Békés Megyei Népújság, 1974. április (29. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-03 / 78. szám
WÄS A LAKOSSÁG szolgálatában (3. oldal) ÖT KÉRDÉS — ÖT FELELET <4. oldal) NÉPGAZDASAGUNK LEGFŐBB TÁMASZA: A SZOVJETUNIÓ (5. oldal) Kik „Mák” és kik kapták a nyereséget? A megyei pártbizottság ütése Néhány éve történt, az egyik legnagyobb gépipari vállalatnál: egyes gyáregységek — ráadásul éppen azok, ahol a munka az átlagosnál is nehezebb — a nem éppen előrelátó és átgondolt gazdálkodás következtében nem tudták év végi nyereségrészesedést fizetni a munkásoknak és az alkalmazottaknak. Persze, maguk a vezetők sem számíthattak semmire, de ez cseppet sem volt vigasztaló azok számára, akiknek voltaképpen vaj_ mi kevés közük volt ahhoz, hogy az évet eredménytelenül, sőt vesteséggei zárták; ahhoz hogy nem maradt pénz a kasz- szában, mert a gyáregységek év közben hibás ösztönzési politikát, bérezési gyakorlatot folytattak. S mert több ezer ember, rői volt szó, s mert egyértelműen kiderült, hogy a történtekért kizárólag a szóban forgó gyáregységek, illetve a vállalat vezetői a felelősek, az üzem felügyeleti hatósága nem nézhette tétlenül a dolgot. Nem tűrhette, hogy a hibás vezetői döntések árát a munkások fizessék meg; kivételt, preferenciát alkalmaztak és központi alapból biztosították a munkások- és alkalmazottak — az ágazati átlagot megközelítő — nyereségrészesed ését. Az intézkedés ellentmond a közgazdasági megfontolásoknak, ellentmond annak az egyébként ma is változatlanul érvényben levő tételnek, hogy egy-egy termelőegység munkájának legfontosabb mércéje az eredmény, másképpen fogalmazva; a nyereség. S ha egyszer valahol rosszul dolgoztak, eredmény helyett veszteséggel zártak, akkor — éppen e gazdasági követelmény értelmében — rém létező nyereségből nem lehet részesedést fizetni. Igen ám, csakhogy a szóban forgó példában — s megannyi egyéb esetben is — a felettes hatóságok nagyon jól tudták, hogy itt nemcsak gazdasági problémáról van szó, amit a közgazdaság törvényei szerint kell megoldani, hanem rendkívül fontos politikai kérdésről, több ezer ember közérzetéről, sőt: a munkahelyi vezetőkbe vetett bizalmuk megingásáról s ennek lehetséges következményeiről Mindebből szükségszerűen következett, hogy a közgazdasági megfontolásokat félretéve politikai problémaként kezeljék az ügyet s ennek megfelelően oldják meg. Más kérdés, hogy ezzel együtt más intézkedések is történtek: olyanok, amelyek segítségével máig ig elejét vették, hogy az üzemben hasonló esetek megismétlődjenek. A példa azért is érdekes és — jóllehet nem ma történt — aktuális, mert a nyereségrészesedés fizetése kapcsán ismét jó néhány helyen feltehetik — és fel is teszik — a kérdést: „kik hozták és kik kapják a nyereséget?” A több gyáregysége» vállalatok — különösen a vidéki ipartelepítésbe intenzíven bekapcsolódott üzemek — esetében nem ritka, h^gy egy-egy gyáregység — adottságainál, speciális helyzeténél, jobb szervezettségénél, vagy ép- oa* csak a gyári munkame&oszíásbasa elfoglalt helye szerint — az átlagosnál „többet hoz a konyhára ’, míg mások — például egy-egy éppen csak felépített, jól_rosszui felszerelt, esetleg nagyrészt szakképzetlen emberekkel dolgozó vidéki üzemrész —, nem hogy gyarapítaná, hanem csökkenti a vállalati nyereséget, s ezen keresztül a részesedést. Magyarán:; vannak esetek, amikor egy-egy üzemrészt szabályosan el kell tartaniuk a jobban, eredményesebben dolgozóknak. Közgazdaságilag tehát ismét, az a helyzet, hogy a nyereségből azoknak ikellene részesedniük, akik megtermelik azt S akik csak apaszt- | ják a vállalati kasszát, azok viseljék is a következményeit: bérben, nyereségben s minden í egyéb anyagi juttatásban. A feltételes módban történő fogalmazás azt is jelenti: nem biztos, hogy ez a megoldás cél- i rávezető, politikailag minden esetben helyes. Nagyon ritka eset az, amikor egy gyáregység valamennyi dolgozóját — vezetőtől a kapu "rig — egy emberként kell felelőssé tenni a ; rossz gazdálkodásért, az elma- ! radt eredményekért, a veszteségért. Éppen ennek felismeréséből következett az a mind jobban kiszélesedő vita, amelynek tárgya: a jelenlegi gazdasági környezetben ég gazdálkodási feltételek között a munkás- embernek, a csak részfeladatokat. ellátó beosztottnak menynyire van — egyáltalán van-e? — közvetlen befolyása, hatása a vállalati nyereség nagyságának alakuláséra? S nagyon sokan határozottan állítják — bizonyítják is —, hogy a mai értelemben vett, vállalati nyereség sok mindentől függ ugyan, de! közvetlenül legkevésbé a kétkezi dolgozóktól. Vagyis: méltánytalan lenne őket büntetni, igazságtalan dolog lenne rájuk hárítani a nyereség n íüküli gazdálkodás következményeit. Viszont ha — az elmondottak alapján —'a rosszul gazdálkodó gyáregységek dolgozói éppen úgy részesülnének a mások által megtermelt nyereségből, mint például a legjobbak, akkor joggal zúgolódhatnak azok. akik végül is „hozták” a nyereséget Mi a megoldás? A válasz csak az lehet — amitől manapság a legjobban félnek a vállalati vezetők —, hogy a politikai és gazdasági köve'e1 menyeket egyaránt szem előtt tartva, differenciálni kell a nyereségrészesedést. Éppen úgy, ahogy differenciálni kellene a személyi béreket is- Differenciálni a végzett munka szerint s a differenciálás elvi alapjait, gyakorlati kritériumait mértékét, okait és célját megértetni a vállalati közvé’esne-nyel. Ehhez persze mindenekelőtt egészséges munkahelyi légkör kell, folyamatos és alapos tájékoztatás, a dolgozók beavatása a vállalati élet nagyobb összefüggéseibe, vagyis előrelátó és körültekintő — nem csak és kizárólag a gazdasági törvényeket szem előtt tartó, de azokat mégsem megkerülő — vezetői magatartás és cselekvés. A Magyar Szocialista Sfuai- káspárt Békés megyei Bizottsága április 2-án ülést tartott. A végrehajtó bizottság előterjesztése és dr. Szabó Sándor elvtárs, megyei titkár kiegészítése alapján a pártbizottság megvitatta és megfelelő határozatokat hozott „A párt káder- politikájáról, a káder- és személyzeti munka megyei helyzetéről, valamint a további feladatokról”. A pártbizottság tudomásul vette az 1972 március 29-i határozatának végrehajtásáról — a pártszervek és tagjainak jogköréről, hatásköréről — szőlő tájékoztató jelentést. A pártbizottság személyi kérdésekben Is döntött. A káder- politikai elveknek és gyakorlatnak megfelelően dr. Szabó Sándor elvtársat — a pártapparátusban több mint aegyedszázaTegnap délután Derban Li- viunak, az Arad megyei pártbizottság titkárának vezetésével négytagú román pártkül- döttság érkezett Békéscsabára, ahol Frank Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára és Klaukó Mátyás, a megyei tanács elnöke fogadta a vendégeket. A delegáció ma Szarvasra utazik, holnap, április 4-én peA Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk felszabadulásának 29. évfordulója alkalmából eredményes munkájuk elismeréséül az állami és a gazdasádon át végzett felelősségteljes munkájának, érdemei elismerése mellett — felmentette & végrehajtó bizottsági tagsága, Illetve a megyei titkári tisztsége alól. és javasolja az illetékes szerveknek a megyei tanács általános elnökhelyettesévé való megválasztását. Az ülést követően Frank Ferenc elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára, a végrehajtó bizottság tagjainak jelenlétében dr. Szabó Sándor elvtársnak hosszú éveken át kiválóan végzett pártmunkája elismeréséül átadta az „Eredményes Pártmunkáért” emlékplakettet. Az ülésen részt vett és felszólalt dr. Jakab Sándor elv- társ, a Központi Bizottság tagja, a Központi Bizottság osztályvezetője. dig Orosházára, ahol megkoszorúzza a román hősök emlékművét, látogatást tesz az üveggyárban és az CTj Élet Termelőszövetkezetben. Ötödikén Békéscsabával és Gyulával ismerkednek a vendégeik, egyebek mellett részt vesznek az I. Országos Nemzetiségi Üt törő Fesztivál gálaestjén, majd másnap utaznak vissza Romániába. gi munka különféle területem dolgozóknak kitüntetéseket adományozott. Békés megyében a következőket tüntették ki. A MUNKA ÉRDEMREND ARANY FOKOZATÁT kapta: Bodnár Sándor, a Szarvasi Állami Gazdaság közgazdasági «igazgatóhelyettese, dr. Gácsér József, a Békés megyei Tanács V. B. osztályvezetője, Gorán József, a telekgerendási Vörös Csillag Tsz főagironómusa, Hrabooszki Mihály, a békés- szentamdrási Zalka Máté Ts? elnöke, Lakatos Sándorné, a „Harbária” Országos Gyógynövényforgalmi Közös Vállalat szeghalmi üzeme szocialista brigádvezetője, Nagy János, a Békés megyei Tanács elnökhe. lyettese. A MUNKA ÉRDEMREND EZÜST FOKOZATÁT kapta: Benkó Imre, a csanádapáoaí ÁFÉSZ Igazgatósága elnöke, Gáspár Mihály, az orosházi Dózsa Tsz agronómusa, Hegedűs Béla, a nagyszénási Lenin Tsz elnöke, Lengyel József, a békési Egyetértés Tsz főkönyvelője, dr. Ludvig József, a Gyulai Járási Hivatal elnökhelyettese, Molnár Lajosné, a Békés megyei Tanács V. B. csoportvezetője, Nagy Mihályné, a Békési Járási Hivatal osztályvezetője, Németh Erazmus, a Mezőberényi Faipari Szövetkezet termelő tagja, Peity Frigyes, a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat műszaki igazgatóhelyettese, Révész Pál- né, az öcsödi Szabadság Tsz boltvezetője, Szabó András, az Állami Biztosító Békés megyei Igazgatóságának vezetője, Szilágyi Imre, a gyulai Köröstáj Tsz ágazatvezetóje, Szlovák András, a szarvasi Dózsa Tsz állatgondozója, Tímár László, a Békéscsabai Mezőgazdaság: Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat művezetője, dr. Varga István, a Békés megyei Tanács V. B. osztályvezető-helyettese. Szentesi János. a Békés megyei Mezőgazdasági Ellátó Vállalat raktárvezetője. A MUNKA ÉRDEMREND BRONZ FOKOZATÁT kapta Bállá Ferenc, a kertészsziget; Győzelem Tsz párttitkára, Benke László, a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat osa^ íályvezetője, Braun József, a (Folytatás a 2. oldalon.) caaaeoaBeBaBoaeaBaoaaaaeesaaaaeBaaaBaaaaaQaaaaaaaaaaaaaaaBeaaQaaBBaBBaaBeaaaaeaaaeaiaesBaaaek roessaaQeoaeDQBfiaaaaaeaBiiaaaeaaaaoaaaa«’’ Vetnek Békésszentandráson Serényen dolgoznak a békésszent;.ndrási Zalka Máté Tsz traktorosai, a tavasziakat vetik. A föld rendkívül száraz, így a vetőágy készítéséhez többmenetes salaim unka szükséges. (Fotó: Ambrus György: Rtaé megye! partklildöffség érkezett Békéscsabára Kitüntetések április 4. alkalmából
