Békés Megyei Népújság, 1974. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-23 / 69. szám

A MEGYEI PÁRT bl ZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TAKÁCS LAPJA 1974. MÁRCIUS 553., SZOMBAT Arai ti— Ft XXIX. ÉVFOLYAM, 69. SZÁM KA; BRIGÁDOK A VIHARSAROKBAN (3, oldal) JÖVÖ HETI RÁDIÓ- ÉS TV-MÜSOR (6, oldal) SZERKESSZEN VELÜNK! (8. oldal) láváink mértéke Meddig tsyűjtópaunJc? A köz­mondásra hallgatva, ameddig a takarónk ér. De meddig ér a közös takaró, az átlagos taka­ró, amelyet a statisztikák jel­lemeznek? Némelyek lába jócs­kán kilóg aüóiia, másokat bősé­gesen befed. Ámde: ha Éviibe japán. ka­zettás magnót kapott ajándék­ba, szinte biztosra vehető, hogy hamarosan több osztály­társa hasonlót, lehetőleg ki­csivel „különb” magnót mond­hat magáénak születésnapjára, névnapjára vagy más alkalom­ból. Mert otthon elmondta, hogy Évikének igazán... A gye­rekek természetesen mipdig el­mondják, mit kapott. a másik. Nem feltétlenül számításból. A gyerekek többségének pon­tosan megmagyarázhatjuk Évike papájának- jobb anyagi helyzetét, kivagyiságát, Bonco­lását, a gyerek megérti. A bök­kenő az, hogy a szülő nehezen nyugszik bele, lám azoknak erre is futja, márpedig semmi­vel sem „menőbbek”, igazán furcsa leime, ha ők igen, mi pedig nem. Tehát, ha törik, ha szálkád, a magnó meglesz. A kosztpénzből, a túlórából, a különmunkából, mindegy. Va­lahogyan. Mint ahogy a szom­szédéi:. spanyol útja, csinálta­tott cipője, emeletes-garázsos hétvégi háza mind olyan ser­kentő, hajtóerő, aminek szin­te lehetetlen ellenállni. A be­szélgetések egy része máris lö­kést ad, mert U' «' így kezdő­dik: „Kinél varratsz? Építke­zel? Milyen kocsid vap?” Nem eleve rossz kérdések. Valóban öröm beszámolni minden gya­rapodásról. A dicsekvés is gyarlóságaink közé tartozik.. De mindez addig természetes, amíg a javak fajtája, nagysága nem válik mértékké. Mert ha igen, ha elfogadjuk egyedüli értékmérőnek, akkor a szerzés vágyát kordában tartani alig i tudjuk«. És nemcsak a szer­zésvágyat, hanem, annak követ­kezményeit sem, A közkeletű példák első cso­portjába tartoznak: a zsíros­kenyér-vacsorákon spórolt autó, a kínosan borítékolt háztartá­si pénz, hogy a maradékból azon az egy-két-három estén, amikor vendéget fogadunk vagy vendégségbe megyünk „meg­mutassuk”. Mit és miért? Mert úgymond, attól nő a renoménk. Közben pedig észrevétlenül fogy napi jókedvünk, összeke­veredik a lényeges a lényeg­telennel, a látszat a valósággal, igaz, a méltatlan versengés ha­tárait végül is megszabja pénztárcánk vastagsága. A ver­senyt így egyesek nagyban űzhetik, mások kicsiben. Tény, hogy ennek a vetélke­dőnek csak azok köréből le­hetnek részvevői, akiknek nem a létfenntartás a gondjuk, akik­nek a fizetéséből a legszüksé­gesebbek kiegyenlítése után is maradt. Örülhetünk is, ha mind többen vállalkozhatnak a javak összemérésére, mert van mit összemérni. És még sincs kedvünk a méricskéiés láttán m derűre. A mindennapi kenyér- szerzés félelmetes gondjától nem azért vdt érdemes meg­szabadulni, hogy bárki emberi értékét a javak nagyságával határozhassák meg. Ez a mér­ték hamis, ezért az elismeré­sért nem éri meg zsíros kenye­ret vacsorázni. Azért sem, mert közben el­torzul a személyiség. És ez az eltorzulás tartozik a példák másik csoportjába. Ha ma­napság a munka utáni prog­ramról faggatózunk, számos esetben hallhatunk olyan vá­laszt, hogy „maszek munkát vállalok, fusizom, túlórázom”. A munkaidő 12—14 órára nő, hozzá az utazás, az alvásra is alig marad idejűik. Némelyi­küknek lakásra, bútorra kell a pénz. Legyen meg minél előbb — az átmeneti időre szóló el­szántság érthető,, elfogadható. De hol a megállás? Amikor már telekre, kocsira és még mindig napi tizenkét órában... Félreértés ne essék, senki jogát nem vitatjuk a nagyobb keresetre, különösen azok.et nem, akik a maguk erejét, egészségét adják, azokét, akik az átlagosnál inkább nehezeb­ben, mint könnyebben „nyújt­ják takarójukat”. Ez nem irigy­ség, nemi megrovás. Csupán féltés. A példa szólhatna a magánpraxist mindennapos végkimerülésig gyakorló or­vosról, borravalót hajszoló taxisról, fusizó szakmunkásról, sokakról, ha így jobban tetszik — sokunkról.' Nem a harácso- lókrói, nem a törvénytelenül vagyonosodókról — azokkal a hatóságoknak lehet dolguk. Azokról úem az „érted harag­szom” indulatával kell szó’ ^ A féltés ehelyütt „csupán ’ azért, hogy vajon megéri-e a pluszjövedelem a tétet? Meg­éri-e, no nem a lelki üdvös­ségünket — mindössze a mű­velődésünket, közösségi törek­véseinket, a gondtalan öröm perceit Pusztán a gyarapodásért át­alakítani életünket, kockáztat­ni egészséget, vagy akárcsak örömet, akárcsak a napfény él­vezetét ... Nem éri meg. Ez a fajta nyújtózkodás, kilógás a takaró alól, egészségtelen. El­fogadhatjuk-e a mindinkább divattá váló verseny rossz sza­bályait? Nem fogadhatjuk el. A véde­kezés bonyolult, összetett fel­adat, hiszen a versengés tudati mozgatóit kell megtalálnunk, rosszul értett élveket kell he­lyesen értetnünk. A védeke­zés akkorra lesz eredményes, amikor a „mid van” kérdésre mind többen sorolják meggyő­ződéssel azokat az értékeinket, amelyek megmutatják, hogy szellemiekben, tudásban, al­kotni vágyásban hová jutot­tunk, és milyén társadalmilag hasznos munkára vagyunk ké­pesek. Amitől egyébként az „átlag* takaró” mind nagyobb nyújtóz- kódást enged meg — mindnyá­junknak. A közúti balesetelhárítási verseny I. helyezettje: a Volán 8. sz. Vállalata Oklevélátadási ünnepség Békéscsabán FeSelÖsségteljes munkájukkal nagy bravúrt értek el a múlt esztendőben a Volán 8. sz. Vál­lalatának dolgozói. Az országos közúti balesetelhárítási verseny­ben ők lettek a legjobbak, s ezzel elnyerték az első helye­zettnek járó oklevelet és vele együtt 69 ezer forint jutal­mat. A vállalatnál tegnap, pénte­ken délelőtt rendezték meg az oklevéiiátadási ünnepséget, amelyen részt vett a megye párt-, állami, társadalmi szer­vezetének több képviselője is. Bácskai László, a vállalat szh. titkára köszöntötte a megjelen­teket, majd Vándor Pál igaz­gató tartotta meg beszédét, melyben részletesen ismertette azokat az erőfeszítéseket és in­tézkedéseket, amik végül is a kitüntetés elnyerését eredmé­nyezték. Mennyire nehéz volt ez, azt jól példázza, hogy 1970 előtt a Volán társvállalatai kö­zött a közúti balesetelhárítás­ban az utolsók között voltak. Az akkor bekövetkezett 78 bal­esetből a vállalat 35 esetben volt vétkes. Tavaly mindössze 11 baleset fordult elő, s ezek között már csak öt volt az úgy­nevezett saját hibás baleset. Mindez annak köszönhető, hogy a szakmai oktatást és tovább­képzést magasabb színvonalra emelték, KRESZ-bemutatókat és vetélkedőket szerveztek, rend­szeresen és nagy gondot fordí­tottak a balesetet megellő munkára, a közlekedési fegye­lem megszilárdítására. Mindeb­ben — s a tavaly elért orszá­gos első helyezésben — igen so­kat tettek és fáradoztak a szo­cialista brigádok. A jelen és a jövő tennivalóit jód meghatá­rozta az a jelmondat, amelyet az ünnepség résztvevőinek fi­gyelmébe ajánlottak, hogy „Az elért I. helyezés további ered­ményes munkára kötelez.” Tapolczai Kálmán, a Volán Tröszt vezérigazgatója felszóla­lásában nagyra értékelte az or­szágos közúti balesetelhárítási versenyben kivívott első helyet. Szólt arról, hogy ez azért is igen érték«!, mert tavalyi ki­magasló gazdasági eredménye­ikkel ugyanakkor az élen járó Élelmiszergazdaság] tanácskozás a MÉM-ben Pénteken a MÉM-ben a me­gyei tanácsok elnökhelyettesei­nek értekezletén az élelmiszer- gazdaság idei feladatairól ta­nácskoztak; dr. Soós Gábor me­zőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumi államtitkár élt mondotta, hogy a kedvező anya­gi-műszaki felkészülés, valamint a kedvező időjárás lehetővé tet­te a tavaszi munkák meggyorsí­tását, a mezőgazdasági termelők kéthetes előnyt szereztek a ta­lajelőkészítésnél, a vetésnél és más szakmai munkáknál. Ezen a héten megkezdődött a cukor­répa és a napraforgó vetése. Tapol.zai Kálmán, a Volán Tröszt vezérigazgatója átadja Vándor Pálnak. a Volán 8. sz. Vállalat» igazga ójának az 1973. évi országos kó úti balesetelhárítási versenyben elért első he­lyezésért járó oklevelet. (Fotó: Demény Gyula) vállalatok közé küzdöttek fel magukat, majd átadta az ok­levelet Vándor Pálnak, a vál­lalat igazgatójának. Dr. Takács Lőrinc, az SZMT titkára szin­tén gratulált a vállalat dolgo­zóinak. 1 Ezután Vándor Pál Igazsgtó , tizenegy dolgozót részesített j igazgatói dicséretben és pénzju-1 talomlban. Rajttik kívül még 169-en kaptak jutalmat, s így a 180 dolgozó között mintegy százezer forintot osztottak szét. Az ünnepség résztvevőinek a Kemény Gábor Szakközépisko­la és a vállalat KlSZ-alapszer- vezetenek irodalmi színpada adott színvonalas műsort. P. P. Az Országos elnökhelyettese Csütörtökön Békéscsabán az j MSZMP Békés megyei Bízott-, ságának titkárával, Csatári Bé­lával, a Békés megyei Tanács elnökével, Klaukó Mátyással és Csepragi Pállal, a tanács elnök- helyettesével tárgyalt dr. Gadó Ottó, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese. Megbeszélték az Tervhivatal megyénkben 1974-es évi megye« feladatokat és terveket, valamint az 1973, évben elért gazdasági eredmé­nyeket. A tárgyalás után az Or­szágos Tervhivatal elnökhelyet­tese a megyei tanácsinál előadást tartott az életszínvonal és szoci­álpolitika időszerű kérdéseiről. B Szakma Kiváló Tanulója országos verseny döntőié Három szakmában Kecskemé­ten rendezték meg .„A Szakma Kiváló Tanulója”1 országos ver­seny döntőit. Március 18—22. között a megyék legjobbjai, ki- lencvenheten vetélkedtek az el­sőségért. Pénteken az utolsó eredményhirdetésre is sor ke­rült Az idei országos versenyen m kecskeméti szakmunkás- ! tanulók szerepelték a legjob­ban. E szerint az ország leg­jobb szobafestő-mázoló-tapétázó ipari tanulója Kolozsvári János, míg az ács-állványozók verse­nyében a Csábi József—Sándor ftnre tanulópár, a kőművesek közül pedig a Dómján László— Orovecz Mátyás tanulópár sze­rezte meg az első helyet « D.

Next

/
Thumbnails
Contents