Békés Megyei Népújság, 1974. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-31 / 76. szám
1974. április 10. (Tudósítónk tői) Bensőséges ünnep keretében avatták Békéscsabán, a Volán 8-as Vállalatnál az ifjúsági klubot, melyet jelképesen Bácskai László, a vállalat szakszervezeti titkára adott át. Orosz Viktória KlSZ-csúestitkár meghatott szavakkal köszönte meg a vállalat segítőkészségét, valamint Vándor Pál igazgató erkölcsi, anyagi támogatását, mellyel lehetővé vált a klub létrehozása. A fiataloknak pedig a sok-sok társadalmi munkáért mondott köszönetét. Képünkön az avató ünnepség résztvevőinek egy csoportját láthatják. A. L, / Indul a Mini Magazin Klub [ Némi késéssel ugyan, de rö- I videsen megkezdi működését a S Mini Magazin olvasóinak klub• ja. A békéscsabai Kulich Gyűli! la Ifjúsági és Űttörőház ad • majd otthont nekünk, mi pedig l igyekszünk érdekes programok- i ról gondoskodni. Néhány pél- U da terveinkből: » Csinálunk egy „élő” újságot S a klubban. Meghívjuk a rt- 8 portalanyok^t, és együtt ké- 8 szítjük el á megjelenő anyago- 5 kát. Meglátogatjuk lapunk szer- » kesztőségét és nyomdáját. Részt 8 veszünk a Jókai Színház egyik 8 főpróbáján. Meghívunk neves I előadókat, művészeket. És persze sokat beszélgetünk, Politikárél, sportról, életről, szerelemről, szóval mindenről, ami a klubtagokat érdekli. Ez tulajdonképpen legfőbb célkitűzésünk. Fórummá szeretnénk válni, ahol mindenki bátran, őszintén elmondja véleményét. Nem titkoljuk, hogy ezt felhasználjuk magazinunkban is, ettől bizonyára érdekesebb, jobb lesz a „Mini”. Várunk tehát mindenkit alakuló klubestünkre szerdán, április 10-én, délután 6 órakor, a csabai ifiházban, és később minden szerdán, ugyanebben az időben. Az első est témája: Ismerkedés és programmegbeszélés! Klubavatő a Volánnál Bográcsban fő a paprikás | Au elmúlt héten a sarkad) | I. számú általános iskola több | mint. 450 úttörője tett eleget az | országos elnökség riadójának, | és teljesítette a íeladatokat. | Nehéz akadályokat kellett leli küzdeni, végül ízletes paprikást | főzni bográcsban. Délután | Kesztyűs Lajos, az MSZMP S községi bizottságának titkára S mondott beszédet a tiltakozó " gyűlésen, amelyet a kis pajtá- 8 sok érdeklődéssel , hallgattak i me& 5 Képünkön: feszült várakozás: s hogyan sikerül a paprikás? 1944 nyarán a Dunai Hadiflot- tüla matróza, Nyikoláj Menysikov az odesszai kikötőben egy csontig lesoványodott, szakadt ruhájú kisfiút hozott magával a hajóra. Kolja Moszkalenko moszkvai iskolás fiú volt a „talált’’ gyerek, aki odesszai tartózkodásának okát zavartan így magyarázta: „Elszöktem otthonról, hogy harcoljak a fasiszták ellen.” Akkoriban sok elhagyatott, árván maradt gyereket fogadtak maguk közé a katonai egységek. Kolját sem hagyták sorsára. Megmosdatták, enni adtak neki, majd a parancsnokság engedélyével egyenruhába öltöztették,.. A matrózinas Kolja a naszád legénységével végigjárta a háború útját lzmailiól egészen Bécsig. A Dunai Hadiflottilla ki- lenchónapos, szakadatlan harcok során 18 alkalommal szállított partra deszantosokat, tüzérségi támogatásban részesítette a szárazföldi csapatokat, 23 alkalommal vett részt a dunai átkelések megszervezésében, melyek során 870 ezer katonát, több ezer harckocsit, ágyút, géppuskát és hatalmas mennyiségű lőszert juttatott át a folyam egyik partjáról a másikra. A matróz kötelességeinek elsajátítását Kolja a konyhában kezdte: burgonyatisztítás, mosogatás... A matrózjelölt lekiisme- retesen elvégzett minden rábízott feladatot. Figyelmét azonban elsősorban a gépház vonzotta. Ha kikötöttek, szabad idejében Vászja Boriszovval, a szomszéd naszádon szolgáló fiatal matrózinassal társalgóit. Elüldögéltek a parton, s a front alakulásáról, a flottilla életéről beszélgettek. A 2. és 3. Ukrán Front csapatai ekkor már Magyarország felszabadításáért harcolták. A fasiszták elkeseredetten küzdöttek. A hadiflottilla azt a feladóim kapttte hogy Vácnái létemsen átkelőhelyet. Nehéz, kimerítő munka volt ez. A Kaljuzsnij páncélos naszád, melyen Kolja szolgált, éjjel-nappal szállította a katonákat és a hadifelszerelést. Gyakran megtámadták a német vadászrepülők, a Junker- sek. Megfeszített erővel tüzeltek a légvédelmi géppuskák, szünet nélkül szóltak a naszád szirénái, teljes gőzzel dolgoztak a motorok. A folyam vizéből magas viztölcsérek szöktek fel a bombák robbanása nyomán, repe- szek pattogtak a naszád páncélozott felületén. Kolja feszülten figyelte a kapitány minden utasítását és pontosan teljesítette a parancsnoki hídról kapott feladatokat. A város elfoglalása után a legénység párnapos pihenőt kapott. A parttól nem messze, egy kétemeletes nyomdaépület állt. Az elhagyatott helyiségekben csak az idős éjjeliőr, Imre bácsi maradt, aki igen megkedvelte a vidám, mindig tettrekész matrózokat. A naszád útja tovább vezetett a Duna felső folyásának irányába. Az ellenség a folyam mindkét partjáról lőtte a naszádokat, amelyek kemény harcok közepette törtek át a partraszállás körzetéig. Kolja a naszádgépház ablakából látta, amint a találatot kapott páncélos naszád, melyen barátja, Vaszja Boriszov szolgált, elsüllyedt, Könnyeit nyelve megfogadta, hogy bosszút áll barátja haláláért. A deszant partraszállása sikeres volt. A folyó jobb oldalán elfoglalt hídfőállásból három napon keresztül sikeresen verték vissza az ellenség dühödt támadásait, míg a felszabadító csapatok főerői meg nem érkeztek. Néhány nap múlva a halottnak hitt Vászja Boriszov visz- szatért egységéhez. Mikor naszádjukat találat érte, a robbanás ereje a folyóba dobta Vászját. Szerencséjére meg tudott kapaszkodni egy rözsekötegben, melynek segítségével a partra sodródott. A hitleristák elfogták és egy parasztházba vitték. Kihallgatták, verték, hogy elárulja a partraszállás helyét és a deszant létszámát, de ő makacsul hallgatott. Levetkőztették és egy kamrába zárták. Kegyetlenül fázott és éhezett. Tudta, hogy az ellenségtől nem számíthat könyörü- letre. Váratlanul suttogásra lett figyelmes. Az ablakrácsnál egy idős asszonyt pillantott meg, aki halkan magyarul mondott neki valamit és egy darab kenyeret inyújtott feléje. Vászja elvette a kenyeret és lassan enni kezdett. Az asszony sajnálkozva csóválta fejét. Majd bement a házba és kihozott egy vászoninget és egy nadrágot. A ruha ugyan nagynak bizonyult, de védett a hideg ellen. Nyílt az ajtó és német géppisztolytos katonák léptek 'be asBissisaasessasaesssssssMBSeaaisaeseeQoaieBssoes? Vászját kivitték az udvarra. Ott ismét megpillantotta a magyar asszonyt, aki valamire kérte a német parancsnokot. A tiszt ingerülten félretolta az asszonyt, majd intett a géppisztolyosok- nak. Vászja azt hitte, hogy kivégezni viszik, de hamarosan rájött, hogy a városba tartanak vele. A fiút e városparancsnokság pincéjébe zárták. Ekkor azonban rámosolygott a szerencse. Az épületet éjjel szovjet felderítők támadták meg és kiszabadították a fiatal matrózjelöltet. Vászja bő nadrágban, hosszú ingben érkezett meg övéihez, de pisztolyát és két gránátját, a felderítők ajándékát, gondosan őrizte. Kolja melegen ölelte át barátját, akitől a háború befejezéséig már el sem vált. Kolja Moszkalenko jól emlékszik arra a napra, amikor Geor- gij Holosztyákov, a Dunai Hadiflottilla altengernagya feltűzte matróztrikójára az Usakov érdemérmet, melyet a fiatal matrózjelölt a bécsi Duna-híd elfoglalásakor tanúsított bátorságáért kapott. Vászja Boriszovot is ugyanilyen kitüntetésben részesítették. A háború után Nyikoláj Moszkalenko sikerrel végezte el a moszkvai iparművészeti főiskolát, s jelenleg az öszszövetségi Üt- és Építőipari Gépgyártó Tudományos Kutatóintézet iparművészeti osztályának vezetője. Az intézetben új exkavátorok, mo- torgréderek, úthengerek, rakodógépek, aszfaltozógépek tervezésével foglalkoznak. Ezek a gépek a világ számos országába, köztük Magyarországra is eljutnak. A magyar szakemberek gyakran keresik fel az intézetet, hogy megismerkedjenek annak termékeivel, kutatási eredményeivel. 3. Baranov A Kaljuzsnij naszád nevelt fia : 09 a eo I w B W s IS : a 8 | E ■ CD a 0 m ÜJ E e H E B 1 0 ■ I 13 at i <• 8 is ffl UJ (S !"1 L'l 3 UJ ■ UJ UJ a : B ■ I B a : ■ i ■ 9 I UJ 3 a ■ s ■ 9 9 ■ aj a 9 a E 5 B B : ■ 5 I Fíafaioi arrtépcsaraiÉi & g Be os tr <* Szép a közösségi műnké — Régi mozgai mi múltam van — mondja mosolyogva a tőré« kény, szemüveges Szabó Ági, a Gyulai Erkel Gimnázium KiSZ-szervezeténeij titkára —, már a gyulavári általános iskolában az úttörőcsapatban először raj vezető, majd csapattitkár voltam. Amikor idekerültem a gimibe, az elsíi év végén osztálytitkárnak választottak, a második év végén pedig « KISZ-bizottság titkárának. — Egy ilyen nagy iskolában a KISZ-titkárnak biztosan sok a dolga. „Gyenge lány” létére hogyan bírja? — Hát unatkozni nem lehet, az biztos, ha az ember eleget akar tenni megbízatásának. De az évek során hozzám nőtt ez a munka, megszoktam, és már életelememmé vált. — Utolsó éve a gimiben. Következik az érettségi. Továbbtanul? — Ige«. Szegedre jelentkeztem a tanárképzőbe. Magyar— orosz szakra, — A gimivel végeszakad a KISZ-munkának is? — Á, dehogy! — tiltakozik. — Szegeden is — ha felvesznek — kérek munkát. — Biztos megfordult már a fejében, érdemes-e ennyit áldozni a közösségért Vagy fordítsuk úgy a kérdést, van-e látszatja a közösségért végzeti munkának? — Ezen nem gondolkoztam még. Mindenesetre nem áldozatnak tekintem a titkári teendőket. Ha így lenne, nem is vállaltam volna. Hegy van-e látszatja a fáradozásnak? Feltétlenül. — Kikkel könnyebb bánni, a lányokkal vagy a fiúkkal? — Az iskolában is, így tehát természetes, hogy a KISZ-szer vezetben is több a lány, mint a fiú. Mindenkivel szót lehet érteni, nekem úgy tűnik, hogy a lányokkal könnyebben, de ez lehet, hogy csak azért van, mert én is lány vagyok. Most néhány nappal ezelőtt pontosan március 21_én Szabó Ágnes megkapta az aranykoszorús KISZ-jel vényt. Sablonos kérdés, örült-e neki? — Rettenetesen megörültem, amikor behívattak a KISZ megyei bizottságára, mert akkor már sejtettem, hogy kapok va lamit Erre a kitüntetésre azonban nem számítottam. Az elismerések mindenkinek jólesnek Nekem pedig minden elismer»- újabb lendületet ad, biztatást a további munkához. Szabó Ágnes a március 29-én megtartott KISZ-taggyűlésen lemondott, hiszen nemsokára búcsúzik az iskolától. De még hasznos tanácsokat adott az utódjának. — Útra vaioul annyit: sose csüggedj el, ha akadályokkal találkozol. Nehéz a közösségi munka és talán ezért is nagyon szép olyanok számára, akik szeretnek küzdeni. Igyekezzél jobbá tenni a környezetet, amiben élsz, és ha ez csak egy kicsit is sikerül, nem dolgoztál Mába,
