Békés Megyei Népújság, 1974. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-23 / 69. szám
A MEGYEI PÁRT bl ZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TAKÁCS LAPJA 1974. MÁRCIUS 553., SZOMBAT Arai ti— Ft XXIX. ÉVFOLYAM, 69. SZÁM KA; BRIGÁDOK A VIHARSAROKBAN (3, oldal) JÖVÖ HETI RÁDIÓ- ÉS TV-MÜSOR (6, oldal) SZERKESSZEN VELÜNK! (8. oldal) láváink mértéke Meddig tsyűjtópaunJc? A közmondásra hallgatva, ameddig a takarónk ér. De meddig ér a közös takaró, az átlagos takaró, amelyet a statisztikák jellemeznek? Némelyek lába jócskán kilóg aüóiia, másokat bőségesen befed. Ámde: ha Éviibe japán. kazettás magnót kapott ajándékba, szinte biztosra vehető, hogy hamarosan több osztálytársa hasonlót, lehetőleg kicsivel „különb” magnót mondhat magáénak születésnapjára, névnapjára vagy más alkalomból. Mert otthon elmondta, hogy Évikének igazán... A gyerekek természetesen mipdig elmondják, mit kapott. a másik. Nem feltétlenül számításból. A gyerekek többségének pontosan megmagyarázhatjuk Évike papájának- jobb anyagi helyzetét, kivagyiságát, Boncolását, a gyerek megérti. A bökkenő az, hogy a szülő nehezen nyugszik bele, lám azoknak erre is futja, márpedig semmivel sem „menőbbek”, igazán furcsa leime, ha ők igen, mi pedig nem. Tehát, ha törik, ha szálkád, a magnó meglesz. A kosztpénzből, a túlórából, a különmunkából, mindegy. Valahogyan. Mint ahogy a szomszédéi:. spanyol útja, csináltatott cipője, emeletes-garázsos hétvégi háza mind olyan serkentő, hajtóerő, aminek szinte lehetetlen ellenállni. A beszélgetések egy része máris lökést ad, mert U' «' így kezdődik: „Kinél varratsz? Építkezel? Milyen kocsid vap?” Nem eleve rossz kérdések. Valóban öröm beszámolni minden gyarapodásról. A dicsekvés is gyarlóságaink közé tartozik.. De mindez addig természetes, amíg a javak fajtája, nagysága nem válik mértékké. Mert ha igen, ha elfogadjuk egyedüli értékmérőnek, akkor a szerzés vágyát kordában tartani alig i tudjuk«. És nemcsak a szerzésvágyat, hanem, annak következményeit sem, A közkeletű példák első csoportjába tartoznak: a zsíroskenyér-vacsorákon spórolt autó, a kínosan borítékolt háztartási pénz, hogy a maradékból azon az egy-két-három estén, amikor vendéget fogadunk vagy vendégségbe megyünk „megmutassuk”. Mit és miért? Mert úgymond, attól nő a renoménk. Közben pedig észrevétlenül fogy napi jókedvünk, összekeveredik a lényeges a lényegtelennel, a látszat a valósággal, igaz, a méltatlan versengés határait végül is megszabja pénztárcánk vastagsága. A versenyt így egyesek nagyban űzhetik, mások kicsiben. Tény, hogy ennek a vetélkedőnek csak azok köréből lehetnek részvevői, akiknek nem a létfenntartás a gondjuk, akiknek a fizetéséből a legszükségesebbek kiegyenlítése után is maradt. Örülhetünk is, ha mind többen vállalkozhatnak a javak összemérésére, mert van mit összemérni. És még sincs kedvünk a méricskéiés láttán m derűre. A mindennapi kenyér- szerzés félelmetes gondjától nem azért vdt érdemes megszabadulni, hogy bárki emberi értékét a javak nagyságával határozhassák meg. Ez a mérték hamis, ezért az elismerésért nem éri meg zsíros kenyeret vacsorázni. Azért sem, mert közben eltorzul a személyiség. És ez az eltorzulás tartozik a példák másik csoportjába. Ha manapság a munka utáni programról faggatózunk, számos esetben hallhatunk olyan választ, hogy „maszek munkát vállalok, fusizom, túlórázom”. A munkaidő 12—14 órára nő, hozzá az utazás, az alvásra is alig marad idejűik. Némelyiküknek lakásra, bútorra kell a pénz. Legyen meg minél előbb — az átmeneti időre szóló elszántság érthető,, elfogadható. De hol a megállás? Amikor már telekre, kocsira és még mindig napi tizenkét órában... Félreértés ne essék, senki jogát nem vitatjuk a nagyobb keresetre, különösen azok.et nem, akik a maguk erejét, egészségét adják, azokét, akik az átlagosnál inkább nehezebben, mint könnyebben „nyújtják takarójukat”. Ez nem irigység, nemi megrovás. Csupán féltés. A példa szólhatna a magánpraxist mindennapos végkimerülésig gyakorló orvosról, borravalót hajszoló taxisról, fusizó szakmunkásról, sokakról, ha így jobban tetszik — sokunkról.' Nem a harácso- lókrói, nem a törvénytelenül vagyonosodókról — azokkal a hatóságoknak lehet dolguk. Azokról úem az „érted haragszom” indulatával kell szó’ ^ A féltés ehelyütt „csupán ’ azért, hogy vajon megéri-e a pluszjövedelem a tétet? Megéri-e, no nem a lelki üdvösségünket — mindössze a művelődésünket, közösségi törekvéseinket, a gondtalan öröm perceit Pusztán a gyarapodásért átalakítani életünket, kockáztatni egészséget, vagy akárcsak örömet, akárcsak a napfény élvezetét ... Nem éri meg. Ez a fajta nyújtózkodás, kilógás a takaró alól, egészségtelen. Elfogadhatjuk-e a mindinkább divattá váló verseny rossz szabályait? Nem fogadhatjuk el. A védekezés bonyolult, összetett feladat, hiszen a versengés tudati mozgatóit kell megtalálnunk, rosszul értett élveket kell helyesen értetnünk. A védekezés akkorra lesz eredményes, amikor a „mid van” kérdésre mind többen sorolják meggyőződéssel azokat az értékeinket, amelyek megmutatják, hogy szellemiekben, tudásban, alkotni vágyásban hová jutottunk, és milyén társadalmilag hasznos munkára vagyunk képesek. Amitől egyébként az „átlag* takaró” mind nagyobb nyújtóz- kódást enged meg — mindnyájunknak. A közúti balesetelhárítási verseny I. helyezettje: a Volán 8. sz. Vállalata Oklevélátadási ünnepség Békéscsabán FeSelÖsségteljes munkájukkal nagy bravúrt értek el a múlt esztendőben a Volán 8. sz. Vállalatának dolgozói. Az országos közúti balesetelhárítási versenyben ők lettek a legjobbak, s ezzel elnyerték az első helyezettnek járó oklevelet és vele együtt 69 ezer forint jutalmat. A vállalatnál tegnap, pénteken délelőtt rendezték meg az oklevéiiátadási ünnepséget, amelyen részt vett a megye párt-, állami, társadalmi szervezetének több képviselője is. Bácskai László, a vállalat szh. titkára köszöntötte a megjelenteket, majd Vándor Pál igazgató tartotta meg beszédét, melyben részletesen ismertette azokat az erőfeszítéseket és intézkedéseket, amik végül is a kitüntetés elnyerését eredményezték. Mennyire nehéz volt ez, azt jól példázza, hogy 1970 előtt a Volán társvállalatai között a közúti balesetelhárításban az utolsók között voltak. Az akkor bekövetkezett 78 balesetből a vállalat 35 esetben volt vétkes. Tavaly mindössze 11 baleset fordult elő, s ezek között már csak öt volt az úgynevezett saját hibás baleset. Mindez annak köszönhető, hogy a szakmai oktatást és továbbképzést magasabb színvonalra emelték, KRESZ-bemutatókat és vetélkedőket szerveztek, rendszeresen és nagy gondot fordítottak a balesetet megellő munkára, a közlekedési fegyelem megszilárdítására. Mindebben — s a tavaly elért országos első helyezésben — igen sokat tettek és fáradoztak a szocialista brigádok. A jelen és a jövő tennivalóit jód meghatározta az a jelmondat, amelyet az ünnepség résztvevőinek figyelmébe ajánlottak, hogy „Az elért I. helyezés további eredményes munkára kötelez.” Tapolczai Kálmán, a Volán Tröszt vezérigazgatója felszólalásában nagyra értékelte az országos közúti balesetelhárítási versenyben kivívott első helyet. Szólt arról, hogy ez azért is igen érték«!, mert tavalyi kimagasló gazdasági eredményeikkel ugyanakkor az élen járó Élelmiszergazdaság] tanácskozás a MÉM-ben Pénteken a MÉM-ben a megyei tanácsok elnökhelyetteseinek értekezletén az élelmiszer- gazdaság idei feladatairól tanácskoztak; dr. Soós Gábor mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumi államtitkár élt mondotta, hogy a kedvező anyagi-műszaki felkészülés, valamint a kedvező időjárás lehetővé tette a tavaszi munkák meggyorsítását, a mezőgazdasági termelők kéthetes előnyt szereztek a talajelőkészítésnél, a vetésnél és más szakmai munkáknál. Ezen a héten megkezdődött a cukorrépa és a napraforgó vetése. Tapol.zai Kálmán, a Volán Tröszt vezérigazgatója átadja Vándor Pálnak. a Volán 8. sz. Vállalat» igazga ójának az 1973. évi országos kó úti balesetelhárítási versenyben elért első helyezésért járó oklevelet. (Fotó: Demény Gyula) vállalatok közé küzdöttek fel magukat, majd átadta az oklevelet Vándor Pálnak, a vállalat igazgatójának. Dr. Takács Lőrinc, az SZMT titkára szintén gratulált a vállalat dolgozóinak. 1 Ezután Vándor Pál Igazsgtó , tizenegy dolgozót részesített j igazgatói dicséretben és pénzju-1 talomlban. Rajttik kívül még 169-en kaptak jutalmat, s így a 180 dolgozó között mintegy százezer forintot osztottak szét. Az ünnepség résztvevőinek a Kemény Gábor Szakközépiskola és a vállalat KlSZ-alapszer- vezetenek irodalmi színpada adott színvonalas műsort. P. P. Az Országos elnökhelyettese Csütörtökön Békéscsabán az j MSZMP Békés megyei Bízott-, ságának titkárával, Csatári Bélával, a Békés megyei Tanács elnökével, Klaukó Mátyással és Csepragi Pállal, a tanács elnök- helyettesével tárgyalt dr. Gadó Ottó, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese. Megbeszélték az Tervhivatal megyénkben 1974-es évi megye« feladatokat és terveket, valamint az 1973, évben elért gazdasági eredményeket. A tárgyalás után az Országos Tervhivatal elnökhelyettese a megyei tanácsinál előadást tartott az életszínvonal és szociálpolitika időszerű kérdéseiről. B Szakma Kiváló Tanulója országos verseny döntőié Három szakmában Kecskeméten rendezték meg .„A Szakma Kiváló Tanulója”1 országos verseny döntőit. Március 18—22. között a megyék legjobbjai, ki- lencvenheten vetélkedtek az elsőségért. Pénteken az utolsó eredményhirdetésre is sor került Az idei országos versenyen m kecskeméti szakmunkás- ! tanulók szerepelték a legjobban. E szerint az ország legjobb szobafestő-mázoló-tapétázó ipari tanulója Kolozsvári János, míg az ács-állványozók versenyében a Csábi József—Sándor ftnre tanulópár, a kőművesek közül pedig a Dómján László— Orovecz Mátyás tanulópár szerezte meg az első helyet « D.
