Békés Megyei Népújság, 1974. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-23 / 69. szám

Magdeburg«* % második világháborúban rettenetes pusztítás érte. Napjainkban eltűnt a háború nyoma. Széles utcáin szép új házak sorakoztak Drezda—Berlin—Potsdam—Magdeburg s. Magdeburg Németország együk legrégibb városa. Már a középkorban híres volt kézmű­iparáról. A XVII. és a XVIII. században pezsgő tudományos "és kulturális élet folyt a város­ban. Az 1800-as évek végén kezdődött meg az ipar gyors ütemű fejlődése és ezzel pár­huzamosan erőteljes munkis- osztály alakult ki. Kiemelkedő képviselői 1866-ban megalakí­tották az első intemackmálé helyi szervezetét. Magdeburr.pt a második világháborúban ret­tenetes pusztulás érte. A város középső része, az úgynevezett óváros szinte a földdel vált egyenlővé. Az újjáépítés első szakasza 1951-ben indult meg. Ezt követően szinte gomba mócL ra nőttek az új lakónegyedek. A város üzemei nemcsak újjá­épülték, hanem évről évre bő­vülnek. Magdeburg ma az NDK gépiparának fellegvára. A város történetébe a magyar mérnö­kök és technikusok is beírták a nevüket Két városnegyed ugyanis magyar tervek szerint épült fel. Utcáin és tágas terein új', mpdem lakóházaik, áruhá­zak és műemlékek követik egy_ mást. Mindenfelé nagyarányú építkezés folyik. A háború pusztításának lassanként eltű­nik még a nyoma is. A látogatás utolsó napjának délelőttiét a Békés megyeiek városnézéssel töltötték eL Mag- deburgban sok a műemlék. A belvárosban szinte nincs olyan utca vagy tér, ahol egy-egy ré­gi épület vagy szolbor ne von­ná magára a látogató figyel­mét Ez adja a város sajátos és nagyon bensőséges hangula­tát Az NDK kormánya nagy gondot fordít a műemlékek eredeti állapotba való visszaál­lítására. Érmek egyik nagyon szép példájával találkoztak a Békés megyeiek a város Űj Piacterén, melynek barokk la­kóházai a XVIII. században épültek és a második világhá­ború alaposan megtépázta őket Napjainkban eredeti állapotúk, ban pompáznak, A Békés megyeiek még szí­vesen elidőztek volna egy-két "napot a szép Elba-parti város­ban. Délben azonban már a hazautazásihoz kellett készülőd­niük. Utazzanak jól! A Békés megyei különvonat utasai Magdeburg állomáson búcsúztak az NDK utazási iro­da dolgozóitól. A búcsú meg­ható volt Nem csoda, hiszen az idegenvezetők mindent meg­tettek. hogy az asszonyok jól érezzék magukat és minél töb­bet ismerjenek meg a szocia­lizmust építő NDK-ből. A be­szélgetések során bepillantást nyerték az NDK dolgozóinak hétköznapjaiba is. Frau BuM Bernhard szívesen beszélt ma­gáról és családjáról. Lipcsében lakik egy háromszobás össz­komfortos lakásban. Férje mér­nök. Két gyermekük van. Jöve­delmük a különféle szociális juttatásokon kívül, havonta 1500 márka. Hová költik c péMBt? Magukra és a iakJáara­Szabad idejűikben sokat utaz­nak. Franz Kép munkásból lett idegenvezető elmondta, hogy az NDK-ban a dolgozók biz­tonságban élnek, sok a munka. Öt n az NDK-ban lehetőség és jók a keresetek. Két gyermeket neveit fel. Az egyik orvos, a másik elektron mérnök, — Fiatal koromban és is sze­rettem volna tanulni. Akkori­ban azonban a munkások előtt zárva voltaic az egyetemek. Hogy kitoníthattom a két fia. mat, azt a szocialista társada­lomnak köszönhetem, A 60 éves Ludwig Sch-lar- baum, akit, víg kedélye miatt a Békés megyei asszonyok ha­mar megkedveltek és Lajos bá­csinak hívtak, Berlinben szü­letett, de több évig tartózko­dott Magyarországon is. Három fiú édesapja. Az egyik autósze­relő, a másik motorszerelői, a harmadik nyomdász. — Az NDK-ban nagy gondot fordítanak a fiatalok nevelésé;- re. Talán nincs is olyan fiatal, akinek ne volna, valamilyen szakképzettsége. A szakembe­rek nálunk jól (keresnek —- mondotta. Busse Zsuzsa, 33 éves fiatal­asszony, a Békés megyei asz- szonyok szívéhez nőtt. Két éve került az NDIC-ba Magyaror­szágról. Férje szobafestő. A Ba­latonnál ismerkedtek meg. ő egy berlini élelmiszerboltban dolgozik elárusítóként. Csak néha, amfiEor nagy számban lá­togatnak magyarok az NDK- ba, akkor hívja meg a Reise­büro idegenvezetőnek. A nagy- bánhegyesi, a dombegyházi, a gerendás!, a mezőkovácsházi, a kaszaperi asszonyok csoportját vezette. Magdelburgban márci­us 8-án, amikor csoportjának tagjai reggelizni indultak, Zsu­zsa valamennyi ükét virággal fo­gadta. Figyelmessége nagyon meghatotta az asszonyokat Vi­szonzásul egy Békés megyei szűrhímzésű terítővei ajándé­kozták meg. S bizony kicsor­dult a könnyük, amikor az ál­lomáson elköszöntek tőle. —, Utazzanak jól — intege­tett Busse Zsuzsa és alig tudta leplezni könnyeit © Már sötétedett, amikor a kü­lönvonat a drezdai állomásra érkezett. A Drezdában vendé­geskedő 200 Békés megyei asz- szonyt leány zenekar búcsúztat. ta. Március 9-én délelőtt ér­keztek vissza Békéscsabára. Útközben az éhoényékről be­szélgettek. A Német Demokratikus Köz­társaság most ünnepli fennállá­sának 25. éves évfordulóját A Német Szocialista Egységpárt vezette német nép nagy utat tett meg az elmúlt negyedszá­zad alatt Vezetésével újjáépült az ország S mint a szocialista ország testvéri közösségének eL választhatóban tagja, elindulta szocialista társadalom megvaló­sításának útján. Sikerei, ered­ményei, melyeket ‘cáfolhatatlan tényként hirdetnék hatalmas gyárai, szép városai, nagyszerű kulturális intézményei méltán élnek feledhetetlenül a Békés megyei asszonyok emlékezeté­ibe*! Seréül Jáno» •Vége) Ünnepek a cselekvésre M egkezdődtek az idei i Forradalmi Ifjúsági Napok. Az előzetes Híradásokból többé- kevésbé ismertek már a ki­emelt programok időpontjai és helyszínei. Ifjúsági vezetőket, KISZ- funkcionáriusókat, tisztségvise­lőket és természetesen az új­ságírót is ilyenkor az érdekli, vajon milyen lesz az idei FIN? Mit szeretnének fiatalok és idősebbek is elérni az ünnepek, az emlékezés segítségével? Elő­ször is azt, hogy a három for­radalmi tavasz eszméje — a forradalmiság, a hazafiság és az internacionalizmus — ne csak az ünnepnapok alaphang­ját adja meg hanem váljék mindenkori hétköznapi tevé­kenységünk jellemző sajátossá- | gává. Ami viszont csak/ úgy remélhető, ha a tizen-, huszon­évesek a fogalmak tartalmát értik világosan, s nem reked­nek meg a külsőségek, a for­mai jegyek tudomásulvételé­nél. Ki-ki a maga tapasztalatá­ból említhet példát arra, hogy milyen könnyű elrontani, for­málissá tenni ünneplésre méltó események évfordulóik Amikor az ünnep mindössze annyi, hogy felöltjük a szebbik ruhát, kitűzzük hajtókájára az al­kalomhoz illő jelvényt, meg­hallgatjuk — fél füllel figyelve — az esedékes beszédet, s ha­zatérünk anélkül, hogy akár­csak rezdült volna bennünk a lélek. És ilyenkor nem feltét­lenül a szónok gyenge. A szó­nok lehet mestere a fogalma­zásnak, mégsem hat. Mert nem éljük vele mondandóját. A fiatalok különösen érzé­kenyek, szinte idegesíti őket a frázisnak hangzó szó. A „le­gyél jó hazafi!”, a „dolgozz becsületesen!”, „küzdj hétköz­napi forradalmár módján!” tí­pusú biztatások, intelmek nem­egyszer hatástalanok. Pedig nem mondanak valótlant, nem (hiábavalóságokra akarnak rá­venni. Csak éppen gyakran hi­ányzik a fogalmak, az össze­függések magyarázató, s még inkább hiányzik eme kívánal­mak megvalósításának módja. Személy szerint az idei ren­dezvények többségét nagy vá­rakozással figyelem. Van re­mény arra, hogy majd mind­egyiken az eddiginél nagyobb arányban lesznek részvevők, „szereplők” és kisebb arány­ban szemlélődök, „nézők”. De az ünnepi megemlékezéseknél, a rendezvényeknél is fonto­sabbnak tartom azt, ami előt­te, utána, körülötte történik. Részben a politikai előkészí­tés címszó alá sorolható be­szélgetéseket, KISZJtaggyűló- seket és KISZ-aktívákat. Al­kalmam volt néhányat végig­hallgatni. Majd mindegyik iz­galmas vitává alakult, a részt­vevők ugyanis nem nyugodtak addig, amíg a maguk számára nem értelmezték 1848, a Ta­nácsköztársaság, hazánk felsza­badulásának jelentőségét, az ezekhez a sorsfordulókhoz kö­tődő fogalmakat Másrészt pedig Smtosnak tartom — talán mind közül a legfontosabbnak — azokat az ötleteiket melyek a fcisebb- nagyobb közösség érdekéért való cselekvést ’ szorgalmazták. Ürügyként a cselekvés nyitá­nyaként említve az , évfordulót Mondván, hogy így vagyunk; méltóak a forradalmár elődök­höz. Nem emlékezéssel — az­zal is persze — nem ünnepi szóvirágokkal —» bár a kegye­letről sem feledkeztek meg, l|anem valami plusz cselekvés, sei, amely nem tartozik a mun­kahelyi kötelességek közé. Pél­dának okáért a Láng gépgyári­ak egyik KISZ-alapszervazete védnökséget vállalt egy, több mint negyvenmillió dollár ér­tékű exporttermék jó minősé­géért A Forradalmi Ifjúsági Napok1 előkészítése közben for­málódott a vállalás, Máshol „A mi világunk” címipel kiállí­tást szerveztek az építőipari főiskolások, egy nyomdaipari szakközépiskola negyedikesei tanáruk irányításával Perczei Miklós emlékiratait jelentetik meg. Számukra évek múlva sem azt jelenti az 1974-es esztendő márciusa, áprilisa, hogy az ün­nepeken szépen felöltöztek, meghallgattak szavalatot be­szédet elhelyezték a koszorút, hanem ezeken kívül munká­jukra, alkotásukra emlékezhet­nek. Fölösleges a kérdés, hogy melyik ünneplés! mód a mara dandó, melyik igazán méltó az alkalomhoz. Egy nem éppen ífükorú szer­számkészítő mondta a fiatalok FIN-programjárnak ismereté­ben: „Lehet hogy szavakban nem tökéletesen fejezik ki, mit jelent a forradalmár elő­dök példáját követni, a forra­dalmi eszmék örökösének len­ni, de a tetteik bizonyítják, érzik, mit és hogyan kell ten- •Ttt...” Hadd tegyem hozzá, hogy akik cselekvésük célját hasznát érzik, azok a szavakat is hitelesebben fűzik össze Ügy, hogy ne váljanak puszta jelmondattá. Maros Dénes KGST idegenforgalmi kiállítás Csepeien Az idegenforgalom kprunk i tömegmozgalma. E gondolat1 jegyében nyílt meg kedden a csepeli munkásotthonban az európai szocialista országok idegenforgalmi nevezetességeit bemutató színes fotó- és pla­kátkiállítás. A KGST megala­kulásának 25. évfordulója al­kalmából rendezett bemutatón az IBUSZ vezetői elmondották, hogy a tagországok közötti tu­rizmus évről évre növekszik. Ma már a hazánkba látogató külföldi vendégek csaknem 60 százaléka az európai KGST- tógállamokból jön, a magyar turistáknak pedig háromnegyed része a szocialista országokat választja úticélként. Az elmúlt év néhány jellem­zője: legtöbben Csehszlovákiá­ból, Lengy^országból, a Német Demokratikus Köztársaságból, Romániából és a Szovjetunió köztársaságaiból érkeztek hoz­zánk, a magyarok közül pedig a legnagyobb számban a Szov­jetunióba, Jugoszláviába és Ro­mániába utaztak. Mire számíthatunk 1974-be©? A hét európai fÍGST-ország idegenforgalmi irodái között kö­tött szerződések alapján várha­tóan 10 százalékkal növekszik a KGST-tagállamok idegen- forgalma. A hagyományos prog­ramok mellett tovább bővül a testvérmegyek, testvérvárosok barátság-mozgalma. Növelik a különvonatok számát. Több ezek közül négyszáz-ötszáz fős csoportokkal indul. Érdekes új­donság egyebek között, hogy idén az IBUSZ már Bajlkál- tóhoz, Buharába és Irkutszk- ba t is szervez utakat a Szov­jetunió @ távoli vidékeinek megismertetésére. A kölcsönös idegenforgalmi lehetőség népeink kapcsolatá­nak erősítéséhez, hozzájárul egymás eredményeinek jobb megismeréséhez. Ezt a célt szolgálja a kiállítás is, melynek időtartama alatt — április nyolcadikéig — nemzeti napo­kat tartanak, idegenforgalmi „filmkoktélt” vetítenek a KGST-tagországok utazási iro­dái (KSD /

Next

/
Thumbnails
Contents