Békés Megyei Népújság, 1974. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-30 / 75. szám

Kádár János elvtárs beszéde a nyíregyházi pártaktiva-gyűlésen (Folytatás az 1. oldalról) segítség a munka megjavításá­ban. Eddig a munkásosztályról, társadalmunk vezető osztályá­ról beszéltem, s arról a politi­káról, amellyel kapcsolatban mostanában gyakran haszná­lunk ilyen kifejezéseket; mun­káspolitika, munkáskultúra, munkásérdek és hasonlók. Per­sze, az sem lesz baj, hogy ha rit­kábban használjuk majd ezeket a kifejezéseket^- s a gyakorlat­ban többet teszünk a munkás­politika, a munkásérdekek kife­jezése, a munkások műveltsé­gének elősegítése érdekében. Hangsúlyozni kell azt is, hogy a munkáspolitika; szövetségi politika. Államunk legfőbb po­litikai alapja a munkás-pa­raszt szövetség. Ez a szövetség szilárd: közös szocialista cél fűzi össze társadalmunk e két nagy dolgozó osztályát, és a jövőben is állandó feladatunk lesz, hogy a munkás-paraszt szövetséget szilárdítsuk és erő­sítsük. A szövetségi politika érvé­nyes társadalmunk többi dol­gozó rétegére is. Ezek közül el­sősorban az értelmiséggel dol­gozik kéz a kézben, összefor­rottan, testvérként, szövetség­ben a munkásosztály. Mély meggyőződésünk ugyanis, hogy a szocializmus megvalósításá­hoz az értelmiség mindennapi hozzájárulása elengedhetetlenül szükséges. A másik oldalról vi­szont az értelmiséget mozgósító nagy célok csak a szocialista társadalomban valósulhatnak meg. A munkásosztály és az értelmiség politikai szövetségé­nek ez az alapja. Ez a szövetségi politika — amelyet mi köznapi nyelven népfrontpolitikának is neve­zünk — tartós és nagy távlatú politika. Egyben ez a szövetsé­gi politika jelenti a párttagok és pártonkívüliek, a kommunis­ták és más világnézetűek poli­tikai szövetségét és együttes te­vékenységét a szocializmus épí­tésében. Ami a hívők és nem hívők között meglevő világnézeti kü­lönbségeket illeti, erről az a véleményünk, hogy világnézeti kérdésekben csak érvekkel le­het győzni. A politikai harcban azonban számunkra teljesen kö- zömbösn hogy kJ hivő vagy nem hivő, ki milyen egyházhoz tar­tozik. Ha velünk tart, akkor szövetségesünk, ha szemben áll velünk, nem lehetünk elnéző­ek. A hivő ember vallásos ér­zékenységét tiszteletben tart­juk, nem sértjük meg, erre semmi szükség nincs. Ugyanak­kor saját világnézetünket hir­detjük, terjesztjük, s nem hagy­juk szidalmazni és támadni. Ma Magyarországon a közös dol­gokban, a szocialista építés alapvető, közös céljaiban jól egyet tudunk érteni a hívők­kel, az egyházakkal, az egyhá­zak vezetőivel is. L Ez így helyes. Az állam és az egyház közötti rendezett viszony nem önma­gától, hanem kitartó munkával jött létre. Azt hiszem, min­denki számára világos, hogy lakás kell a hívőiknek is, meg a nem hívőknek is, és ter­mészetes, hogy a lakásépítési programnak közösnek kell len­nie. Egy fejlettebb új világban, a szocialista társadalomban is mindenki „lakos” lesz. Már­pedig, aki részese lesz a bol­dogabb jövendőnek, annak az építésből is ki kell vennie a részét. Hozzáteszem, az embe­rek többsége — jó szándékkal — ki is veszi 3. részéit Ismeretes. hogy több éve folyik tárgyalás a Magyar Nép- köztársaság és a Vatikán között Sok mindent rendeztünk ha­zánkban az állam és az egy­ház kapcsolatában. Legutóbb a Vatikán olyan döntést hozott, hogy egyházjogilag üresnek te­kinti az esztergomi érseki szé­ket. Ez a nyugati sajtóberkek­ben viharokat kavart. A reak­ciós elemek nagyon meghara­gudtak a pápára. Olyan híre­ket terjesztettek el, hogy a magyar kommunista kormány nyomására határozott így VI. Pál pápa. Gondolom, túlértéke­lik lehetőségeinket, és lebecsü­lik a Vatikánt azok, akik azt állítják, hogy VT. Pál pápa a mi nyomásunkra fosztotta meg Mindszentyt az esztergomi ér­seki széktől. Egészen másról van szó. A katolikus egyház is keresi helyét a modem világ­ban. A ml feladatunk az, hogy munkások, parasztok, értelmi­ségiek, más dolgozók, kommu­nisták és pártonkívüliek, hívók és nem hívők még nagyobb társadalmi egyetértésre jussa­nak a szocialista cél vállalásá­ban, és az alkotó munka előre- vitelében. Ez szilárd elvi állás­pontunk, ezt követtük eddig is, és ezt a szövetségi politikát kell és akarjuk folytatni a jövőben is. Kádár János a szövetségi po­litikával, a párt munkastílu­sával összefüggőében, hangsú­lyozta; A munkásosztály pártunk szülőanyja. A Magyar Szocia­lista Munkáspártot és elődeit, s általában a forradalmi mun­káspártokat a munkásosztály hozta a világra, hogy társa= dalmi célját megfogalmazza és valóra váltsa. Ilyen értelemben a párt és az osztály viszonyában van egy sajátos kettősség. A párt mint politikai szervezet tudja meg­fogalmazni a munkásosztály társadalmi törekvéseit, s ilyen értelemben a párt irányítja és vezeti a munkástömegeket. Másrészt mi, kommunisták, sze­mélyileg nem hataltnaslkodásra és uralkodásra, hanem a mun­kásosztály, a nép szolgálatára kötelezett emberek vagyunk. Kerülhet bárki bármilyen ma­gas tisztségbe, jól értse meg, hogy ez a bizalom a személyes érdemeken túl, elsősorban egy politikának, a szocialista célnak szól. Ennek van alárendelve mindenki, dolgozzék bármilyen területen és bármilyen funk­cióban. A Központi Bizottság első titkára részletesen szólt a gaz­dasági építés eredményeiről. Hangsúlyozta, hogy az 1973-as gazdasági év jó esztendő vojt. Az alapvető célokat a népgaz­dasági tervet meghaladó mér­tékben elértük, megvalósítot­tak. Megfelelő erőfeszítések tör­téntek és jelentős eredmények születtek életünk más fontos területein is, mint például a tudomány, a közoktatás, a kul­túra területén — mondotta, majd így folytatta; a közmű­velődés helyzetét most értékel­te részletesen a Központi Bi­zottság, és ezúton is szeretném felhívni az elvtársak figyelmét a közeljövőben megjelenő ha­tározatra és az előadói beszédre. Joggal mondhatjuk el, hogy Magyarországon az elmúlt 25-30 esztendőben végbement a le­nini értelemben vett kulturá­lis forradalom, a nép behatolt a műveltség sáncaiba, s elérte azt a szintet, amiről nazánk- ban a korábbi kapitalista viszo­nyok között szó sem lehetett. Nagyot változott társadalmunk állapota és igen jelentős előre haladásról beszélhetünk az ideológia, a szocialista közgon­dolkodás fejlődése tekintete- ben. Mindennek hatása közvetle­nül is jelentkezik a minden­napi életben, aminek nagyon jó kifejezője a szocialista mun­kaverseny, a szocialista brigád­mozgalom, a kommunista szom­batok és az önkéntes társa­dalmi munka. A szocialista közgondolkodás erősödését, az internacionalista, hazafias né­zetek terjedését, a párt politi­kájának behatolását a tömegek­be megfigyelhetjük az élet min­den területén. Itt helyben, Önök is tanúsítihatjáik, én pe­dig jelenthetem az egész or­szágról, hogy szocialista ifjúsá­gunk akti vitásának eredménye­képpen mindenütt szép ünnep­ségeket rendeztünk március 15- én, melyek kifejezték a sz<i- cialista hazafiság és nemzet­köziség, haladó hagyományaink és a jelen szocialista vívmá­nyainak megbonthatatlan egy­ségét. Ugyanez az eszmeiség és politikai kiállás jellemezte a dicső 1919-es Magyar Tanács- köztársaság évfordulójáról való megemlékezést, s ebben a szel­lemben bizonyára méltó lesz április 4-ének, felszabadulásunk évfordulójának megünneplése is. Ha tehát az ország általános helyzetéről és állapotáról aka­runk jellemzést adni, azt mond­hatjuk, hogy a magyar társa­dalom fejlődése kiegyensúlyo­zott, egyenletes, egyes területe­ken dinamikus és mi azt tart­juk feladatunknak, hogy ez a törés nélküli fejlődés folyta­tódjék a jövőben is. Kádár János ezután a Sza­bolcs -Szatmár megyében szer­zett tapasztalatait összegezte, kiemelte, hogy a megye szinte minden területén az országos átlagot meghaladó mértékben fejlődött. Kádár János felszólalása befe­jező részében a párt életével kapcsolatos időszerű kérdésekről szólt. A Központi Bizottság múlt he­ti ülésén elhatározta, hogy a párt soron levő, XI. kongresszu­sát 1975 márciusára hívja össze. Ez nagy horderejű döntés. A párt életében nagy szerepük van a kongresszusoknak, egyrészt mert a kongresszusra való felké­szülés nagy lendítő erő a párt életében és tevékenységében, másrészt, mert a kongresszus a párt legmagasabb fóruma, s hosszabb időre meghatározza a politikát. De a ml viszonyaink között nagy esemény a pártkongresszus a magyar munkásosztály, a ma­gyar nép életében is. A párt po­litikáját támogatja a Hazafias Népfront, ezt a politikát magu­kénak vallják a munkás- és pa­raszttömegek, egész dolgozó né­pünk, Ezért a párt kongresszu­sának döntő szerepe van a szo­cialista építés fellendítésében is. Mi nagyon bízunk abban, és reméljük, hogy a pártkongresz- szusra való felkészülés hónapjai egyúttal a szocialista építés fel­lendülésének hónapjai is lesz­nek. Ez az ország életében fon­tos és nagyon hasznos. Termé­szetesen sok munkával járó év van előttünk, hiszen mindenna­pi teendőinket sem hanyagolhat­juk el arra való hivatkozással, hogy kongresszusra készülünk. Most tehát kétszeres erővel kell dolgoznunk. El kell végeznünk mindennapi munkánkat határo­zottan, gondosan és pontosan, ahogy azt az egész lakosság tő­lünk elvárja. De el kell végez­nünk a kongresszusra való fel­készüléssel járó munkát is. Néhány héttel a párt XI. kong­resszusa után ünnepeljük ápri­lis 4-ét, hazánk felszabadulásá­nak 30. évfordulóját. A jövő év tavaszán lejár az országgyűlés mandátuma, s új választást kell kiírni. Ez nagyon szép és lel­kesítő eseménysorozat lesz; pár­tunk kongresszusa meghatároz­za szocialista távlatainkat, to­vábbi céljainkat. Ennek jegyé­ben megfelelően tudunk megem­lékezni hazánk felszabadulásá­ról, s ilyen politikai „hozo­mánnyal” állhatunk a választók elé. Azt hiszem, ez nagyon szép és sikeres politikai kampány le­het, s rajtunk múlik, hogy az is legyen. Meg szeretném említeni a Köz­ponti Bizottság múlt heti ülésé­nek egy másik határozatát is, amely egyébként szintén a kong­resszusi felkészüléssel összefüg­gésben és ennek a napirendi pontnak a keretében került meg­tárgyalásra. Ez az a káderátcso­portosítás, amit önök is ismer­nek. Mindenekelőtt azt szeretném hangsúlyozni, hogy szó szerint kell érteni azt, amit a közlemény is tartalmazott. A gyakorlati munka követelményeinek meg­felelő káderátcsoportosítás tör­tént egyes vezető tisztségekben. Erről van szó és nem többről, nem másról. Mindenki tudja, hogy a kong­resszus és annak előkészítése mindig magával hoz káderkér­déseket is. így van ez az alap- szervezetek vezetőségválasztó taggyűlésein, a pártértekezlete­ken és magán a kongresszuson is. Ez a dolgok normális velejá­rója. Aki akarja, tehát úgy is értheti, hogy a központban már megkezdődött a kongresszusi kádermunka, a munka követel­ményeinek megfelelő, ésszerű átcsoportosítás. Szeretném itt is hangsúlyozni, hogy folytatjuk eddigi politikán­kat: bel- és külpolitikánk, gaz­dasági politikánk, agrárpoliti­kánk, kulturális politikánk vál­tozatlan, bevált gazdaságirá­nyítási rendszerünket fenntart­juk, de a gyakorlati végrehaj­tást minden területen javítanunk kell. És ha ennek érdekében itt vagy ott átcsoportosításra van szükség, azt is meg kell csinál­nunk elvi alapon, az ügyet néz­ve és kizárólag a munka köve­telményeiből kiindulva. A személyi kérdések megoldá­sa sohasem egyszerű feladat. Minden esetben — és most már nemcsak a Központi Bizottság határozatáról beszélek — abból kell kiindulnunk, hogy nem le­hetünk elfogultak. Ügy sem, hogy ha valakinek a fizimiskája nem tetszik, az bármit tesz, jó nem lehet, de úgy sem, hogy ha valakivel vacsora után jól tudok poharazni, akkor minden jó, amit csinál. Személyi kérdések­ben nem dönthet a rokonszenv vagy az ellenszenv. Arisztote­lész mondotta; Platon barátom, de még inkább barátom az igaz­ság. Nekünk kommunistáknak első a párt érdekében végzett munka, és ezért mindig elsősor­ban a munka követelményéből kell kiindulnunk. Meg szeretném mondani azt is, hogy személyi kérdéseknél min­dig számolni kell félreértések­kel, mindenféle belemagyará- zásokkal, jelentkezhetnek ellen­séges szándékok is. Ha félreér­tés van a határozat kapcsán, azt el kell oszlatni. Ha rosszindula­tú félremagyarázás van, azt visz- sza kell utasítani. Pártunk egy­ségét, tisztaságát, elvtársaink be­csületét mindenféle rosszindula­tú rágalommal, minden félrema­gyarázással szemben meg tud­juk és meg is fogjuk védeni. Pártunk harcokban edzett, munkában tapasztalt, erős és egységes párt. Mi ezt az egysé­get minden szinten úgy értel­mezzük, hogy ha egy testület­ben egy bizonyos kérdés megvi­Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára pén­teken a Központi Bizottság székházéban fogadta a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői katonai tanácsának tagjait, élükön I. I. Jakubovszkijjal, a Szovjetunió marsalljával, az Púja Frigyesnek, a Magyar Népköztársaság külügyminisz­terének meghívására pénteken néhány napos hivatalos, baráti látogatásra hazánkba érkezett Nguyen Duy Trinh miniszter­elnök-helyettes, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság kül­tatásánál különböző a nézőpont, a megközelítés módja, a döntés előtt ezt nem tartjuk hátrány­nak. Sőt hasznos is, mert le­hetőség van a kérdés sokoldalú vizsgálatára, s egy gazdag, ter­mékeny vita után feltehetően objektív, jó határozat születik. A határozat meghozatalánál ar­ra kell törekednünk, hogy ne a te­kintély alapján, ne kiabálással és asztalcsapkodással, hanem érvekkel és meggyőzéssel, lehető­leg egységes állasfoglalás alakul­jon ki. Ezután jön a munka harmadik fázisa, a végrehajtás, amikor végül is minden eldől. A vég­rehajtásban nem engedhetjük meg a kérdések különböző meg­közelítését, itt már a teljes párt­fegyelemnek és egységnek kell érvényesülnie. Mi csak így tu­dunk eredményesen dolgozni. Mielőtt elhatározásra jutunk, vi­tatkozhatunk, ha kell, újra, többször is napirendre tűzhetjük a kérdést, de ha már elhatáro­zásra jutottunk, a végrehajtás csak egységes lehet. A kongresszusi felkészülésről szólva Kádár János rámutatott: — A párt XI. kongresszusára eszméink jegyében kell felké­szülni, illő módon ahhoz a nagy eseményhez, amit a kongresz- szus a párt életében jelent. Mi kommunisták ünnepelni is csak akkor tudunk igazán és jól, ha tettekkel ünnepelünk. Akkor és úgy tudunk jól felkészülni a XI. kongresszusra, ha erőnk_ tői tellően mindent megteszünk, hogy minél jobban valósítsuk meg a X. kongresszus határoza_ tait. Ez a mi legfontosabb teen­dőnk. — Pártunk gyakorlatban be_ vált politikája élvezi népünk bizalmát és támogatását Nem­zetközi téren hű és erős szö­vetségeseink vannak, tehát jók a feltételeink. És jó helyzetben mondotta ki a Központi Bizott­ság, hogy készüljünk a párt XI. kongresszusára. Az adott viszo­nyok és a kedvező feltételek között rajtunk, a párt munká­sain, tagjain múlik, hogy a XI. kongresszus méltó legyen a párt forradalmi múltjához és a jelenben betöltött szerepéhez, rendeltetéséhez Rajtunk múlik, hogy minél jobban betöltse azt a funkciót, amit csak a kong­resszus végezhet el: azt, hogy új, még felemelőbb távlatokat mutat a szocialista építés útján. Készüljünk méltóképpen a párt XI. kongresszusára, hazánk fel- szabadulásának 30. évfordulójá­ra. Legyen a jövő év még szebb, mint az eddigiek. Ez a mi elvi szilárdságunkon, mun­kakészségünkön, harckészsé­günkön, akaratunkon múlik. Nagyon hízom benne, hogy ez így is lesz — fejezte be nagy tapssal fogadott beszédét Ká­dár János. Kádár János fogadta a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői katonai tanácsának tagjait Hazánkba érkezett a VDK külügyminisztere egyesített fegyveres erők főpa­rancsnokával. A szívélyes, baráti légkör­ben lezajlott találkozón jelen volt Focit Jenő, a Miniszterta­nács elnöke, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja és Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, a Köz­ponti Bizottság tagja. (MTI) ügyminisztere. Megérkezésekor a Ferihegyi repülőtéren Púja Frigyes, valamint a Külügymi­nisztérium más vezető beosz­tású személyiségei üdvözölték. Jelen volt fogadtatásánál Nguyen Manh Cam, a VDK budapesti nagykövete is. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents