Békés Megyei Népújság, 1974. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-06 / 54. szám

Gyűjteni a s»épet A hasi múzeumban , I, Fotó: Demény — Körostarcsán születtem de j tízéves torom óta Mezófoereny- ben élek. Berényi vagyok. 1955. ír Lábatlanban tanítottam, Ko. marom megyében. Azóía itt, a berényi általános iskolában, a .,földszintes’’-ben. Magyar és történelem a szakom ... Húsz óv óta először rordult elő, hogy eb­ben a tanévben csak történelmet tanítok .,; mit mondhatnék még el magamról? — kérdezi moso­lyogva Hentz Lajos. De a mo­solyban valamueie tiltakozás is van. — A gyűjteményem...!? — így mondja, szeretettel; kérde­zőn, s talán megadóan is. Hir­telen elül a tiltakozás, s csak a gyű.teményről. a berényi nép­művészet megmentett, megőrzött emlékeiről folyik a beszélgetés. — Egy régi, a népművészet­tel foglalkozó könyv keltette fel igazán 4 figyelmemet A gyűj­tés maga pedig még Lábatlan­ban kezdődött. Egy vicces foga­dással Szántó István kollégám­mal: egy hőnap alatt ki gyűjt össze toobet? A fogadást persze én vesztettem el... — Ezeket a szavakat már lakásán mondja el. Az ápolt, ébredő kert a gon. dósán kötözött szólölugas értő, szorgalmas kezekről árubtodik. S itt, a szobában lassan kitárul a kép, a „gyűjteni a szépet”-törié- nete, — Ahogy szokták mondani: behatóbban csak úgy tíz éve fog. lalkozom a rendszeres, rendsze­rezett gyűjtéssel. 1968-ben mo­nográfiát írtam én is Mezőbe- rény 250 éves évfordulójára A kutatás, az anyaggyűjtés során ismertem meg közelebbről Be- rény népi építészetét, a népvi­seletet, a cseréptárgyakat a régj parasztházak berendezéseit Amit láttam a házaknál, hogy a tulaj­donosoknak már nem kell, s nekem meg érték, elkértem, megvásároltam. Az iskolás gye. rekek is sokat segítettek a fel­derítésben. Többen is foglalkoz­nak Mezőberényben a népmű­vészettel. Az én gyűjteményem igen szerény... — szabadkozik. Az­tán vaskos dossziék kerülnek elő, bennük színes és fekete-fe­hér fényképeken megörökítve a gyűjtött darabok, a felkutatott eszközök, tárgyak. A kicsiny, alig hat négyzet- méteres helyiség ajtaja mögött rejtezik a gyűjtemény. Vagy két­százötven darab, legnagyobb ré­sze cserépedény. — Szinte minden butéliához, korsóhoz, formás tálhoz fűződik egy-egy történet. Ez a díszes; majd félméteres Miska-kanosó 1841-ben, K. Nagy Mtihály mű­helyében készült Tiszafüreden. Vagy van itt egy habán bokály A habánok a XVI. században települtek Magyarországra, Ki­váló fazekö&mesterek voltak, is­kolát teremtettek Ezen a korsó. iorma edényen — a bokalyon — es azon a dísztálon is lehet lát­ni a jellegzetes festést, a man­gánlila, a sárga, a kék és a zöld színeket. A zöld és okkersárga butéliák hódmezővásárhelyiek. Ez a két tál ritkaság, már csak az alantja miatt is. Az egyik négy. a másik pedig háromszög­letű. Elmeséli: nem mind köcsög, amit a köznyelvben annak mon­dunk. A szűk nyakú, egy-két li­terest butykosnak, a rostélyos bőszájút korsónak nevezik. Amelyiknek a legnagyobo a ha­sa, az a fazék, egy vagy két fül­lel készítették. A szuaebb nyí­lású fedelesnek cserépkanta a neve. A megannyi cserépedény után bemutatja a többi tárgyat is. — A berényi kódmon jenem- zője ez a minta. Ovális alakú, benne két kis kakas szembefor­dulva. — Mesteri munkával, vé­kony színes fonalakkal varrt da­rabon a berényi ködmönök. Egy női és egy férfütödmön fekszik a múlt század köziepén készült szuszékor!, A szuszék, azaz az ácsolt láda a szekrény őse volt. Az itt őrzött faragott székből mindössze csak kettő ta­lálható Berényben. Aztán még Hentz Lajos egy érdekes, szép ötvös munkájú aontytartót is elő­hoz, elmeséli, hogyan használ­ták egykor a parasztasszonyok. A szerszámok közül igen érde­kes a szalmakötél készítéséhez használt kötélhúzó kallantyú, vagy a madzagszövő. A paraszt­nép találékonyságának bizonyí­téka a dupla íakuiacs, amelybe egy elfordítható csap segítségé­vel kétféle italt is lehetett töl­teni, vagy a faragott borotvatar­tó, amelynek ötletes tolózárját a kisgyerek nem tudhatta kinyitni... A játék-cserépedények külön ér­dekességei a gyűjteménynek: magas szaktudósról, szakmasze­retetről vallanak a pár centis fa­zekak, korsók. A csöpp múzeum ajtaja előtt a berényi néprajzi kincsek meg­mentésének lehetőségeiről be­szélgetünk. Mert szükség lenne akár egy szóba, vagy egyszer egy múzeum a ma még fellel­hető. de egyre pusztuló, elkal­lódó’ népi használati eszközök­nek, ruháknak, felszerelési tár­gyaknak a bemutatására, őrzé­sére. Aztán becsukódik az ajtó. Mögötte a pusztulástól megóvva pihennek a munkával, törődés­sel összegyűjtött tárgyak. Mert Hentz Lajosnak ez a szenvedé­lyé: megőrizni, gyűjteni a szé­pet. Nemesi László Tények, aggodalom és bizakodás A MÉK közgyűlése után KEDVEZŐ eredményeket mu­tat a MÉK 1973. évi gazdál­kodása. Ha pusztán a számokat nézzük, akkor kicsit még meg is részegülünk, hiszen annak elle­nére. hogy ebben az ágazatban nem volt minden rendben 1973- ban — ezért is született a kor­mány legutóbbi ülésén határo­zat —, Békés megyében 1972-höz képest kereken 240 vagonnal több zöldséget és gyümölcsöt vá­sárolt fel ez a szervezet. Sajnos a burgonya termesztése vissza­esett. A megye történelmében először fordult elő, hogy a köz­ponti készletekből 300 vagonnal bocsátottak a vállalat rendelke­zésére a városok és a közsé­gek ellátásának biztosítására. Jórészt ezeknek köszönhető, hogy a szövetkezeti közös válla­lat értékesítő munkája 24 száza­lékkal haladta túl az előző évit. A kiskereskedelemben 57,6 millió forint forgalom helyett 65,3 milliót bonyolítottak le. A zöldségforgalam 1972-ben 134,1 millió forint volt, 1973-ban pe­dig 151 millió forint! A MÉK vegyes tevékenységé­ből — takarmányfelvásárlás, filaxiatermékek értékesítése, baromfitojás-forgalmazás, hús- feldolgozás, lőttvad-felvásárlás és feldolgozás — kétszázmillió forintnál is több bevételhez ju­tott. összesen 438 millió 700 ezer forintot forgatott meg a MÉK 1973-ban úgy, hogy 8 millió 200 ezer forint nyereségre tett szert. A zöldségágazat nem adott jövedelmet Ez is mutatja, hogy amiért annak idején létrehozták a MÉK-et — még tavaly is az öntudat alapján látta el felada­tát. S ha valaki megkérdezi honnan a nyolcmillió forint, akkor a válasz egyértelmű: a' melléktevékenységből. Mindez úgy hangzott el a közgyűlésen — négyszemközt —, amiért vagyunk, azt csináljuk és a mel­lékesből élünk. A kormány ipáit heti ülésén, amikor a zöldségtermesztés to­vábbfejlesztésére, a lakosság . friss zöldség ellátására nagy je­lentőségű határozatokat hoztak, bizonyára gondoltak erre. Ezért is szavaztak meg 250 millió fo­rint dotációt, hogy a MÉK-ek, köztük a Békés megyei is, ne csak öntudatból tegye azt, amit tennie kell, hanem a termelés­biztonságot erősítve a jövedel­mezőség elérésére is gondoljon. A MÉK gazdálkodását vizsgál­va a tények egy része aggoda­lomra ad okot. Hogy miért? Jól lehet erre következtetni Török Imre beszámolójából. Nagyon el- | gondolkoztató az, hogy a Dél- 5 Békés megyei Tsz-ek Területi 5 Szövetségéhez tartozó termelő- I szövetkezetekben kilencmillió i forinttal csökkent a MÉK felvá- j tórlása 1973-ban, ugyanakkor ; kereken 3 millió forinttal nőve- ! kedett az értékesítés 1972-höz ké- i pest. A Körösök Vidéke Tsz-ek ; Területi Szövetségéhez tartozó 5 gazdaságok 14 millió forinttal j több árut adtak a MÉK-nek, • mint a korábbi esztendőben. : Ugyanakkor 7 millió forinttal ■ több árut vásároltak a különbö- ■ ző szolgáltatások révén, mint ! 1972-ben. A MESZÖV-höz tartó- ! zó ÁFÉSZ-ek kereken hat és fél ■ millió forinttal több árut adtak, • mint egy évvel ezelőtt Ha eze- í két az adatokat egybevetjük, : akkor elgondolkozhatunk azon, : hogy a megye déli körzetében ; miért csökkent 1973-ban a MÉK ! befolyása. A zöldségtermesztés : a folyamatban lévő szakosodás 5 miatt háttérbe szorult, bár már ; eddig is eléggé hátul kullogott az ! üzemágak sorában.. S VALAMI megoldást kellene j találni, hogy a gépesítés nyo- : mán felszabadult munkaerőnek ■ jó elfoglaltságot biztosítsanak az • iparban különben szegény déli ! körzetben. Akadnak olyan nővé- £ nyék, melyeket öntözés nélkül j is nagyszerűen lehetne termesz- | teni: dinnye, burgonya, vörös- S hagyma, szamóca, málna és így i tovább, melyekre a MÉK-nek, a j vele most már egyre jobban ko- • operáló iparnak — hűtőházaknak, konzervgyárnak —, a népgaz­daságnak szüksége lenne. Valu­taszerzés szempontjából ennek az üzletkötésnek óriási szerepe lehetne. Persze el kellene jut­ni valamennyi termelőüzemben addig, hogy legalább középtáv­ra kössenek termelési szerződést a friss árura. A MÉK 1974. évi üzletpoliti­kája szintén a közgyűlés előtt szerepelt. Az eddigi szerződések alapján burgonyából 540, zöld­ségből 2 900, gyümölcsből pe­dig 260 vagon felvásárlására ké­szülnek, ami 11 százalékkal ha­ladja meg — mennyiségben — az 1973. évi tényleges eredmé­nyeket. Ez a fejlődés örvende­tes, bizakodásra ad alapot. Kü­lönösen a kormányhatározat után bizakodhatunk, mivel a la­kosság ellátására — megyén be­lül — az 1973. évi 988 vagon áru helyett 1214 vagohnal irányoz­tak elő. A MEGYE lakosságának zöld­ség- és gyümölcsellátása tehát jelentősen tovább javul. Mind­ez — és ezért kicsit aggódunk — a megyén kívüli kereskedelem és az export rovására. Röviden arról van szó, hogy a MÉK — mivel a megyében bár fejlődés­ben van a zöldségtermesztés, de még mindig nem érte el a kí­vánt színvonalat — kénytelen lemondani a tagszövetkezetek ré­szére igen jelentős megyén kí­vüli piacokat, exportlehetősége­ket. A legnagyobb gond az egészben talán az, hogy a megye lakossága megszokta és számít a MÉK kiskereskedelmi tevé­kenységére. Lehetne itt valamit keresgélni, ha a házikertekben termett szükségleten felüli zöld­séget az ÁFÉSZ-ek és a tsz-ek háztáji bizottságai a baromfihoz, a hízott sertéshez hasonlóan fel­vásárolnák és a helyi lakosság ellátására fordítanák, a feles­leget pedig átadnák a MÉK- nek valamilyen úton s az eljut­tatná az országos vérkeringésbe. Minden jogalapunk megvan ahhoz, hogy erről beszéljünk, hi­szen a falusi zöldségboltok for­galma évről évre nő. Persze nem a helyben termett árut értéke­sítik, hanem azt. ami ide a köz­ponti alapokból áramlik. A nagy kerteket hasznosítani kellene zöldségtermesztésre ugyanúgy, mint ahogyan Sarkadon, Méh­keréken, Csanádapácán, Med­gy esegyházán, Gyomán és más­hol is teszik. Végül is fel kelle­ne már egyszer fedezni a „cső­ben a lyukat”, mely szerint az, a termelő, aki az ÁFÉSZ-szel, a tsz háztáji bizottságával vagy éppen a MÉK-kel köt szerződést, az a népgazdaságot erősíti, az az országnak termel. Persze ez szemlélet dolga, melynek meg­értését valószínű, hogy a kor­mány zöldségtermesztési prog­ramjának végrehajtási utasítá­sa is segíti. A KÖZGYŰLÉS FIGYELME sok mindenre kiterjedt. Ezek közül még csak egyet szeretnénk kiemelni: a párt békéscsabai bi­zottságának javaslatára — több éves huzavona után — végre megegyezett a MÉK, a hűtőház és a konzervgyár vezetősége ab­ban, hogy egymást segítve szer­vezik meg a munkát. A kon­zervgyár és a hűtőház átad a MÉK-nek bizonyos árukészletet a lakosság ellátásának javításá­ra. ugyanakkor a MÉK is köte­lezettséget vállalt, hogy ebben az esztendőben 600 vagon áru­val segíti a két iparvállalatot! Mindezek a tények alapos biza­kodásra serkentenek valameny- nyiünket úgy is, hogy a megter­mett készleteket felvásárolják, értékesítik, s egy részük sem ke­rül a szeméttelepre vagy éppen a silóba. Keserűek ezek az em­lékek, de reméljük, hogy a ter­melőüzemek, a kereskedelmi és iparvállalatok jó együttműködé­se révén végérvényesen a múlt­be vesznek. Dupsi Károly Spanyol nagydíj — magyar szövetnek A szocialista országok közül elsőként a Richards Flnomposzté- gyár nyerte el a spanyol Kereskedelmi Minisztérium Textilipari Minőségi Nagydíját I ;

Next

/
Thumbnails
Contents