Békés Megyei Népújság, 1974. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-15 / 62. szám
Kurt Níer, az NDK külügymi- rrszterhelyette.se és Günter Gaus nyugatnémet államtitkár csütörtökön délben aláírta a két német állam külképviseleteinek megnyitásáról szóló jegyzőkönyvet. Az ünnepélyes aláírásra, s a kísérő okmány parafálására Bonnban, a kancellári hivatalban került sor. Az aláírás után az okmányok szövegét nyilvánosságra hozták. A két német állam küldöttségének jegyzókönyvileg rögzített megállapodása értelmében Berlinben az NSZK, Bonnban az NDK nyit „állandó képviseletet”. A nyugatnémet képviselet vezetőjét az NDK Államtanácsának elnökénél, az NDK képviseletének vezetőjét pedig a szövetségi elnöknél akkreditálják. Az állandó képviseletekre vonatkoznak a diplomáciai kapcsolatokra érvényes bécsi konvenció (1961. április 18) rendelkezései. A nyugatnémet képviselet az NDK külügyminisztériumával tart majd fenn hivatalos kapcsolatot, az NDK bonni képviselete pedig a kancellári hivatallal. A bejelentett eredmény nélkül ért véget az olajértekeziet ötórás zárt ülés után, bejelentett eredmény nélkül ért véget az olajexportáló arab országok olajügyi minisztereinek tripoli tanácskozása. Az ülésen azonban — több résztvevő szerint — „pozitív döntés született” az Egyesült Államok elleni olaj embargó feloldásával kapcsolatban. Belaid Abdeeszalam algériai ipar- és energiaügyi miniszter, az olajexportáló arab országok szervezetének (OAPEC) soros elnöke a szerdai ülés után újságíróknak kijelentette, a tanácskozást vasárnap Becsben az olaj- exportáló országok szervezetének (QAPEC) székhelyén folytatják. addig pedig „időt akarnak adni néhány miniszternek, hogy tájékoztassák kormányukat.” Megfigyelők valószínűnek tartják, hogy az embargó feloldását a bécsi tanácskozás után bejelentik. A szerdai „eredménytelenség” a jelek szerint elsősorban arra vezethető vissza hogy a vendéglátó líbiaiak ellenezték az embargó feloldását, vagy annak tripoli bejelentését. A szerdai tanácskozásról ki- szivárgott értesülésekből úgy tűnik, hogy változatlan maradt az arab álláspont a Hollandiával szembeni embargó és a Dániát érintő korlátozások kérdésében. I Tito fogadta Czinege Lajost Belgrad A jugoszláviai Vajdaság tartományban levő Karagyorgyevón csütörtökön délelőtt Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének az elnöke, a jugoszláv fegyveres erők főparancsnoka fogadta Czinege Lajos vezérezredest, a Magyar Népköztársaság honvédelmi miniszterét aki egy katonai küldöttség élén Jugoszláviában tartózkodik. A mintegy 40 perces baráti légkörben folytatott beszélgetésen, amelyen jelen volt Nikola Lju- bicsics hadseregtábornok, jugoszláv nemzetvédelmi miniszter és más személyiségek is, a két ország és a két párt fokozódó együttműködéséről és ezzel ösz- szefüggésben a két hadsereg bővülő kapcsolatairól volt szó. A látogatás alkalmával Czinege Lajos átnyújtotta Tito elnöknek a Magyar Néphadsereg ajándékát. A nap további részében Bel- grádban folytatódtak a két ország honvédelmi miniszterek vezette katonai küldöttségének hivatalos megbeszélései. Brezsnyev Álma Áfában A szűzföldek meghódításának I huszadik évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségekre | Alma Atába érkezett Leonyid Brezsnyev az SZKP KB főtitkára. (TAŐZSZ) Párizsi vélemények a szovjet—francia csúcstalálkozóról A szovjet—francia csúcstalálkozó legfőbb eredményét párizsi diplomáciai körökben abban látják, hogy mindkét fél teljes mértékben egyetértett az együttműködés további megerősítésében és kiszélesítésében, s ennek az együttműködésnek legfőbb céljaként az európai enyhülés megszilárdítását jelölte meg. A csúcstalálkozón — mint az várható volt — az európai biztonsági és együttműködési értekezlet lett a főtéma. Pompidou elnök leszögezte, hogy Francia- ország őszintén óhajtja az értekezlet sikerét és nem zárkózik el a zárószakasz legmagasabb szinten való megtartása elől sem, amennyiben az értekezlet eredményei ezt indokolják. Bár ez formailag nem jelent váltóBefejeződtek a lengve!—csehszlovák tárgyalások Az OKP állásfoglalása Az Olasz Kommunista Párt Politikai Bizottsága állást foglalt a kormányválság kapcsán kialakult belpolitikai helyzettel kapcsolatban. A kijelölt miniszterelnök által előterjesztett programot és a négy kormánypárt megbeszéléseit teljesen formálisnak minősítette, s rámutatott, hogy hiányzik minden igyekezet a közélet megújítására, a gazdasági nehézségek gyökeres reformokkal történő megoldására, az eddigi kormányzási módszerek felülvizsgálatára. zást a francia kormány eddigi magatartásában. Megfigyelők egy része szerint francia részről mindenesetre most kilátásba helyezték: a francia diplomácia az eddiginél nagyobb kezdeményezőkészségét tanúsít majd a most folyó báztonsági tárgyalásokon olyan áthidaló formulák megtalálására, amelyek lehetővé teszik az akadályok lebontását, s megnyitják az utat az értekezlet zárószakaszának legmagasabb szinten való megtartása előtt. A világpolitikai helyzet megtárgyalásánál behatóan megvizsgálták a közel-keleti problémát is, s a francia lapok értesülései szerint mindkét fél egyetértett abban, hogy a rendezés alapvető feltétele a megszállt arab területek kiürítésére vonatkozó ENSZ-határozatok végrehajtása. A francia sajtó feltételezi, hogy Pompidou elnök ezzel kapcsolatban felajánlotta Franciaország közreműködését a végleges rendezés szavatolásában, s Leonyid Brezsnyev biztosította a francia elnököt: a Szovjetunió támogatni fogja ezt a törekvését. A hivatalos, baráti látogatáson Varsóban tartózkodó csehszlovák párt- és kormányküldöttség, élén Gustav Búsakkal, a CSKP KB főtitkárával tárgyalásokat folytatott a lengyel párt- és kormánydelegációval, élén Edward derekkel, a LEMP KB főtitkárával. A két tárgyaló tél csü:ör lökön záró ül isi tartott, a megbeszélésekről közös közleményt adnak ki. (Telefotó—CAF—MTI—KS) Tripoli Wilson és csapata A szülők, a pedagógusok féltó gonddal nevelik a gyermekeket, figyelemre, óvatosságra intik ókét Mégis... baj véletlenül Is történhet. A tanulóifjúságnak szüksége van a biztosítási védelemre. A TAimó BAiismmsíTÁs az Iskolában, otthon, az utcán, közlekedés, Játék, sport közben - az ország területén bárhol - egész évben érvényes. Nagy-Brltannia történelmének egyik legnehezebb órájában vette át csaknem három ég háromnegyed esztendei kényszerű pihenés, az „ellenzéki vadonban” töltött keserű száműzetés után ismét az ország ügyeinek irányítását Harold Wilson, a Munkáspárt vezére. Az általános választásokon a Labour Party nem szerezte ugyan meg a nyugodt és magabiztos kormányzáshoz szükséges abszolút többséget: a 635 parlamenti mandátumból csupán 301 törvényhozói helyet mondhat magáénak, de az alsóház relatív értelemben vett legerősebb pártjának vezetője mégis vállalta a kabinetalakítást, s villámgyorsan létrehozta az új „Wilson-csapatot", amely felöleli valamennyi munkáspárti szárny, csoport és árnyalat képviselőjét. A miniszterelnököt az a megfontolás és hideg számítás ösztönözte az egyébként hagyományosan széthúzó labourists hadsorok egyesítésére, a nézet- eltérések félretételévei az összefogás pillanatnyi látszatának megteremtésére, hogy az adott bonyolult belpolitikai erőviszonyok közepette legalább hátvédjét igyekezzék biztosítani a küszöbönálló, s várhatóan igen heves alsóházi csatározásokra. Kormányában a kulcstárcák többségét a középhez tartozó, előszeretettel „mérsékeltnek” nevezett, kipróbált wilsonista politikusak kapták: Callaghan, a brit diplomácia új főneke, Healey feladata a megrendült pénzügyek rendbe hozásénak megkísérlése. Feltűnő, hogy a hivatalos munkáspárti programtól eltérően a Közös Piacot támogató Roy Jenkins, a belső ellenzék ismert személyisége is tárcához jutott, csak éppen nem saját szakterületét, az államkincstár irányítását vette ismét kezébe, hanem belügyminiszter lett. A dolgozó tömegeket, a szakszervezeteket hivatott megnyugtatni Wilsonnak az az intékedése, amellyel a baloldali Tribune-csoport jelentős vezetőjét: Michael Foot képviselőt bízta meg a munkaügyi minisztérium vezetésével. Az ország közvéleménye általános helyesléssel fogadta, hogy Foot nyomban hivatalba lépése után lendületesen hozzálátott az alapvető kérdések megoldásához, fogadta a bányász-szakszervezet vezérkarát, s megállapodott velük a több, mint egy hónapja tartó, imm;r katasztrofális következményekkel járó sztrájk befejezésében teljesítve jogos követeléseik zömét. Meg kell jegyeznünk, hogy Edward Heath konzervatív kormányfő bukását, távoLezárták a török -iraki határt Ankara A török kormány csütörtökön bejelentette, hogy lezárta iraki határát. A döntést azzal indokolta, hogy Irak északi részében. a határ ménti területeken fegyveres harcok törtek ki kurd törzsek t és iraki kormánycsapa- tok között. Török kormányforrások szerint Ankara a határlezárással „szeretné megelőzni, hogy egyrészt kurd menekültek török területre lépjenek, másrészt, hogy a Törökországban élő kurd nemzetiségűek segítséget nyújtsanak az irakban harcoló kurdoknak.” WgWMMMWMWWtMWWMfC zását a Downing Street 10-ből, a miniszterelnöki rezidenciából elsősorban a bányászokkal való szembekerülése, méltámyos fizetésemelési javaslataik merev elutasítása, az egyszerű emberek problémáinak figyelmen kívül hagyása, a nagytőkések érdekeinek egyoldalú képviselete okozta. Harold Wilson és legközvetlenebb tanácsadói — legalább újbóli hatalomra jutásuk első heti mérlegéből ítélve — úgy látszik tanultak korábbi tapasztalataikból és kudarcaikból, s ezúttal sokkal rugalmasabbnílt, nagyvonalúbbnak mutatkoznak a szakszervezetekkel folytatott megbeszéléseken, mint az 1970- es választások előtt. A törj'-kormány népszerűtlen intézkedései közül a háromnapos munkahét bevezetése volt a legkirívóbb, s a munkáspárti kabinet beiktatása után úgy határozott, hogy az ország gazdasági életét norma- lizálja, a bányász-sztrájk feloldását követően e hét elejétől fogva ismét helyreállította az ötnapos termelést. Míg a dolgozók körében egyöntetű támogatásra találtak ezek a döntések, addig a tőkések, vállalkozók. tőzsdések, spekulánsok, a különböző üzleti körök meglehetősen vegyes, sokszor kifejezetten ellenséges fogadtatásban részesítették a labourista kormány első, komoly próbálkozásait a súlyos1 gazdasági vél-, sóg felszámolására. A fenntartások hirdetői főként azzal ér\ NDK—NSZK jegyzőkönyv aláírása a külkereskedelmi képviseletek megnyitásáról
