Békés Megyei Népújság, 1974. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-24 / 70. szám

ftfsnfrsiWífern)! 3fl. Mflróofti’fn? frfcziilvr Vers­es novellapályázat fiataloknak A KISZ Békés megyei Bizottsága és a Békés megyei Képújság szerkesztősége fiatalok .számára vers- és no­vellapályázatot hirdet. A pályázat célja, hogy Ifjúsá­gunk a felszabadulás 30. évfordulójára készülve ké­pességeit és tenniakarását Irodalmi alkotásokkal is bizonyíthassa. A témaválasztás kötetlen, szeretnénk azonban, ha a benyújtott alkotások a ma emberének életét, gondolatait tükröznék. Pályázni csak olyan al­kotásokkal lehet, amelyek még sehol nem jelentek meg nyomtatásban és alkotójuk életkora legfeljebb 30 év. A verspályázat első díja: 1000 forint, második dij: *00, harmadik dij 500 forint. A novellapályázat első dija: 1500 forint, a második díj: 1 000, a harmadik díj: 500 forint. A díjnyertes alkotások és a közlésre, de díjazásra nem javasoltak legjobbjai megjelennek a Békés megyei Népújság kulturális mellékletében. A pályázat értékelését zsűri végzi, az alkotások be­küldési határideje: 1974. szeptember 1. Cím: KISZ Bé­kés megyei Bizottsága, 5600 Békéscsaba, Szabadság tér 17. A borítékra írjuk rá: „Vers- és novellapályázat”. Eredményhirdetés: 1974. október 6-án, a Népújság vasárnapi számában. A KISZ A Békés megyei Népújság Békés megyei Bizottsága szerkesztősége Akácz László: A JOGOSÍTVÁNY — Jóska bátyám, ha vol­na egy Fecskére való ide­je, most egy akkora nagy nemet mondanék arra, amit a múltkor annyira bizony­gattam, mint ez a daru. Miről is ment a szöveg? Ugye arról, hogy tényleg ki tud-e maradni az ember abból, amit nagyon-nagyon szeretne. Maga azt mondta; nem lehet lábán fogni, visz- szahúzni az egyszer már el­szaladt időt; én meg azt, hogy igenis lehet: ha va­laki igazán megszorítja ma­gát. hát az mindenkor meg­szerezheti magának, amit egyszer kigondolt. Maga azt mondta: nincs az az OTP, ami meg tudná fizetni a Jurcsek-majori kapálást, törékhordáet — azokat a sötéttől sötétig végigdolgo­zott napokat, éveket; én meg azt: akinek pótolniva­lója van, az pótolhatja, csak szorítsa meg magát rendesen. Jóska bátyám, magának van igaza: nem lehet lábén fogni, vissza­húzni az időt. Kapkodha­tunk utána, de megmarkol­ni nem tudjuk, ami egyszer elszaladt... Tudja, hogy most jártam ki az autós tanfolyamot. Neim azért, hogy lerakjam ezt a simítófát és odaüljek egy kormánykerék mögé, hanem mert apámék elad­ták szegény nagyanyám ta­nyáját, aminek az árából éppen tudtunk venni egy lötdjitott, újragumizott ál­lami Volgát; hát ezt fogom majd én hajtani, vinni rajta szombaton, vasárnap a cser- keszőlői fürdőbe a famíliát. De ez most nem érdekes. Amit el akarok mondani az az. hogy járt velünk a tan­folyamra egy olyan maga korabeli ember. Még a ha­ja is úgy őszült meg egy csíkban elöl, mint a ma­gáé; valami bombázáskor ment el a színe negyven­négyben, Fehérvár alatt. Hát ez a maga formájú em­ber mindjárt az első órán az oktató elé ült, Kirakott maga elé egy csomó köny­vet — régi KRESZ-t, új KRESZ-t, így gondozd ezt, úgy gondozd amazt —, és pislogott, figyelt, kaparta bele gz irkáiba, amit az ok­tató mondott. Tudja, mi­lyen egy ilyen tanfolyami csoport: egyik tagnak is, másiknak is nevet ad a viccesebb je. Ezt a szorgal- maskodó manuszt elnevez­tük Lisztes Zsigának. Lisz­tesnek azért, mert hogy fur­csán fehéredett meg a ha­ja; Zsigának meg azért, mert hogy mesélte, már odahaza, a vasajtós gará­zsában várta, hogy hajtsák a null kilométeres Zsigulit. Már csak a jogosítvány kell — magyarázta a cigaretta­szünetekben Lisztes Zsiga — és Irány a Balaton, irány a Mátra, irány az egész vi­lág. Azért vettem azt a sok könyvet, hogy jól megtanul­jak mindent; hiba ne le­gyen, ha becsapja maga után a kocsiajtót a család. Tényleg rettentően tanult. Ha a tolla megállt, akkor a szája kezdett járni: majd minden szabályt, előírást újrakérdezett. Amikor meg elmentünk a tanműhelybe, ahol a szétszedett motoro­kat mutogatják, ott maradt óra után is: újra meg újra elmondatta • magának, hogy gyújt a gyertya, hol nyit a szelep. Mi, akik ezt a tanfolya­mot is csak úgy csináltuk, hogy majd csak durran a végén valahogy, megesküd- tünb volna rá: külön nyo­matnak neki jogosítványt, aranyból. Aki így teszi-ve- szi magát; aki igy hajt, igy tanul... Hogy az a jogsi mégsem lesz arany, az második hé­ten kezdett kiderülni. Most az a divat, hogy papíron feleltetnek az oktatók. Van egy kérdés, utána meg há­rom felelet, amiből csak egy a jó. Treszt. vagy mi­lyen rendszer ez, a fene em­lékszik már, hogy mondták. Szóval, a második héten egy ilyen próbafeleltetés volt. Kaptunk egy-egy lapot, az­tán ikszelni kellett. Hát mi nézegettük a képeket, hogy ha ez a kocsi balról jön és a sarkon semmi tábla, ak­kor az a jobbról jövő jár­műnek..., meg hogy a kör alakú táblán a ferde feke­te vonal az... Nem olyan rettenetes dolgok ezek; any- nyit látja az utcán is az em­ber, meg lehet őket tanulni. Fél órát kaptunk a válaszol- gatásra — tizenöt-húsz perc múlva már odakint füstölt majd az egész' gyülekezet. Lisztes Zsigától úgy kellett elkunyerálni a lapot vagy tíz perccel a szabott idő után. Ö találta el a legke­vesebb választ. Még azt se tudta, hogy mit jelent a kör alakú tábla szélén az a vastag piros karika, pedig hát ezt még a szódéslovak is .tudják; se oda be, se on­nan ki — pofonegyszerű. Később szóban is felel­tünk. Oda kellett menni az oktató mellé és ahogy mu­togatta a falra akasztott képeket, mondogattuk, mi indulhat hamarabb, a bi­ciklis vagy az autóbusz, meg hogy hol kell zsíizás és hol az olaj zás. Lisztes Zsiga a táblák előtt sem re­mekelt. Olyanokat mondott, hogy a sínen előzhet, meg az előzés ugyanaz, mint a ki­kerülés — csnpa-c supa bu­taságot. Az oktató kínló­dott vele, ott-tartotta, ép­pen csak tölcsért nem du­gott a fejébe, hog> tán majd úgy... A lényeg az, hogy Lisztes Zsiga — hiába vet­te meg azt a sok könyvet, hiába írt tele egy rakás ir­kát — csak nem tudta meg­tanulni, amit kell. Ahogy közeledett a vizsga, úgy rázta egyre többet azt a hir­telen fehéredett fejét. Fur­csa szokása volt: tarkón vágta magát, ha rossz vá­laszt adott. A végén bizony minden óra után vörös volt a tarkója... fis a szövege! Ahogy mondta melyik só­gora szerezte a téglát a ga­rázshoz, ki hegesztette a vasajtót, azt a tűzbiztos, lemíniumozott vasajtót... Meg hogy hány szezonban kínlódott a káposztával, ka­ralábéval ; hány hajnalt nem aludt át, amíg az a nyolc­vanas összejött... Nem volt valami vidám dolog a sí­rókáját végighallgatni! Tudja maga is előre: Lisztes Zsiga már a KRESZ-vizsgán kibukott. A huszonvalahány kérdés közül jó ha hármat-négyet eltalált. De nemcsak az el­ső próbálkozásra nem sike­rült, hiába fizette be a pót­díjat másodszorra, harmad­szorra is. A végén már azt is megmondták neki: hiába próbálkozik; arra, hogy le­vizsgázzon, semmi remény. Lisztes Zsiga ott maradt a tűzbiztos vasajtójával meg a null kilométeres Zsigulijá­val... Jóska bátyám! Most mon­dom ki azt a nagy nemet, ami akkora, mint ez a daru; Igaza volt: nem lehet lá­bán fogni, visszahúzni az időt. Lisztes Zsiga értette meg ezt velem. Az a sze­rencsétlen Lisztes Zsiga, akinek akkor jutott ki az a kocsi, amikor már nem fo­gott az agya. Hiába eről­tette, hiába tette-vette ma­gát, nem bírta fölfogni, ami azokban a könyvekben le van írva. Becsapta az idő: későn gurította oda néki a Zsiguliját— Mit mondjak még azon kívül, hogy újra csak haj­togatom: igaza van. Talán még azt, hogy a magunk­fajta fiatalabbak elől is meg-megugrik, de ha úgy vigyázunk, talán mégsem szalad él teljesen az idő. Vagyishogy éppen most könnyebb együtt futni ve­le! Akkor kikövetelni tő­le, ami jár, amikor annak sora van. Húsz, harminc évesen megtanulni azt ,a KpESZ-t, és. nem ötvenen túl rágódni rajta. Ért .en­gem ugye? fíem ha­zudtolja meg amit mon­dok! Igen, az idő lábát nem lehet megfogni, együtt kell szaladni vele. Ha lehet, együtt kell sza­ladni. Erre szorítsa magát az ember. Szorítsa; most, akiben van akarat szorít­hatja... Na, nyomjuk . el a csikket, aztán adjad neki. Szegény Lisztes Zsiga, va­jon mit rakhatott a lemíni­umozott vasajtók mögé? öreg munkás Balogh Ferenc felvétele „Művészet az iskolában” A gyomai Kiss Lajos hak az iskolájukban folyó Gimnáziumban a szegedi művészeti nevelésből. Tömörkény István Gimná- A táriatot dr. Diós Jó- zium és Műveszeti Szak- zsef, a szegedi iskola igaz­középiskola növendékeinek gató'ja nyitotta meg. Isko- kiállításával folytatódik a iájukról szólva' elmondot- megkezdett kiállítás-soro- ta, hogy mind a zeneok- zat. Ezt a jelenlegi kiallí- tatás, mind a képzőművé- tást az iskola művész- szeti nevelés tekintetében tanárai — Szalay Ferenc, sokoldalú képzés folyik az Zoltánffy István és Makk intézetben. Hangoztatta, József — rendezték, tanít- hogy nevelésük célja nem ványaik legjobb munkái- a művészképzés — erre ból. A szegedi iskola fia- magasabb szintű intézmé- taijai grafikákat, festmé- nyeink vannak, hanem az a nyékét, szobrokat, dóm- törekvés, hogy fiatal kor- borműveket, fafaragásokat ban elindítsák a tanítvá- hoztak, hogy ízelítőt adja- nyokat a művés2etek kö_ Mzelítésének érzelmekben és élményekben Vonulások Cziprl Éva Vonulása az őszi égnek vonulása madárnak szélnek vonulása a hangnak dalnak vonulása a zivatarnak Feledése a feledésnek feledése a mély emléknek feledése a sónak méznek mikor az egek reám néznek Dalolása az őszi kéknek dalolása az érett szépnek dalolása a ritka éknek mikor az égek reám néznek Hamvadása a bús homálynak elhamvad benne mind a bánat öröm ért teljes apadatlan újra felgyűltöm száz alakban gazdag út­ján, hogy a tanítványok az első órától az utolsóig az egészséges optimizmus légkörében oldják meg fel­adataikat. Ez a légkör fej­lesztheti legjobban az ifjú ember látását, szemléletét, a legjobb út az alkotó képzelet kimunkálásához. A kiállított munkák is eb­ben a szellemben fogantak és születtek meg. A bemutatott alkotáso­kon tükröződik az iskola törekvése. Látszik a mes­terségbeli tudás megszerzé­sére való törekvés, az anyag tisztelete, amivel dolgoznak, és szemléletük is mutatja, hogy az iskola a sokoldalú szocialista hu­manista művészeti szemlé­let alapjait igyekszik le­rakni. Ügy érezzük, hogy a két iskola baráti kapcsolatot teremtő rendezvényén túl — a gyomai fiatalok lel­kesedéséből ítélve — a szegediek valóban hozzá­járultak ahhoz, hogy be­mutatkozásukkal — a ze­nei tagozat szereplésével is — a művészetek felé fordítsák e békési iskola tanulóinak figyelmét. B. Z, j N

Next

/
Thumbnails
Contents