Békés Megyei Népújság, 1974. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-31 / 76. szám

Táncsics-emiékülés április 8-án, Orosházán Másnap a TIT Történelmi Választmánya tanácskozik Táncait* Mihály születésének 175. évfordulója alkalmából a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Történelmi Választmá­nya, Békés megyei és orosházi városi szervezete, az Orosházi városi Tanács Végrehajtó Bizott­sága és a Hazafias Népfront orosházi városi bizottsága 1974. április 8-án és 9-én emlékülést és választmányi ülést taxi Oros­házán. A Táncsios-emlékülés prog­ramja április 8-án, hétfőn fél 10 órakor Táncsics Mihály szob­rának koszorúzásával kezdődik, majd a városi tanács dísztermé­ben dr. Szegvári Péter né, a ta­nács vb-titkára üdvözli az em­lékülés résztvevőit Megnyitót dr, Benda Kálmán, a TIT Törté­nelmi Választmányának alelnöke mond, Táncsics Mihály életpá­lyájáról pedig Vörös Antal, a történelemtudományok kandidá­tusa, az MTA Történettudomá­nyi Intézetének tudományos fő- munkatársa tart előadást. Dél­előtt 11 órakor „Táncsics és Orosháza” címmel dr. Szabó Fe­renc, a Megyei Levéltár igazgató­ja beszél, délután pedig a kor- referátumokra kerül sor. Beck Zoltán muzeológus „Táncsics Mi­hály alakja a szépirodalomban, a képzőművészetben és a folk­lórban” címmel, Keller József gimnáziumi igazgató „A Tán- csics-hagyomány ápolása Oros- 1 házán” címmel, Kiss Géza főis­kolád adjunktus „Táncsics' Mi­hály eszméi Baranyában” cím­mel fűznek jelentős adalékokat a két délelőtti előadásihoz. Az emlékülés délután meglátogat­ja az Orosházi Üveggyárat és es­te hat órakor részt vesznek a város múzeumában a Táncsics Mihály_emiékkiállítás megnyi_ tásán. Másnap, április 9-én, kedden délelőtt 9 órakor kezdődik a Tu­dományos Ismeretterjesztő Tár­sulat Történelmi Választmányá­nak r>T náris ülése a Petőfi Mű­velődési Központ klubjában. Érdekes esemény lesz, hogy a vándorgyűlésen a Táncsics év­forduló alkalmából emlékbé­lyegzést szervez a posta. Megyei öntözési tanáeshoxám Legalább olyan ügvbnzgalommal, mint tavaly Március :29-én az állatná gaz­daságok, a termelőszövetkezetek szakvezetői, az öntözéses gaz­dálkodás szervezői, a Körösvi­déki Vízügyi Igazgatóság meg­hízottad összegezték azokat az if.973. évi tapasztalatokat, me­lyeket az öntözéses gazdálkodás szolgáltatott. Frankó János, a megyei tana« mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának ter- melésfélügyeleti csoportvezető­je az öntözővíz hasznosságát emelte ki bevezető előadásában. Azokban az állami gazdaságok­ban és tsz-ekben, ahol a nagy szárazságban minden lehetőséget kihasználtak, vizet juttattak a művelt területekre, igen nagy terméshozamokat értek él. Az utóbbi tíz esztendőben még egyszer sem öntöztek meg az ál­lami gazdaságok és a tsz-ak 58 ezer 742 holdat, csaknem 17 ezer holddal többet, mint 1972-ben. Bak József, a Körösvidéki Víz­ügyi Igazgatóság osztályvezetője a különféle öntözési módok al­kalmazását, ezek hatékonyságát emelte ki. Megemlítette, hogy a felületi öntözőtelepek adta lehe­tőséget 50 százalékban sem hasz­nálták ki az üzemek. A rét-, lege- lőöntözósben is a lehetőségnek 98 százalékával éltek. A hordoz­ható esőztető berendezéseket vi­szont 131 százalékra használták ■ki a gyárilag megállapított ma­ximális kapacitásához képest. Következett egy elgondolkoz­tató adat: az üzemekben levő 270 berendezés 80 százaléka 8—10 éves gép, műszakilag el­avult, az ipar már nem is gyárt hozzájuk pótalkatrészt. Ezek fenntartása, üzemeltetése a szö­vetkezeti szakemberek, agronó- musok és gépészek találékony­ságán múlott és múlik. a Vajon a műszakilag nem el­avult berendezésekhez pótlásra milyen felszereléseket tud az AGROKER az üzemek rendel­kezésére bocsátani? Évente 60 űj berendezést vásárolhatnak az állami gazdaságok és a tsz-ek. Az ipar ennyit szállít a Békés me­gyei AGROKER Vállalatnak. Ez azonban nem azt jelenti, hogy minden évben 60 űj géppel bő­vül a kapacitás, mert az öntö­zőberendezések értékének mint­egy 20 százalékát a meghibáso­dott részek pótlására szükséges fordítani. Az öntözési kedv változatlanul nagy a megyében, amit az is ta­núsít, hogy tavaly egész évben 90 ezer folyóméter öntözőcsövet adott el az AGROKER, most az év elején, az öntözési idény kez­dete előtt 60 ezer folyómétert vettek át az üzemek. Jelenleg az AGROKER-nél 40 ezer folyómé­ter cső áll raktáron. A talaj nedvességtartalma a hosszan tartó csapadékhiány kö­vetkeztében igen alacsony. A fel­ső réteg 15 centiméterében mind­össze 4 százalékos a víztartalom. Ezért legalább olyan ügybuzga- lommal kellene már most, az idény előtt öntözni, mint ami­lyet a múlt esztendőben az üze­mek felmutattak. Dr. Kereszturszki János, az ÖKI tudományos kutatója az öntözés munkaigényéről szer­zett megfigyeléseket tárta a ta­nácskozás elé. Móricz Tibor, a Szarvasi Állami Gazdaság ön­tözéses szakmérnöke az üzemi tapasztalatokat ismertette, Bá­rányé Géza, a Körösvidéki Víz­ügyi Igazgatóság főmérnöke a vízügyi szolgálat segítőszándékát hangoztatta a kora tavaszi, a ta­vaszi és a nyári öntözések elő­készítésénél, folytatásánál. D. K. A BUBIV Gyulai Bútorgyára női és iéril dolgozókat vesz fel azonnali belépéssel. A rövid ideig tartó betanítási idő alatt és azt követően jő átlag- kereseteket biztosít a gyáregység. Jelentkezni lehet: Gyula, Zrínyi M. tér 5. Munkaügyi csoportnál A tényekkel szembenézve A falépcső nyikorgására egy asszony érdeklődő arca tekin­tett le a padlásról. Gyorsan el­tűnt. Amikor felkapaszkodtam az utolsó lépcsőre, félrelebbeat a gondozói szoba ajtaját takaró függöny. Az ajtóban az asszony állt. Beljebb egy fiatal lány igazította mellénykéjét, majd fésülködött. — Letelt a műszak, készü­lünk haza. — Rosszkor jöttem? — Á, nem, vagyis attól függ, kit keres? — A baramfigon dozókat — Azok vagyunk, A bemutatkozás sután, sike­rült. Az ablakon, át beszűrődő erős fényben felismertem a tö­rékeny alkatú Máthé Máriát, a TOT tagját. Először a tsz-ek második kongresszusán láttam, az Országházban. Az elnökség­ben ült félszegen, feszélyezet- ten. Akkor járt először Buda­pesten, s egyből az Ország­házban, a szövetkezeti mozga­lom veteránjai, irányítói kö­zött kapott helyet. Már régen szerettem volna tőle megkér­dezni: — Mit szóltak mindehhez a szülei? — Az apám sírt a meghatő- dottságtól. Édesanyám pedig na­gyon boldog volt. Magához ölelt és csak csókolt, csókolt. — Azóta mi minden történt? — Regényt lehetne írni éle­tem alakulásáról. Minden hó­napban felutaztam Budapest­re. A TOT versenybizottságá­ban dolgozom. Szeretnénk a szövetkezeti mozgalomban tel­jesebbé tenni a szocialista munkaversenyt. a szociálisig briigádmozgalmat, elérni a fa­lusi asszonyok és lányok állan­dó foglalkoztatását, jói jövedel­mező termelőmunkával. Legutóbb a Dél-Békés me­gyei tsz-ek szocialista brigád­vezetőinek mezőkovácsházi ta­nácskozásán hallottam felszó­lalását. Figyeltem, milyen meg­győzően érvelt a szocialista bri_ gádmozgalom mellett. Akkor kissé meglepődtem. Egy teena­ger korú fiatal kerek, világos, tömör mondatai sokunkban megragadtak. Fel kellene keres­ni kaszaperi munkahelyén, s hitelt érdemlően meggyőződni ar­ról, hogy Máthé Mária aszerint él-e, mint ahogyan ott, akkor beszélt? — Az vagyok itt, a kaszaper ri Lenin Tsz-bem, aki. ott vol­tam. A társadalmi felemelke­dés szószólója és tevékeny mun­kása. Van mit tennünk. Tele vagyunk gonddal és néha egy csipetnyi örömmel — elhalkul a hangja, szemét gyanakvóan rámveti. — Magát melyik ér­dekli? — Ez is meg az is. Órájára néz. — Feltartom? Talán elhűl az ebédje? — Nem tart fel, az ebédem sem hűl el, mert még meg sem főztem. — És az édesanyja? — A József Szanatóriumban van. Kikészült a szíve, pihennie kell. Az ő otthoni munkája rám vár. Boldogan csinálom. Nincs is rám panasza az apám­nak. Ez jólesik a mamának. Gondolom, ez is segít a gyó­gyulásban. — Milyen érzés brigádveze- tősködni abban a kollektívá­ban, ahol a leány vezeti az édesanyját? — Ügy vagyunk itt, mint egy nagy család. Meghallgatjuk egymás véleményét. Egyenlőek vagyunk egymás között. Jól be­osztjuk a munkát. Én magam is dolgozom, mint a többi brj- gádtag. — Tehát nem függetlenített. — Nem. Nálunk olyan a munkaszervezés, hogy a barorn- fiágazat élén áll egy szakem­ber. A tsz vezetése őt tekinti brigádvezetőnek. Ű iát el ben­niinfket munkával, én meg a brigádmunka szocialista részét szervezem. A társadalmi mun­ka, s az apróbb örömök ková- csolója vagyok, no meg ha csirkeátadás van, engem kül­denek Orosházára, a baromfifel­dolgozóba. — Mondana ezekről bővebb bet? — Jaj, de kár, hogy nincs itt a napló. Azt is én vezetem. Belőle könnyű lenne felidézni mindent. De megpróbálom így, fejből. Társadalmi munka: ta­valy paradicsomszedést vállal­tunk a növénytermesztésiben Ki is mentünk egy hétre, de csak három nap lett belőle. Jött a csirke, etetni, gondozni kellett. Az idén is vállaltunk ilyen pluszmunkát. A kereset­ből bebútorozzuk a gondozói szobát. Székeket, asztalt, mosdó­tálait és térítőt vásárolunk. Le­gyen még otthonosabb a pihe­nőnk. Az Egy nap az iskoláért mozgalmat is magunkénak érezzük. Apróbb örömök: ilyen is van. Elhatároztuk egy idős asszony megajándékozását a nőnap alkalmával. Egyszeri kérésre mindenki adott 10—lj) forintot. Összejött 300 forint készpénz és egy tábla csoko­ládé. Ezzel lestük meg az idős asszony örömét... Közülünk ketten voltak Moszkvában, a bákevonattal, és ugyancsak; ketten az NDK-ban, a megye asszonyaival. Most egy észak­magyarországi autóbusz-túrára mennek közülünk nyolcam — Maga nem megy? — Sajnos nem. Jönnek a viszgák, tanulnom kell. — Hova jár iskolába? — Orosházára, a szakközép- iskolába. — Hasznát veszi? — De még mennyire! Jő, ha a baromfigondozó szakmun- kásbizonyítvóny mellett ott van a szakközépiskolai képesí­tés is. Alaposabban bele tudok szólni a szövetkezet dolgaiba. El is várják tőlem a tagok, azért választottak be a vezető­ségbe. Képviselnem kell vá­lasztóim szövetkezeti érdekét — Kikkel szemben képviseli? — Az okoskodők és a meg­értést nem tanúsítókkal szem­ben! •— Hát lehet a szövetkezet­ben cíkoskodni, a szövetkezet érdekét nem megérteni? — Már hogyne lehetne? Pél­dát mondok. De nem... hagy­juk ezt — csönd, majd kisvár­tatva —, bár mindegy. Az em­bernek szembe kell néznie a tényekkel, ha társaival egye­temiben többre törekszik, ha jobbat akar. Nékem ez a cé­lom! Ügy érzem, akkor képvi­selem jói a mi brigádunkat, a mi szövetkezetünket, ha ezt teszem, és ha ezt meggyőződés­ből teszem. —- Bánatosan le­hajtja fejét — most olyat mondok, amit nagyon szógyei- lek. Mindössze 36 százalékos az első osztályú pecsenyecsir- ke-termelésünk. Sok a kobzás és az osztozás a minősítésnél. A tsz-szövetségen belül mi ad­juk a legsilányafob árut! Ott vagyok, látom. Azután a ve­zetőségi ülésen felszólalok. Elvtársak, kétszer annyi csir­két nevelünk fel egy négyzet­méteren, mint szabadna. Az életteret nem biztosítjuk. Most is 30 csirke jut egy négyzet- méterre! Közbeszólnak. A gö­döllői intézetben az egyik ku­tató egy négyzetméteren 40-et nevel! És egy cinikus meg­jegyzés: Mi van, Marika, már dolgozni sem tudunk? Az em­ber ö&szecsuklik, mint a colos­tok. De mindjárt kiegyenese­dik és visszavág. Azzal a módszerrel tőlünk itt 60 csir­két követelnének négyzetmé­terenként! — Miért ez 3 nagy követel­mény? Szegény a szövetkezetünk. Mindenből sokat akar, legalább kétszer annyit, mint amennyit biztonságosan lehetne. Erre fi­zetünk rá, ezt kellene végre megérteni; Másnap, amikor a munkában folytatjuk a vitát, igazat adnak azok, akik tegnap ellenkeztek velem. És akkor rá_ kérdezek: miért nem ezt mond_ ta el tegnap a kedves elvtárs? Miért tereli rossz irányba a ve­zetőség munkáját? S mit gon­dol, mit mondott erre: „Más a vezetőségi ülés és más az élet”. Én meg azt mondtam, és azt is akarom, hogy ne legyen más, ha­nem egységes legyen a munka a vezetésben éppúgy, mint más­hol. A vezetőség lássa tisztán a helyzetet, mert csak így tud olyan határozatot hozni, ami a munkát előbbre viszi. Nyikorog a lépcső. Ketten jönnek. — Itt a váltás, lányok — mondja egyikük alighogy fel­ért, s amikor a küszöbig jön, visszalép, — Gyertek csak, lányok, na­gyon jót beszélgettünk — mond_ ta a Törőcsik Maiira emlékez­tető arcú Máthé Mária. Kezet; nyújtanak. Patyi An- talné és Kőszegi Mária; Miária a homlokához kap. — Szent isten! Hát maga új­ságíró. Én meg mennyi mindent elmondtam... Ezeket mind megírja? Na, lesz akkor nekem éppen elegem. Majd mondják, hogy már oda is panaszkodtam. Pedig amit mondtam, nem pa­nasz, mind igaz. Dolgozunk, iga­zunkért vitatkozunk, tanulunk. Ilyen a mi életünk, s közben 32-en, a Kun Béla nevét viselő szocialista brigád évente 13—14 millió forint árbevételt tesz le a közösség asztalára, az állatte­nyésztési bevétel felét. Dupsi Károly TlI'Csoport alakult Szarvason Március 29-én. pénteken dél­után Szarvason, a két felsőokta­tási intézet oktatói karának és hallgatóinak ismeretterjesztő munkájuk hatékonyabbá tétele érdekében helyi TIT-csoportot avattak. Ez alkalomból dr. Jenei Jenő, a TIT főtitkár-helyettese tartott előadást művelődéspoliti­kánk feladatairól, a közművelő­dés fejlesztéséről. Az általános Iskola 8. osztályát elvégzett vagy jelenleg végző fiukat ipari tanulónak szerződtetünk az 174-75-is tanévre kőműves, ács, asztalos, burkoló, festő, villany­szerelő és víz-gáz. szerelő szakmában. A kőműves ipari tanulóknak tanuló­otthoni elhelyezés. Jelentkezés írásban vagy személyesen: „ÁPRILIS 4» ÉPÍTŐIPARI SZÖVETKEZETT, Budapest, VIII., Auróra u. 23, Munkaügy. 3 mmsm ™ m március n \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents