Békés Megyei Népújság, 1974. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-24 / 70. szám

Élete a zene A kórus tagjai bevonulnak, elfoglalják a helyüket a kon­certterem dobogóján. Szemben velük törékeny, ősz hajú fér­fi figyelmeztetően emeli ma­gasba a kezét, majd intésére szárnyalni kezd az ének. S ek­kor a vékony kis ember alakja egyszerre megnő, már betölti a termet Szokolay Bálint kar­nagy vezényel. Fiatalos lendülettel irányítja az orosházi Petőfi Művelődési Központ Madrigál-kórusát, amely tizenöt évvel ezelőtt az ő kezdeményezésére alakult. A zene, a dal gyermekkorártól kezdve hozzátartozik az életé­hez, ebben leli örömét és pi­henését, nyugalmát és alkotó nyugtalanságát — 1923-ban kezdtem hegedül­ni az Orosházi Filharmonikus Zenekarban — emlékezik vissza Bálint bácsi —, majd az 1930- as években, persze saját költsé­gen, elvégeztem Debrecenben a zenei konzervatóriumot. Minden vágyam az volt, hogy beirat­kozzam a Zeneakadémiára, de ezt már nem győztem volna pénzzel. Ahogy most visszagon­dolok a felszabadulás előtti évekre, látom, hogy tulajdon­képpen a felkészülés nem ép­pen rövid évei voltak azok. So­kat foglalkoztam zenével, hang­versenyekre jártam, hegedül­tem. de éreztem, nem ez az én igazi területem. Valami -más­ra. többre vágytam és most már tudom, hogy ez a több: a kórus által nyújtott kollektív zenei élmény. Sok örömet, szép óráikat adott nékem, s azt hi­szem a többieknek is az a ti­zenöt év. amely alatt az együtt éneklő csoport alkotóművészi közösséggé vált — És tizenöt év után már ta­lán kimondhatom; úgy érzem, tudtam valamit teremteni. A kórusban sok a fiatal, és én is fiatalnak, frissnek érzem ma­gam. Jól megértjük egymást a kórus tagjaival, akiket a zene önzetlen szeretete, a művészet ereje kovácsolt közösséggé. Mű­sorunkon különböző korok szerzőinek dalai egyaránt szere­pelnek, de „csak tiszta forrás­ból” merítünk, csak értékes műveket választunk. Az eltelt másfél évtized alatt sok sikert aratott az oros­házi Madrigál, sokfelé szere­pelt, fellépett a Rádió Kóruspó­dium műsorában, minden alka­lommal részt vesz a pécsi or­szágos kamarakórus-fesztiválon — most készülnek a Vl.-ra. Négyszer kaptak aranykoszorús minősítést. A közelmúltban pe­dig a megyei tanács végrehajtó bizottsága által az idén első ízben adományozott Erkel Fe- jenc Emlékérmet Szokolay Bá­lint karnagynak adták át — Ez a kitüntetés nagyon meglepett és meghatott — mondja szerényen. — Akkor lenne teljes az örömöm, ha most a pécsi fesztiválon is si­kerünk lenne, s megszereznénk a diplomás aranykoszorús mi­nősítést. őszintén kívánjuk: sikerül­jön. Tóth Ibolya BEMSEHCKM IIWM *>/« A Szovjet Kultúra Háza Kiállítások, ói könyvtár, találkozók A szépirodalmi-, társadalomtudományi könyvtár Budapest, V. kerület. Semmel­weis utca 1/3. Bárki benyithat, örömmel fo­gadják a házigazdák. Aki egy­szer ellátogat a Szovjet Kultúra és Tudomány Házába, az rend­szeresen visszatér. Ez majdnem biztos, hiszen nehezen lehet el­képzelni vendégmarasztalóbb he­lyiségeket és programokat, mint amit ott talál a látogató, Ezekben a napokban két ki­állítás várja az érdeklődőket. Az egyik a szovjet észak népi iparművészeti és szűosmesteri kincseit mutatja be, a másik B. Scserbakov gyönyörködtető táj­képeit és csendéleteit. A Ház legújabb létesítménye a héten megnyitott műszaki, tudo­mányos, és szépirodalmi-, társa­dalomtudományi könyvtár. A műszaki tudományos könyvtár­ban ötezer kötet és 440 műszaki napilap, folyóirat várja a diá­kokat, szakembereket, tudóso­kat. Ez utóbbiak külön helyiség­ben tanulmányozhatják a szak- irodalmat. A szépirodalmi könyvtárban jelenleg hétezer kötet és 220 napilap, folyóirat áll az olvasók rendelkezésére. A ké­sőbbiekben mindkét részleg könyvállományát 25—25 ezerre növelik. Jelenleg csak orosz nyelvű művek vannak a könyv­állításokon mutatják be a leg­újabb kiadványokat. Jelentős évfordulókon olvasási ankéto- kat és neves szovjet írók részvé­telével író-olvasó találkozókat rendeznek. Hamarosan megala­kítják „Az orosz és szovjet könyv baráti körét.” Ide elsősorban az orosz tanszékek hallgatóit, a volt szovjet ösztöndíjasokat várják. A könyvtár munkatársai arra törekednek, hogy a legszorosabb szakmai kapcsolatot építsék ki a Magyar Népköztársaság hasonló rendeltetésű könyvtáraival. Szí­vesen vesznek részt a magyar társintézményekkel közös könyv­tári rendezvények szervezésében. A Szovjet Kultúra és Tudo­mány Házának könyvtárát Sz. V. Georgijevics igazgató adta át a közönségnek. Akik a jövő héten Budapestre látogatnak, azoknak figyelmébe ajánljuk, hogy a Házban ked­den délelőtt tudományos vitát rendeznek a korszerű erőműegy­ségek tervezéséről és üzemelte­téséről. Szerdán délután öt óra­kor a „Sosztakovics” című doku­mentumfilmet vetítik, pénteken este hat órakor a szovjet iroda­lom magyar fordítóival találkoz­hatnak a vendégek. (Kéthy) VÖRÖS BETŰKKEL nyom­tatott üdvözlet köszöntötte a nőket szovjet tesitvérmegyénk lapjának, a Penzanszikaja Prav­dának címoldalán március 8- án. Ugyancsak az első oldalon kapott helyet az SZKP Közpon­ti Bizottságának köszöntője s portrék a penzai terület négy kiválóan dolgozó asszonyáról. A belső oldalok bemutatják a második világháború harcosai közül Valentyina Sztyepanovna Grizodubova pilótát és Maria Dmitrijevna Szergijenko sebészt, valamint napjainkból a penzai óragyár munkásnőit. A nők a főszereplői a negyedik óddal hu­moros írásainak s ugyanott sze­repel a házi kozmetikai tanács­adó. S van a március 8-i szám­nak egy Békés megyei vonatkjfc zása: ebben jelent meg ugyan­is a kritika a Lunacsanszkij Színházban a nemzetközi nő­nap előestéjén bemutatott elő­adásról. Bródy Sándor drámá­ját. A tanítónőt játszották a penzai színház művészei Ba­logh Géza rendezésében... K. VISNY^VSZKI.T kandidá­tus, a penzai Bjelinszkij Peda­gógiai Főiskola docense a já­téktér leírásával kezdi kritiká­ját: „A színpadon a század eleji magyar falu patriarchálisán idilli képe — a jómódról ta­núskodó szobában a házigazda naphosszat vendégeivel, a he­lyi hatalmasságokkal kártyá­zik, lánya ízletes falatokkal kedveskedik a tanítónak. Nem sietős ez az élet, tempós, rá­cselekmény indítékainak, a történet alakulásának változá­sait is motiválta. Ügy azonban, hogy ez nem befolyásolta a darab egészének alapgondola­tát. ’ L. Saporenko tartózkodóan, egyszerű eszközökkel játszatta Tóth Flórát, olyan tanítónőt formált, aki magába rejti érzé­seit, aki még a gondolkodásban, sorsban hozzá közel álló kántor­kisasszony iránt sem enged fel a dráma végéig. Első megjele­nésekor szívélyesnek, szeretetre méltónak látjuk — de egy­szersmind olyan embernek is, aki „begombolkozik”. Ironiku­san fogadja a „falusi előkelő­ségek” közönyét. Amikor az ifjú Naggyal először találkozik, azonnal érti, hogy az éles visz- szautasítás csak fokozná a fa­lusi „donjuan” agresszivitását, ezért hideg udvariassággal fo­gadja, megőrizve tulajdon, mél­tóságát. Egész más alakot teremt Tóth Flórából L. Ogyijankova. Barátságos, közlékeny, sőt szinte kacér, bár távolról sem ledér nőt formál, aki a' lehetet­len környezetben jó lélektani érzékkel, naivitással álcázza magát. Ö is gúnyos, de az ő gú­nyos megjegyzéseiben, hangsú­lyaiban kevesebb a rejtett iró­nia és több az eleven, harsá­nyabb humor, mint a Saporen­ko alakította Flóráéban. Így fo­gadja a falusi előkelőségek bu­taságát, közönségességét, min­denfajta megnyilvánulását. Ez a Flóra nyíltabb és megértőbb a környezet iránt — annál bor­zasztóbb aztán számára a ke­gyetlenség, amellyel összeütköz­eros. jvunaent mozcutnaiauanui ural a hatalom, a gazdagság, Aztán a vendégrendező mun­káját méltatja, kiemelve, hogy természetesen nagyon jól is­meri Bródy Sándor drámájának korát, világát, hangulatát Fel­hívja a figyelmet arra, hogy Balogh Géza nagy hangsúlyt adott a szatirikus, komikus mozzanatoknak, a groteszk já­tékelemeknek, hogy engedte a színéázeket komédiózni, a ne­vetséges helyzeteket erőtelje­sen eljátszani — így még in­kább nyilvánvalóvá válhatott az egyedülálló tanítónő törté­netének mélysége, komolysága, A KETTŐS szereposztások­ról a -kritikus leírja, hogy ez a tény — elsősorban a főszereplő esetében — nemcsak a szerep­lők küllemének megváltozását hozta magával, nemcsak a szí­nészek egyéniségéből fakadó kü- i lönbséget jelentette, hanem a ' ni kénytelen. Visnyevszkij így foglalja • ősz- sze a két alakítás közötti kü­lönbséget: „Saporenko Flórája dolgozni érkezik a faluba, Ogyijankováé pedig élni”. Aztán a darab befejező jele­netét méltatja a kritikus, ami­kor a fiatal tanítónő az igaz­ság iránti hitében megtörve, még szegényebben, egy szál ru­hában, „hat garassal zsebé­ben” hagyja ott a falut, amely hatalmaskodóival, gazdagjaival nem adhat néki otthont, em­beri életet. VÉGEZETÜL ismételten el­ismeri Balogh Géza munkáját, amely nemcsak maradandó művészi élményt adott a pen­zai közönségnek, hanem egy­ben erősítette is a penzai terü­let és Békés megye közötti kul­turális kapcsolatokat, az ott la­kók barátságát (daniss) tárban, de a tervek szerint majd magyarra fordított könyveket is beszereznek. Vasárnap és hétfő kivételével minden délután látogatható a könyvtár. Bárki tagja lehet. Le­hetőség van arra is hogy hely­ben, egymástól elkülönített ol- I vasópúltoknál olvassanak a Iá- ‘ togatók. Szolgáltatásuk egyik em- i lítésre méltó érdekessége, hogy az olvasó kérésére bármely könyv illusztrációjáról három perc alatt készítenek fénymáso­latot. Vidékiek a könyvtárközi csere útján (vállalati, üzemi, intézeti könyvtárak közvetítésével) köl- i csönözhetnek. A könyvtárban nem található példányokat az olvasó igénye alapján a Szovjet­unióból szerzik be. Havonta ki­4 íMJMS 1971. MÁRCIUS 24. Folyóiratai vaso-terew

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents