybegyűlteket, azt a lehetőséget, hogy most egy vetélkedő zenei kérdéseinek fő illusztrálására, a későbbiekben pedig a zene szeretete. szükségessége miatt láthatják a művészeket, a zenekart a biharugraiak. A műsor első részében Erkel Ferenc: Bánk bán című operájából és Kodály Zoltán: Háry János című daljátékéból idézett részeteket Réti Csaba Liszt-díjas és Littay Gyula, a szegedi Nemzeti J Színház magánénekesei. El- j sóként Petur bán Bordalá- 1 nak szép dallama töltötte be j a termet. A Hazám, hazám. ! te mindenem ... kezdetű ária | bekonferálására teljes csend j lett. Csend az áhítatért, az ! egyszerű, de nagyon sokat kifejező szövegért, zenéért. A Bánk — Tiborc kettőse után a Háryból következtek a részletek, ekkor már páran a széksorokban halkan magukban is dúdolták az ismerős dallamot. Azt, amit most is jó volt hallani. Magas foikon nem, de a „kör- legények” felvételekor a CN szivesen választ börtönviselteket. Bebizonyosodott, hogy akinek már volt komolyabb dolga a rendőrséggel, megbízhatóbb, körültekintőbb. Igaz, a rendőrség figyelheti, de ezt a veszélyt kiegyensúlyozza az a szervezet számára életbevágóan fontos körülmény, hogy a büntetett előéletűek jobban zsarol, hatók, jobban kézben tarthatók. Szeszes masszázs... Mi a „közlegények” és főnökök viszonya? McClellan szenátor. az amerikai törvényhozás különleges bűnüldözési bizottságának elnöke (a bizottságot éppen a Cosa Nostra büntetlensége miatt felháborodott közvélemény nyomására hozták létre néhány esztendeje) ezt egy interjújában Így fogalmazta meg: „A Cosa Nostra egyszerű tagjai kocsin viszik a főnököt, noha nem sofőrök. Fontos üzeneteket továbbítanak, noha nem küldönce*-;. Tanácsokat adnak az általuk jól ismert részterületről, noha nem tanácsadók. Elkísérik feljebbvalójukat. Jellegzetes testtartásban, zsebreA kedd esti koncert második része a Békéscsabai Szimfonikus Zenekaré volt. Jan- csovics Antal vezényletével a XIX. század neves prímásának, Bihari Jánosnak Magyar táncok című művéből a „Lassú” és a „Friss” tételek közismert verbunkdallamát játszották, majd Weiner Leó Divertimentó-jából a bájos Rókák tánca című részt. Talán a legnagyobb közönség- sikert aratta a német rokokó zeneköltőjének. Georg Tele- mannak a-moll szvitjéből a fuvolaszólós három tétel. A fülbemászó, lágyan ívelő futamok minden figyelmet magukkal ragadtak. A zenekari rész utolsó száma a XVIII. i századi angol zeneszerzőnek, William Boyce- nak egyik szvitjéből, Ouver- ture-jéből két tétel volt. S ahogy a karmester leintette a zenekart, felcsattant a taps, a köszönet ezért az élményért, a szép hangversenyért. A koncert után a zenekar és az énekesek még sokáig beszélgettek. Népművelés, kultúra, zene, közönség volt a fő téma, Békéscsaba felé az autóbuszban tovább szövődtek a vélemények szálai. A Biharugrai Halgazdaságban megtartott műsort 11-én, csütörtökön este a medgyes- egyházi versenyzők hallották — akkor Herbály András vezényelte a csabai szimfonikusokat. A biharugrai közönség arcát látva biztosra veheti a szemlélő: a május elsejei döntőben a helyes válaszadással nem lesz hiba, legalábbis ami a zenei kérdések csoportját illeti. N. L. dugott kézzel, pedig nem test- • őrök.” Egy ilyen hatalmas hálózat, í amely ráadásul a világ | leggátlástalanabb bűnözőiből • áll, természetesen bőven aks_d : belső egyenetlenség, nézetelté- : rés is. A Cosa Nostra különbö- • ző rangú és rendű vezérei • nemcsak a rendőrség és a ki- t szemelt áldozatok, hanem egy- : más ellen is szüntelenül hada- s koznak. A Gyilkosság Rt. rét- • tegett főnöke, Alberto Anasta- ! sia szintén egy ilyen belső bá- : ború nyomán fejezte be „fé- i nyes” pályafutását. ; 1957. október 25-én „Albert j bácsi” belépett az egyik legelő- S kelőbb New York-i szálloda, a ; Hetedik Avenue és az ötven- • ötödik utca sarkán levő Park ! Sheraton Hotel fodrászszalon- : jába. Kedélyesen tréfálkozva : ment végig a földig hajló al- • kalmazottak sorfala között, és • kényelmesen elhelyezkedett a ! 4-es számú süppedő bőrfotel- : ben. Anastasia kéjesen hátradőlt, • élvezte a szeszes masszázst, : amikor két elegáns férfi lépett ; a műhelybe. Az egyetlen, ami ■ furcsa volt rajtuk, hogy ka- jj bátjukat nem vetették le. sőt, ! különlegesen nagy méretű, fel- i hajtott gallérjukat sem hajtőt- • ták vissza. Fekete bőrkesztyű- 5 jük is a kezükön maradt. (Következik: Albert bácsi ha- ; lála) : Mozdulni kellene Sarkadkeresztúron is A legutóbbi népszámlálás adatai szerint Sarkidkeresz- túrnak 2 650 lakosa van. Ha 1300 embert tekintünk munkaképesnek, akkor szerényen becsültünk, de induljunk ki ebből. Ha a munkaképes lakosság személyenként csak száz forintnyi társadalmi munkával járulna hozzá a község fejlesztéséhez, akkor ez egy év alatt 130 ezer forint segítséget jelentene. Ez éppen any. nyi, mint a Sarkad keresztúri Tanács idei fejlesztési alapjának költségvetése. A községi tanács vb fiatal titkára — Forró Ilona — első kérdésünkre (Ml a társadalmi munka szerepe a község fejlesztésében?) szomorúan csak ennyit mondott: Nagyon kevés. Meglepő válasz, de sajnos igaz. Tavaly — a kisnyékiek kivételével — olyan csekély volt ez a munka, hogy fel sem lehetett mérni. Egyedül az „Egy napot az iskoláért” mozgalom dö- cögött úgy-a hogy, ám ebben is csak a diákok szülei vettek részt. És többségükben ők is inkább pénzt adtak, de nem dolgoztak, csak a községhez tartozó, bár attól eléggé távol eső Kisnyék lakossága fáradozott a fejlődés — és tulajdonképpen a saját — érdekében. V. Aktivitás — szavakban — Ennyire nem érdekli őket falujuk sorsa? — kérdeztük Forró Ilonát, aki „megnyugtatott”: Erről szó sincs! A lakosság, a tanácstagok aktívak — ha kérni kell. A tanácsülésekre elmennek a tanácstagok. sokan hozzászólnak, javasolnak valamit, de ha azt a választ kapják: nincs rá pénz — belenyugszanak. Ök megtették kötelességüket — gondolják —, kérték a tanácsot, építsen utat, járdát, kutat, sportpá- lyáC Ha nincs rá pénz. akkor nincs! Eszükbe sem jut talán a jó módszer: Csináljuk meg ipi társadalmi munkában, ha nincs rá pénze a tanácsnak! Ezért a társadalmi „munkát- lanságért” persze nemcsak a tanácstagok felelősek. A községi tanács nem sokkal tett többet a társadalmi munkáért annál, hogy betervezte a költség- vetésbe. A szervezéssel édeskeveset foglalkoztak. Ez többnyire abból állt, hogy megkérték az embereket. csinálják meg ezt vagy azt. De magával a „csinálással” már nem volt aki törődjön. A községi nép- frontbizottsóg sem fordít elég figyelmet a munkák megszervezésére. Baj az is, hogy elment az emberek kedve attól, hogy társadalmi munkában tegyenek valamit. Mert. amikor tettek, ezért senki sem mondta nekik azt: Köszönjük, ez jó munka volt! Olyanra pedig már nagyon régen volt példa, hogy valami egyéb elismerést is kapott volna valaki kiemelkedő társadalmi munkájáért. Így aztán a nem dolgozók között általános a vélemény: bolond, aki ingyen dolgozik! Á kísnyéki titok A kisnyékiek eszerint „bolondok”, mert járdát építenek, vízlevezető árkot ásnak, rendbe teszik a kút környékét — ingyen. Ingyen, de a saját hasznukra! Mi a titka Sarkádkeresz- túr kisnyék! körzetének? Hiszen ott is csak olyan emberek élnek, mint bent a községben. A különbség „csak” az, hogy nekik van egy Kis Jánosuk. Az idézőjel a „csak” mellett teljesen Indokolt, mert Kis János szervezőkészsége, tenniaka- rása a „titok” nyitja. És az, hogy mindezért tisztelik és sze_ rétik, hallgatnak a szavára. Tanácstag már 14 éve, azóta fáradozik a lakosság érdekében. Nincs könnyű dolga. — Itt, Kisnyéken négyszáz lélek lakik és hosszú évekig nem volt egy rendes kutunk — mondja —. A réginek rossz, büdös a vize, a KÖJÁL is megállapította, hogy árt az egészségnek. Majd minden tanácsülésen megkérdeztem. Mikor lesz már jó vizünk, rendes kutunk? Jegyzőkönyvbe is vették a kérdést. én meg vártam türelmesen, évekig a válaszra. Nem mondtak semmit. Se azt, hogy lesz, se azt, hogy nem. A végén fogtam magam és írtam egy levelet a Minisztertanács titkárságának. Elmondtam benne, hogy évek óta várunk egy kútra és elfogyott a türelmünk. — Egy hét alatt megjött a válasz és azt írták. legyünk még egy kicsit türelemmel, intézkednek, egy éven belül a megyei tanács ad pénzt a kútra. — Egy idő múlva találkoztam a tanácselnökkel. „János bácsi, megjött a pénz, felszerelünk egy hidrofort a kútra” — mondta. „Ne tessék már ilyet csinálni — szóltam —, nem az a mi bajunk, hogy tekerni kell a kutat, hanem a rossz vize. Nekünk új kutat ígértek, ragaszkodunk hozzá”. A vége az lett, hogy fúrtak egy új kutat, és most van egy jó ízű artézink. Igaz. én egy jó darabig hallgat» hattam a szemrehányásokat a községi vezetőktől, miért fordultam olyan magas helyre. No, de ha ök nem intézkedtek, valakihez csak kellett mennem! A kút-„ügy” óta sok minden történt. Mikor az iskolához vezető járdát készítették, még agitálni kellett az embereket. „Te el tudod nézni, hogy azok a csöpp gyerekeik térdig érő sárban menjenek?”—kérdezte és az emberek fogták a szerszámokat, indultak járdát építeni. Aztán megismerték a közös munka örömét és ma már mennek az első hívó szóra. — Legutóbb járdát építettünk — meséli Kis János. — A tanács adta az anyagot, mi vállaltuk a munkát. Mindenkit megkértünk, hogy a háza előtti darabot készítse el. Egy ember kivételével mindenki meg is csinálta, öt hiába kértük, nem volt hajlandó dolgozni. Fogtuk magunkat és leraktuk helyette a járdalapokat. Épp végeztünk, amikor hazajött. Megkérdeztem tőle: „Tetszik, szomszéd? Jó lesz járni rajta?” Még neki állt feljebb. Hogy ő akkor dolgozik, amikor akar! Mérges lettem erre és odavágtam neki: „Nem szégyelled magad?! Az állam százezreket költött a gyerekeidre, míg tanultak, te meg kihúzod magad a munkából!” Na erre aztán nem szólt semmit. Változások várhatók? C'VECHEGY Az üveggyárban az Intenzív fejlesztési program eredményeként mintegy 50 százalékkal nőtt a kapacitás. A négy öblös- ttveghutában ezerszámra formálják az automaták az üveget, a csomagológépek fóliába öltöz lelik a bálákat, s ezzel biztonságossá vilik a szállítás. Felvételünk a gyár udvarán készült a szállításra váró üvegekről (Fotó: Somogyi) ■ : Nincs tehát titok. Ahol jő a ; „hozzáállás”, megfelelően ter• vezik, irányítják, ott megy j a ! munka. És kell az is, hogy aki í dolgozik, érezze: hasznosat cse- ; lekedett. A társadalmi munká- ; ért senki sem vár fizetséget, de • köszönetét, jó szót igen! Ezzel • „takarékoskodni” súlyos hiba! • Kicsit sötétre sikerült a : Sarkadkeresztúrról festett kép. ; Túlságosan nagy a kontraszt az 5 egymástól alig pár kilométerre " fekvő két település között. • Ész■ revették ezt — bár elég későn • — a sarkaefkeresztúri tanács- ; nál is. Most tervezik a közság- 5 szépítési mozgalmat. nvilván■ tartják majd, hogy ki mit vál■ lalt és azt számon is kérik. I Többet törődnek ezután a ta- : nácstagokkal is. Megbízzák : majd őket, hogy körzetükben ■ szervezzék a társadalmi akció- .* kát. Tanácsot, taoasztalatot is ; akarnak kérni valahonnan, ahol ■ jól megv a munka. ! Nem kell messzire menni. Lónyal László ■ » ■■■HMNHBHHMHBBBBflnnMnini ! j Békés mm 1974. Április is.
