Békés Megyei Népújság, 1974. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-22 / 68. szám

„Csak szégyenben ne maradjunk! ff — Maguk cigányok? — Nem. — Csak azért, mert ez cigány­bál! — Meghívónk van. — Akkor lehet! • • • A békési művelődési központ nagytermében, a színpad mellett beszélgetünk. Néhány percig még Flóra Károly énekei, de mindjárt bejelentik a kórus mű­sorát. A Bunkócskát és a G-uan- tana merát fogják énekelni. — Huszonötén vagyunk a kó­rusban. Mind cigánylány — mondja Cinanó Magdi, aki Csa­bán dolgozik. Virággondozó. Mellettünk Horváth Mária az ujjával csattogtat, a cigányzené­re rázza csípőjét. Reklám Lassan már hozzáedző'Jünk a bárgyú, semmitmondó, néha már az ízléstelenség határát sú­roló hirdetésekhez, reklámok­hoz. Reggel a rádió hirdetései­re ébredünk, este a Maci egy tv-reklám. után megy aludni. E „műfajban” kétségtelenül a te­levízió jár a legelöl, egyszer maga ellen, másszor maga mel­lé állítva a képi megjelenítés kétélűnek bizonyuló lehetősé­gét. Gondoljunk csak a „Raké­ta Regényújság” visszaszámlá­lás reklámjába, ami igen hatá­sosnak bizonyult. Vagy a gyapjúszövetet hirdető tv-rek- lámfilm romos áruházi raktárá­ra, ahol is az eladó — a ki­égett villanykörte miatt — tá- pogatózva talál rá a keresett portékára. Vagy a „bagateü összegű” Ózon konyhai légtisz­tító minden érvet felhozó, kön- törfálazo szövegere, képkockái ra. Békéscsabán és Gyulán min­den eddigi elképzelést túlszár­nyaló ötlettel találkozhat a gyanútlan, plakátböngészö em­ber. Ugyanis március végén — Csabán 26-án — Csak jóked- vűeknek! címmel mulatságos­nak, érdekesnek, szórakoztató­nak ígérkező műsor lesz. Ter­mészetesen szórólapot is kiad­tak ez alkalomból, amelyen a következőket lehet olvasni: Márkás a műsorunk, MÁRKA VERMOUTH az italunk. Kapásból érthető e sor összefüggése a műsor címével. S ha valaki netán nem szere­ti a Márkát, az igyon Cínza- nót vagy Évát. Esetleg kőbá­nyai világost, csapoltat. S még egy: kevesen tudhat, ták eddig, hogy a műsort szer­vező és azon divatbemutatót rendező OKISZ LABOR alko- holreklámmal is foglalkozik. Hiába, tanul az ember...! (—yl-> 5 — írja meg, hogy én már így születtem — mondja. — Pezseg a vérem, ha hallom ezt a gyö­nyörű muzsikát. Szikrázik szép fekete szeme, mutatja csattogó ujjait. Azt mondja kaoéran: ez a csalogató. Közben bejelentik a kórust. Valaki felsóhajt a lányok közül: jaj, csak szégyenben ne marad­junk! Terített asztaloknál, sör mel­lett nézik a műsort. Lehetnek vagy háromszázan. Majd min­denki itt van a telepről. Felvet­ték legszebb ruhájukat. Az ez­előtti cigánybálakon mindig volt verekedés. Most nagy a nyuga­lom, hiszen a Danko klub jó •műsort rendezett és meghívta a híres hevesi cigányzenekart. Farkas József, a prímás szeré­nyen sorolja: tizenöt éve ala­kultak, kétszer vendégszerepei­tek a Szovjetunióban, nagy sike­rük volt; a Moszkvai Televízió is közvetítette műsorukat. Leg­kedvesebb számuk a Monti csárdás, a Paraszt és költő című nyitány. Ezen kívül a Heves me­gyei népdalok és egy cigánydal: „Alacsony a fejem alja”. A hangszóróból Bari Károly szenvedélyes verssorait hallani. Bődócaki Éva szaval. Nagy tap­sot kap. — Miért szereted Bari Károly verseit? — Mert igaza cigányérzésböl fakadnak. — Milyen az a cigányérzés? <»» Nagyon emberi. Valami szépet akar nyújtani az, aki ilyet érez — mondja Éva és egészen messzire néz, aztán hoz­záteszi; — szeretném megtanul­ni tőle a „Vándorcigányok’’-at. Az ország első cigányfclubja Békésen alakult. A felnőtt és az ifjúsági klubban jelenleg százan vannak, de mindig je­lentkeznek újabbak. Állandó munkaviszony és nyolc általános szükséges a tagsághoz. A bál idején is kérték felvételüket né- hányan. A város szélén 650 magyar anyanyelvű cigány él. Egyre jobb körülményeik között. Ba­logh Dezső, a Dankó klub veze­tője és Földesi József telepveze­tő büszkén beszél a változások­ról: — A klubnak az is célja, hogy mindenkinek megmutassa, mennyit ér ma már a Cigány­ember. Szeretnénk mindenki­vel megismertetni az életükben bekövetkezett változásokat. Azt, hogy a telepen ma már csak öt putri van, két-hároim ember ki­vételével mindenki dolgozik. Tévéjük van az embereknek, érdeklődnek a kultúra iránt, ta­nulnak. A kölcsönökből épült ötvenöt új lakáson nagyobb az ablak, mint amilyen a putrik aj­taja volt. A színpadon a hevesi zenekar hajnali háromig húzza a talpalá- valót. Az énekeshez csatlakozik a vidám vendégsereg. Ragyogó arcok dalolják: „Húzzátok cigá­nyok, ahogyan csak tudjátok! Cigányok, barátok, de csuda jó kedvet csináltok. Öröm vagy bá­nat ér, idejön az ember hozzá­tok.” A mellettem álló lányok mosolyogva kérdezik, tetszik-e? Bólogatok. Aztán velük együtt tapsolom a ritmust... Rácz Her­mina ápolónőnek készül. Farkas Erika élelmiszeripari tanuló... Réthy TStván fFotó: Darabos) A sátoraljaújhelyi börtönlázadás évfordulóján 1943 februárjában. amikor már Horthy-Magyarország min_ den politikai börtöne megtelt kommunistákkal és antifasisz­tákkal, a vezérkari főnök új börtönt szervezett A sátoralja­újhelyi, addig kizárólag köztör­vényes börtön felső két emelete katonai börtön lett, és csak az épület földszintje maradt meg „civil” börtönnek. 1943 nyarán a börtönbe újabb csoportokat hoz. tak: magyar kommunisták cso­portjait főleg Budapestről, Kas. sáról. Pápáról és Erdélyből A börtönben képviselve volt Ma­gyarország szinte minden nem­zetisége: magyarok, szerbék, ru­szinok, szlovákok, A legújabbak az 1943 tavaszán főként Buda­pesten és Kassán letartóztatot­tak, a Békepárt tagjai és szim­patizánsai. „A kitörés gondolata, az a vágy, hogy megszabaduljunk a börtönből, újra a mozgalom so­rába álljunk, küzdhessünk a fasizmus, a háború ellen, már korábban is foglalkoztatott ben. nünket — írta Bazsik Renáta, az egykori fogoly, visszaemlé­kezéséiben —, kollektívánk veze. tősége feljegyzést juttatott el hozzánk A feljegyzés, emléke­zetem szerint, a következőket tartalmazta: A győzelmes vörös Had. sereg közeledik Magyarország határaihoz, már elérte a Kárpá­tok gerincét; a hitleri fasiszta hadsereg Magyarországot rövi­desen hadszíntérré változtatja. Milyen sors vár ránk ebben a történelmi helyzetben, ha nem tudunk kijutni a börtönből? A helyszínen végeznek Velünk, mint tették ezt az olasz és a ju­goszláv börtönök és táborok fog­lyaival, keletre hurcolnak a szovjet aknamezőkre, mint, any. nyi más kommunistát, munka­szolgálatost, a harmadik eshe­tőség, hogy elhurcolnak bennün­ket Németországba, koncentráci­ós táborokba, ahol az éhenhalás, a gázhalál vár ránk, mint sók, 'kommunistára és ellenállóra Középiskolai orosz nyelvi verseny Kedden délelőtt rendezték meg Békéscsabán a középiskolai ta­nulók orosz nyelvi tanulmányi versenyének utolsó megyei dön­tőjét. Március 14-én az álta­lános tantervű gimnáziumi és a szakközépiskolai diákok leg­jobbjai versenyeztek, a keddi Sző vetkezetünk felvételre keres öntő szakmunkásokat, minősített hegesztőket, betanított dolgozókat, valamint segédmunkásokat Jó kereseti lehetőséget biztosítunk. Vidékieknek üiiköltségfcéritést biztosítunk. Jelentkezni lehet: Gyulai Vasipari Szövetkezet, Gyula, Dobozi út. 00119 napon pedig az orosz tagozatos tanulók mérték össze tudásukat. Az első kategóriában Körösfal­vi Márta, a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium III. C. osz­tályos tanulója, a szakközépis­kolások csoportjában a csabai Kemény Gábor Szakközépiskola III. A. osztályos tanulója, Popon Rozália lett az első, a tagozato­sok közül pedig Biczák Judit, az orosházi Táncsics Mihály Gim­názium IV. A. osztályos tanuló­ja bizonyult a legjobbnak. Az első helyezést elért diákok a tavaszi szünetben részt vesz­nek az országos orosz nyelvi ta­nulmányi versenyen. Várjuk be a sors kiszámítha­tatlan ítéletét?” A kollektíva vezetősége a kitörést a tavaszra javasolta. A jelszó: „Mire az erdők kizöL dűlnek” — mire az időjárás is kedvez, s a lombba borult er­dők rejtik a menekülőket”. De közben jött 1944. március 19-e. A németek megszállták az országot Az erdők még nem zöldek, de cselekedni kell! Talán néhány nap és elzárva előlük minden lehetőség, hogy életüket kitép­jék a vak sors kezéből, s meg­kíséreljék a majdnem lehetet­lent; szabaddá válni és újra har­colni. S harminc éve, március 22-én a börtön több száz foglya fellá­zadt A titokban kidolgozott terv szerint — a vízkérés ürügyén kinyittatott oellaajtókon belépő fegyőröket ártalmatlanná teszik. Van már fegyver! A foglyok „rohamcsapata” a pihenő őrsé­get is iefegyverzi. Szabadak let­tek, mámoros boldogsággal özönlöttek ki a zárkákból a fo­lyosókra. A falak visszhangoz­tak: Puskákat, elvtársak! Le a fasizmussal! Előre a hegyekbe! Az udvaron puska- és pisz­tolylövések. — A kapu kitárul — fel a magasba, a Sátorhegy­re. A városban minden fegyve­rest, magyart, németet riadóz- tatnak. Aknavetővel, géppuská­val pásztázzák a hegyoldalt. So. .kan ott esnek el és halnak kín- halált. Hideg télutói idő köszöntött be azon az éjjelen hóviharral, az alig rügyező fák nem fogják fel a jeges északi szelet, a láb­nyomok árulkodóan kirajzolód­nak a frisg havon. Nappal a sáros földön lapul­tak, gallyakkal fedve be egy­mást, hogy az üldözök ne ve­gyék észre őket. De hiába. Nem messze Sátoraljaújhely­től, Felsőregmec községben húsz fiatal került csendőrkézre. Egy padláson rejtőztek el. A csend­őrök elfogták őket, kivezették a rétre, s mindnyájukat megölték. Senki sem menekülhetett. És megállás nélkül folyt a rögtönítélő bíróság tárgyalása. Szörnyű a megtorlás. „Nem megtörni, nem kérni, nem ismerni el semmit és fel­emelt fejjel meghalni, ha kell” — ez a vádlottak jelmondata. A börtön búcsúzik a halál­ba menőktől. Mélységes csend van az egész épületben, csak egyetlen zárka hangos, itt töltik utolsó óráikat a halálra ítélt kommunisták. Énekszó hallat­szik, szerbül, magyarul, szlová­kul. Forradalmi dalokat énekel­nek, verseket szavalnak és leír­ják utolsó gondolataikat: gyere­keknek, anyának, testvérnek, fe­leségnek, menyasszonynak —- elvtársaknak. Felkeltek, fegyvert ragadtak és elestek a harcban a tizenegy kivégzettel együtt hatvanketten. Ma a sátoraljaújhelyi emlék­mű előtt a tömegsír magyar, szerb, szlovák és ruszin kommu­nisták maradványait őrzi. Kom­munistákét, internacionalistákét K. Gy. Anyagi segítség a nemzetiségi iskoláknak Békés megye* nemzetiségi is­kolái 1973-ban 439 ezer 333 fo­rintot kaptak a megyei tanács­tól alapvető szemléltetósszkö. zek vásárlására. Az összegből — többek között —- az elekí ro­mán tannyelvű iskola 66 ezer, a kétegyházi román tannyelvű is­kola 69 ezer, a battonyai szerb és román tannyelvű iskola 79 ezer, * szarvasi szlovák tan­nyelvű iskola 54 ezer, a tótkom- lósi szlovák tannyelvű iskola 66 ezer, a békéscsabai pedig 28 ezer forintot kapott. Értesülésünk szerint azonban a TANÉRT a megrendelések teljesítésével még mindig adós, előzetes jelzések szerint is csak 1974. második negyedében kez­di meg a szemleltetóesziközök szállításai. 1374. MÁRCIUS 22.

Next

/
Thumbnails
Contents